A két félidő között a különbség a saját szempontunkból ég és föld volt.
Az első helyzet után talán azt hitték a fiúk, hogy a meccset simán nyerni fogjuk. Megnyugodtak, elvesztették a tempót. Jöttek a moldávok és két helyzetből -ami két távoli lövés volt- kétszer betaláltak.
A félidő végére a magyar kettős csere után lendületet kapott csapatunk, de a szépítés nem sikerült.
A második félidőt hatalmas elánnal kezdtük, de a szerencse elpártolt mellünk, sokkal inkább a modlávokhoz szegődött...
Rengeteg támadás, hatalmas labdabirtoklási fölény és egy-egy helyzet alakult ki a második félidő végéig, míg egy újabb szerencsés támadásból kapushibánk miatt is újabb gólt értek el. Ekkor a moldáv helyzetek és gólok aránya még mindig 100%-os volt... Hihetetlen, de igaz...
A 3. góluk megszerzése után végképp megtört a magyar csapat. Hiába igyekeztünk, ma semmi sem sikerült.
Azért nem maradtak 100%-osak, a végén két helyzetet is elrontottak, de az már nem számított semmit.
A kapust fejbetalálni, kézen-lábon rúgni a labdával sikerült, de a gólvonalon túljuttatni a játékszert nem. Most ezen múlott minden.
Mindent egybevéve nem lehetünk elégedettek egy cseppet sem! Ezt a csapatot illett volna megverni, de egy döntetlen lett volna a minimum. Az első félidei játék megpecsételte a sorsunkat, így azon a második játékrészben már nem sok esélyünk volt kozmetikázni. Kár érte.
A szerencsésebb csapat legyőzte a papírforma szerinti jobbat. Ennyi.
A görögök ellen, ha ilyen szerencsénk lesz, mint most ellenfelünknek, simán nyerni fogunk!