grafológia a pedagógiában
Völgyi Péterné
A grafológia alkalmazása a pedagógiában / KIVONAT
teljes cikk: [HIDE]
http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=208[/HIDE]
„A grafológia nem lehet sem hit, sem hiedelem tárgya, mert nem a valóságfelettiből, hanem a konkrét tapasztalatból indul ki.”
Románné Goldzieher Klára
„Ha egyszer meggyőződne a világ arról, hogy a gyermek írása egy olyan »pszichoszkóp«, amely a gyermeki lélek legtitkosabb mélységeit is olvashatóvá teszi, akkor sietne minden hivatását komolyan vevő anya, nevelő, tanár grafológussá válni.”
Jean Hippolyte Michon abbé, a grafológia atyja
Az alkalmazott grafológia speciális területekre szakosodott képviselői egy-egy szakágban végezhetnek eredményes munkát. Ezek a területek a következők:
- munkahelyi grafológia – pályaalkalmasság, pályaválasztási tanácsadás, vezetőválasztás, team-építés, tárgyalási stratégiák,
- pedagógiai grafológia – gyermekrajz vizsgálat, írásváltozások, önértékelési zavarok, írászavarok, társkapcsolatok vizsgálata, pályaválasztási tanácsadás,
- betegségjegyek vizsgálata – szervi betegségek, alkohol- és drogfüggőség
- párkapcsolati grafológia – párválasztási tanácsadás,
- reklámgrafológia,
- igazságügyi szakértői tevékenységek.
II. A pedagógia és a grafológia kapcsolata
Minden írás egy adott személyiség egy adott állapotát tükrözi, azaz felfogható az itt és most állapotnak. Ennek megfelelően az írás bármely tényezőjének vizsgálatakor alapként egy térsémát állítunk fel, az úgynevezett Pulver-féle térszimbolikát.
Horizontalitás és vertikalitás: Térszimbolika a grafológiában
III. Rajz- és írástevékenységek a különböző életkorokban
A rajztevékenység az írást megelőző grafikai tevékenység, a felnőttek kézmozdulatának utánzása attól az életkortól kezdve, amikor megérti a gyerek, hogy sok apró vonalhalmaz egymásutánja alkalmas gondolatok közlésére.
A gyerekrajz – spontán kifejeződés, célzottan is előidézhető, a gyermek különböző fejlettségi szintjeire következtethetünk belőle. A gyermekrajz üzenet, verbális üzenete maga a téma, non-verbális üzenete a kidolgozás módja, technikája, kompozíciója. Azért lehet a gyermekrajzokat grafológiai módszerekkel is elemezni, mert a gyermekrajz képi nyelven megírt beszéd, amelyet az ábrázolás alapfunkciója, a közlés igénye hoz létre.
2. A gyermekrajzok elemzési szempontjai
- térszimbolika,
- méretek, arányok,
- távolságok,
- strukturáltság,
- vonalvezetés,
- nyomaték,
- vonalminőség,
- formanívó,
- színhasználat,
- szimbólumok
Az iskolaérettségi vizsgálatok során három témában vizsgálják a gyerekrajzokat: szabadon választott rajz, családrajz, széldísz.
A vizsgálat szempontjai: én-kép vizsgálat, az érzelmi élet vizsgálata, a szociabilitás vizsgálata, a szellemi irányultság vizsgálata.
A vizsgálat grafológiai szempontjai: térkihasználás, nyomaték, térszimbolika, formaméret, arányosság, kötésmód, élesség, színesség, dőlés, vonalvezetés, felső zóna mérete, variabilitás, kreativitás.
(Az érzelmi életben az iskolaérettek színvilága sokkal gazdagabb, az éretlenebbek előnyben részesítik a vastagabb ceruzát, zsírkrétát – ez biztonságérzetet ad, a másik csoport sima rajzfelületet és vékonyabb eszközöket választ.)
IV. Gyermek- és serdülőkori írások elemzése
A gyermekírás nagy kifejező funkcióval bír. A még fejletlen írás fejlődésének egyes fázisai feltárják a vele párhuzamosan haladó érés és fejlődés folyamatait. Rámutatnak a testi-lelki problémákra, beilleszkedési zavarokra, önismereti problémákra stb. Természetesen a gyermekírások értékelése másképpen történik, mint a felnőtt írásoké. Nem használhatók pl. a tipológiák, de mindenképpen értékelhető a Pulver-féle térszimbolika. Nagyon fontos az írás keletkezési körülményeinek ismerete, az írószer fogásának megfigyelése, az írófelület, az íróeszköz minősége.
Az írás keletkezésének körülményein kívül figyelembe kell venni az elemzés során a gyerek nemét, korát, jobb- vagy balkezességét, a tanult írást (sztenderd). Az első osztály végére a gyermekek többsége jól követi a tanult sztenderd írást. Második osztály végére az írás már valamennyire rutinizálódik, már nem minden figyelem fordítódik a helyes betűalakításra, így a szövegre figyelve előbújnak az eltérő személyiségjegyek. Más-más az írás rendezettsége, szabálykövetése, megjelennek a szorongás és az agresszió jelei is. Harmadik-negyedik osztályban az eddig kijelölt zónahatárokban való írás helyett csak az alapvonalra írnak a gyerekek. Itt már megjelenik az írásban, hogyan helyezik el magukat a világban, az oválok (o, a betűk) révén látható az önértékelésük, én-érzetük. A szellemi és ösztönkésztetésük is jól meglátszik a zónák arányain, valamint önkontrolljuk az ékezeteken. Az ötödik-hatodik osztályban nem sokat változik az írás, de megkezdődik a sztenderdtől való fokozott elszakadás. Hetedik-nyolcadik osztályban a serdülőkori változások egyre inkább módosítják a személyiséget és így az írást is. Előtérbe kerülnek a tudattalan szimbólumok, az önkifejezés erősödik, ugyanakkor feltűnő lehet a világtól való elfordulás, a rejtőzködés is.
Például a fiúk írásában a felső zóna többségében megnyúlik, az írás vertikálisan hangsúlyossá válik, és kicsit balra dől az értelemvezéreltség következtében. Eltűnnek a kötővonalak, megjelenik a nyomtatott betűs (ún. script) írás, ami a viselkedés elrejtésére szolgál. A lányok írásában a fészekforma, a gömbölyűség dominál a nővé formálódás, az alkalmazkodás és a befogadás jeleként. Gyakran dől jobbra az írásuk, szociábilisabbak, érzelmeik által vezetettebbek. Tizennyolc éves korra kialakulnak az alapvető írássajátosságok, amelyek közül a későbbiekben már csak kevés változik. Az írás 30 éves korra válik karakteressé, ekkortól beszélhetünk érett személyiségről. (A franciák szerint: harminc év felett mindenki felelős az arcáért.)
Az írásban az átlagtól való legkisebb eltérés is felhívhatja a figyelmet rendellenességekre olyankor is, amikor a gyermek egyéb megnyilvánulásaiban még nem látunk semmi feltűnőt. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a legjelentősebb változások a serdülőkorban következnek be. Ebben a korban a grafológia a következő feladatokat vállalhatja fel:
- az agresszió, ill. a szorongás jegyeinek feltárása,
- az önismeret fejlesztése,
- a beilleszkedési problémák megvilágítása,
- a társkapcsolatok vizsgálata – a szociometria segítségével,
- tanácsadás a pályaválasztáshoz,
- tanulási zavarok okainak feltárása.
4. Pályaorientáció, pályaválasztási tanácsadás
Az elmúlt évekhez képest csökkent az iskola szerepe a pályaválasztás irányításában. A szülők egyre kevésbé tartanak igényt a segítségre ebben a kérdésben, pedig nagyon sok esetben komoly csalódásoktól menthetnénk meg azokat a gyerekeket, akik nem a számukra megfelelő intézménybe nyernek felvételt. A grafológus-pedagógus ezen a téren is sokat segíthet. A tanuló személyiségképének elkészítésével feltárhatja azokat a területeket, amelyek a legmeghatározóbbak lehetnek a pályaválasztásban. Az írásból kimutatható a beállítottság – humán, ill. reál -, a gondolkodás minősége, a motivációs bázis, az érdeklődési kör, a kreativitás, a munkához való hozzáállás, a monotóniatűrés, a beosztóképesség, a pontosság, az empátiás készség, a szociabilitás és még sok egyéb vonás, amelyeknek döntő szerepük lehet a továbbtanulás folyamán. A karakterben meglévő adottságok és lehetőségek, valamint a választható pályák által támasztott követelmények összevetése alapján derül ki, hogy a tanuló valóban alkalmas-e a választott pályára. Egy ilyen alapos feltáró vizsgálat mind a tanuló, mind a szülő számára sok tanulsággal szolgálhat, segítheti a helyes önértékelést, és megalapozottá teheti a középiskolai évek sikerét, valamint a későbbi munkába állást.
V. Speciális területek – az írás-olvasás zavarai
Fontos, hogy a grafológus tisztában legyen azokkal a tanulást nehezítő tényezőkkel, amelyek messzemenően kihatnak a tanulók írásképére is. Ezek közül első helyen a balkezességet kell említeni. A grafológiai vizsgálatnál a vizsgált személytől meg kell kérdezni, melyik kezét használja az íráshoz, mert alapvetően másképp értékelendő a bal- és a jobbkezes írás. Szerencsére ma már nem fordul elő, hogy a balkezes gyerekeket átszoktatják a jobbkéz használatára, de korábban ez rendszeres volt. Az átszoktatott balkezesek írásában megjelennek a bizonytalanság jegyei, vagy esetleg az is előfordulhat, hogy az író személy ambidexter – kétkezes lesz, mindkét kézzel egyformán biztosan ír. Ilyen esetben is eltérő módon kell értékelni a két kéz produktumát.
A beszédhibások írása is eltér az átlagostól. A dadogás beszédgátlás, amely megzavarja a szófűzést, ez megjelenik az írásban is. Az írás összbenyomásában rendezetlen, hiányzik belőle a szabályosság, arányosság, ritmusosság. A vonalvezetés akadozó, széteső, elkent és pacás. Egyes betűket, szórészeket ismétel vagy felülír. Az izmok túlzott feszültségi állapotát mutatja az erős tollnyomás is.
A hadarás lényege a szavak tolongó áradata, ami az írásban kapkodásként jelentkezik. Betűelemek, betűk, szótagok maradhatnak ki, az egész íráskép rendezetlen. A nyomaték egyenetlenné válik, hol felfokozott, hol túlzottan gyenge. A pöszeség az „r” és „s” betűk kiejtési és írásos rendellenessége. A betűk írásképe feltűnően kicsi, gyenge a nyomaték, a vonalvezetés is erőtlen, tremoros.
VI. Szakirodalom
A grafológia alaptankönyve 1., 2. Grafodidakt Grafológusképző és Személyiségfejlesztő Központ, 2001
dr. Ligeti Róbert: Az írástanulás pszichológiája, 1982
Beate Lohmann: Diszlexiások az iskolában, 1997
dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyermek, 1998
W. Barna Erika: Beszél az írás, 2002
Galambos Katalin: Az írás biológiája és fiziológiája, 2002
Feuer Mária: A gyermekrajzok fejlődéslélektana, 2003
Kéki Béla: Az írás története, 2001