Elvittem ma az aprópénzeket a bankba. Mivel holnaptól nem érvényesek , szépen összegyűjtöttem őket aranyos kis rudacskákba ronliztam, kivártam a soromat és elégedett mosollyal álltam az ügyfélpultnál, miközben apró szikrácskák ugráltak az ügyintéző szemében. Csak 100 db.-ot tud ingyen átvenni, utáni minden érme után pénzt von le, ami annyit jelent alig kapok ére valamit.
De ha otthagyom jótékony célra, akkor átveszi ingyen.
Hát nem hagytam ott. :33:
Megálltam a felüljáró alatt, ahol a hajléktalanok vannak berendezkedve és oda adtam nekik. Nagyon meglepődött a hölgy mikor a jókora zacsó pénzt odaadtam neki.
- Köszönöm- Mondta és az ő szeméből is fények gyúltak, melytől meglepődtem. A szem a lélek tükre. mondják. Hát ennek a hajléktalannak olyan tiszta lelke lehet , mint a frissen esett hó. Megszokott módon zavaros szesszagú fejekre számítottam. Azomban ez a házaspár nem alkoholista, hanem egyszerűen csóró.
Meglepő módon szemét halmok sem található körülöttük. Minden olyan"tiszta" szinte pedáns.
Télen , mikor vacila hideg volt és én hazafelé tartva rájuk néztem az autó jó meleg üvege mögül rosszul ítéltem meg őket.
Borzasztó lehet , hogy a vonatok 1 méterre száguldanak el az ágyuk mellett, miközben csak az a néhány rongy akadályozza meg hogy kihüljenek , amit magukra tekernek. A sok szemét ember, meg rájuk dobál mindent amit csak lehet, nem csaka vonatból hanem a felüljárókról is, mert ott megy nemcsak a villamos hanem napi több ezer autó is. Milyen lehetett a karácsony odalenn? Hogyan juthat el valaki odáig , hogy a híd alatt éljen? Magyar valóság.
A legtöbb hajléktalan aki az utcán él,nem hagy magán segíteni. Ennek OKA van.
Szóval azthiszem nem az utólsó alkalom volt, hogy meglátogattam őket.
Annyi minden fölöslegesnek tartott dolgot kidobál az ember, aminek ők örülnek. Holnap nagy főzést tervezek , mert imádok főzöcskézni. Viszek nekik belőle .