Leginkább tetszőt? Nehéz eldönteni. 
...
s hogy hányan szerették, az ifjúság
gyönyörét benned, hazug s hű szívek;
de egy férfi zarándok lelkedet
szerette, s romló arcod bánatát;
és suttogd el, búsongva, míg a rács
izzik, hogy szökött meg a szerelem,
s hogy vonta, túl az égi hegyeken,
arcára a csillagok fátyolát.
(Szabó Lőrinc)
William Butler Yeats: Ha ősz leszel s öreg
...
Hányan szerették játszi gráciád,
s csalfán vagy hűtlenül szépségedet;
csak egy, csak egy zarándok lelkedet
és változó arcod búbánatát;
s míg rád az izzó kályha-rács lehel,
mormold: a szerelem be messze ment,
hegyormokat hagyott el odafent
s arcát csillagrajban rejtette el.
(Áprily Lajos)
...
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
(Csillag Tibor fordítása)
-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:-:
Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
és ez legyen a búcsúszóm:
igazat mondtál énnekem,
bús álom az én életem:
eltűnt reményem csillaga,
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt-e, vagy látomány,
ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
álomba ködlő furcsa álom.
(...)
Homlokod megcsókolom,
S most, hogy tőled búcsúzom
Engedd bevallanom:
Jól sejted, hogy énnekem
Csak álom volt az életem.
Mégis, tán egy éjszakán
Vagy napon, mint látomány
A remény ha útra kel,
Nem a több múlott-e el?
Látni vagy látszani: semmi más,
Mint álombéli álmodás.
(...)
Vedd csókom homlokodra!
És most már, búcsúzkodva,
Hadd mondjam meg, most, ma -
Nem tévedsz, jól látod -
Napjaim csak mint álom:
Ha a remény el is szállt
Egy nap, vagy egy éjszakán,
Látomásban, vagy csak úgy,
Tán a kevesebb lett múlt?
Amit látsz - hogy látszol,
Álom, mit álomban játszol.
(...)
A leginkább tetsző vers folytatását kérem szintén.
