Hellinger terapia

Kedves Csillagvirág!
Én is voltam családállitáson most szombaton.Természetesen nem szabad még beszélni róla.Pozitiv változás még nem volt.A gondom az ,hogy azóta folyamatosan sirógörcseim vannak. Amikor jól kibőgöm magam egy kicsit jobb.Igy teljesen lemegy a rezgészszintem és a Csakráim is......
Alig tudtam öszzekanalanzi magam. mit tegyek.
,Szerinted ez normális jelenség.?Válaszodat köszönöm Zs.

cserszegitzs írta:

Kedves Csillagvirág!
Én is voltam családállitáson most szombaton.Természetesen nem szabad még beszélni róla.Pozitiv változás még nem volt.A gondom az ,hogy azóta folyamatosan sirógörcseim vannak. Amikor jól kibőgöm magam egy kicsit jobb.Igy teljesen lemegy a rezgészszintem és a Csakráim is......
Alig tudtam öszzekanalanzi magam. mit tegyek.
,Szerinted ez normális jelenség.?Válaszodat köszönöm Zs.

Kattints a kibontásához...

Kedves Cserszegitzs!

Szerintem, természetes az,amit átélsz. Többen átesnek siró perióduson, és az első állitást szinte törvényszerűen nagyon sokan átsirjuk. Nem csoda, hiszen olyan gondokkal szembesülhet az ember, amit gyermekkora óta hord, vagy évtizedek óta ..., esetleg olyan dolgokkal, amik elmondhatatlanok voltak eddig...
Valószinűnek tartom, hogy nagyon mély problémát érintett az állitás, és ebből valami felszabadult. Nem egyszerű, egyik napról a másikra átlépni rajta, nem is kell... Engedd meg magadnak ezt a sirást.
Csak egy példát szeretnék mondani arra, mivel kell néha megküzdenie annak, aki veszi a bátorságot elmegy családfelállitásra, és szembenéz a legmélyebb gondjaival.

Volt olyan barátunk, aki évek óta nem sirt, az első állitása után két napig egyfolytában..., aztán pedig többhónapos szabadságot vett ki, mert úgy érezte van mivel dolgoznia.Ez az ismerősünk most Mexikóban él, és a negyven fokos melegben úgy didergett egy ilyen állitás után, hogy több réteggel be kellett takaróznia. Nagyon meg volt érintve, ott ahol a legtöbb fájdalom érte. Ha egy eleven sebet érint az ember, természetes,hogy összerándul, fizikailag lesz rosszul.
Én azt, hogy fölszabadult benned valami, jónak tartom. Ki tudja milyen rég volt ez "elföldelve"...Lehet, hogy látható jele nincs még annak, milyen energiát szabadithat fel ez a szembenézés. De várd ki a három hét érlelési időt , és sirj, ha sirnod kell.
Ha valaki fel tudja vállalni legalább maga előtt a saját sirását, már egy lépéssel (legalább) közelebb van a gyógyuláshoz.

Azon is gondolkodtam, hogy nem ismerhetlek, de ha olyan alkat vagy, aki depresszivebb és mélyen maga alá kerülhet, akkor nagyon jó, ha van melletted egy barát, valaki, aki csak ott van melletted, és kicsit vigyáz rád, amig ez a hullámzás elcsitul , és meg tudsz nyugodni.

Szeretettel Csillagvirág

Szia Csillagvirág!
Nagyon örültem a válaszodnak.Magamban vagyok a a sírásommal és a fájdalmammal. Most igy alakult. Akiknek elmondhatnám most nincsenek a közelben. Elkezedtem gondolkodni: Felhivjam a csoportvezetővet???Nézzek egy ezo honlapot: ott pedig egy tanácsadói lapot?Vagy töltsek le valami szép ujat?? Ide sodródtam.A lányom regisztrált régebben és szólt, hogy milyen jó dolgokat lehet itt letölteni.Aztán amikor beleolvastam egy-egy leveletekbe, majdnem elájultam.Nem is gondoltam, hogy már ennyien voltak családállitáson. Én ugy csöppentem bele az egészbe.Nem tudom, hogy jót tettem-e magammal ??!!Jelenleg még jobban összekuszálódott minden körülöttem. Eddig is romokban volt minden, de hétfőtől még nagyobb erővel kapom a történéseket. Valószinű, hogy még szügség lesz állitásra. Addig meg, hogy mi lesz , ki tudja.Néha úgy érzem ezt már nem birom el. Tudom a fájdalom előre visz, sőt hálásnak kell lenni érte....Azt hittem pozitiv változást fogok végre tapasztalni 10 év után. Hát eddig ez nem igy lett sőt!!!..Ha csak rá goddolok, hogy mit kell tennem máris sirok.A fázás az nálam is megvan.Eddig csak azért fáztam, mert diétázom.A szervezet átállása miatt sokszor fáztam. Éjszaka vastagpizsamára pulóvert és termo pulcsit + takarót kellet venni.Még igy is remegtem. Alig tudtam aludni annyira vacogtam. Az állitás után: A férjemről szakadt a viz én pedig vastag termokabátban ültem vele a tereszon, nyári melegben. Ha valaki ezt meséli el sem hiszem.Ha nem velem történik, akkor azt mondom: ez túlzás.A férjem azt monja.: túldrámázom!

Folytatom Csillagvirág!
Bocsi de attól tartottam, hogy elrepül.Jelenleg a fázásom abba maradt és úgy érzem, hogy mindenem forró és égek. Ez mitől lehet? Valószinű, hogy megszántak az angyalok és most egy kicsit kényeztetnek.(Gyógyitanak.)Sokszor érzem az energiát, magam körül, de ezt még nem sikerült "hova tenni". Szóval az elmúlt 10 évben kerestem, kutattam : mi miért van.
Reiki+Feng shui+agykontroll+aqua terápia+csoport meditáció+könyvek+belső utazás+Zene terápia (médiummal).És még sorolhatnám.Tudom, igy ismeretlenül nem tudsz és nem is kell segiteni. Nekem már az is jó érzés, ha valaki "szól " hozzám.Több jós, látó szerint: Változtassak+ülök a langyos vízben+ ülök a mocsárban.Én is ezt érzem.De legalább elmondhatom, hogy tettem magamért és feljesztettem magam.Igaz nem vagyok egy médium és nem vagyok hibátlan. A problémám ugyan úgy fennáll mint előtte: csak most még nagyobb erővel kapom és sokkal fájdalmasabb minden. Az utósló szalmaszál volt a családállitás. Szerinted: Várhatok valami jó változást ettől??? Persze tudom a választ: A megoldás bennem van. Azért köszi, hogy elolvastál.
Köszi: Zs.

Ha vigasztallak, kedves Zs., elveszem az erőt, ami változást hozhat.
Ez egy olyan hullám, ami a hátára vesz, de egyedül kell maradnod az érzéseiddel. Az nem árt, ha fizikailag nem vagy egyedül, nem kell elszigetelődnöd. Várd ki a három hetet, addig nem érdemes senkihez forduni, de aztán igen. Aztán lehet beszélni róla, egyéni terápiára járni, vagy újabb családfelállitáson dolgozni még a gócon, amiből nem látod a kiutat. Addig, ha lehet, ha birod, ne osztd meg mással. Ez egy nagy esély arra, hogy változzon valami.

Ha mégis túl nehéz, kérj tanácsot a családfelállitást végző terapeutától, ő rálát a helyzetedre.

Szeretettel üdvözöl Csillagvirág

"Jegyezd meg, mit álmodol itt az éjjel - mondta neki a legkisebbik bátyja, azzal bevezette a hálóhelyére.
- Ó, ha megálmodhatnám, hogyan válthatlak meg benneteket! - fohászkodott fel a királylány. Aztán álomra hajtotta a fejét.

Csodálatos álmot látott: fent repült a magasban, a délibábtündér palotája felé tartott, a tündér elébe suhant, hogy fogadja; szépséges szép volt, s mégis szakasztott mása annak az öreganyónak, aki bogyóval kínálta az erdőben, és bátyái nyomára vezette.

- Megválthatod a bátyáidat - mondta álmában a tündér. - De van-e elég bátorságod, van-e elég türelmed? A tenger hulláma lágyabb, mint a te puha kezed, mégis átformálja a köveket, de nem érzi azokat a kínokat, amiket majd te érzel, mert nincs emberi szíve, nem érez se fájdalmat, se félelmet. Nézd, egy szál csalánt tartok a kezemben. A barlangod körül sok csalán terem: csak ezek meg a temető csalánjai alkalmasak arra, amit tenned kell. Vésd az eszedbe, amit mondok: tépd le a csalánt, ne bánd, égő, tüzes hólyagokkal lesz tele a kezed. Tilold meg aztán meztelen lábaddal, válogasd ki erős rostjait; ezekből a rostokból tizenegy hosszú ujjú páncélinget kell szőnöd, s ha ezeket rádobod hattyúbátyáidra, föloldod őket a gonosz varázslat alól. De jegyezd meg jól: abban a szempillantásban, amikor a munkát elkezded, meg kell némulnod, nem ejthetsz egy szót se addig, amíg az utolsó páncéling el nem készül, még ha esztendők telnek is el közben. Ha csak egyetlen szót kimondasz, gyilkos tőrré változik a szavad, s bátyáid szívébe fúródik. Vésd jól az eszedbe!

Azzal megérintette a királylányt a csalánvesszővel, mintha eleven parázzsal égette volna. A királylány felriadt álmából. Már magasan járt a nap; fekvőhelye mellett mindjárt meglátott egy csalánbokrot, szakasztott olyat, mint az álombéli volt. Kisietett barlangjából, hogy nyomban munkához lásson."

Ez gyönyörű,ez elmond mindent!

Dreamaya, mindig elcsodálkozom, hogy hogy tudsz ilyen kincsekre akadni.

Köszönöm szépen, elolvasom az egész mesét.

Csillagvirag írta:

Ha vigasztallak, kedves Zs., elveszem az erőt, ami változást hozhat.
Ez egy olyan hullám, ami a hátára vesz, de egyedül kell maradnod az érzéseiddel. Az nem árt, ha fizikailag nem vagy egyedül, nem kell elszigetelődnöd. Várd ki a három hetet, addig nem érdemes senkihez forduni, de aztán igen. Aztán lehet beszélni róla, egyéni terápiára járni, vagy újabb családfelállitáson dolgozni még a gócon, amiből nem látod a kiutat. Addig, ha lehet, ha birod, ne osztd meg mással. Ez egy nagy esély arra, hogy változzon valami.

Ha mégis túl nehéz, kérj tanácsot a családfelállitást végző terapeutától, ő rálát a helyzetedre.

Szeretettel üdvözöl Csillagvirág

Kattints a kibontásához...

Szia Csillagvirág!
Köszönöm a választ.
Egy mondatodat azért nem értem: MIt jelent ez??:
"Elveszem az erőt, ami változást hozhat."
Ki vesz el kitől és miért???
Köszi .
Üdv.: Zs.

Szamira írta:

Dreamaya, mindig elcsodálkozom, hogy hogy tudsz ilyen kincsekre akadni.

Köszönöm szépen, elolvasom az egész mesét.

Kattints a kibontásához...

Köszönöm szépen én is
Ennek örülök kiss

A meserészlet mindent elmond a maga gyönyörű nyelvén. Akinek van füle a hallásra, szeme a látásra..., figyeljen!

Márai Sándor igy fogalmazza meg ezt:

A türelemről

Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert időnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben. Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. Mert az alkotás
soha nem bűvészmutatvány, villámgyors kunszt, szerencsejáték, a cilinderből nem tud az alkotó műveket előhúzni. Nemcsak a lángész: türelem,az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát.
Tanuld csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.

....

Felelni

Néha felelni kell az élet kiszámíthatalanul bekövetkező, s elodázhatatlanul
végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok?
Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?
... És felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy-e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni. (Márai Sándor)

Szia Csillagvirág!
Remélem nem csak nekem cimezted Márai Sándor írását. Bár úgy látom minden sora nekem szól. Bocs, de tényleg nem értettem azt az egy mondatot amit idézójelbe tettem.( Tegnapi beirásom)
Üdv.: Zs.

dreamaya írta:

Egyszer 1 kedves ismerősömtől más néven kaptam e-mailt.
Nem tudtam megállni és megkérdeztem tőle, hogy miért változtatta meg a nevét: hiszen ezzel nem bújhatunk el a sorsunk elől.
Rettentően elszégyelltem magamat a válasza miatt...

Meghalt egy idősebb lánytestvére még pici korában.
És amikor az ismerős kedves lány megszületett, akkor a szülei neki ugyanazt a nevet adták, mint amire a halott testvérét keresztelték
Sokáig nem találta a helyét, amikor véletlenül azt hiszem németországi utazása kapcsán rátalált a Hellinger módszerre.
Elutazott külföldre, hogy meggyógyuljon.
Azóta ő maga is ennek a módszernek a levizsgázott terapeutája.

A szülő döntése - ami nyilván nem rosszhiszeműen született - miszerint a halott testvére nevét adta a gyermeknek: 1 ítéletként, megpecsételésként működött.
'Te önmagadban nem érsz semmit; nem számítasz önálló egyéniségnek; halott ember vagy'.
Bármilyen kegyetlenül hangzik, ez bizony lefordítódhat 1 gyermek számára ilyen üzenetként!

Ebből viszont több dolog is következik.
A Hellinger módszer nem a hétköznapi logikai szemlélet szerint működik.
Alapja a mezőelmélet, amit titokzatos és óriási feszítőerők működtetnek.
Ha nem is marad rejtve előttünk a lényeg, borzasztó nehéz ezzel EGYEDÜL szembenézni, hiszen a legalapvetőbb kapcsolatainkat, az életünk gyökerét, biztonságérzetünket érintik ezek a kérdések és a szülőkről, rokonokról stb. tabu bármi rosszat is feltételezni.
Ezért igenis szükség van 1 szimbolikus drámajátékra, ami kipattantja a rejtett térből, a mezőből az igazságot és a helyzet miatt muszáj ezzel szembenézni.

Anekdota szintű már az agyonkoptatott 'katonatörténetem': én ugyanis kb. 1 év alatt 3x mondtam vissza a jelentkezésemet a Hellinger Intézetben (elképzeltem, hogy teljesen idegen emberek előtt derülnek ki a családom legbensőbb titkai és ettől előre cidriztem).
A legutolsó megfutamodós üzenetemet így írtam alá: ...a gyáva nyúl
A válasz: a gyáva nyúlból lesz a bátor nyúl
Na ezen úgy belelkesedtem, hogy Tarot Kártya segítségével nemcsak belső utazást tettem, hanem Hellinger módszerét is kipróbáltam magamon.
Senkinek nem ajánlom, hogy kövessen ebben, mert nagyon nagy megrázkódtatást éltem meg több alkalommal és heves zokogás rázott sokáig.
De működött.

Kattints a kibontásához...

Most megijedtem.A lányomnak,azért hogy az anyósoméknál bevágódjak, az elsőszülött, pici korában meghalt lányuknak a nevét adtam.Vajon mit okoztam ezzel?

Kedves Hajni!

Nem kell megijedned, mert segithetsz ezen.

Te nem hordozol terhet, mintát az anyósod családjából, ugyanakkor mégis választott családod által a te családirendszeredhez is hozzátartozik a kislány, aki ugye a férjed testvére, vagyis a kislányotok nagynénje, még akkor is, ha gyermekként meghalt.

A kislányod a nevét az ő tiszteletére kapta szeretetből, de a kislányotok attól még teljesen más ember saját sorssal, saját hellyel a családban. Ha ez benned tudatos, az sokat segit, ne mosd össze a két embert.

Te ráérezhettél, mennyire fontos ő a nagyszülőknek, ezért kaphatta éppen róla a kislányod a nevét. Ennek a meghalt gyermeknek helye van a családotokban, akár mesélni is lehet róla. De arra vigyázni kell, hogy ne mosódjon össze a két ember bennetek, főleg benned ne: a volt kisgyermek, és a te kislányod, aki egy generációval később saját helyet foglal el a családotokban.

Nem tudom a nagyszülők mennyire engedték el, gyászolták el a kislányukat, de ti azért hogy teljesen elkülönitsétek a két kisgyermeket, ugyanakkor megadd a tiszteletet neki, aki hozzátok tartozik megtehetitek, hogy időnként kimentek a sirjához, és virágot visztek neki. Ez egy olyan gesztus,ami tudatosan is tanusitja: ez egy másik, hatalmas sorsú ember volt, akit elveszitettetek, de hozzátok tartozik, nem helyettesithető, nem pótolható, más nem léphet a helyére, mert ez a hely már be lett töltve.

Egy Hellinger féle családfelállitáson ránézhetsz arra, hogy te és a hozzádtartozók a saját helyeteken vagytok-e, vagy hogy hordoztok-e olyan terheket, amik egy nehézsorsú ember elrendezetlen helyzetéből fakadnak. Ilyen nehézsorsú családtagnak számit a meghalt kislány is.De ha a saját szülei, a kislányod nagyszülei egészségesen leváltak róla, elengedték, a fájdalmukat feldolgozták, ti pedig teljesjogú családtagnak tekintitek, nincs miért félnetek.

Önmagában a névadás nem örökit át semmit. Az, ami átörökit az a helyére nem tett dolgok családi mintája.

Szeretettel: Csillagvirág

Kedves Csillagvirág!
Köszönöm a kedves válaszodat.
Már egy ideje olvasom a hozzászólásaidat és úgy érzem mélyérzésű, aranyos ember vagy.Lám engem is "mentegetsz", mert én úgy írtam hogy azért adtam a nevet , hogy bevágódjak.Bár ők szinte soha nem beszélnek a kislányról, nem is nevezik a nevén, én tényleg szeretetből(apósomék iránt) adtam a nevet.Nem volt előre eltervezve,már ki volt gondolva mi lesz a gyerek neve, amikor megszületik,és számomra is váratlanul, szinte az utolsó pillanatban gondoltam meg magam.Azt hittem örülni fognak,akkoriban még mindent elkövettem, hogy elfogadjanak, de úgy láttam inkább meglepődtek és furcsállták a dolgot.Most, bár annak idején annak sem örültek,hogy másodjára terhes lettem, imádják a lányomat(14 éves).
Szerintem összemosódásról szó sincs, még azt sem tudom, hány hónapos volt mikor meghalt a kislány.
Ez a H-terápia nagyon kezd érdekelni, féloldali hangszálbénulásom van,az orvosok "lemondtak" rólam.Kolozsvár nekem nagyon messze van.Nem szoktál Váradon szervezni?Vagy Szatmáron?
Puszi
Hajni

hajni1971 írta:

Kedves Csillagvirág!
Köszönöm a kedves válaszodat.
Már egy ideje olvasom a hozzászólásaidat és úgy érzem mélyérzésű, aranyos ember vagy.Lám engem is "mentegetsz", mert én úgy írtam hogy azért adtam a nevet , hogy bevágódjak.Bár ők szinte soha nem beszélnek a kislányról, nem is nevezik a nevén, én tényleg szeretetből(apósomék iránt) adtam a nevet.Nem volt előre eltervezve,már ki volt gondolva mi lesz a gyerek neve, amikor megszületik,és számomra is váratlanul, szinte az utolsó pillanatban gondoltam meg magam.Azt hittem örülni fognak,akkoriban még mindent elkövettem, hogy elfogadjanak, de úgy láttam inkább meglepődtek és furcsállták a dolgot.Most, bár annak idején annak sem örültek,hogy másodjára terhes lettem, imádják a lányomat(14 éves).
Szerintem összemosódásról szó sincs, még azt sem tudom, hány hónapos volt mikor meghalt a kislány.
Ez a H-terápia nagyon kezd érdekelni, féloldali hangszálbénulásom van,az orvosok "lemondtak" rólam.Kolozsvár nekem nagyon messze van.Nem szoktál Váradon szervezni?Vagy Szatmáron?
Puszi
Hajni

Kattints a kibontásához...

Kedves Hajni!

Sajnálom, hogy nem tudsz eljönni Kolozsvárra, mert két hét múlva lenne is rá alkalom.
Váradon is, Szatmáron is megpróbáltuk megszervezni, nem működött a távszervezés... Igény az volna rá! Mi az ország minden részéről kaptunk leveleket, és a terapeutáink is nyitottak.

Volt már családfelállitás Váradon,amit nem mi szerveztünk, hanem a helybeliek és ha hasonlóról hallok, megirom neked.

B.Hellinger szerint, amire valóban vágyunk, arra a lehetőséget megteremtjük. Nálunk itt kis szerencsével igy történt... Annál értékesebb a tapasztalat minél több erőt fektetünk bele, annál komolyabban és intenzivebben vagyunk jelen benne.
Ha te saját erőből és saját motivációból el tudsz indulni, megnyilnak a kapuk, lesz rá lehetőséged is.

kissCsillagvirág

Ez gyönyörű!