Marcello Semeraro bíborost fogadta Ferenc pápa, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma prefektusa bemutatott a Szentatyának hat dekrétumot, melyeket a pápa jóváhagyott, és kihirdetésüket engedélyezte.
Ferenc pápa engedélyezte a dikasztérium azon dekrétumainak kihirdetését, amelyek elismerik a Boldog Maria Leonia Paradis kanadai nővér, a Szent Család Kis Nővérei Intézete alapítója közbenjárásának tulajdonított csodát, valamint a lengyel Michał Rapacz atya vértanúságát, akit hit elleni gyűlöletből öltek meg, így őt boldoggá avatják.
A további dekrétumok elismerik két kapucinus szerzetes, egy spanyol pap és egy olasz szerzetesnővér hősies erényeit, akik imáikkal a keresztények egységének ügyét szolgálták.
Az első dekrétum értelmében szentté avatják Maria Leonia Paradis nővért, a Szent Család Kis Nővérei Intézetének alapítóját, aki a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején Kanadában élt. A dekrétum elismeri a Paradis szerzetesnővér közbenjárásának tulajdonított csodát.
Miután Kanadában több papi otthonban is dolgozott, elöljárói 1862-ben az Egyesült Államok Indiana államába küldték. Minthogy az amerikai nővérek különváltak a kanadai anyaháztól, így Maria Leonia Paradis hét évvel később visszatért Kanadába, ahol a montreali Szent József Kollégiumban leányokat nevelt, majd a montreali érsek javaslatára új kollégiumot alapított a növekvő szükségletek kielégítésére. 1880. május 31-én megalakította a Szent Család Kis Nővérei Kongregációt, amelynek célja a szerzetesközösségekben, főiskolákon és szemináriumokban vállalt szolgálat.
Egyre újabb közösségek jöttek létre, amelyekben Mária Leonia anya a nővéreket a kanadai papok fizikai és lelki támogatására rendelte, mégpedig a názáreti Szent Családra jellemző átlátható, békés és tapintatos lelkülettel. Maria Leonia anya 1912. május 3-án halt meg Sherbrooke-ban, 72 éves korában. Az általa alapított rend nemcsak Kanadában, hanem Hondurasban, Olaszországban és az Egyesült Államokban is elterjedt.
A második dekrétum Michał Rapacz lengyel pap boldoggá avatását engedélyezi, akit 1946. május 12-én Krakkóban a hit elleni gyűlöletből öltek meg a kommunista rendszer utasítására.
A háború utáni Lengyelországban a sztálini Szovjetunió uralma alatt megalakult a kommunista rezsim, amely nyíltan hadat üzent a vallásnak és az Egyháznak. 1946. május 11-én éjjel egy fegyveres csoport behatolt a płoki plébánia épületébe, ahonnét elrabolták Michał atyát, majd megölték egy közeli erdőben.
Michał atya tudatában volt a rá váró sorsnak, mégis hajlandó volt szembenézni vele, és készen állt arra, hogy életét adja azért, hogy hű maradjon Krisztushoz és az Egyházhoz. Tudta, hogy lelkipásztori tevékenysége miatt gyilkolják meg, és azt is világosan látta, hogy kivégzése nem elszigetelt esemény, hanem része a kommunista ateista kormány tevékenységének, amelynek célja Lengyelország „megszabadítása” az Egyház és legjelentősebb képviselőinek befolyásától.
Dekrétum ismeri el Isten Szolgája, a kapucinus rendi Cirillo Giovanni Zohrabian atya, Acilisene címzetes püspöke hősies erényeit, aki 1881-ben a törökországi Erzerumban született, és 1979-ben Rómában halt meg.
Egy másik dekrétum elismeri Isten Szolgája, Sebastián Gili Vives spanyol egyházmegyés pap, az Ágoston-rendi Segítő Nővérek kongregációja alapítójának hősies erényeit, aki 1811-ben a spanyolországi Artàban született, és 1894-ben Palma de Mallorcán halt meg.
Ugyancsak dekrétum ismeri el Isten Szolgája, Gianfranco Maria Chiti fogadalmas kapucinus szerzetes pap hősies erényeit, aki az olaszországi Gignesében született 1921-ben, és 2004-ben halt meg Rómában.
Végül a hatodik dekrétum elismeri Isten Szolgálója, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz nevét viselő Maddalena, az Egyház Leányai szerzeteskongregáció nővérének hősies erényeit, aki 1918-ban az olaszországi Sant’Alberto di Zero Brancóban született, és 1946-ban Velencében halt meg.
Ferenc pápa engedélyezte a dikasztérium azon dekrétumainak kihirdetését, amelyek elismerik a Boldog Maria Leonia Paradis kanadai nővér, a Szent Család Kis Nővérei Intézete alapítója közbenjárásának tulajdonított csodát, valamint a lengyel Michał Rapacz atya vértanúságát, akit hit elleni gyűlöletből öltek meg, így őt boldoggá avatják.
A további dekrétumok elismerik két kapucinus szerzetes, egy spanyol pap és egy olasz szerzetesnővér hősies erényeit, akik imáikkal a keresztények egységének ügyét szolgálták.
Az első dekrétum értelmében szentté avatják Maria Leonia Paradis nővért, a Szent Család Kis Nővérei Intézetének alapítóját, aki a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején Kanadában élt. A dekrétum elismeri a Paradis szerzetesnővér közbenjárásának tulajdonított csodát.
Szent II. János Pál pápa 1984. szeptember 11-én Montrealban avatta boldoggá Maria Leonia Paradis nővért.
Maria Leonia 1840. május 12-én született a kanadai Acadie-ban, tizenhárom évesen lépett be a Szent Kereszt Máriás Nővérek Kongregációjába. Fogadalomtétele után a Szent Kereszt Papi Otthonokban szolgált, ahol idős egyházmegyés papok életét segítette hűséges szolgálatával.Miután Kanadában több papi otthonban is dolgozott, elöljárói 1862-ben az Egyesült Államok Indiana államába küldték. Minthogy az amerikai nővérek különváltak a kanadai anyaháztól, így Maria Leonia Paradis hét évvel később visszatért Kanadába, ahol a montreali Szent József Kollégiumban leányokat nevelt, majd a montreali érsek javaslatára új kollégiumot alapított a növekvő szükségletek kielégítésére. 1880. május 31-én megalakította a Szent Család Kis Nővérei Kongregációt, amelynek célja a szerzetesközösségekben, főiskolákon és szemináriumokban vállalt szolgálat.
Egyre újabb közösségek jöttek létre, amelyekben Mária Leonia anya a nővéreket a kanadai papok fizikai és lelki támogatására rendelte, mégpedig a názáreti Szent Családra jellemző átlátható, békés és tapintatos lelkülettel. Maria Leonia anya 1912. május 3-án halt meg Sherbrooke-ban, 72 éves korában. Az általa alapított rend nemcsak Kanadában, hanem Hondurasban, Olaszországban és az Egyesült Államokban is elterjedt.
A második dekrétum Michał Rapacz lengyel pap boldoggá avatását engedélyezi, akit 1946. május 12-én Krakkóban a hit elleni gyűlöletből öltek meg a kommunista rendszer utasítására.
Michał Rapacz 1904. szeptember 14-én született a lengyelországi Tenczynben
1926-ban lépett be a krakkói szemináriumba, öt évvel később szentelték pappá. A Boldogságos Szűz Mária születése plébánia káplánjaként előbb Płoki, majd Rajcza plébániáin szolgált. A német megszállást követően kénytelen volt visszafogni lelkipásztori tevékenységét, mivel tilos volt a katolikus vallás tanítása, a lengyelek és németek közötti házasságkötések szolgálata, a plébániákon és katolikus intézményekben mindenféle ünneplés és délutáni tevékenység.A háború utáni Lengyelországban a sztálini Szovjetunió uralma alatt megalakult a kommunista rezsim, amely nyíltan hadat üzent a vallásnak és az Egyháznak. 1946. május 11-én éjjel egy fegyveres csoport behatolt a płoki plébánia épületébe, ahonnét elrabolták Michał atyát, majd megölték egy közeli erdőben.
Michał atya tudatában volt a rá váró sorsnak, mégis hajlandó volt szembenézni vele, és készen állt arra, hogy életét adja azért, hogy hű maradjon Krisztushoz és az Egyházhoz. Tudta, hogy lelkipásztori tevékenysége miatt gyilkolják meg, és azt is világosan látta, hogy kivégzése nem elszigetelt esemény, hanem része a kommunista ateista kormány tevékenységének, amelynek célja Lengyelország „megszabadítása” az Egyház és legjelentősebb képviselőinek befolyásától.
Dekrétum ismeri el Isten Szolgája, a kapucinus rendi Cirillo Giovanni Zohrabian atya, Acilisene címzetes püspöke hősies erényeit, aki 1881-ben a törökországi Erzerumban született, és 1979-ben Rómában halt meg.
Egy másik dekrétum elismeri Isten Szolgája, Sebastián Gili Vives spanyol egyházmegyés pap, az Ágoston-rendi Segítő Nővérek kongregációja alapítójának hősies erényeit, aki 1811-ben a spanyolországi Artàban született, és 1894-ben Palma de Mallorcán halt meg.
Ugyancsak dekrétum ismeri el Isten Szolgája, Gianfranco Maria Chiti fogadalmas kapucinus szerzetes pap hősies erényeit, aki az olaszországi Gignesében született 1921-ben, és 2004-ben halt meg Rómában.
Végül a hatodik dekrétum elismeri Isten Szolgálója, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz nevét viselő Maddalena, az Egyház Leányai szerzeteskongregáció nővérének hősies erényeit, aki 1918-ban az olaszországi Sant’Alberto di Zero Brancóban született, és 1946-ban Velencében halt meg.
