Erdély világa...
- Téma inditó szanté
- Kezdés dátuma
Helló Vizike!
Nos , igazad van, tényleg nem az a kép került fel amit az írás tartalmazott,
de mivel én sosem voltam Erdélyben, sajnos, így elfogadtam a neten levő
képekeket. Elnézést mindenkitől, most küldök egy képet Biharkeresztesről,
remélem ez tényleg onnan van.
Szép napot Neked!
Szanté
Berettyószéplak
Berettyószéplak (románul Suplacu de Barcău) község Romániában,
Bihar megyében. Fontos gazdasági központnak számít kőolajkitermelőként.
Bihar megyében, Bályoktól délre, Bályok és Baromlak között fekvő
Berettyó melletti település.
Berettyószéplak (Széplak) és környéke már az újkőkorban is lakott volt.
Az 1970-es években itt csiszolt kőszerszámok és kerámia töredékek
kerültek elő a földből.
Az Árpád-kori Széplak település, a XIII. század végén a Turul nemzetség birtoka volt.
1228 előtt földesura Simon bán volt, később Széppataki Lőrincz majd
Héderváry Dénes birtoka lett.
1503-ban Erdőhegyi László hűtlenség miatt elvesztett itteni birtokrészét a
király Telegdy István királyi kincstárnoknak adományozta.
A XVI. század közepén a korabeli oklevelek már nyolc birtokosát sorolták fel.
A XIX. század elején a Kabos és Dégenfeld családok voltak földesurai.
1858-ban a községben nagy tűzvész pusztított, amely majdnem végképp
elpusztította Széplakot.
A XX. század elején Károlyi Tiborné -nak volt itt nagyobb birtoka.
Berettyószéplak (románul Suplacu de Barcău) község Romániában,
Bihar megyében. Fontos gazdasági központnak számít kőolajkitermelőként.
Bihar megyében, Bályoktól délre, Bályok és Baromlak között fekvő
Berettyó melletti település.
Berettyószéplak (Széplak) és környéke már az újkőkorban is lakott volt.
Az 1970-es években itt csiszolt kőszerszámok és kerámia töredékek
kerültek elő a földből.
Az Árpád-kori Széplak település, a XIII. század végén a Turul nemzetség birtoka volt.
1228 előtt földesura Simon bán volt, később Széppataki Lőrincz majd
Héderváry Dénes birtoka lett.
1503-ban Erdőhegyi László hűtlenség miatt elvesztett itteni birtokrészét a
király Telegdy István királyi kincstárnoknak adományozta.
A XVI. század közepén a korabeli oklevelek már nyolc birtokosát sorolták fel.
A XIX. század elején a Kabos és Dégenfeld családok voltak földesurai.
1858-ban a községben nagy tűzvész pusztított, amely majdnem végképp
elpusztította Széplakot.
A XX. század elején Károlyi Tiborné -nak volt itt nagyobb birtoka.
Sebes-körös
A Sebes-Körös (románul Crişul Repede) folyó Romániában
és Magyarországon, egyike a Körös három fő mellékfolyójának.
Romániában, az Erdélyi-Szigethegységben a Réz-hegység és a Király-erdő
közötti völgyben ered, három patak – a Körös, a Sebes és a Dragan
összefolyása. A Körösvidék egyik fő folyója. Csucsa és Körösrév között
sziklaszoroson tör át, ezután szélesedő völgyben siet nyugat felé. Érinti
Élesdet és Mezőtelegdet, keresztülfolyik a Bihar megyei Nagyváradon.
Délkelet-Magyarországon keresztülfolyik a Kissárréten, Gyománál ömlik
a Kettős-Körösbe.
Nyáron a felső szakaszon időnként egy gyermek is átgázolhat, a hirtelen
hóolvadások, vagy a nagy esők azonban a Tiszához hasonlóan hirtelen
felduzzasztják. A Sebes-Körös árhullámainak levonulását a Romániában
lévő energetikai célú tározórendszer feltöltöttségi állapota és üzemeltetési
stratégiája határozza meg. A tározórendszer működésének
következtében a Sebes-Körös magyarországi szakaszának vízjárása
lényegesen megváltozott. Ritkábbak és alacsonyabbak az árhullámok,
rövidebbek és a régebbinél lényegesen bővizűbbek a kisvízi időszakok.
Nagyváradnál
Teljes hossza: 209 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 58,6 km.
A Magyarországi szakaszon, a Berettyó torkolata és Körösladány között
duzzasztómű épült 1977-ben.
A meder átlagos esése: 17,1 cm/km
A víz átlagos sebessége: 2,8 km/óra
A meder átlagos szélessége: 40 méter
A víz átlagos mélysége: 1,5 – 3 méter; kisvíz időszakban: 0,5 m
A Sebes-Körös (románul Crişul Repede) folyó Romániában
és Magyarországon, egyike a Körös három fő mellékfolyójának.
Romániában, az Erdélyi-Szigethegységben a Réz-hegység és a Király-erdő
közötti völgyben ered, három patak – a Körös, a Sebes és a Dragan
összefolyása. A Körösvidék egyik fő folyója. Csucsa és Körösrév között
sziklaszoroson tör át, ezután szélesedő völgyben siet nyugat felé. Érinti
Élesdet és Mezőtelegdet, keresztülfolyik a Bihar megyei Nagyváradon.
Délkelet-Magyarországon keresztülfolyik a Kissárréten, Gyománál ömlik
a Kettős-Körösbe.
Nyáron a felső szakaszon időnként egy gyermek is átgázolhat, a hirtelen
hóolvadások, vagy a nagy esők azonban a Tiszához hasonlóan hirtelen
felduzzasztják. A Sebes-Körös árhullámainak levonulását a Romániában
lévő energetikai célú tározórendszer feltöltöttségi állapota és üzemeltetési
stratégiája határozza meg. A tározórendszer működésének
következtében a Sebes-Körös magyarországi szakaszának vízjárása
lényegesen megváltozott. Ritkábbak és alacsonyabbak az árhullámok,
rövidebbek és a régebbinél lényegesen bővizűbbek a kisvízi időszakok.
Teljes hossza: 209 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 58,6 km.
A Magyarországi szakaszon, a Berettyó torkolata és Körösladány között
duzzasztómű épült 1977-ben.
A meder átlagos esése: 17,1 cm/km
A víz átlagos sebessége: 2,8 km/óra
A meder átlagos szélessége: 40 méter
A víz átlagos mélysége: 1,5 – 3 méter; kisvíz időszakban: 0,5 m
Szováta
Szováta (románul Sovata, németül Sowata) város Romániában, Maros
megyében. A Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros.
Marosvásárhelytől 60 km-re keletre, a Mezőhavas délnyugati előterében,
a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes,
Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955 óta város.
A település a székely Örlec nembeli Szovát nemzetségről kapta a nevét,
mások szerint a szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik.
A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban
is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és
folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban
sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak,
akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Első
fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a
Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai
fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg
a fürdőtelepet. 1910-ben 2826 lakosából, 2763 magyar, 28 német,
11 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye
Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 8935 lakosából 7943
magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük 4527 római katolikus,
2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza, egészségügyi
intézményei vannak.
A város sóstavairól és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó.
A Medve-tó nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta és 1870 és
1880 körül alakult ki. Benne 66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség
van, a felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és
a lejjebb koncentrálódó só okoz. További tavai a sósvizű Mogyorósi-tó,
Rigó-tó, Fekete-tó, Vörös-tó és Zöld-tó, továbbá az édesvizű Piroska-tó
és Kígyós-tó. A sósvizű tavak esetében a víz sótartalma magas, így a
fürdőző könnyebben fennmarad a víz felszínén.
A Sóköze a város északkeleti végétől délnyugat felé húzódó sóstavakban
gazdag sókarszt terűlet, ahol a kősó néhol 15-20 m magas sósziklákat
alkot, melyeket régen katonák őriztek.
A tó melletti római katolikus kápolna 1934-ben, a görög katolikus kápolna
1932-ben épült. Ortodox temploma 1929-ből való.
A város római katolikus temploma 1878-ban, a református templom 1938-ban,
az ortodox templom 1991-ben épült.
A Tyukász-dombi római katolikus kápolna a 19. század végén épült.
Szováta (románul Sovata, németül Sowata) város Romániában, Maros
megyében. A Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros.
Marosvásárhelytől 60 km-re keletre, a Mezőhavas délnyugati előterében,
a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes,
Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955 óta város.
A település a székely Örlec nembeli Szovát nemzetségről kapta a nevét,
mások szerint a szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik.
A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban
is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és
folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban
sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak,
akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Első
fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a
Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai
fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg
a fürdőtelepet. 1910-ben 2826 lakosából, 2763 magyar, 28 német,
11 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye
Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 8935 lakosából 7943
magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük 4527 római katolikus,
2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza, egészségügyi
intézményei vannak.
A város sóstavairól és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó.
A Medve-tó nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta és 1870 és
1880 körül alakult ki. Benne 66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség
van, a felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és
a lejjebb koncentrálódó só okoz. További tavai a sósvizű Mogyorósi-tó,
Rigó-tó, Fekete-tó, Vörös-tó és Zöld-tó, továbbá az édesvizű Piroska-tó
és Kígyós-tó. A sósvizű tavak esetében a víz sótartalma magas, így a
fürdőző könnyebben fennmarad a víz felszínén.
A Sóköze a város északkeleti végétől délnyugat felé húzódó sóstavakban
gazdag sókarszt terűlet, ahol a kősó néhol 15-20 m magas sósziklákat
alkot, melyeket régen katonák őriztek.
A tó melletti római katolikus kápolna 1934-ben, a görög katolikus kápolna
1932-ben épült. Ortodox temploma 1929-ből való.
A város római katolikus temploma 1878-ban, a református templom 1938-ban,
az ortodox templom 1991-ben épült.
A Tyukász-dombi római katolikus kápolna a 19. század végén épült.
Székelyvarság
Székelyvarság (románul Varşag) falu Romániában Hargita megyében.
1992-ben 1536 lakosából 1532 magyar és 4 román volt. Hargita megye
legnagyobb szórványtelepülése, amely kb. 77 km2-en a Nagy-Küküllő
forrásvidékén fekszik. Részei: a Központ, Varságtisztása, Bolygóbükke,
Forrásköze, Sólyomkőpataka, Nagykútpataka, Bagzos és Küküllőtelep.
1906-ban Varságtelep néven szerepel először. A falut a 20. század elején
Oroszhegyről és Korondról kirajzott székely családok alapították
Oroszhegy mély patakvölgyekkel szabdalt vulkáni fennsíkján fekvő
Varság nevű határrészéből, 1906-ban lett önálló község. Lakói
famunkások, zsindelykészítők. 1908-tól neve Székelyvarság. 1910-ben
1233 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely
vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.
Látnivalók
Határában a Tartód pataknak a Nagy-Küküllőbe torkollásánál emelkedő
meredek 870 magas hegytetőn találhatók Tartód várának maradványai.
A vár a 11–12. századi magyar határvédelmi rendszer része volt.
Római katolikus temploma 1902-1904 között épült gr. Majláth Gusztáv
erdélyi püspök költségén.
A Központtól 3-4 kilométerre fekvő Csorgókő- vízesés nagy látványt
nyújt a tőle fél kilométerre lévő Jézus-kútja forással.
Székelyvarság (románul Varşag) falu Romániában Hargita megyében.
1992-ben 1536 lakosából 1532 magyar és 4 román volt. Hargita megye
legnagyobb szórványtelepülése, amely kb. 77 km2-en a Nagy-Küküllő
forrásvidékén fekszik. Részei: a Központ, Varságtisztása, Bolygóbükke,
Forrásköze, Sólyomkőpataka, Nagykútpataka, Bagzos és Küküllőtelep.
1906-ban Varságtelep néven szerepel először. A falut a 20. század elején
Oroszhegyről és Korondról kirajzott székely családok alapították
Oroszhegy mély patakvölgyekkel szabdalt vulkáni fennsíkján fekvő
Varság nevű határrészéből, 1906-ban lett önálló község. Lakói
famunkások, zsindelykészítők. 1908-tól neve Székelyvarság. 1910-ben
1233 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely
vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.
Látnivalók
Határában a Tartód pataknak a Nagy-Küküllőbe torkollásánál emelkedő
meredek 870 magas hegytetőn találhatók Tartód várának maradványai.
A vár a 11–12. századi magyar határvédelmi rendszer része volt.
Római katolikus temploma 1902-1904 között épült gr. Majláth Gusztáv
erdélyi püspök költségén.
A Központtól 3-4 kilométerre fekvő Csorgókő- vízesés nagy látványt
nyújt a tőle fél kilométerre lévő Jézus-kútja forással.
Persány-hegység
A Persány-hegység (románul Muntii Persanii) a Keleti-
Kárpátok déli részén elhelyezkedő középhegység, Brassó megye,
Kovászna megye és Hargita megye területén.
A Északi-Persány-hegységA Persány-hegység három részre oszlik:
Északi-Persány, Központi-Persány és Déli-Persány.
Az Északi-Persány-hegység (románul Persanii Nordici) az Olt-
folyótól északra helyezkedik el, Kovászna és Hargita megye határán.
Legmagasabb pontja a Homoródalmás közelében lévő Dugaszó (1012 m)
és Merke-tető (1002 m). Északi részében található a Vargyas patak
sziklaszorosa. Az Központi- és Északi-Persány-hegységet az Olt-folyó
9 km hosszú szorosa választja el Ágostonfalva és Alsórákos között.
A szorost északon és délen 700-800 m magas hegyek övezik.
A Központi-Persány-hegység (románul Persanii Centrali) a Fogarasi-
medence, az Olt-szoros és a Brassói-medence között helyezkedik el.
Legmagasabb pontja a Vár-hegy (1104 m). Területéhez közel uránt
dolgoznak fel.
A Déli-Persány-hegység (románul Persanii Sudici) vagy Szág-
hegység (románul Muntii Taga) a Fogarasi-havasok és a Központi-
Persány-hegység között helyezkedik el. Gyakran a Fogarasi-havasok
részeként emlegetik. Itt található a hegység legmagasabb pontja a Szág-
hegy (1641 m). Nyugaton, a Brassói-medence fölé emelkedő csúcs a
feketehalmi Nagy-Fekete-hegy (1292 m).
A Persány-hegység (románul Muntii Persanii) a Keleti-
Kárpátok déli részén elhelyezkedő középhegység, Brassó megye,
Kovászna megye és Hargita megye területén.
A Északi-Persány-hegységA Persány-hegység három részre oszlik:
Északi-Persány, Központi-Persány és Déli-Persány.
Az Északi-Persány-hegység (románul Persanii Nordici) az Olt-
folyótól északra helyezkedik el, Kovászna és Hargita megye határán.
Legmagasabb pontja a Homoródalmás közelében lévő Dugaszó (1012 m)
és Merke-tető (1002 m). Északi részében található a Vargyas patak
sziklaszorosa. Az Központi- és Északi-Persány-hegységet az Olt-folyó
9 km hosszú szorosa választja el Ágostonfalva és Alsórákos között.
A szorost északon és délen 700-800 m magas hegyek övezik.
A Központi-Persány-hegység (románul Persanii Centrali) a Fogarasi-
medence, az Olt-szoros és a Brassói-medence között helyezkedik el.
Legmagasabb pontja a Vár-hegy (1104 m). Területéhez közel uránt
dolgoznak fel.
A Déli-Persány-hegység (románul Persanii Sudici) vagy Szág-
hegység (románul Muntii Taga) a Fogarasi-havasok és a Központi-
Persány-hegység között helyezkedik el. Gyakran a Fogarasi-havasok
részeként emlegetik. Itt található a hegység legmagasabb pontja a Szág-
hegy (1641 m). Nyugaton, a Brassói-medence fölé emelkedő csúcs a
feketehalmi Nagy-Fekete-hegy (1292 m).
marsvasarhelyen szuletett a nagypam is.kamaszkorban mar utaltam a kommunizmust szokesi terveket szovogettem.Katonasag(szeben loter)Egy evig nem johettem haza.Mikor a vonatbol meglattam a kombinat fenyeit elsirtam magam mint egy taknyos kolyok es megertettem soha nem hagyom el ezt a foldet.A teremto minden tudasat beleadta ebbe az eden kertbe. Rengeteg ver folyt e foldert es meg fog ezutan is.Utkozo tampon zona.SZ erintem minden magyar ember egyszer el kell jojjon ide.
A SZÉKELY-MAGYAR ROVÁSÍRÁS ÁBÉCÉJE
A rovásírás a nemzet egyik méltatlanul elfeledett kultúrkincse. Már honfoglaló őseink is használták, de eredete még korábbra nyúlik vissza. Nevét onnan kapta, hogy általában fába (botra), vagy ritkán kőbe vésték, illetve rótták. A rovásból adódik a betűk szögletes jellege, ezeket a jeleket könnyebb volt bevésni, mintha ívesebb betűket használtak volna. Szintén emiatt használták az ún. csoportjeleket és a rövidítéseket. Az írás irányultsága (jobbról-balra) pedig abból fakad, hogy könnyebb volt a botot bal kézzel tartani, és jobb kézzel balra haladva írni.
Az írás eme formája, - mint láttuk a történelmi részben - többször feledésme merült, majd újjáéledt. Ebből következően az írásmód és az ábácé is többször változott, illetve területenként új irányban fejlődött. Ezeknek köszönhetően maga az ábécé sem egyértelmű mára. Különböző kutatók, különböző ábécét állítottak össze, melyek mára 4 nagy csoportot alkotnak, amiből 2 ami, igazán használatban van. Azért nem kell megijedni; szerencsére ezek nem sokban különböznek egymástól. A két legelterjedtebb változata, az ún. Magyar Adorján-féle ábécé (az oldalamon én is ezt mutatom be) és a Forrai Sándor-féle, ezen kívül még van az ún. "rovás szabvány" és a "ritkán használt (V1)" betűkészlet.
A Magyar Adorján (a továbbiakban: MA) és a Forrai Sándor (továbbiakban: FS) által meghatározott betűkészlet alapvető különbsége az, hogy a MA ábécé nem tartalmaz külön jeleket a hosszú magánhangzókra (í, ó, ő, ú, ű ), míg a FS ábécé megkülönbözteti ezeket.
Az ábécé egytagú jelei (jobbról-balra írva)
Csoportképek
A székely-magyar rovásírás számjegyei nagyon hasonlítanak a római számokra, úgy tűnik mindkettő etruszk eredetű. Itt is évényes a jobbról-balra történő írás.
Betűtípusok számítógépre:
A mai modern korban már könnyen megtehetjük, hogy számítógépünkön is ezekkel a rúnákkal írunk, nem is kell mást tennünk, mint az alábbi betűkészleteket letölteni, és az operációs rendszer Font mappájába feltelepíteni-bemásolni.
Mindegyik betűkészletnek van egy jobbról-balra és egy balról-jobbra írt verziója (a rúnák tükörképei egymásnak). A jobbról-balra írt betűtipusnál a fájl nevének végén "jb" tag található. Pl.: rov_majb.ttf -- Magyar Adorján-féle betűkészlet jobbról-balra.
A rovásírás a nemzet egyik méltatlanul elfeledett kultúrkincse. Már honfoglaló őseink is használták, de eredete még korábbra nyúlik vissza. Nevét onnan kapta, hogy általában fába (botra), vagy ritkán kőbe vésték, illetve rótták. A rovásból adódik a betűk szögletes jellege, ezeket a jeleket könnyebb volt bevésni, mintha ívesebb betűket használtak volna. Szintén emiatt használták az ún. csoportjeleket és a rövidítéseket. Az írás irányultsága (jobbról-balra) pedig abból fakad, hogy könnyebb volt a botot bal kézzel tartani, és jobb kézzel balra haladva írni.
Az írás eme formája, - mint láttuk a történelmi részben - többször feledésme merült, majd újjáéledt. Ebből következően az írásmód és az ábácé is többször változott, illetve területenként új irányban fejlődött. Ezeknek köszönhetően maga az ábécé sem egyértelmű mára. Különböző kutatók, különböző ábécét állítottak össze, melyek mára 4 nagy csoportot alkotnak, amiből 2 ami, igazán használatban van. Azért nem kell megijedni; szerencsére ezek nem sokban különböznek egymástól. A két legelterjedtebb változata, az ún. Magyar Adorján-féle ábécé (az oldalamon én is ezt mutatom be) és a Forrai Sándor-féle, ezen kívül még van az ún. "rovás szabvány" és a "ritkán használt (V1)" betűkészlet.
A Magyar Adorján (a továbbiakban: MA) és a Forrai Sándor (továbbiakban: FS) által meghatározott betűkészlet alapvető különbsége az, hogy a MA ábécé nem tartalmaz külön jeleket a hosszú magánhangzókra (í, ó, ő, ú, ű ), míg a FS ábécé megkülönbözteti ezeket.
Az ábécé egytagú jelei (jobbról-balra írva)
Csoportképek
A székely-magyar rovásírás számjegyei nagyon hasonlítanak a római számokra, úgy tűnik mindkettő etruszk eredetű. Itt is évényes a jobbról-balra történő írás.
Betűtípusok számítógépre:
A mai modern korban már könnyen megtehetjük, hogy számítógépünkön is ezekkel a rúnákkal írunk, nem is kell mást tennünk, mint az alábbi betűkészleteket letölteni, és az operációs rendszer Font mappájába feltelepíteni-bemásolni.
Mindegyik betűkészletnek van egy jobbról-balra és egy balról-jobbra írt verziója (a rúnák tükörképei egymásnak). A jobbról-balra írt betűtipusnál a fájl nevének végén "jb" tag található. Pl.: rov_majb.ttf -- Magyar Adorján-féle betűkészlet jobbról-balra.
Kányád
Kányád (románul Ulieş, korábban Caniadu) falu
Romániában, Hargita megyében.
Kányád a Kelet-Erdélyi Udvarhelyszék délnyugati részében található,
Székelyudvarhelytől 15 km–re, Székelykeresztúrtól pedig mintegy
25 km–re, a Hodos–pataka völgyteknőjében „eldugottan” húzódik meg,
550–575 m tengerszint feletti magasságban. Miklósfalvától délnyugati
irányban haladva közelíthetjük meg a 137A jelzésű kövezett megyei úton.
A legközelebbi községközpontok: Székelyderzs (5 km), Felsőboldogfalva (11 km).
A falu egy kis földteknőben települt, szerkezetét tekintve kis dombvidéki
halmazfalu. Nyugaton az Erős-tető (777 m) emelkedik, keleten a Kőhát
(796 m), délen a Berecki–tető (659 m) és az Őrhegy (756 m) képez
határt Petek felé. A falu belterületét az északra folyó Hodos–pataka szeli
át, melynek déli folyása már Hidegség–pataka néven ismeretes (ez pedig
Berecki–patak néven a Petektől délnyugatra eső Verőfény–tető (735 m)
északi oldalából ered). A Hodos–patakba ömlik jobbról (keletről) a Setét–
patak, Kendereskert–árka, Szentegyház–pataka, balról a Kerekesné–
pataka, a Kiscsere–patakával és a Dengő-árkával. A térség éghajlata
mérsékelt szárazföldi. Azonban a dombvidékre jellemző éghajlatot
némileg befolyásolja a Hargita tömbjének közelsége, különösen a térség
északi településein. Az évi középhőmérséklet 7–8 C° körül alakul, az
éves csapadékmennyiség általában 550–650 mm között váltakozik. A
vörösesbarna erdei talaj a domináns, csekély arányban a podzoltalaj.
A falu határában számos védett növény található: nárcisz, pünkösdi
rózsa, lila vadliliom.
Nevének eredete Kiss Lajos szerint a személynévként is használt „kánya”
madárnévnek a –d képzős származéka. A román név a magyar név
tükörfordítása. (román: uliu = héja)
1333-ban és 1334-ben Kanad néven említik a pápai tizedben –
"Stephanus sacerdos de Kanad…". Már ekkor volt temploma, amely a
Régi temető nevű helyen feküdt és Jásfalvával közös volt. "- Egykor
kolostor is tartozott hozzá.-" Kolostora nem volt, amint azt a régészeti
feltárások is bizonyították, a hagyományt Orbán Balázs jegyzi fel a pálos
kolostorról. 1642-ben javították, a mai templom építésekor bontották le,
köveit felhasználták az új templom építéséhez. Mai református temploma
1791 és 1798 között épült, melybe a régi templom sok kövét is
beépítették. 1909-ben rossz állaga miatt újjá kellett építeni.
A falunak 1910-ben 443 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig
Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 336
lakosából 331 magyar és 5 román, társközségeivel együtt 1312 lakosából
1288 magyar, 18 cigány és 6 román volt.
Kányád (románul Ulieş, korábban Caniadu) falu
Romániában, Hargita megyében.
Kányád a Kelet-Erdélyi Udvarhelyszék délnyugati részében található,
Székelyudvarhelytől 15 km–re, Székelykeresztúrtól pedig mintegy
25 km–re, a Hodos–pataka völgyteknőjében „eldugottan” húzódik meg,
550–575 m tengerszint feletti magasságban. Miklósfalvától délnyugati
irányban haladva közelíthetjük meg a 137A jelzésű kövezett megyei úton.
A legközelebbi községközpontok: Székelyderzs (5 km), Felsőboldogfalva (11 km).
A falu egy kis földteknőben települt, szerkezetét tekintve kis dombvidéki
halmazfalu. Nyugaton az Erős-tető (777 m) emelkedik, keleten a Kőhát
(796 m), délen a Berecki–tető (659 m) és az Őrhegy (756 m) képez
határt Petek felé. A falu belterületét az északra folyó Hodos–pataka szeli
át, melynek déli folyása már Hidegség–pataka néven ismeretes (ez pedig
Berecki–patak néven a Petektől délnyugatra eső Verőfény–tető (735 m)
északi oldalából ered). A Hodos–patakba ömlik jobbról (keletről) a Setét–
patak, Kendereskert–árka, Szentegyház–pataka, balról a Kerekesné–
pataka, a Kiscsere–patakával és a Dengő-árkával. A térség éghajlata
mérsékelt szárazföldi. Azonban a dombvidékre jellemző éghajlatot
némileg befolyásolja a Hargita tömbjének közelsége, különösen a térség
északi településein. Az évi középhőmérséklet 7–8 C° körül alakul, az
éves csapadékmennyiség általában 550–650 mm között váltakozik. A
vörösesbarna erdei talaj a domináns, csekély arányban a podzoltalaj.
A falu határában számos védett növény található: nárcisz, pünkösdi
rózsa, lila vadliliom.
Nevének eredete Kiss Lajos szerint a személynévként is használt „kánya”
madárnévnek a –d képzős származéka. A román név a magyar név
tükörfordítása. (román: uliu = héja)
1333-ban és 1334-ben Kanad néven említik a pápai tizedben –
"Stephanus sacerdos de Kanad…". Már ekkor volt temploma, amely a
Régi temető nevű helyen feküdt és Jásfalvával közös volt. "- Egykor
kolostor is tartozott hozzá.-" Kolostora nem volt, amint azt a régészeti
feltárások is bizonyították, a hagyományt Orbán Balázs jegyzi fel a pálos
kolostorról. 1642-ben javították, a mai templom építésekor bontották le,
köveit felhasználták az új templom építéséhez. Mai református temploma
1791 és 1798 között épült, melybe a régi templom sok kövét is
beépítették. 1909-ben rossz állaga miatt újjá kellett építeni.
A falunak 1910-ben 443 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig
Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 336
lakosából 331 magyar és 5 román, társközségeivel együtt 1312 lakosából
1288 magyar, 18 cigány és 6 román volt.
Székelydálya
Székelydálya (románul Daia) falu Romániában Hargita megyében.
A Dálya helynév a szláv eredetű Dalja személynév és a lakosság
nemzetiségére utaló székely előtag megkülönböztető szerepű összetétele
Székelyudvarhelytől 13 km-re délre, az Ége-patak völgyében fekszik,
Kányádhoz tartozik, melytől 6 km-re délkeletre van.
Első írásos említése a pápai tizedjegyzékből maradt fent: 1333–ban „Item
Clemens de Daya solvit II. et medium banales” ( Dálya Kelemen nevű
papja két és fél báni dénárt – MonVat
A templom körül 12. századi temetkezések nyomait találták meg, tehát
már ekkor templomos hely volt. Ennek a templomnak a helyén épült
református temploma a 14. század második felében. Értékes 14. századi
falfestményei vannak, kazettás famennyezetét 1630-ban festették. 1794-
ben átalakították, tornya 1799 és 1804 között épült. Erődített védőfal
övezi, melyen 1774-es évszám olvasható. 1910-ben 604 magyar lakosa
volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi
járásához tartozott. 1992-ben 280 lakosából 279 magyar és 1 román volt.
Székelydálya (románul Daia) falu Romániában Hargita megyében.
A Dálya helynév a szláv eredetű Dalja személynév és a lakosság
nemzetiségére utaló székely előtag megkülönböztető szerepű összetétele
Székelyudvarhelytől 13 km-re délre, az Ége-patak völgyében fekszik,
Kányádhoz tartozik, melytől 6 km-re délkeletre van.
Első írásos említése a pápai tizedjegyzékből maradt fent: 1333–ban „Item
Clemens de Daya solvit II. et medium banales” ( Dálya Kelemen nevű
papja két és fél báni dénárt – MonVat
A templom körül 12. századi temetkezések nyomait találták meg, tehát
már ekkor templomos hely volt. Ennek a templomnak a helyén épült
református temploma a 14. század második felében. Értékes 14. századi
falfestményei vannak, kazettás famennyezetét 1630-ban festették. 1794-
ben átalakították, tornya 1799 és 1804 között épült. Erődített védőfal
övezi, melyen 1774-es évszám olvasható. 1910-ben 604 magyar lakosa
volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi
járásához tartozott. 1992-ben 280 lakosából 279 magyar és 1 román volt.
Siménfalva
Siménfalva (1899-ig Alsó-Siménfalva, románul Şimoneşti) falu
Romániában Hargita megyében. Az Alsó-Nyikómente legnagyobb
települése és községközpontja. 430-450 tszf. magasságban fekszik,
belterülete 99 hektár.
Székelykeresztúrtól 7 km-re északkeletre fekszik,Székelyudvarhelytől
pedig 21 km-re fekszik.
Nevét onnan kapta, hogy régi templomának Szent Simon volt a
védőszentje, eredetileg Semjénfalva volt a neve.
1333-ban említi először oklevél, de már ősidők óta lakott hely. A falutól
nyugatra a Csereháton bronzkori leletek kerültek elő. Határában a 880 m
magas Várhegyen ismeretlen korú földvár sáncai látszanak, melyet
Orbán Balázs Kadicsa várának nevezett el. A romok akkor Nagykadács
határába estek – innen a neve. Orbán Balázs az észkanyugatra emelkedő
Pothárd-tető is talált sáncnyomokat 1910-ben 915 lakosa volt. A trianoni
békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához
tartozott. 1992-ben 1057 lakosából, 1033 magyar, 18 román, 6 cigány.
Siménfalva (1899-ig Alsó-Siménfalva, románul Şimoneşti) falu
Romániában Hargita megyében. Az Alsó-Nyikómente legnagyobb
települése és községközpontja. 430-450 tszf. magasságban fekszik,
belterülete 99 hektár.
Székelykeresztúrtól 7 km-re északkeletre fekszik,Székelyudvarhelytől
pedig 21 km-re fekszik.
Nevét onnan kapta, hogy régi templomának Szent Simon volt a
védőszentje, eredetileg Semjénfalva volt a neve.
1333-ban említi először oklevél, de már ősidők óta lakott hely. A falutól
nyugatra a Csereháton bronzkori leletek kerültek elő. Határában a 880 m
magas Várhegyen ismeretlen korú földvár sáncai látszanak, melyet
Orbán Balázs Kadicsa várának nevezett el. A romok akkor Nagykadács
határába estek – innen a neve. Orbán Balázs az észkanyugatra emelkedő
Pothárd-tető is talált sáncnyomokat 1910-ben 915 lakosa volt. A trianoni
békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához
tartozott. 1992-ben 1057 lakosából, 1033 magyar, 18 román, 6 cigány.
Miklósfalva
Miklósfalva (románul: Nicoleşti) falu Romániában Hargita megyében.
Székelyudvarhelytől 9 kilométerre dél-délnyugati irányban, a Hodos és
a Szőke – patakok összefolyásánál fekszik. A falu részei Alszeg (Ocfalva
felé eső rész), Felszeg (Ábránfalva felé), Kányádszeg (Kányád felé).
Első okleveles említése 1332-ben történik, az 1809. évi insurrectionalis
összeírás szerint 20 család lakta. 1910-ben 285, 1941-ben 312, 1992-ben
199 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye
Udvarhelyi járásához tartozott. A második bécsi döntés utáni négy évben
újra Magyarországhoz tartozott. A lakosság teljes egészében magyar
nemzetiségű, túlnyomórészt református vallású. Temploma 1882-ben
épült, előtte áll a falu két világháborús hőseinek emlékoszlopa, illetve
az ezredfordulón felavatott millenniumi emlékkő.
Miklósfalva (románul: Nicoleşti) falu Romániában Hargita megyében.
Székelyudvarhelytől 9 kilométerre dél-délnyugati irányban, a Hodos és
a Szőke – patakok összefolyásánál fekszik. A falu részei Alszeg (Ocfalva
felé eső rész), Felszeg (Ábránfalva felé), Kányádszeg (Kányád felé).
Első okleveles említése 1332-ben történik, az 1809. évi insurrectionalis
összeírás szerint 20 család lakta. 1910-ben 285, 1941-ben 312, 1992-ben
199 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye
Udvarhelyi járásához tartozott. A második bécsi döntés utáni négy évben
újra Magyarországhoz tartozott. A lakosság teljes egészében magyar
nemzetiségű, túlnyomórészt református vallású. Temploma 1882-ben
épült, előtte áll a falu két világháborús hőseinek emlékoszlopa, illetve
az ezredfordulón felavatott millenniumi emlékkő.
Réz-hegység
A Réz-hegység az Erdélyi-középhegység, vagy másnéven Erdélyi-
Szigethegység északnyugati részén fekszik, a Bihar-hegység egyik
északnyugati oldalága, mely Szilágy- és Bihar megye határán húzódik a
Szilágyság és a Sebes-Körös között északról délkelet felé.
A Réz-hegység északi mellékágai a Berettyó és a Kraszna völgyébe
nyúlnak le. Keleten a Csucsa és Perje közötti 669 méter magasságú
Plopis-hágó választja el a Meszes-hegységtől, délen a Sebes-Körös,
nyugat felé a hegység mindinkább alacsonyodó kiágazásai Szalárd és
Nagyvárad határáig húzódnak.
A Bihar- és Szilágy megye határán húzódó hegység lapos tetői és hátai
sehol sem érik el a tengerszint feletti 1000 méteres magasságot.
Legmagasabb csúcsai a 918 méter magasságú Magura és ezt követi az
Almácska-tető a 882 méteres magasságával.
A hegység felszíne meglehetősen lapos, központi részének lapos tetői és
hátai egy kréta-kori tönkfelszín maradványai. Letarolt, hullámos
felszínének rossz lefolyású, sekély mélyedéseiben lápok bújnak meg.
A felszínt helyenként több tíz méter vastagságú mállási réteg borítja,
keletkezésének valószínű ideje az óharmadidőszak lehetett.
A hét-nyolcszáz méter magasra emelt triász kori rétegek sekély, tálszerű
mélyedéseibe beszivárgó vizek változatos karsztformákat alakítottak ki.
A felszíne alatt összegyűlt víz részben a Sebes-Körös vízrendszeréhez
kapcsolódó Seredos-völgyi karsztforrás felé áramlik, részben pedig a
Berettyó forrásait táplálja.
A Réz-hegység féloldalasan kiemelt rögvonulata észak felé dől, ezért a
hegység hosszabb és nagyobb vízhozamú vízfolyásai mint például a
Bisztra és a Gyepes-patak ugyancsak a Berettyót táplálják.
A Réz-hegység legalacsonyabb peremét Valkóváralja mellett, a Várhegy
alatti völgyben töri át az itt még alig pataknyi Berettyó folyó. Itt a
meredek hegyoldalak közé szorított vízfolyásnak hegyipatak jellege van.
A Réz-hegység az Erdélyi-középhegység, vagy másnéven Erdélyi-
Szigethegység északnyugati részén fekszik, a Bihar-hegység egyik
északnyugati oldalága, mely Szilágy- és Bihar megye határán húzódik a
Szilágyság és a Sebes-Körös között északról délkelet felé.
A Réz-hegység északi mellékágai a Berettyó és a Kraszna völgyébe
nyúlnak le. Keleten a Csucsa és Perje közötti 669 méter magasságú
Plopis-hágó választja el a Meszes-hegységtől, délen a Sebes-Körös,
nyugat felé a hegység mindinkább alacsonyodó kiágazásai Szalárd és
Nagyvárad határáig húzódnak.
A Bihar- és Szilágy megye határán húzódó hegység lapos tetői és hátai
sehol sem érik el a tengerszint feletti 1000 méteres magasságot.
Legmagasabb csúcsai a 918 méter magasságú Magura és ezt követi az
Almácska-tető a 882 méteres magasságával.
A hegység felszíne meglehetősen lapos, központi részének lapos tetői és
hátai egy kréta-kori tönkfelszín maradványai. Letarolt, hullámos
felszínének rossz lefolyású, sekély mélyedéseiben lápok bújnak meg.
A felszínt helyenként több tíz méter vastagságú mállási réteg borítja,
keletkezésének valószínű ideje az óharmadidőszak lehetett.
A hét-nyolcszáz méter magasra emelt triász kori rétegek sekély, tálszerű
mélyedéseibe beszivárgó vizek változatos karsztformákat alakítottak ki.
A felszíne alatt összegyűlt víz részben a Sebes-Körös vízrendszeréhez
kapcsolódó Seredos-völgyi karsztforrás felé áramlik, részben pedig a
Berettyó forrásait táplálja.
A Réz-hegység féloldalasan kiemelt rögvonulata észak felé dől, ezért a
hegység hosszabb és nagyobb vízhozamú vízfolyásai mint például a
Bisztra és a Gyepes-patak ugyancsak a Berettyót táplálják.
A Réz-hegység legalacsonyabb peremét Valkóváralja mellett, a Várhegy
alatti völgyben töri át az itt még alig pataknyi Berettyó folyó. Itt a
meredek hegyoldalak közé szorított vízfolyásnak hegyipatak jellege van.
2000-ben 478 108-an laktak Arad megyében, a népsűrűség 62 fő/km². A román többség mellett jelentős számban élnek itt magyarok és más kisebbségek (németek, romák stb.).
2002-ben 461 791 lakosából 379 451 volt román, 49 291 magyar, 17 664 roma, 5 695 szlovák, 4 852 német, 1741 ukrán, 1217 szerb, 819 bolgár, 178 zsidó és 28 197 egyéb nemzetiségű volt.
2002-ben 461 791 lakosából 379 451 volt román, 49 291 magyar, 17 664 roma, 5 695 szlovák, 4 852 német, 1741 ukrán, 1217 szerb, 819 bolgár, 178 zsidó és 28 197 egyéb nemzetiségű volt.
Kézdivásárhely
Kézdivásárhely (románul Târgu Secuiesc, németül Sekler-Neumarkt,
latinul Neoforum Siculorum, becenevén „a vargák városa”) város
Romániában Kovászna megyében. A Kárpát-medence legkeletibb magyar
többségű városa, az egykori Kézdiszék központja. 1849-ben Kantával
egyesült, 1949-ben Kézdioroszfalut csatolták hozzá. Ma Nyújtód és a
hozzácsatolt Kézdisárfalva és Kézdiszászfalu is.
Sepsiszentgyörgytől 32 km-re északkeletre a Feketeügy lapályán a
Torja-patak mellett fekszik. Neve arra utal, hogy már a középkorban
vásáros hely volt, A szó előtagja (kézdi) arra emlékeztet, hogy az itteni
székelyek Szászkézd vidékéről valók.
Már a rómaiak idején Praetoria Augusta nevű település volt itt. A város
keleti teraszain bronzkori, 3. századi telep, valamint 7. századi település
nyomai kerültek elö. A római kortól folyamatosan vásáros település volt,
melyet az Ojtozi-szoros felöli betörések időnként pusztítottak.
A középkorban újra vásáros hely lett, majd 1427-ben Zsigmond király
Torjavására néven királyi várossá tette. 1567-ben már jelentős város
Kézdivásárhely néven. Az 1834. évi nagy tűzvészben 558 házból 421
leégett. Az 1848-49-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja,
itt öntötte ágyúit Gábor Áron, szobra 1971-óta a főtéren áll. 1910-ben
5892 lakosa volt, túlnyomóan magyarok. A trianoni békeszerződésig
Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 2002-ben 20 488
lakosából 18 633 magyar, 1601 román, 199 cigány és 19 német volt.
Református temploma 1783-ban épült a középkori templom helyére.
Az 1834. évi nagy tűzvészben leégett, újjáépítése 1838-ra fejeződött be.
A városban ortodox és új római katolikus templom is van.
A város trapéz alakú főterét – az egykori piacteret – 18. és 19. századi
épületek övezik, köztük az egykori városi tanácsháza épülete ma
Céhtörténeti Múzeum. Gazdag történeti és néprajzi kiállításai vannak.
A mai Városháza épülete 1907-ben Takarékpénztárnak épült.
A székely határőrség tisztiiskolája 1817 és 1823 között épült késő
klasszicista stílusban.
A határában van Fortyogófürdő nevű gyógyüdülőhely.
Kézdivásárhely (románul Târgu Secuiesc, németül Sekler-Neumarkt,
latinul Neoforum Siculorum, becenevén „a vargák városa”) város
Romániában Kovászna megyében. A Kárpát-medence legkeletibb magyar
többségű városa, az egykori Kézdiszék központja. 1849-ben Kantával
egyesült, 1949-ben Kézdioroszfalut csatolták hozzá. Ma Nyújtód és a
hozzácsatolt Kézdisárfalva és Kézdiszászfalu is.
Sepsiszentgyörgytől 32 km-re északkeletre a Feketeügy lapályán a
Torja-patak mellett fekszik. Neve arra utal, hogy már a középkorban
vásáros hely volt, A szó előtagja (kézdi) arra emlékeztet, hogy az itteni
székelyek Szászkézd vidékéről valók.
Már a rómaiak idején Praetoria Augusta nevű település volt itt. A város
keleti teraszain bronzkori, 3. századi telep, valamint 7. századi település
nyomai kerültek elö. A római kortól folyamatosan vásáros település volt,
melyet az Ojtozi-szoros felöli betörések időnként pusztítottak.
A középkorban újra vásáros hely lett, majd 1427-ben Zsigmond király
Torjavására néven királyi várossá tette. 1567-ben már jelentős város
Kézdivásárhely néven. Az 1834. évi nagy tűzvészben 558 házból 421
leégett. Az 1848-49-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja,
itt öntötte ágyúit Gábor Áron, szobra 1971-óta a főtéren áll. 1910-ben
5892 lakosa volt, túlnyomóan magyarok. A trianoni békeszerződésig
Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 2002-ben 20 488
lakosából 18 633 magyar, 1601 román, 199 cigány és 19 német volt.
Református temploma 1783-ban épült a középkori templom helyére.
Az 1834. évi nagy tűzvészben leégett, újjáépítése 1838-ra fejeződött be.
A városban ortodox és új római katolikus templom is van.
A város trapéz alakú főterét – az egykori piacteret – 18. és 19. századi
épületek övezik, köztük az egykori városi tanácsháza épülete ma
Céhtörténeti Múzeum. Gazdag történeti és néprajzi kiállításai vannak.
A mai Városháza épülete 1907-ben Takarékpénztárnak épült.
A székely határőrség tisztiiskolája 1817 és 1823 között épült késő
klasszicista stílusban.
A határában van Fortyogófürdő nevű gyógyüdülőhely.
