Máramarossziget
Máramarossziget (románul Sighetu Marmaţiei, röviden Sighet, németül
Maramureschsigeth, röviden Siget, szlovákul Sihoť, ukránul
Сигіт‑Мармароський): város Romániában. A Tisza parti város az egykori
Máramaros vármegye székhelye és egykor Magyarország faiparának és
sóiparának központja volt. Kabolapatak és Tiszaveresmart tartozik hozzá.
Nagybányától 53 km-re északkeletre a Tisza bal partján fekszik.
Neve a Máramaros folyónévből való, melynek most Mara a neve.
A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt)
szavakból származik. Arra utal hogy a város Tisza és az Iza szögében épült.
A város területe a bronzkor óta lakott. Itt vezetett át a fontos Tisza-
völgyi kereskedelmi út.
Első említése a 11. században történik, 1231-ben Maramors, 1332-ben
Zyget néven említik.
1272 és 1290 között IV. László király románokat telepített ide.
1352-ben szabad királyi város és Máramaros vármegye székhelye lett.
1570-től az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott.
1733-ban III. Károly magyar király (VI. Károly császár) újra Magyarországhoz csatolta és a magyarországi rutének és a románok egyik fontos politikai és kulturális központja lett.
Egykor volt jogi akadémiája,valamint katolikus és református gimnáziuma is. 1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). 1944 október 17-én került szovjet kézre. 1910-ben 21.370 lakosából 9.561 (44,74%) magyar, 7.981 zsidó (37,35%) 2.001 (9,36%) román, 1.257 (5,88%) német, és 532 (2,49%) ruszin volt. 1992-ben társközségeivel együtt 44.185 lakosából 34.010 (76,97%) román, 8.133 (18,41%) magyar, 322 (0,73%) cigány és 190 (0,43%) német volt. Az első zsidók a 18. század elején érkeztek Máramarosszigetre, 1740-ben már állandó minjanjuk volt. 1785-ben 142, 1869-ben 2.325, 1880-ban pedig 3.380 zsidó élt Máramarosszigeten. A közösség létszáma a 20. század folyamán is nagy ütemben gyarapodott, így a városban 1910-ben 7.981, 1941-ben pedig 10.144 zsidó élt. 1942-1943 során Máramarosszigetre sok lengyel zsidó menekült érkezett, akik különböző lengyelországi gettókból és koncentrációs táborokból szöktek meg. Máramarosszigetről összesen 12.749 zsidót deportáltak Auschwitzba.
Máramarosszigeten 2002-ben 22 zsidó nemzetiségű és izraelita vallású személy élt.
Látnivalók
* Római katolikus temploma 1775-ben épült.
* A református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját.
* A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható.
* A Kultúrpalota 1911-ben épült.
* Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
* Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít emléket.
Máramarossziget (románul Sighetu Marmaţiei, röviden Sighet, németül
Maramureschsigeth, röviden Siget, szlovákul Sihoť, ukránul
Сигіт‑Мармароський): város Romániában. A Tisza parti város az egykori
Máramaros vármegye székhelye és egykor Magyarország faiparának és
sóiparának központja volt. Kabolapatak és Tiszaveresmart tartozik hozzá.
Nagybányától 53 km-re északkeletre a Tisza bal partján fekszik.
Neve a Máramaros folyónévből való, melynek most Mara a neve.
A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt)
szavakból származik. Arra utal hogy a város Tisza és az Iza szögében épült.
A város területe a bronzkor óta lakott. Itt vezetett át a fontos Tisza-
völgyi kereskedelmi út.
Első említése a 11. században történik, 1231-ben Maramors, 1332-ben
Zyget néven említik.
1272 és 1290 között IV. László király románokat telepített ide.
1352-ben szabad királyi város és Máramaros vármegye székhelye lett.
1570-től az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott.
1733-ban III. Károly magyar király (VI. Károly császár) újra Magyarországhoz csatolta és a magyarországi rutének és a románok egyik fontos politikai és kulturális központja lett.
Egykor volt jogi akadémiája,valamint katolikus és református gimnáziuma is. 1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). 1944 október 17-én került szovjet kézre. 1910-ben 21.370 lakosából 9.561 (44,74%) magyar, 7.981 zsidó (37,35%) 2.001 (9,36%) román, 1.257 (5,88%) német, és 532 (2,49%) ruszin volt. 1992-ben társközségeivel együtt 44.185 lakosából 34.010 (76,97%) román, 8.133 (18,41%) magyar, 322 (0,73%) cigány és 190 (0,43%) német volt. Az első zsidók a 18. század elején érkeztek Máramarosszigetre, 1740-ben már állandó minjanjuk volt. 1785-ben 142, 1869-ben 2.325, 1880-ban pedig 3.380 zsidó élt Máramarosszigeten. A közösség létszáma a 20. század folyamán is nagy ütemben gyarapodott, így a városban 1910-ben 7.981, 1941-ben pedig 10.144 zsidó élt. 1942-1943 során Máramarosszigetre sok lengyel zsidó menekült érkezett, akik különböző lengyelországi gettókból és koncentrációs táborokból szöktek meg. Máramarosszigetről összesen 12.749 zsidót deportáltak Auschwitzba.
Máramarosszigeten 2002-ben 22 zsidó nemzetiségű és izraelita vallású személy élt.
Látnivalók
* Római katolikus temploma 1775-ben épült.
* A református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját.
* A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható.
* A Kultúrpalota 1911-ben épült.
* Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
* Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít emléket.