Folytatsd a verset!

úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott...

Talán,ha rémülten és esengve,
A megoldást akarom,versbe szedve...
 
Mindent, ami nekem lett megírva,
S riadtan nézek a papírra.

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház...
 
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs

Elhull a virág, eliramlik az élet...
 
Szomszéd bácsi kiporozta csúfosan.


Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár könnyű szellője
 
mint egy kedves vacsora melege, száll.


Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
 
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Igézve álltam,soká,csöndesen
és percek mentek,ezred évek jöttek...
 
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek.

Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,
S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja..
 
A csónakos virágú, karcsú szelíd rekettye,
Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.

Ó, jaj,barátsá,és jaj,szerelem!
Ó,jaj,az út lélektől lélekig...
 
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
s köztünk a roppant, jeges űr lakik

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked
 
De a kezedet fogom, és
őrizem a szemedet.

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál...
 
„Nem [FONT=&quot]kezdek[/FONT] érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál."


[FONT=&quot]„Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre-lent;”[/FONT]
[FONT=&quot][/FONT]
 
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre-lent;

Mosolyogva, minta méla ôszi táj,Nem panaszkodni senkinek, mi fáj.
 
Mielőtt új feladványt adsz folytasd az előzőt!

S a haza fényre derül.

Nem hallhatom többé bársonyos hangod csengését....
 
... Nem láthatom soha barna szemeidnek fényét,
Nem foghatom kezed már soha többé,
Nem ölelhetlek magamhoz, úgy, mint valamikor rég.

Falon az óra lassú fénye villan...
 
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk.

ÚJ:

Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán ócsárolják
Januárt a zajgó csókák..
 
De Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.

Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja....
 
Nem figyeltem eléggé, ez már volt. Bocs.

Új:
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban.
 
Oldal tetejére