"A spirituális tanítások esszenciája
Minden spirituális tanításnak a tanúság, a figyelem a lényege. Csak egyetlen egy meditáció van a világon, és az a tanúság művészete. Ez gondoskodik spirituális fejlődésünkről elménk átalakítása által. A meditáció nem más, mint a tanúval való folyamatos kapcsolat fenntartása. Kezdetben jobb, ha a test cselekedeteinek a tanúságával kezdjük. Ha ezt sikerre tudjuk vinni, tanúivá válhatunk az elme cselekedeteinek, vagyis a gondolatoknak, elképzeléseknek. És ahogy a tanúságban előrehaladunk, úgy válhatunk tanúivá a szív cselekedeteinek, vagyis az érzéseknek, a hangulatoknak, a szeretetnek, a gyűlöletnek, a szomorúságnak és a boldogságnak. Ha egész nap figyelsz, a tanúság olyan természetessé válik számodra, mint a lélegzetvétel. A többség testtel való azonosulása miatt tanácsolta Buddha az embereknek, hogy gyakoroljanak Vipassanát, amely során figyeljék a lélegzetet, ahogyan a levegő belégzésre és kilélegzésre kerül, és a belégzés és a kilégzés közötti időközt. Ha ezt komolyan gyakoroljuk, fejlődni fog érzékenységünk, és tudatossá fogunk válni a gondolatokra és az érzésekre is. E folyamat során tudatossá fogunk válni a gondolat és a következő gondolat közötti időközre, és az érzés, és a következő érzés közötti időközre. A gondolatok és érzések közötti időközben megérintjük lényünket, és tapasztaljuk a lényünkkel vele született boldogságot. Az Ön-Kutatás során, amikor gondolat vagy érzés merül fel, azt az entitást keressük, aki számára a gondolat vagy érzés keletkezik. Ez a keresés elvezet bennünket a gondolat vagy érzés forrásához, ami a mi lényünk. Az Ön-Kutatás annak a lénynek a tudomása, aki „te már vagy”. Amikor ilyen éberek vagyunk, megértjük, hogy alapvető formánk, a tudatosság, kizárólag ön-tudatosság. Ez az önmegvalósítás. Tehát az önmegvalósításhoz vezető út a tanúság, az éberség. Mindezt még akkor is végezhetjük, amikor napi tevékenységeinket végezzük, amikor bele vagyunk merülve a másokkal való kapcsolatba, olyan közvetítők segítsége nélkül is, mint papok és pszichoanalitikusok. Amint az ébrenlét során megállapodunk a tanúság állapotában, a tanúság állapota fokozatosan az elme álom és alvás állapotai során is érezhetővé válik. Amint ez megtörténik, elmondhatjuk, hogy megérkeztünk a „létezés” forrásába."
Minden spirituális tanításnak a tanúság, a figyelem a lényege. Csak egyetlen egy meditáció van a világon, és az a tanúság művészete. Ez gondoskodik spirituális fejlődésünkről elménk átalakítása által. A meditáció nem más, mint a tanúval való folyamatos kapcsolat fenntartása. Kezdetben jobb, ha a test cselekedeteinek a tanúságával kezdjük. Ha ezt sikerre tudjuk vinni, tanúivá válhatunk az elme cselekedeteinek, vagyis a gondolatoknak, elképzeléseknek. És ahogy a tanúságban előrehaladunk, úgy válhatunk tanúivá a szív cselekedeteinek, vagyis az érzéseknek, a hangulatoknak, a szeretetnek, a gyűlöletnek, a szomorúságnak és a boldogságnak. Ha egész nap figyelsz, a tanúság olyan természetessé válik számodra, mint a lélegzetvétel. A többség testtel való azonosulása miatt tanácsolta Buddha az embereknek, hogy gyakoroljanak Vipassanát, amely során figyeljék a lélegzetet, ahogyan a levegő belégzésre és kilélegzésre kerül, és a belégzés és a kilégzés közötti időközt. Ha ezt komolyan gyakoroljuk, fejlődni fog érzékenységünk, és tudatossá fogunk válni a gondolatokra és az érzésekre is. E folyamat során tudatossá fogunk válni a gondolat és a következő gondolat közötti időközre, és az érzés, és a következő érzés közötti időközre. A gondolatok és érzések közötti időközben megérintjük lényünket, és tapasztaljuk a lényünkkel vele született boldogságot. Az Ön-Kutatás során, amikor gondolat vagy érzés merül fel, azt az entitást keressük, aki számára a gondolat vagy érzés keletkezik. Ez a keresés elvezet bennünket a gondolat vagy érzés forrásához, ami a mi lényünk. Az Ön-Kutatás annak a lénynek a tudomása, aki „te már vagy”. Amikor ilyen éberek vagyunk, megértjük, hogy alapvető formánk, a tudatosság, kizárólag ön-tudatosság. Ez az önmegvalósítás. Tehát az önmegvalósításhoz vezető út a tanúság, az éberség. Mindezt még akkor is végezhetjük, amikor napi tevékenységeinket végezzük, amikor bele vagyunk merülve a másokkal való kapcsolatba, olyan közvetítők segítsége nélkül is, mint papok és pszichoanalitikusok. Amint az ébrenlét során megállapodunk a tanúság állapotában, a tanúság állapota fokozatosan az elme álom és alvás állapotai során is érezhetővé válik. Amint ez megtörténik, elmondhatjuk, hogy megérkeztünk a „létezés” forrásába."