Folytatsd a verset!

...
De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, - várni nincs joga, -
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
- - - E csöndet ismerem.

Kaffka Margit: Csend
....................................................................................

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
(...)
 
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

-------------------------
Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?
(...)
 
Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.

Ady Endre: A téli Magyarország
.........................................................................................................................

lelkemre
többre
nem
vágyom
lenne
bár
egy
padom
(...)
 
lenn
az
Arany János
nevét
viselő
metróállomáson

Kányádi Sándor:Hiúság

Tagoló vers Sándor fiamnak
20. születésnapjára

.......................................


Nézem, ahogy a nyári alkonyat
pirosló nyelve nyalogatja a
fény sótömbjét, és lassan rám tapad
cserepes ajkakkal az éjszaka.

Micsoda szomjat kell majd oltanom
a véremmel! Ostoba, hogy hihettem,
hogy én vagyok e világ szomja, - most
látom már: félhold-szarvat hord az Isten,
 
s patanyomában összegyűlt esővíz
a tenger, kérődzése ritmusára
váltakozik a nappal és az éj, s mint
vakondtúrásra, lép egy-egy világra.

Nem tudtam én, hogy nyáluszályaként
leng a Tejút... De most mindent megértek.
Sötét van, és Isten fűszála, én,
ringok puha alsóajkán az éjnek.
Baka István
Isten fűszála
/József Attila emlékének

____________________________
Még csak a fák szédülete nyűgöz le,
még csak a tavasz diadalmenete a dombon -
A teljes ég újjászületését nézem
közelről, mint a szemeid.


Még csak a nyers föld fekete pompája tárul
és szerelem helyett a bolyongás hatalma:
lehetetlen ösvények cserepein járunk,
lehetetlen felhőkön, kis fahidakon.
(...)
 
Nem kérdem én, ki akarja, hogy veled járjak
fák gótikus árnyán, a szél völgyeiben,
megyek csak, mint aki hangot hallott,
édes üzenetet a hajnal óráiban.


Tele van utakkal a föld, gyere, tévedjünk el;
kettőnk tévedéséből kihajt majd a szabadság,
mert a megszenvedett élet határtalan, mint minden út,
mint minden szó, melyet a szív bejár.

Csoóri Sándor: Határtalanság

............................................................

Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhettelek, megcsókolhattalak.

Nekem az is elég, hogy nagyon szeretlek,
nekem az is elég, hogy nem feledhetlek,

Nekem az is elég, hogy meghalok értek, -
elég tudni, hogy élsz: engem az is éltet.

Ennyivel egy jónak meg kell elégedni,
de lehet, hogy másnak a minden is semmi.
 
Nem elég, hogy láthat, nem elég, hogy hallhat,
veled együtt élhet, veled együtt halhat…

Kívánom, hogy aki elszeret éntőlem,
úgy szeressen mintha egy volna énvélem, -

örüljön, hogy láthat, örüljön, hogy hallhat,
hogy meg is ölelhet, hogy meg is csókolhat!

Erdélyi József: Elég
......................................................................


Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kék szemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
(...)
 
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!


Csukás István: Tavaszi vers

..........................................................


Sáncban a hóviz könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba indul az árva,
lenge madárka: billegető.
 
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
"Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"

Áprily Lajos: Tavaszodik I. (N. Tessitori Nórának)
..................................................................................

Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly nagyon,
tudatod: nem szeretsz. De
tizenkét oldalon!
(...)
 
Megannyi teleírt lap -
kis kézirat-köteg!
Komolyan nem szakíthat,
ki ily sokat fecseg.



Heinrich Heine: Leveled
(fordította:Baranyi Ferenc)

.....................................................

Az ifjúságon immár túljutottam,
Napjaim lejtése már nem szilaj,
Már nem zuhog, mint vad víz, áll nyugodtan
És simán, mint a hűvös, bús olaj.
 
Ó, bús olaj, kit szűrtek fájó prések,
Lelkem olaja, . . . . . . . . . . eség,
Megkenni véled a vén szenvedések
Sajgó hegét . . .

Tóth Árpád: Az ifjúságon immár. . .
Töredékek (1914)
...............................................................................

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
(...)
 
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.

Nagy László: Adjon az Isten

.....................................................................

Akácvirág fürtjét rázza a szél
rám hull kelyhe pora méz illata,
kacsint a Nap pillantása kacér,
arcomra omlik vörös fényhaja.

Bódít a mámor, az alkony ölel
elcsendesül szívem dobbanása,
jaj,de rég voltam hozzád ily közel
boldog szótlan csend, édes magánya.
 
...
A virágillat vagy a szép Tavasz
mi okozta lelkem megnyugvását,
de mint éretlen pajkos kis kamasz
észre sem veszem időm múlását.
Tóth János: Akácvirág

....................................
Szaladjunk hát a nagy posványon át,
Vannak lyányok és vannak még csodák.

Hiúk is vannak és vannak szegények
És vannak még túl-ifjasan legények.

Vagyunk még mindég dölyfös vénhedők,
Kik nem hajolnak az Idő előtt.
(...)
 
Kik hajlottan, posványon is úgy járunk:
Egy-egy leány a lépésünk, az álmunk.

Magyar honunkban sok-sok a csoda,
Életünk: fölfalt életek soka.

De világot okozunk a világnak:
S mégis hozzánk jönnek mind, akik látnak.

Ady Endre: A nagy posványon át
.............................................................

,Gli enigmi sono tre - la morte é una"
(Turandot áriájából)

Csak három volt a próbatét, Kalaf,
tovább kérdezni nincs jogom s esélyem,
nem bénította - míg faggattalak -
szellemedet a halálos veszély sem.

Nem az enyém a negyedik talány -
csakis tiéd. S a válasszal magad vagy,
mivel Liu, a kis rabszolgalány
magát megölve pusztult el miattad.
(...)
track.cgi
 
Ha majd ölelsz, győztes karodba zárva,
a tisztesség megkérdi még a véred:
megillet-e, ki halálod kivánta
és nem az életét áldozta érted?

S majd nem vallod be senkinek, Kalaf,
hogy illetéktelen maradsz a nászban.
Ha megkap is - a rabszolgám marad,
kit legyőzőmmé halállal aláztam.

Baranyi Ferenc
A NEGYEDIK ENIGMA

..............................................

[h=6]Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézhetem mindennap arcomat,


Csak addig,
amíg egy gyerek kezére,
rábízhatom – vezesse! – voltomat,
[/h]
 
Csak,
míg akad egy kő, egy tiszta homlok,
egy mosoly, amire még írni lehet,

s míg tudom tisztán,
bár hangosan sose mondom:
halni is érdemes.

Bella István: Csak addig
.........................................................

Óh én drága anyácskám
ki virág vagy most egy égi fácskán,
ugye jössz majd -
(...)
 
Megöl a disznófejű nagyúr
Éreztem megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován...
 
Csak,
míg akad egy kő, egy tiszta homlok,
egy mosoly, amire még írni lehet,

s míg tudom tisztán,
bár hangosan sose mondom:
halni is érdemes.

Bella István: Csak addig
.........................................................

Óh én drága anyácskám
ki virág vagy most egy égi fácskán,
ugye jössz majd -
(...)
fekete sírodat otthagyod,
s beteg fiadat elringatod;
beleöleled fejemet öledbe
s úgy alszunk majd ketten örökre, örökre.

Sinka István: Úgy alszunk majd....

.................................................................

Nézd a' búzakalászt, büszkén emelődik az égnek,
még üres; és ha megért, földre konyíttya fejét.
 
Kérkedik éretlen kincsével az oskola gyermek,
még a' tellyes eszű Bölcs megalázza magát

Verseghy Ferenc: Az igaz Bölcs (1806)
........................................................................................

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet -
(...)

 
Oldal tetejére