Folytasd tovább!

Száll a madár, száll az ének


Két fiáról szép Enéhnek;


Zengő madár ágrul ágra,


Zengő ének szájrul szájra.
 
Már a nap is lemenőben,
Tüzet rakott a felhőben;
Ők a szarvast egyre űzik,-
Alkonyatkor ím eltűnik.
 
Haj, vitézek! haj, leventék!
Micsoda föld ez a vidék,
Hogy itt a nap száll keletre?
Nem, mint máshol, naplementre?
 
Szólt egy bajnok: én ugy nézem,
Hogy lement az déli részen.
Szólt egy másik: nem gondolnám:
Ott vöröslik észak ormán.
 
Hogyha nincsen iránytűd, segít a természet
Alaposan figyeld meg a környező vidéket
Ha találsz egy magányos fát, járd körül a törzset
Csak észak felé mohás a törzs, mondhatod a verset
 
Hajni 11w idézetének folytatása:

Folyamparton ők leszálltak,
Megitattak,meg is háltak,
Hogy majd reggel vírradattal
Hazatérnek a csapattal.
 
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.


Nosza rajta, gyors legények!
Érjük utól azt a gímet.
És – akarva, akaratlan -
Űzik ismét szakadatlan.
 
Kur folyót ők átalúszták,
Még vadabbak olt a puszták,
Ember ottan egy fűszálat,
Egy csöpp vizet nem találhat.
 
A föld háta fölomolván,
Sziksót izzad csupasz ormán,
Forrás vize nem iható,
Kénköves bűzt lehel a tó.
 
Forrás keble olajt buzog;
Itt is, ott is égnek azok,
Mint sok őrtűz setét éjjel
Lobban a láng szerteszéjjel.
 
Minden este bánva bánják.
Hogy e vadat mér' kivánják,
Mért is űzik egyre, nyomba,
Tévelyítő bús vadonba.
 
Mégis, mégis, ha reggel lett,
A gímszarvast űzni kellett,
Mint töviset szél játéka;
Mint madarat az árnyéka.
 
Száll a madár,száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
 
Mivel már régóta nem folytatta senki, új verset kezdek.
Békés, boldog új esztendőt!

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
 
Oldal tetejére