Az egót meghaladó hozzáállás csakis akkor alakulhat ki az emberben, ha megtapasztalta a dualitás világának működési mechanizmusát.
Ha mennyekbe röppent és pokolra szállt, csakis akkor érti meg a dualitás természetét.
Ezért kell belevtnie magát az éretlen egónak a vágyak tengerébe, hogy meg tudja haladni ezt a dualitást és felismerje az egységet!
Amikor már "érik" az az egó, egyre nagyobb a hullámzás, egyszer nagyon happy, utána meg nagyon depi.
Na ezt húúú, de meg lehet unni!!!!
Jól felkeveredik minden addig begyüjtött információ, tapasztalás, történés, meg a karma, szinkronicitás, vonzás, szabad akarat, dualitás, jó-nem, pozitív-negatív, angyalok-ördögök, önvaló-nem-való, ki-való, mi-való, akarat-szándék-megengedés, elengedés, megbocsátás, hit-nemhit, enyém-tiéd-kié ??? , tanítók, asztrológia, mágia, technikák,módszerek.....!
A francba a sok ezobigyóval, meg spiridumával!
Zavar, totális káosz, KO.....
a nagy tudás kiütötte önmagát...
...
...a köztes állapotban, minden lehetséges....
...
Aztán egyszercsak kezd leülepedni (megérett az egó), a sok sallang elült,
- eloldódott a cipőpőfűző, jééé már nem is szorít
!!!
Lassan összeér a múlt és a jövő .... egyenlítődnek ... , apró amplitúdók emlékeztetnek még a nagy hullámzásra, "óriási játék volt" konstatálod mosolyogva!
Kialakult az éberség, hoppá , önmagától!
Már jóllaktál és nem viszed magad a málnásba....
Rálátással vagy önmagadra és a környezetedre ...
Ráéreztél a belső egyensúly inycsiklandozó ízére, és rájössz, ezt a megnyugvást kerested mindig.
A dualitás, ellentétek "világa" kötelező kitérő.... a felé, amik vagyunk.
Mindig lesz, aki dualitás játékot játszik, éppen ezért mindig lesz, aki már mást játszik .... ettől színes az élet palettája.
h