A magyar lelemény ezt már régen megoldotta.
Új ember a sebészeten:
- Az öreg prof még operál? Nem látjátok, mennyire remeg a keze?
- Nem gond. Mi meg műtét közben rázzuk az asztalt.
Csillagászat és űrkutatás
- Téma inditó zsoltika46
- Kezdés dátuma
Új ember a sebészeten:
- Az öreg prof még operál? Nem látjátok, mennyire remeg a keze?
- Nem gond. Mi meg műtét közben rázzuk az asztalt.
A Hubble-űrtávcső „szeme láttára” szakadt szét a Naprendszer fő kisbolygóövében keringő egyik apró égitest.
A felvételeken tíz kisebb darabot sikerült megkülönböztetni. Ilyen feldarabolódást eddig közvetlenül még nem figyeltek meg.
Az „áldozat” a 2013 szeptemberében felfedezett P/2013 R3 katalógusjelű objektum, amelyet kinézete alapján először üstökösnek hittek.
Később kiderült róla, hogy a Mars és a Jupiter pályája közötti kisbolygóövben kering, s hogy a képeken az elmosódott, kómaszerű jelenség valójában a szétdarabolódás hatására keletkezett por.
A kutatók szerint nem arról van szó, hogy az égitestbe egy másik ütközött volna.
Akkor a „repeszek” más módon, gyorsabban távolodnának egymástól.
Hasonló okokból kizárható, hogy valamiféle robbanás történt volna, például a kisbolygó belsejében felmelegedő és elpárolgó jég miatt.
Az égitest amúgy is elég messze van ahhoz a Naptól, hogy jelentős felmelegedést lehetne róla feltételezni.
A felvételek sorozatán a P/2013 R3 jelű kisbolygó feldarabolódásának folyamata követhető, 2013
októberétől 2014 januárjáig. A legnagyobb darab kb. 180 m-es. A jobb oldalon számítógépes eljárással
élesített képek láthatók. A Nap irányát a bal felső sarokban egy nyíl mutatja.
(Kép: NASA / ESA / D. Jewitt, UCLA)
A legvalószínűbb ok az úgynevezett YORP-hatás (Jarkovszkij–O’Keefe–Radzijevszkij–Paddack-effektus). A napsugárzás közvetett hatására az idővel fokozatosan egyre gyorsabban forgó kis, egymáshoz lazán kötődő részekből összeálló égitestet a centrifugális erő végül szétvetette.
A jelenség ilyen drasztikus eredményének közvetlen megfigyelésére most először kínálkozik alkalom.
Hogy ez így létrejöhessen, arra van szükség, hogy a kisbolygó egy laza törmelékhalom legyen, amely bizonyára sokkal korábban – az elmúlt százmillió évek alatt – végbement kisbolygó-ütközések nyomán jött létre, kisebb darabok összeállása nyomán.
Most, az égitest felpörgése miatt ezek a darabok önállósultak.
Az eredményről beszámoló szakcikk az Astrophysical Journal Letters folyóiratban jelenik majd meg.
Nemrég egy másik különleges kisbolygó, a „hatfarkú” P/2013 P5 megfigyelése is igazolta, hogy a kb. 1 km-esnél kisebb kisbolygók szétesésében jelentős szerepe lehet a Nap sugárzásának.
http://www.urvilag.hu/tavoli_vilagok_kutatoi/20131108_hatfarku_kisbolygo
F:urvilag.hu/tavoli_vilagok_kutatoi
.
A felvételeken tíz kisebb darabot sikerült megkülönböztetni. Ilyen feldarabolódást eddig közvetlenül még nem figyeltek meg.
Az „áldozat” a 2013 szeptemberében felfedezett P/2013 R3 katalógusjelű objektum, amelyet kinézete alapján először üstökösnek hittek.
Később kiderült róla, hogy a Mars és a Jupiter pályája közötti kisbolygóövben kering, s hogy a képeken az elmosódott, kómaszerű jelenség valójában a szétdarabolódás hatására keletkezett por.
A kutatók szerint nem arról van szó, hogy az égitestbe egy másik ütközött volna.
Akkor a „repeszek” más módon, gyorsabban távolodnának egymástól.
Hasonló okokból kizárható, hogy valamiféle robbanás történt volna, például a kisbolygó belsejében felmelegedő és elpárolgó jég miatt.
Az égitest amúgy is elég messze van ahhoz a Naptól, hogy jelentős felmelegedést lehetne róla feltételezni.
A felvételek sorozatán a P/2013 R3 jelű kisbolygó feldarabolódásának folyamata követhető, 2013
októberétől 2014 januárjáig. A legnagyobb darab kb. 180 m-es. A jobb oldalon számítógépes eljárással
élesített képek láthatók. A Nap irányát a bal felső sarokban egy nyíl mutatja.
(Kép: NASA / ESA / D. Jewitt, UCLA)
A legvalószínűbb ok az úgynevezett YORP-hatás (Jarkovszkij–O’Keefe–Radzijevszkij–Paddack-effektus). A napsugárzás közvetett hatására az idővel fokozatosan egyre gyorsabban forgó kis, egymáshoz lazán kötődő részekből összeálló égitestet a centrifugális erő végül szétvetette.
A jelenség ilyen drasztikus eredményének közvetlen megfigyelésére most először kínálkozik alkalom.
Hogy ez így létrejöhessen, arra van szükség, hogy a kisbolygó egy laza törmelékhalom legyen, amely bizonyára sokkal korábban – az elmúlt százmillió évek alatt – végbement kisbolygó-ütközések nyomán jött létre, kisebb darabok összeállása nyomán.
Most, az égitest felpörgése miatt ezek a darabok önállósultak.
Az eredményről beszámoló szakcikk az Astrophysical Journal Letters folyóiratban jelenik majd meg.
Nemrég egy másik különleges kisbolygó, a „hatfarkú” P/2013 P5 megfigyelése is igazolta, hogy a kb. 1 km-esnél kisebb kisbolygók szétesésében jelentős szerepe lehet a Nap sugárzásának.
http://www.urvilag.hu/tavoli_vilagok_kutatoi/20131108_hatfarku_kisbolygo
F:urvilag.hu/tavoli_vilagok_kutatoi
.
Tudod ilyenkor gondolok Ernő barátunkra, aki azt mondta(írta), hogy miért kőből készült üzeneteket hagytak ránk a régi emberek, akik olyan sokat tudtak például a csillagászatról. Szerinte, ha többet tudtak, mint mi akkor inkább a Golden Gate-t kellett volna örökül hagyniuk ránk.:mrgreen: Szerinte!
Azt hiszem kereshette volna egy ilyen ütközés után a Golden Gate hidat.
[/QUOTE]Sokáig a dogonok csillagászati tudását csodáltak. Aztán kiderült, hogy ez az afrikai törzs mesélteti az európai utazókat, és a frissen kapott értesüléseket beépítették a mondáikba. A következő utazó pedig csodálkozott, hogy miket tudnak ezek a dogonok.
Megvan az első földméretű bolygó egy csillag lakhatósági zónájában
A NASA Kepler-űrtávcsövének segítségével a csillagászok rátaláltak az első olyan földméretű bolygóra, amely a csillaga lakhatósági zónájában kering, vagyis akkora távolságra a központi égitestjétől, ahol tartósan folyékony állapotban lehet a víz a bolygó felszínén.
Habár korábban is találtak már exobolygókat más csillagok lakhatósági zónájában, de ezek mind legalább 40%-kal nagyobbak mint a Földünk.
A most felfedezett, Kepler-186f jelölést kapott planéta az első, amely a leginkább a bolygónkhoz hasonlíthat.
Művészi elképzelés a Kepler-186f-ről, az első földméretű exobolygóról, amely a csillaga lakhatósági
zónájában kering.
Forrás: NASA Ames/SETI Institute/JPL-Caltech.
A Kepler-186f felfedezése jelentős előrelépés a Földhöz hasonló bolygók megtalálásához vezető úton, de a további felfedezésekhez, és a bolygók összetételének, vagy akár légköri jellemzőinek megméréséhez a jövőbeli űrtávcsövekre (pl. TESS, vagy a James Webb űrtávcső) lesz szükség.
A Kepler-186f mérete már ismert – kb. 10%-kal nagyobb átmérőjű, mint a Földünk –, de a tömege, kémiai összetétele még nem, azt azonban már korábbi kutatások alapján sejtjük, hogy az ekkora méretű planéták nagy valószínűséggel kőzetbolygók.
A Kepler-186 rendszer kb. 500 fényév távolságra található a Hattyú csillagkép irányában, és a most felfedezetten kívül négy másik bolygót is ismerünk már benne, melyek egy fél naptömegű és napátmérőjű, hűvös, M típusú vörös törpecsillag körül keringenek.
Az M törpék a leggyakoribb csillagok a Galaxisunkban, a teljes csillagpopuláció 70%-át alkotják, így igen nagy a valószínűsége, hogy az első, életet is hordozó bolygót egy M törpe körül fogjuk megtalálni.
A Kepler-186f 130 nap alatt kerüli meg a csillagát, ekkora távolságban harmadannyi energiát kap tőle, mint a Föld a Naptól, vagyis ez a bolygó a lakhatósági zóna külső határán helyezkedik el.
A felszínén állva a csillagát deleléskor körülbelül olyan fényesnek látnánk, mint mi “itthon” a Napot napnyugta előtt egy órával.
A lakhatósági zóna (zöld sáv) távolsága különböző felszíni hőmérsékletű csillagoktól.
Felül a Naprendszerünk belső bolygói, alul a Kepler-186 rendszer bolygói láthatók.
Forrás: NASA.
Persze az, hogy egy bolygó a lakhatósági zónában kering, még nem jelenti azt, hogy lakható is.
A felszíni hőmérséklet például nagyban függhet a légkörétől, az esetleges felszíni óceánok áramlásaitól, a bolygó tengelyforgási periódusától (lásd pl. korábbi cikkünket a homár alakú óceánokról).
http://www.csillagaszat.hu/hirek/asztrofizika-hirek/af-exobolygok/homar-alaku-oceanok/
A rendszer többi négy, ismert bolygója (Kepler-186b, c, d, e) a központi csillagot rendre 4, 7, 13 és 22 nap alatt kerüli meg, vagyis jóval közelebb keringenek, mint az f, így a felszínük olyan forró, hogy az általunk ismert élet nem lehetséges rajtuk.
Ezek a bolygók egyébként kevesebb mint másfélszer akkorák, mint a Föld.
A belső Naprendszer, és a Kepler-186 rendszer méretarányos összehasonlítása.
Forrás: NASA Ames/SETI Institute/JPL-Caltech.
A Naprendszeren kívüli élet keresésének következő lépése a Föld ikertestvérének – vagyis olyan földméretű bolygónak, ami egy napszerű csillag lakhatósági zónájában kering – megtalálása, valamint a bolygók és bolygólégkörök kémiai összetételének pontos mérése lesz.
A Kepler-űrtávcső, ami több mint 150000 csillag fényváltozását monitorozta folyamatosan, éveken át, az első műszer volt, amellyel képesek voltunk földméretű bolygókat kimutatni más csillagok körül.
A Kepler által megfigyelt égterület.
A négyzetek az együttesen 95 megapixeles felbontású CCD-detektorok által lefedett égrészt jelölik.
F:.csillagaszat.hu/hirek
http://www.nasa.gov/ames/kepler/nas...-habitable-zone-of-another-star/#.U1XlBFV_uSp
.
A NASA Kepler-űrtávcsövének segítségével a csillagászok rátaláltak az első olyan földméretű bolygóra, amely a csillaga lakhatósági zónájában kering, vagyis akkora távolságra a központi égitestjétől, ahol tartósan folyékony állapotban lehet a víz a bolygó felszínén.
Habár korábban is találtak már exobolygókat más csillagok lakhatósági zónájában, de ezek mind legalább 40%-kal nagyobbak mint a Földünk.
A most felfedezett, Kepler-186f jelölést kapott planéta az első, amely a leginkább a bolygónkhoz hasonlíthat.
Művészi elképzelés a Kepler-186f-ről, az első földméretű exobolygóról, amely a csillaga lakhatósági
zónájában kering.
Forrás: NASA Ames/SETI Institute/JPL-Caltech.
A Kepler-186f mérete már ismert – kb. 10%-kal nagyobb átmérőjű, mint a Földünk –, de a tömege, kémiai összetétele még nem, azt azonban már korábbi kutatások alapján sejtjük, hogy az ekkora méretű planéták nagy valószínűséggel kőzetbolygók.
A Kepler-186 rendszer kb. 500 fényév távolságra található a Hattyú csillagkép irányában, és a most felfedezetten kívül négy másik bolygót is ismerünk már benne, melyek egy fél naptömegű és napátmérőjű, hűvös, M típusú vörös törpecsillag körül keringenek.
Az M törpék a leggyakoribb csillagok a Galaxisunkban, a teljes csillagpopuláció 70%-át alkotják, így igen nagy a valószínűsége, hogy az első, életet is hordozó bolygót egy M törpe körül fogjuk megtalálni.
A Kepler-186f 130 nap alatt kerüli meg a csillagát, ekkora távolságban harmadannyi energiát kap tőle, mint a Föld a Naptól, vagyis ez a bolygó a lakhatósági zóna külső határán helyezkedik el.
A felszínén állva a csillagát deleléskor körülbelül olyan fényesnek látnánk, mint mi “itthon” a Napot napnyugta előtt egy órával.
A lakhatósági zóna (zöld sáv) távolsága különböző felszíni hőmérsékletű csillagoktól.
Felül a Naprendszerünk belső bolygói, alul a Kepler-186 rendszer bolygói láthatók.
Forrás: NASA.
A felszíni hőmérséklet például nagyban függhet a légkörétől, az esetleges felszíni óceánok áramlásaitól, a bolygó tengelyforgási periódusától (lásd pl. korábbi cikkünket a homár alakú óceánokról).
http://www.csillagaszat.hu/hirek/asztrofizika-hirek/af-exobolygok/homar-alaku-oceanok/
A rendszer többi négy, ismert bolygója (Kepler-186b, c, d, e) a központi csillagot rendre 4, 7, 13 és 22 nap alatt kerüli meg, vagyis jóval közelebb keringenek, mint az f, így a felszínük olyan forró, hogy az általunk ismert élet nem lehetséges rajtuk.
Ezek a bolygók egyébként kevesebb mint másfélszer akkorák, mint a Föld.
A belső Naprendszer, és a Kepler-186 rendszer méretarányos összehasonlítása.
Forrás: NASA Ames/SETI Institute/JPL-Caltech.
A Kepler-űrtávcső, ami több mint 150000 csillag fényváltozását monitorozta folyamatosan, éveken át, az első műszer volt, amellyel képesek voltunk földméretű bolygókat kimutatni más csillagok körül.
A Kepler által megfigyelt égterület.
A négyzetek az együttesen 95 megapixeles felbontású CCD-detektorok által lefedett égrészt jelölik.
http://www.nasa.gov/ames/kepler/nas...-habitable-zone-of-another-star/#.U1XlBFV_uSp
.
http://twitter.com/themeridjournal/status/514623949217759233/photo/1
http://www.huffingtonpost.com/2014/09/25/mars-traffic-light_n_5881322.html?ncid=txtlnkusaolp00000592
Ezek Marson keszult kepek a Rover altal , allitolag
Edekes a nagy kepen a teljesen szabalyon golyo,gomb alak
http://www.huffingtonpost.com/2014/09/25/mars-traffic-light_n_5881322.html?ncid=txtlnkusaolp00000592
Ezek Marson keszult kepek a Rover altal , allitolag
Edekes a nagy kepen a teljesen szabalyon golyo,gomb alak
A magyar lelemény ezt már régen megoldotta.
Új ember a sebészeten:
- Az öreg prof még operál? Nem látjátok, mennyire remeg a keze?
- Nem gond. Mi meg műtét közben rázzuk az asztalt.
Csak el kell kapni a megfelelő fázist..
MOST ébred fel hibernációjából a Plútóval való találkozásra a New Horizons
.0.h 25.3sec
A NASA New Horizons szondája, december 6-án ébred fel az utolsó hibernációs periódusából.
Egy 5 hetes felkészítési időszakot követően pedig végre megkezdődik a Plútó távoli megfigyelése.
Májusban már a New Horizons felvételeinek minősége felülmúlja majd a Hubble-űrtávcső eddigi legjobb
Plútóról készített képeit. Július 14-én pedig mindössze 13 ezer kilométerre halad majd el
törpebolygó mellett, miközben részletesen feltérképezi azt és holdjait.
Pluto and Charon pont úgy forognak mint a mi holdunk
[HIDE]http://www.seeplutonow.com/[/HIDE]
“Nehéz elhinni számomra, de 9 év után a Plútó szomszédságában vagyunk, a szonda egészséges és jó úton halad.”
- nyilatkozta Alan Stern, a New Horizons küldetés vezetője.
A hibernációból való ébredés előre be lett programozva a New Horizons fedélzeti számítógépébe. Magyar idő szerint ma este 9-kor aktiválja magát a szonda,
majd 90 perccel később erről megerősítő rádiójelet továbbít a Földre.
A fénysebességgel utazó jel az óriási távolság miatt
4 óra és 25 perccel később éri el bolygónkat. Ekkor a New Horizons már csak 260 millió kilométerre lesz a Plútótól.
Ez utóbbi kevesebb mint a Nap és a Föld távolságának kétszerese.
444.hu
ééééééés felébredt
NewHorizons2015 @NewHorizons2015 · 50 p 50 perccel ezelőtt
The wake up report from our bird is now inbound to Earth somewhere out there beyond Saturn's orbit! Go New Horizons!
Press are arriving for wake up!
.0.h 25.3sec
A NASA New Horizons szondája, december 6-án ébred fel az utolsó hibernációs periódusából.
Egy 5 hetes felkészítési időszakot követően pedig végre megkezdődik a Plútó távoli megfigyelése.
Májusban már a New Horizons felvételeinek minősége felülmúlja majd a Hubble-űrtávcső eddigi legjobb
Plútóról készített képeit. Július 14-én pedig mindössze 13 ezer kilométerre halad majd el
törpebolygó mellett, miközben részletesen feltérképezi azt és holdjait.
Pluto and Charon pont úgy forognak mint a mi holdunk
[HIDE]http://www.seeplutonow.com/[/HIDE]
“Nehéz elhinni számomra, de 9 év után a Plútó szomszédságában vagyunk, a szonda egészséges és jó úton halad.”
- nyilatkozta Alan Stern, a New Horizons küldetés vezetője.
A hibernációból való ébredés előre be lett programozva a New Horizons fedélzeti számítógépébe. Magyar idő szerint ma este 9-kor aktiválja magát a szonda,
majd 90 perccel később erről megerősítő rádiójelet továbbít a Földre.
A fénysebességgel utazó jel az óriási távolság miatt
4 óra és 25 perccel később éri el bolygónkat. Ekkor a New Horizons már csak 260 millió kilométerre lesz a Plútótól.
Ez utóbbi kevesebb mint a Nap és a Föld távolságának kétszerese.
444.hu
ééééééés felébredt
NewHorizons2015 @NewHorizons2015 · 50 p 50 perccel ezelőtt The wake up report from our bird is now inbound to Earth somewhere out there beyond Saturn's orbit! Go New Horizons!
Press are arriving for wake up!
Utoljára módosítva:
- űrkutatás
- január 9., péntek 15:26
Március 6-án éri el a fő kisbolygóövben keringő törpebolygót. A Dawn-t a NASA 2007-ben indította el, 2011-től 14 hónapon át a Vesta kisbolygót vizsgálta. A Dawn lesz az első szonda, amely közelről térképez fel egy törpebolygót és az első, amely két objektum körül áll pályára.
A Hubble űrteleszkóp készítette az alábbi felvételt
/: Gyengén látszik a világító folt is :/
/: Gyengén látszik a világító folt is :/
Már az eddigi felvételeken is korábban sosem látott területek részletei rajzolódnak ki a Ceres felszínén. A január 13-i, még 383 ezer kilométeres távolságból készült felvételeken például kivehető volt több kráter körvonala, emellett a felszínen egy érdekes, rendkívül világos folt volt látható. Ezt a képződményt már a Hubble felvételein is észlelték, ám természetéről mindmáig semmit sem tudnak.
A szonda jelenleg 438 ezer kilométerre van a Ceres-től és 725 km/h-val közelíti meg azt.
“A Ceres teljesen rejtélyes számunkra. A Vesta-val ellentétben nem találtunk még róla származó meteoritot a Földön, amely részben feltárhatná a titkait. Egy dolgot tudunk biztosan, hogy meglepetéseket fog okozni.”
- mondta el a Dawn küldetésének vezetője, Christopher Russell.
Majd kiderül, hogy a vaku nagyot villant, és az tükröződött vissza saját magától........
Csatolások
-
Ceresz 2.jpg
Szerintem azért várd meg, míg odaér az a szonda.
Én most Pluto-lázban égek. Nagyon drukkolok, hogy ne történjen semmi baj. Amikor megszakadt a kapcsolat, nagyon el voltam keseredve.
Utoljára módosítva:
Egy igen érdekes cikk a New Horizons, és a Föld közötti kapcsolat korlátairól. Miért jönnek lassan az adatok?
Szerintem azért várd meg, míg odaér az a szonda.
Március 6.-án Ceresz körüli pályára állt a Dawn űrszonda. Több, mint négy hónapja. Azóta csak egy dolgot tudtunk meg:
Van rajta egy piramis. De színesben ezt sem láthatod....
Meg azt, hogy világító helyek a sötét oldalon is vannak, ott, ahová a Nap sohasem süt....
Van rajta egy piramis. De színesben ezt sem láthatod....
Meg azt, hogy világító helyek a sötét oldalon is vannak, ott, ahová a Nap sohasem süt....
Utoljára módosítva:
Nos ez valóban így van.Március 6.-án Ceresz körüli pályára állt a Dawn űrszonda. Több, mint négy hónapja. Azóta csak egy dolgot tudtunk meg:
Csatolás megtekintése 1365814
Van rajta egy piramis. De színesben ezt sem láthatod....
Meg azt, hogy világító helyek a sötét oldalon is vannak, ott, ahová a Nap sohasem süt....
Most mindenki Pluto-lázban ég. Szerintem majd a Ceresről is jönni fognak az adatok.
Ez (mármint hogy azóta csak egy dolgot tudtatok meg) nem a tudomány művelőinek hibája, ők arról nem tehetnek, hogy ti nem olvassátok az írásaikat, csak az áltudományos hírgyárak termékeiből tájékozódtok.Március 6.-án Ceresz körüli pályára állt a Dawn űrszonda. Több, mint négy hónapja. Azóta csak egy dolgot tudtunk meg:
Csatolás megtekintése 1365814
Van rajta egy piramis. De színesben ezt sem láthatod....
Hogy piramis van-e rajta, azt bárki maga is megítélheti. A neten mindenki számára elérhető felvételeken látható egy hegy, amit az első, még túl messziről készült képeken némi jóindulattal tényleg lehetett akár piramisnak is nézni. Az újabbakon viszont már jól látszik, hogy egyáltalán nem négyszög alaprajzú, és az alapterület - magasság aránya is jóval nagyobb, mint a piramisoké, azokhoz képest kifejezetten lapos. A http://www.jpl.nasa.gov/spaceimages/details.php?id=PIA19063 lapon találhatsz az egész kisbolygó felületéről készült szintetikus színes képet is, de mivel a Dawnnnak - a New Horizonstól eltérően - csak fekete-fehér kamerája van, ezért a nagyfelbontású színes képekhez szükséges szűrőkkel felvett fekete-fehér képek összegyűjtése hosszabb időt vesz igénybe.
Meg azt, hogy világító helyek a sötét oldalon is vannak, ott, ahová a Nap sohasem süt....