Folytatsd a verset!

...
Korhadóban a malomláb,
melynél annyit várakozott
fehér lovam, kit azóta
rég megettek a farkasok.

De más, de más, de más minden!
A víz is más medret ásott.
De a csókom megőrizték,
őrzik szelíd csobbanások.

Kányádi Sándor: Megrozzant az öreg malom...
* * * * *- * * * * *- * * * * *- * * * * *- * * * * *- * * * * *


Tán bánatom a felleg
És sóhajom a szél?
Ők messze délre keltek,
Ittmaradtam én.
(...)

...
Tán mosolyom a rózsa
És gyönyöröm a láng?
Hervadva, ellobogva
Néznek vissza rám.

Felhőn túl, szelek ágyán,
Hol örök rózsa nyit
És örök fény a párnánk,
Várnak valakit...

Juhász Gyula: Elmenőben
-------------------------------------------


A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
...

...
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.

R.Berde Mária: Hol vagy?
****** ****** ****** ****** ******


A vihar elvonult. Kilépek
a kapualjból, ahová
bevert a zápor. Már csak egy-két
elkésett csepp zizzen alá

a kék égből... Hogy kiderü
mennydörgő nyári délután!
Tele megint az út, a járda
és minden friss lett és vidám.

Indulok. Egész negyedórát
vesztettem a kapu alatt.
Sietnék, de máris megállít
szép varázslóm, a pillanat:

végesvégig lángol az utca,
mint egy kigyulladt nagy tükör,
s a végén, lent, a Margithídnál
az alkonyi nap tündököl

és szinte leolvad a földre
és új tengert gyujt az arany
ablakokon s a nedves aszfalt
párolgó pocsolyáiban.

Sietnem kéne, de csak állok
és nézem az arany napot
s mikor szemem már belesajdul
és könnyezve elfordulok,
(...)

...
kelet felé a szürke város
felett új színjáték fogad:
két óriás kar fut az égre
s parázsló ívben összecsap

és Újpesttől Csepelig érnek
a puhán izzó félkörök
s én szédülve, káprázva állok
a nap s a szivárvány között.

S égni szeretnék, szállni én is,
szín lenni, válasz, üzenet,
tükrözni, hogy mily gyönyörűek,
jelt adni, amit értsenek,

és majdnem sírva fakadok, hogy
a szépség milyen idegen:
nem értem ezt a ragyogást, és
ő sem tud az én nyelvemen.

És sápad, kihűl a szivárvány,
kialszanak a pocsolyák;
fájva és megbékülve, lassan
megyek a dolgomra tovább;

de azért melegebb a szívem,
melenget, őríz valamit,
egy boldog percet, melyre vissza-
gondolni mindig jólesik.

Szabó Lőrinc: Szivárvány Pest fölött
-----------------------------------------------


Hajh, rózsafa.
Kis kertembe hova nőttél?
Hova nőttél? Hova lettél?
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Be bús virág nőt az ágon.
Elszáradtál tövis-ágyon.
Hajh, rózsafa.
...

...
Hajh, rózsafa.
Nagyra nőttél, illatoztál.
Legényeknek szemet szúrtál.
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Letört ágod hova hajtod?
Síró ágod hova hajtod?
Hajh, rózsafa.

Bartalis János: Hajh, rózsafa
°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°


A kert ölén sötétlik, mint a bánat,
Az áloé, a száz évben nyitó.
Rejtelmesen csobog a kerti tó,
Tükrén az első csillag fénye bágyad.

Sötét, magas apáca árnya lebben,
Az angelusztól megcsendül a táj,
A jázminok dús illata fáj,
Porladó álmok nyílnak ki a kertben.
(...)

...
S a bús klarissza, ráboruló éjben
Elmélázgat az áloélevélen,
Melynek virágát látta még a gyermek.

S mely egykor - ó de néki soha, soha! -
Szirmát is bontja, illatát is ontja
Jövendő ifjúságnak, szerelemnek.

Juhász Gyula: Az áloévirág
-------------------------------------------------------------


A földeken néhány komoly paraszt
hazafelé indul hallgatag.
Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,
gyenge füvek alusznak a szívem alatt.
...

...
A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,
harmattá vált bennem a gond és teher;
se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,
csak megfáradt ember, aki itt hever.

A békességet szétosztja az este,
meleg kenyeréből egy karaj vagyok,
pihen most az ég is, a nyugodt Marosra
s homlokomra kiülnek a csillagok.

József Attila: Megfáradt ember
~~~ ~~~ ~~~ ~~~ ~~~ ~~~ ~~~


Angyali kisded
Anyjának lenni,
Bölcsöt rengetni,
Nótát zengeni
Be szép.

Gügyögő hangra
Gügyögve felelni,
Nyűgös síráson
Elkeseredni
Be szép.

Piciny kezecskét,
Lábacskát csudálni,
Ébredést lesni,
Aluvást várni
Be szép.
(...)

...
Gyermekmosollyal
Bút hessegetni,
Kereső szácskát
Kebelre tenni
Be szép.

Gyermekmosolyban
Gyermekként feredni,
Bánatot elvetni
Édeset nevetni,
Gyermekmosolyban
Gyermekké lenni
Be szép.

Várnai Zseni: Be szép
--------------------------------------------


Magányos vándort messze utadon
mindenütt utólér a gondolatom.

Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.
...

...
Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc
S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.

B. Radó Lili: Messze szálló dal
**********************************


Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi fű;
te jössz, tudom. Miről? A lépted
nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.
(...)

...
Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy, a szívem is
ragyogó, gyönyörű!

Ködös őszi táj ez a szív,
de ha nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.

Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű
-----------------------------------------------------------------


Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suhogó szövetet,
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?
...

...
Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted,

megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.

Szabó Magda: Madár
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,

violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
(...)

...
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.

Anna Ahmatova: A szerelem /Rab Zsuzsa fordítása
------------------------------------------------------------------------


Barnaszemű édesanyám
Úgy szólítom: Anyuka,
Anyukám a pocakjában
Hordott engem valaha.

Anyukámnak anyukáját
Úgy hívom, hogy Nagymama,
Süteményt süt, gombócot főz,
Messze száll az illata.
...

...
Nagymamának anyukáját
Úgy hívom, hogy Dédmama,
Dédmamának kertje is van,
Közepén egy fügefa.

Dédmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ükmama,
Ükmamának volt sok tyúkja,
Meg egy büszke kakasa.

Ükmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Szép mama,
Hajában a gyöngyös párta,
Derekán a rokolya.

Szép mamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ómama,
Tizenhárom leányának
Egyike volt Szép mama.

Hogyha nekem gyermekem lesz,
Akkor leszek anyuka,
Anyukámból nagymama lesz,
Nagymamámból dédmama.

Anyuka és Nagymama és
Dédmama és Ükmama,
Szép mama és Ómama is
Egymásnak mind rokona.

Bartos Erika: Anyák
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Ne higgy nekem, ha mosolygok,
Álarcz ez csak arcomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.

Ne higgy nekem, ha dallásra
Látod nyílni ajkamat,
Gondolatot föd e dal, mit
Kimondanom nem szabad.
(...)

...
Ne higyj nekem, hogyha hallasz,
Fölkaczagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet.

Szendrey Júlia: Ne higyj nekem
------------------------------------------------


Futó napok, kik ifjakat növesztnek,
Futó ifjak, napjaikat fogyasztók,
Tudom, hogy engem, furcsán vénülőt,
Megköveznek.

Bolond bensőm egy ős gyermeket hordoz,
Bátran nyúlok tüzekbe a kezemmel,
Asszonyhoz, fegyverhez bátran nyúlok
S mézes borhoz.

Fölröpítem piros papír-sárkányom,
Harminc év óta nem tudtam megunni,
Pórázáról ezerszer elszakadt
S mégse bánom.
...

...
Két, nagy, vaksi szememben szűz magasság
Babonás képe és célja nyilallik:
Ez tart gyermeknek: a szent soha-fény
És a vakság.

Röpülj, piros sárkányom, mindig fennen,
Ha elszaladsz, küldöm másad utánad
S nem születhet gyermek, ki ereget
Lelkesebben.

Ady Endre: Röpülj, piros sárkányom
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Az eső
vízcsapja
mintha megeredne,
vize autó ablakán
pereg le,
száz csápja
gereblye,
lefele
iramodik a cseppje,
az ifja
szalad sietve,
lassan
araszol az öregje,
(...)

(...)
fényt dobál
valaki az üvegre,
csurog a patakja,
gyöngyözik a habja,
ablaktörlő
két szélre
kicsapja
az ég
az egereket itatja.

Lackfi János - Vízgereblye
*****************************

Kiket szeretsz, s akik szeretnek,
ha megbántanak, megsebeznek,
ne haragudj rájuk,
csak tárd ki a szíved!

Ó, egymást hányszor félreértjük,
szeretteinket sokadszor sértjük,
bár mi is vérzünk e sebben,
nekik fáj még élesebben.

De szükségünk be nem vallja,
agyunk büszke, néha balga!
Bocsáss meg, és légy őszinte,
szíved legott más lesz szinte.
(...)

...
Ha letörölted a keserűség
fájdalmas könnyeit,
bocsáss meg!
Hidd el, enyhedre válik.

Oly hirtelen jöhet halálunk,
s ha egymástól haraggal válunk,
nincs már újra holnap,
a sírnál késő a bánat!

Palotai János: Késő bánat
......................................................



Hatvannégy a kockák száma,
Csak királynő van,
Nincs itt dáma.
A logika józan, hűvös,
Néhány húzás mégis bűvös.
Nem ezt vártad?
Rövid a sánc,
A gyalog remeg,
Ez vad huszártánc.
A terv ördögi,
S elég sötét,
Bár védelmed jó,
Mennek mögéd,
És értelme volt az
Áldozatnak,
Bástyát löktek
A kárhozatba,
(...)

(...)
Az óra ketyeg,
Már nagy a zavar,
Kezed remeg,
Mint zörgő avar,
És jön a vég,
Mattod kapod!
Gratulálhatsz,
Kezed adod.

Tóth Tivadar: Egy sakkjátszma
***********************************

A két szemem ámuló ég lett,
ha a földeken követtem a lépted.
Amerre te mentél, újra dalolt a kalász,
a tarlókon, a sziken enyhült a parázs.
És ha a városok füstlombja alatt
mentem veled én, utcabozótokat
áttörve utánad, a paloták tömött
sorai tőled kaptak fényt, örömöt.
(...)

...
Te drága, te szép, a tornyok imádtak.
Teneked dudorásztak a komoly gyárak.
Bánya a mélyben érted dobogott,
Érted aléltak a sínkanyarok.
Patak-nevetésű! Te gerle-szemű!
Állam alá szorított zokogó hegedű!

Váci Mihály: Gerle-szemű
------------------------------------------


Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullnak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.
Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tűnő tünemény.
...

(...)
Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.

Radnóti Miklós: Virágének
******************************

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
(...)