Elkell ismernem, hogy nagyon kellemes a rezgésed! Ebből adódóan az írásod is.
Mégis kell veled egy kicsit tisztáznom néhány nézőpontot, hogy ki mit ért azon, hogy hit.
Teljesen egyetértek, előbb a fogalmakat tisztázni, hogy tudjuk ki miről beszél.
Hit alatt én értek minden egyetértést, meggyőződést, kijelentést, állítást, mindent, amire azt mondom:igaz, vagy úgy van.
Azt is tapasztaltam, hogy a probléma mindig az egyetértések miatt van, valamihez való ragaszkodásban történt megragadás miatt.
Amit itt leírtam, az nem az én hitem, hanem a mi tapasztalatunk. Azoké az embereké, akik az elmúlt 16 év alatt megfordultak nálam.
A visszajelzésekből ítélve nem dolgoztam rosszul. Nem szoktunk semmiféle dogmákat, mások által kitalált és betanított nézeteket vallani. Csak mindössze nézzük a múltat a jelent és a jövőt, valamilyen életbeli probléma kapcsán.
Innen tudom mondani, hogy nem érdekel minket semmiféle Akasha, felőlünk akár lehet és akár nem lehet a létezése, csak az van, ami előttünk áll, a jelenlévő feljegyzett problémái, amik betegítenek, betegítenek és ismét csak betegítenek..
Az én szemléletem szerint: a fizikai test önmagától soha nem beteg, mindig a gondolkodás a beteg, ami persze kivetítődik -önismeret=tudatosság hiányában a fizikai testre is, majd tágabb környezetre is.
Mégis azon kapjuk magunkat, hogy a létközbe, akit elviszek oda, azt látja, hogy nem ő döntött úgy, hogy hová születik le ismét, hanem már a tervet készen kapja.
Mi lenne, ha feltennéd a kérdést: ki döntött? Lehet ez még egyszer se történt meg.
Mindig az történik pl: hogy én azt akarom, azt szeretném és mindig máshogyan történik az életünk.
Az én szemléletem szerint a történések pontosan követik az adott személy hiedelemrendszerét. Nincs önismeret és ezáltal azt se tudják az emberek mi mindenben hisznek.
Márpedig azt nem állíthatja senki, hogy olyat akarhattam, hogy nekem negatív legyen, de nézhetnénk bárki mást is.
Akkor kilehetne jelenteni, hogy senki sem képes akarni semmi normálisat, csak mindig valami nagyon negatívot?
Nem. Határozottan nem a válaszom. Csak itt van egy információhiány,
mégpedig az,hogy a figyelemnek teremtő ereje van. Ahol a figyelmed, ott a világod.
Amiért persze nem tudunk az életünk menetébe beleavatkozni, azért csak mi vagyunk több ezren, több millióan a vétkesek?
Volt már olyan, hogy több millió emberrel szemben valaki azt mondta, nem a föld a világ közepe, hanem a nap. Nem biztos, hogy a bégetés visz befele, sőt, épp fordítva van szerintem.
Gondolok én itt azokra, aki hajléktalanok lettek és nem akartak a házuk tulajdonosai maradni. Inkább a hajléktalanságra vágyakoztak?
Vagy arra az emberre is gondolhatnék, aki nem tudja kifizetni a rezsit és kikapcsolja a szolgáltató a szolgáltatást.
De megnézhetjük azokat is, akiknek betegen született a gyermeke, talán akarták a bajt saját maguknak?
Vagy olyan "gyengék", hogy nem akartak maguknak semmiféle jót?
Ezek tartalmi dolgok, már okozatok. Sokáig nekem se voltak a helyén az ilyen tartalmak és állandóan nyitott kérdéseim maradtak. Ami nekem segített az a Seth információ (Seth megszólal, Seth könyve, A psziché természete, A személyes valóság természete)
Csak ajánlani tudom mindenkinek, soha sehol nem találkoztam ilyen képlékeny, változatos, izgalmas, tág világképpel.
Ahol nincs lent és fent, kint és bent, elől és hátul, hiszen attól függ honnan nézzük.
Előtte észre se vettem mennyire lineáris (múlt jelen jövő és társai) a gondolkodásom, hitem ellenére mennyire materialista még mindig. És nem mondom, hogy könnyű ezzel szembenézni, de bevállalom, mert amíg ellenállok lehetek szép és okos, de egy tapodtat se vagyok beljebb. A cél ismerd meg magad, befele vezet.
El lehet gondolkozni azon, hogy mégis kell lennie valami más erőnek a közelben, aki, vagy ami beledumál az életünkbe.
Nem, nincs rajtunk kívül semmi. A Course in Miracles (Csodák könyve) ezt így fogalmazza meg:
"Egyes egyedül gondolataid okoznak neked fájdalmat. Egyetlen elméden kívüli dolog sem sérthet meg vagy árthat neked semmi módon. Belőled indul ki minden, ami uralkodhat rajtad és elnyomhat. Egyedül te alakítod sorsodat. A világon semminek (és teszem hozzá senkinek) nincs hatalma arra, hogy beteggé, szomorúvá, gyöngévé vagy elesetté tegyen."
Sok időbe telt, mire rájöttem, hogy szó szerint értendő.)
Nem akarom senkinek a hitét megrendíteni, mindenkinek jogában áll bármit hinni, mégis felmerül a kérdés, hogy akkor mi az igazság?
Végső igazság nincs, ahány ember annyi igazság, ahány hit hiedelem annyi igazság. Én őszinteségre cserélném, az nem olyan félrevezető. Talán.
Ki akarja nekünk embereknek a rosszat?
Senki.
Egy betegség, baleset, szeretteink elvesztése idő előtt, azt nem akarhatja senki, mégis bekövetkezik.
Minden helyzet értünk van és nem ellenünk.
Az elmúlt 16 évben csak a jövőbelátással foglalkoztam és mindig azt hallom a jelentkezőktől, hogy bizony nekik semmiféle kérdést nem tett fel senki, hogy hová és kihez szeretnének leszületni,
milyen életet szeretnének élni?
Lehet még nem hangzott el az a kérdés, ki döntötte ezt el számodra.
Amikor "végignézzük" a meghalását valakinek az előző életétől a jelen életéig, egészen átmegyünk a létközbe is, azon át vissza a fogantatásig és a jelen napjainkig, akkor hogy lehet az, hogy valaki betervez magának úgy bármit is, hogy nem is tud róla, miközben látunk és tudunk mindent, amikor "nézzük" mélyhipnózisban?
Hmm... A hiedelemrendszer szűrő is. Ha lineáris a gondolkodás vagy inkább amilyen a gondolkodás, olyan a tapasztalat. Erre a Seth szövegekben a válasz. Szerintem.) De lehet tévedek.
Életében hiába tiltakozik valami ellen, ha megvan írva, akkor nem is tehet semmit sem. Ezt nem én találtam ki, hanem ezt tapasztaljuk amióta ezzel a témával foglalkozok.
A kulcs itt a kétely, mi van akkor, ha nincs is megírva, ha ez nem igaz, akkor mi lehet igaz helyette?
Tehát, amiről én beszélek, azt nem egy előadáson hallottam, hanem az elmúlt 16 év alatt engem felkereső emberek szájából hallottam, hogy nem ő irányítja a saját életét, hanem egy fény közli vele, hogy menjen leszületni.
Érdemes itt tovább kérdezni.
Ez a 16 év nem úgy értendő, hogy hébe-hóba valaki betévedt hozzám, hanem szinte minden napra jutott egy-egy ember, akinek olyan problémája volt, amivel egyedül nem tudott megbirkózni. Én erről beszélek és nem a hitemről.
Én csak azt hiszem el, amit látok, vagy megtapasztalok. Amikor ez megváltozik, akkor elkezdem a megváltozottat hinni. Nekem nem mások mondták, vagy olvastam valahol, amit valaki kitalált és jó pénzért eladta a könyvet.
Én nem szeretek időt tölteni azzal, hogy olyasmit találjak ki, amit mások már megtettek. Épp elég a gyakorlatban észrevenni a több ezer éves tanítások "igazságtartalmát"
Azt is meg kell említenem, nem dicsekvésből, hogy az elmúlt 16 év alatt
37 tanfolyamot végeztem el, ami között volt több olyan is, ami egy éves időtartamú volt. Hátra van még a legsürgősebbeket említve 8 képzés, amit sürgősen elakarok végezni.
Az említett mennyiségű tanítások között akadt szép számmal neves oktató is. Mégsem tőlük tanultam azt, amit leírtam, hanem tapasztaltam másokkal együtt az évek folyamán.
Ezért úgy gondolom, hogy én már kijártam az általad említett iskolákat, talán többet is, (sok szakmám is van a hétköznapi életben).
Inkább hozzám kellene járni tanulni másoknak.