Részben egyetértek, részben azonban kicsit „ellenárnyalnám". Mint a történelemben már oly sokszor, megint ott tartunk, hogy sokan már nem vendégmunkásnak mennek ki, hanem családostól kitelepülnek. Ők már nem nagyon fogják hazahozni a tudást, a pénzt. Őket más országok javára képeztük ki. Ehhez társul, hogy ha túl sok jól képzett, vállalkozókész polgár emigrál, akkor kevesen maradnak itthon, akik előremozdítanák a mi dolgainkat „e lángoktól ölelt kis országban". Ugyebár történelmileg, a magyar emigrációs hullámok sosem azért történtek, mert túlzsúfolt lett volna valaha is a Kárpát-medence. Inkább mindig túl kevesen voltunk, mindig bőven volt, lett volna hely az itthoni érvényesülésre. Ma is.
Én másik topikban már jeleztem, hogy ilyen-olyan okok miatt nemrég úgy döntöttem, szellemileg már „emigráltnak", „idegenbeszakadt hazánkfiának" tekintem magam, elfogyott a hazafiúi elkötelezettségem a hazám irányába. Mégse emigrálok, két okból. Az egyik, hogy mégiscsak, továbbra is itthon, az ország javára hasznosítsam a tudásomat, a képességeimet, ha vannak ilyenjeim. A másik, hogy ha már emigrálnék, akkor olyan helyekre emigrálnék, mint Banglades vagy Szomália vagy Sierra Leone vagy Kambodzsa... mert tudatában vagyok, hogy a világnak egy kifejezetten szerencsés helyére születtem, és a szerencsémet nem ahhoz mérem, hogy 20 százalék az enyémnél szerencsésebb helyen él, hanem hogy 80 százalék az enyémnél szerencsétlenebb helyen. A „típusmagyarokkal" elentétben, nem is vagyok panaszkodós típus, hehe.
No és hát persze csak-csak nem tudnám a valóságban is elhagyni a hazámat. Ismerem szinte minden szegletét.