Végezetül (mert ennyi elég szellemi táplálék nektek egy időre...) íme az, hogy konkrétan miben is hisznek az ateisták! Idézet megint a Nagy Ateista Könyvből (csak hogy azt ne mondhassátok kedves miszterikák, hogy nekünk nincs szent könyvünk, hehehe...):
[3] Ateista világnézet
Hoppá! Mielőtt ebbe a témába belemásznánk, előbb nézzük csak meg, mi az, hogy "világnézet"?!
[3,1] Világnézet: A világnak bizonyos fontosabb kategóriák szerinti magyarázata.
A világnézetek csoportosítása
[3,2] A világnézetek csoportosítása: A filozófiák/világnézetek alapvetően a következőképp osztályozhatóak, a világról alkotott nézeteik szerint:
1., A világ (működése, törvényei) megismerhető.
2., A világ (működése, törvényei) megismerhetetlen.
E két fő csoport van. Alcsoportok:
1.1, A világot (törvényeit, működését) az ember(iség) a saját erejéből, erőfeszítéséből (önmaga érdemei által) ismer(het)i meg. (Ha akarja).
1.1.1, A világ megismerése tudományos kutatómunka során történhet meg, ebből következően e megismerés nem egyszeri, hirtelen és teljes lesz, hanem lassú, fokozatos. Ez (többek között) az ateisták alapállása.
1.1.2, A világ megismerése hirtelen, egycsapásra is bekövetkezhet, vagy legalábbis nagyon rövid idő alatt, egy emberi élettartam alatt, tudniillik nem tudományos kutatómunka által, de nem is isteni kinyilatkoztatás által, hanem afféle szellemi rádöbbenéssel, amit az ember leginkább meditációval érhet el. Ez számos keleti vallásnak az alapja.
1.2, A világot az ember isteni kinyilatkoztatás által ismerheti meg. Ez esetben is azonnali és elvileg teljes megismerésben lehet részünk (ha Isten engedi ezt, s ha igényeljük). Ez az idealista filozófiák hozzáállása.
Az 1 és 2 csoportokat keresztbeszeli az, hogy függetlenül attól, mi e megismeréssel kapcsolatban a filozófus álláspontja a megismerést, mint lehetőséget tekintve, de mit gondol e megismerés értékéről! Hogy tudniillik egyáltalán érdemesnek tartja-e a világot a megismerésre!
A lehetséges csoportok:
a., A világot megismerni érdemes cél, erre igyekeznünk kell. Az ateisták többnyire így gondolják.
b., A világ megismerésére törekedni nem érdemes, felesleges igyekezet.
Az ateisták világnézete általában
1.1.1a jellegű, a kinyilatkoztatáson alapuló vallásoké (kereszténység, iszlám) többnyire
1.2a. A fenomenológiáé ellenben
2b.
A három eddig említett filozófián kívül még sok más is elképzelhető, például olyan, ami 2.a jellegű, tehát azt mondja, hogy a világ megismerhetetlen, bár jó volna, ha megismerhetnénk, és törekedni kell a megismerésre, még ha eleve biztos is a kudarc! Lehet aztán 1.1.1.b típusú is, ami azt mondja, hogy a világ tudományos kutatómunkával apránként megismerhető, de felesleges erre törekedni, például amiatt, mert a sok tudás bajt okoz, mondjuk világpusztulást, tehát a tudás megszerzése lehetséges, de káros igyekezet! Ez számos fantasztikus film és regény mondanivalójának tárgya. Extrém esetként feltételezhető olyan filozófia is (bár nem tudok róla, hogy konkrétan létezne ilyen), ami 1.1.2.b típusú, tehát azt mondja, hogy meditációval rá lehetne jönni arra, hogy milyen a világ, de kár erre törekedni (mert például az erre rádöbbenő ember elpusztul, vagy a megismert világ pusztul el valamiért, vagy a világ olyan szörnyű, hogy megismerése csak bánatot okozhat). Sőt, lehetséges még olyan variáció is, ami 1.2.b, tehát szerinte a világ megismerhető lenne isteni kinyilatkoztatás által, csakhogy felesleges igyekezet ez, tehát jobb, ha behunyjuk a fülünket Isten igéje előtt!
Hogy melyik világnézet a hasznosabb, azt csak olyan módszerrel lehet eldönteni, ami a filozófiákon kívüli szempontra támaszkodik, erre pedig kézenfekvő lehet mércéül választani a hatékonyságot! Az ateisták világnézete mely 1.1.1.a típusú, előnyös a tudomány fejlődésének. A tudomány
működik, ez nem tagadható le. Működése által növeli az emberek kényelmét. Emiatt választják többnyire az ateisták ezt filozófiai álláspontjuknak, tehát merőben gyakorlatias szempontok miatt, s nem elvont spekulációkból kiindulva!
Szóval a fentiek fényében már el tudjuk helyezni az ateista világnézetet a világnézetek palettáján, de mik az ateizmus nézetrendszerének részletei?
Mindenekelőtt tudni kell, hogy az ateizmusnak sokféle meghatározása létezik. Ez komoly témakör, hosszan lehetne értekezni a különböző ateista irányzatokról, de nekem ezek bemutatása e könyvben a legkevésbé sem célom. Az érdeklődők látogassanak el az
Irodalomjegyzékben megadott ateista honlap(ok)ra. E könyv ugyanis nem kifejezetten filozófiai alapmű, hanem azt az egészen speciális célt tűzte csak ki maga elé, hogy az ateista vissza tudjon vágni lehetőleg minden hitérvre. Jelen fejezetet is azért írom, hogy az ateista vissza tudjon vágni, ha netán a fundi azt vágná a fejéhez, hogy
-
Hiszen nektek ateistáknak még csak nincs is olyan szép, logikusan felépített világnézetetek, mint a Tízparancsolat!
Vagy valami hasonló szöveggel jön. S bár azon komolyan lehetne vitázni, hogy a Tízparancsolat világnézetnek tekinthető-e (ugyanis nem, mert csak törvénygyűjtemény) de a vita felesleges is, mutassa meg az ateista az itt következő világnézeti summázatot! Előbb csak még azt jegyzem meg, hogy találkoztam olyan, kétségkívül ateista emberrel is, aki ezen alábbi pontok egyikével-másikával nem értett egyet, vagy egyáltalán nem, vagy csak részben, kiegészítésekkel. Sok olyan művelt ateista akadhat, aki valamely alábbi pont olvastán bizonyára a fejét csóválja, és hümmögve olyasmiket mond, hogy "persze, de ne feledjük, hogy...", "Tulajdonképpen igen, csak hát...".
Az alábbi lista és alábbi definíciók az én véleményemet tükrözik, én ezek mindegyikével egyetértek, és azt is meg merem kockáztatni, hogy az itt következők az ateista társadalom túlnyomó többségének véleményét képezik. Ezt úgy kell érteni, hogy bár nem végeztem közvéleménykutatást, de sok ateistával beszélgetve, s az internetes fórumok hozzászólásait figyelve, ateizmusról írt tanulmányokat olvasva az a kép alakult ki bennem, hogy az ateisták túlnyomó többsége egyetért az alábbi állítások túlnyomó többségével. Tehát nem okvetlenül minddel, de nagyrészükkel. Egy ateistát tehát nem az tesz ateistává, hogy ezek mindegyikét kritika nélkül elfogadja, mint egy katolikus a Katolikus Egyház dogmáit - ez nem is lehetséges, az ateisták büszkék az önálló gondolkodás képességére, s arra, hogy van egyéniségük! De ezek többségével nagyjából azért minden ateista egyetért. Lássuk tehát, hogy mivel!
Csak előbb definiáljuk a legfontosabb fogalmat, magát a definíciót!
[3,3] definíció: Valami legfőbb ismérveinek a megadása, ami által össze nem téveszthetővé válik más egyéb dolgokkal.
És most jöjjön a lényeg:
[3,4] Az ateista világnézet alapvető jellemzői
1., A világ megismerhető.
2., A világot a természet törvényei szabályozzák.
3., A világot véges sok természeti törvény szabályozza.
4., Minden természeti törvény leírható matematika segítségével.
5., Csodák nincsenek.
6., Isten nincs.
7., A misztikus tanok kitalációi - például lélek - nincsenek. Ezek listáját lásd a
Magyarázatok-ban.
8., Az ember lényegének agyát (illetve a benne felhalmozott információt) tartjuk.
9., Az élővilág - beleértve az embert is - az evolúciós folyamat során alakult ki.
10., Csak azt a szellemi produktumot nevezzük tudománynak, amelyet kísérleti ellenőrzés alá lehet vetni.
Magyarázatok az egyes pontokhoz:
1., Tehát nincs semmi olyasmi a világban, amely emberi ésszel eleve és mindörökre felfoghatatlan lenne.
2., Az első pontban leírt megismerhetőség éppen ezen törvények megismerhetőségét jelenti.
3., Elvileg tehát lehetséges, hogy valamikor az összes törvényt ismerje az emberiség, bár lehet, hogy a törvények száma óriási.
4., Ez nem feltétlenül igaz a matematika jelenlegi fejlettségi szintjén. Hogy azonban egyáltalán leírhatók matematikailag e törvények, azt az garantálja, hogy éppen azt a szellemi konstrukciót tekintjük matematikának, ami a jelenlegi világ (vagy e világ egy részének) modellje, s így érvényes eredményeket szolgáltat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tisztán elméleti matematika művelése ellen volnánk, mert ahogyan az már több esetben is bebizonyosodott (például a kettes számrendszer felfedezése ragyogó példa erre) a technika fejlődésével könnyen lehet, hogy a ma még haszontalan matematika is hasznossá válik idővel.
5., Ez pontosan azt jelenti, hogy a természet soha nem szegi meg a törvényeit. Aki tehát azt állítja, hogy csodát látott/élt át, az vagy hazudik, vagy becsapja magát, vagy őt csapják be mások, vagy téved és olyan jelenséget tapasztalt, aminek igenis van tudományos magyarázata csak ő nem ismeri, esetleg eddig még nem tapasztalt természeti jelenséggel találkozott, mely kutatást igényel, ám ezen új jelenségben sincs semmi misztikus.
6., Isten létének bizonyítékaként nem fogadjuk el azt a magyarázatot, hogy a világ léte bizonyítja az isten létét, mert akkor felmerülne annak az igénye, hogy mi/ki is az isten, ki alkotta meg az istent, stb., ha pedig feltételezzük, hogy isten örökkévaló, akkor ugyanígy azt is feltételezhetjük, hogy a világ örökkévaló (de nem ugyanolyan minőségben létezik minden időben). Istent feltételezni egyszerűen felesleges, mert ez a koncepció semmit nem magyaráz meg!
7., Efféle misztikus kitalációknak tartjuk a következőket: Isten(ek), szellemek, angyalok, ördögök, boszorkányok, varázslók, kísértetek, vámpírok, farkasember, túlvilág, pokol, mennyország, tisztítótűz, purgatórium, karma, asztrálsík, lélekvándorlás, stb. E lista csak bezárólagos és nem kizárólagos, mert lehetetlen felsorolni az emberi fantázia minden mesés produktumát.
A tudat és az éntudat definíciója
8., Ez egyenesen következik abból, hogy a lélekben nem hiszünk. Ami az
éntudatot illeti, szerintünk ez az, amit a misztikusok léleknek neveznek. Tudományosan úgy határozhatnánk meg, hogy ahhoz, hogy egy organizmus boldogulni tudjon a világban, szükséges, hogy idegrendszerében felépítse a külvilág bizonyos részletességű modelljét, amin gondolatkísérleteket végezhet ("képzelődhet"), hogy aztán a gondolatban legeredményesebbnek tartott cselekvést tegye meg a gyakorlatban. Ez ugyanis gyorsabb és veszélytelenebb a számára, mint a gyakorlatban kipróbálni minden variációt. Ez a modell a
tudat. Az éntudat akkor jön létre, amikor a modell olyan részletes lesz, hogy benne szerepel már a modelláló organizmus modellje is. Tehát ha szerepel benne önmagunk képe is. Valaki ezzel szemben kritikaként felvetheti, hogy ez lehetetlen, mert végtelen rekurzióra vezetne, hiszen akkor a modellben modellált lény (önmagunk) modelljében is kéne szerepeljen egy modell, abban is egy újabb és így tovább! Azonban ez nem igaz, mert egy modell természetesen sosem azonos teljesen az eredetijével, annál egyszerűbb (épp azért
modell és nem másolat) és így a rekurziós lánc szükségszerűen megszakad, nem végtelen! Általában véve a modellek megelégednek a modellált külsőségeinek modellezésével, és sosem modellezik a modellált modelljeit: ha mi magunkat elképzeljük egy adott szituációban, esetleg elképzeljük azt, hogy ekkor így vagy úgy fogunk beszélni, de sosem azt, hogy így vagy úgy fogunk
gondolkozni. Pedig az lenne a modellált modelljének modellezése!
9., Nem állítjuk, hogy a jelenlegi evolúciós elméletek mindent megmagyaráznak, még azt sem, hogy teljesen tévedhetetlenek. Állítjuk azonban, hogy (szerényen fogalmazva) az igazságnak döntő részét tartalmazzák, s nem hisszük, hogy felmerülhetnek olyan tudományos eredmények, melyek az eddigi evolúciós tanokat összességében véve vagy ezeknek akárcsak túlnyomó részét is megcáfolhatnák. A teremtést semmiképp sem tartjuk kielégítő alternatívának az evolúcióval szemben.
10., A matematika is kísérleti tudomány: például onnan tudjuk, hogy 2+3=5, hogy ha egy 2 golyóból álló kupachoz hozzáteszünk egy 3 golyóból állót, akkor tapasztaljuk, hogy eredményül egy 5 golyóból álló kupacot kapunk, s e kísérlet bármikor ugyanezen eredménnyel megismételhető.
{A matematika ezen értelmezése - empirikus tudományként - tudtommal először John Stuart Mill-nél bukkant fel. Továbbá, nem is Mill volt az egyetlen, mert bár e bizonyítását Frege kigúnyolta a
Die Grundlagen der Arithmetik című könyvében (én viszont meg vagyok győzve Mill által!), de a matematikai empirizmus nem szűnt meg Mill-lel, egy empirista matematika-filozófiához való visszatérésre újabb kísérlet Lehmann könyve (1979, azaz nem régi vacakság!)}
Mindazonáltal a matematika nem annyira önálló tudomány, mint inkább a tudományok nyelve. Elismerjük, hogy a matematikának vannak olyan absztrakt objektumai, melyeknek igen nehéz, sőt sokszor lehetetlen (egyelőre) olyan anyagi megfeleltetéseit találni, melyekkel kísérlet végezhető, ezek azonban épp ezért nem is bírnak nagy gyakorlati jelentőséggel. (Tudniillik, ha volna jelentősége, akkor valamire vonatkoznának, s akkor máris lenne gyakorlati interpretációjuk). Mindazonáltal ezen objektumokra vonatkozóan is elhisszük a matematika következtetéseit, mert eddig a matematika használhatónak, igaznak bizonyult, tehát a valóság sikeres modelljének, jogos tehát, hogy higgyünk azon, tudásunk jelenlegi határain túlmutató extrapolációiban, melyeknek igazságtartalmára vonatkozóan jelenleg még nem végezhetünk kísérleti ellenőrzéseket. Olyan tehát nincs, hogy "hibás matematika": A matematika mindig szükségszerűen a valóság igaz tudománya, definíciószerűen az, amint ugyanis kiderül egy részéről, hogy téves, az máris nem minősül matematikának, mert nem igaz modellje a valóságnak!
A kísérletek és elméletek összefüggéséről
Egy elméletet nem döntenek meg ellentmondó kísérleti tények, csak egy másik elmélet, mely több kísérleti tényt magyaráz. Önmagában egy vagy néhány ellentmondó kísérleti tény csak annyit jelez és jelent, hogy az elmélet hiányos, illetve nem érvényes olyan széles körben, mint korábban hitték.
Akárhány sikeres kísérlet sem igazolhat egy elméletet, csak erősen valószínűvé teszi az igazságát, hiszen lehet, hogy később, akár évszázadok múlva, de felbukkan ellentmondó kísérleti bizonyíték vagy tapasztalat.
Ha valaki erre azt mondja, hogy ebből az álláspontból kiindulva a matematika igazságában sem hihetünk, akkor azt válaszoljuk, éppen hogy mi hiszünk benne, mi a matematikában hiszünk istenek helyett.
Továbbá: A Világ egy olyasféle valamiből épül fel, amit anyagnak nevezünk. Ennek különböző megjelenési formái vannak, s ezeket a fizikának nevezett tudomány tanulmányozza, ekképp minden tudomány közül ez az elsőrendű. Ha az anyag különösen bonyolult megjelenési formát ölt, akkor különböző speciális tudományok sietnek a fizika segítségére a maguk speciális kutatási módszereivel, elsősorban a kémia, majd ha az anyag még bonyolultabb módon szerveződik, akkor a biológia is. Ezek számos olyan tulajdonságát fedhetik fel az anyagnak, amire a fizika képtelen, ellenben egészen bizonyos, hogy semmi olyasmi felfedezésre nem juthatnak, mely ellentétes a fizika felfedezéseivel! Vonatkozik ez a pszichológiára is, mely e rangsorban a biológia után következik. Az ember lényege ugyanis az agya, a pszichológia tehát tulajdonképpen az agy működésének egyfajta tudománya, s mert az agy is anyagból áll, ezért ez sem lehet ellentétes a fizika törvényeivel.
