Than Mór bélyegterve 1848
Az 1848-49-es szabadságharc filatéliai szempontból óriási jelentőségű eseménye az első magyar bélyegnek szánt "postajegy" tervrajzának megszületése. A magyar filatéliai irodalomban felbukkanásakor sokáig "Kossuth-bélyeg" néven számon tartott grafika hivatalos, a felelős magyar kormány által jegyzett megrendelésére nincs bizonyíték, erre vonatkozó utasítást sem talált még senki. Tény azonban, hogy az akkor 20 éves Than Mórt, a későbbi híres festőművészt, aki a szeptember végén meginduló harcok alatt Görgey mellé vezényelt hadifestő volt, 1848 kora nyarán Landerer Lajos Bankjegy Nyomdájában találjuk. A jogot hallgató egyetemista akkor már Barabás Miklós tanítványaként nemcsak a toll, de az ecset forgatásában is professzionális szintre jutván a nagy valószínűséggel feladatul kapott postajegy-rajzot készítette. Hogy Than Mór részt vett-e a Kossuth-bankók tervezésében is, szintén nem tudjuk, ám az első magyar bélyeg grafikájának rajza minden kétséget kizáróan a 2 forintos címleten szereplő címer közeli rokona. Mivel ezek nyomtatása 1848. június-júliusában történt, a grafika elkészülése pedig a papír szélén látható tolltisztító rajzok között szereplő 1848. VII. 3-i dátum szerint szintén pont erre az időre tehető, nincs kizárva az összefüggés ebben a vonatkozásban sem. A belső bélyegképen az Erdély címerével kiegészített magyar középcímer látható, melyet ívelt formában övez a Magyar Álladalmi Posta felirat, ezt pedig külső keretrajzként búzakalászok fogják közre. A talapzatot az EGY KRAJCZÁR felirat adja, ez akkor egy "keresztkötésű küldemény", - nyomtatvány - bérmentesítési értéke volt A grafika egyszerű fekete tusrajz, ám a rajta fellelhető, nyilakkal is félreérthetetlenné tett nyomdai utasítások szerint: "Rahmen roth" és "Mitte grün", a külső keretrajz piros, a belső bélyegkép pedig zöld színben került volna nyomtatásra. Ez a papír fehér színével együtt az akkor általánosan elfogadottá vált nemzeti színeket adta volna. Azt a tényt, hogy a grafika valóban nyomdász kezébe került, igazolja a papír hátán látható "Lieber Herr Urschitz! Das hab_ auch ich gethan.. Than M." felirat is. Vagyis: Kedves Urschitz Úr! Itt van, megcsináltam (megtettem). A játékos kedvű ifjú festő még egy szójátékot is elrejtett a mondatban a szabályosan "getan" ige végére egy "h" betoldásával a vezetéknevét illesztve. Urschitz Jakab a Landerer-féle nyomdában a bankjegyek nyomómestere, főgépmester volt, neki köszönhető, hogy e tervezet az utókorra maradt, megvalósítására ugyanis a harcok kitörése, majd a szabadságharc bukása miatt nem került sor. A tusrajz sorsa ugyanis legalább olyan kalandos, mint a kor, amelyben született. A szabadságharc bukása miatt megvalósításra nem került bélyegrajz létét a feledés homálya borította egészen 1924. július 15-ig, amikor Jászai Emánuel János a Magyar Levélbélyeg című, egyébként saját kiadású lapjában "Kossuth postajegy tervezete" című cikkében e műkincset bemutatta. Saját későbbi közlése szerint ez alkalommal mintegy 3000 Pengőt keresett azzal, hogy a másolatokat bélyeggyűjtőknek értékesítette. Ami azonban széles körben felhívta a figyelmet a grafikára, az dr. Hencz Lajos postafőigazgatónak Jászai katalógusához írt előszava volt, melyben a fenti cikk közléseit megismételte. Erre már többen felfigyeltek, és hamarosan keresni kezdték a becses ereklyét. Czakó Elemér Bélyegmúzeumban őrzött iratanyagából tudjuk, hogy eleinte Hencz - emlékei szerinti - útmutatása alapján a Magyar Nemzeti Múzeumban és az Országos Levéltárban kutattak utána, míg végül 1943-ban sikerült kinyomozni, hogy a grafika Jászai Emánuel János saját tulajdonában van. Hamarosan fény derült arra, hogy Jászai Urschitz Jakab unokáját vette feleségül, a rajzot pedig apósától családi örökségként ajándékba kapta. Egyébként szívesen átengedné a Bélyegmúzeum gyűjteménye számára 30-35000 pengő értékű cserebélyeg fejében. Természetesen nagyszámú szakértő kezdett foglalkozni a kérdéssel, valóban eredetinek tekinthető-e az előkerült tusrajz. Történész, művészettörténész, nyomdász, vegyész vizsgálta-nyomozta valódiságát, míg végre minden kétséget kizáróan bebizonyosodott: az első kibocsátani tervezett magyar bélyeg Than Mór festőművész által készített eredeti grafikáját sikerült előtalálni. Feltételezhetően a bankjegynyomdával együtt vándorolt a kormányt követve előbb Debrecenbe, majd Szegedre és Aradra. Megvalósítására a harcok kitörése, majd a szabadságharc bukása miatt nem került sor. A grafikát Urschitz egy Petőfi kötet lapjai között őrizte haláláig, ebből vette elő Jászai apósa, mikor ajándékba adta át leendő vejének. Az elkészült egyképes eredeti véset nagy valószínűséggel osztrák katonák zsákmánya lett. A Than Mór által készített tusrajz jelenleg a Bélyegmúzeum kiállítótermében látható. Posta- és kultúrtörténeti jelentősége mellett olyan személyes jellegű vonatkozásokat is hordoz, melyek megejtően szerethetővé teszik azoknak a tolltisztító rajzoknak a segítségével, melyek a grafika papírjának szélén láthatók. Egy húsz éves fiatalember minden lángoló lelkesedése átélhetővé válik a sugárkoszorúval övezett "1848. III. 15." dátum, valamint a "SZABADSÁG" feliratok láttán, ez utóbbi továbbgondolásaként (szerelem) pedig egy csinos fiatal hölgy tűnik fel a bal oldalon a titokzatos "MITZI" név valószínű tulajdonosaként. Az ifjú festő játékos, csúfolódó jókedvének kitöréséről pedig a Landerer Lajosról mintázott kopaszodó, hátul hosszú hajú, nagy állú férfiút ábrázoló karikatúra tanúskodik.