Manci , a széplelkű amazon már nagyon unja a várakozást. Láb újai elgémberedtek, hiába toporzékol, tipeg-topog, a vékony topánkában nem melegszenek fel újai. Végre feltűnnek a jármű fényei , bekanyarodik a megállóba. Gyorsan felszáll a 10-re, a központtól a bányász telepig cirka fél óra, hát beveszi magát a bányajáratnak becézett libegő hátsó ülésére.
Erős rázásra ébred, vállát rázogatja a sofőr...,- ébresztő, végállomás !
Manci szemei kikerekednek, körbe tekint fürkészi, hol is van... , PLÚTÓ ŰRÁLLOMÁS villódznak a végállomás fényei.
- Ohh, a francba, már megint ..., hogy jutok innen haza a Marsra, gyalog mégsem mehetek, -kapkodva tekint körbe-körbe. Ekkor szemei megakadnak az Őt ébresztő pilótán..., pajkos godolata támad , csábosan rámosolyodik, s kacsint a negyedik fején lévő nyolcadik szemével.
Plútó, 2028.február. 19.
bakancslista, üvegzene, rosálás