Akkor most én komplikálom, ill. valójában egyszerűsítem a dolgot.
Nos, nem a csendre igyekszem az én szövegem felolvasni.
Kétszer nyitom meg a felvevő-progit. Az egyikben megy Gépész szövege, a másikban pedig én rögzítem a sajátom. Végig megy a felvétel-gomb nálam, még akkor is, amikor Gépészt hallgatom, így megvan az ő szövegének a helye, amikor én jövök, akkor mondom az én részem, közben pedig a Gépészén ott a csend. Persze, előfordul, hogy az ő csendje rövidebb, mint amennyi nekem kell a szöveg felolvasásához, olyankor az ő részét leállítom. S teszem ezt akkor is, ha megismétlek egy-egy mondatot, jelenetet, mert nem azt hallom, amit akarok. Mivel bedugós fülessel dolgozom, így nem rögzül Gépész hangja akkor sem az én felvételemen, amikor hallgatom őt, hogy válaszolni tudjak neki.
Ez a megoldás azért is jó, mert a közös anyagokon sokszor a női szereplőnek alig van szövege, s bizony, ritkán hallgatom végig az egész anyagot. Mivel a progin látom a szüneteket is, ezért meghallgatom az üres részhez közeli szöveget, hogy mégis, tudjam, hogy miről is szól a jelenet, és felolvasom a magamét.
Amikor az olvasással megvagyok, akkor jön az utómunka - medvegy pontosan tudja, miről is beszélek
- , majd a letisztázott, szintén lyukacsos anyagot küldöm el. Az egészet Gépész dolgozza össze, s látja el zenével, esetleg szükséges effektekkel.
Remélem, sikerült világosan, érthetően elmagyaráznom...
