Szervusztok!
Ma néztem be ide először. Azt gondoltam millió érdekes hobbival találkozom-még nem volt időm elmerülni minden előző hozzászólásban.
Régebben kártyanaptárt, vicceket, jóslásokat, bélyeget,szalvétát gyűjtöttek a gyerekek, ha jól emlékszem. Most vajon mit gyűjtenek ...és mi?
Vajon erre született már valaha összesítés?
Én erőt adó történeteket gyűjtök , íme egy:
Az ablak
Az élet az, amivé tesszük, mindig az volt, és az is marad.
Moses anyó
Volt egyszer két ember, mindkettő súlyos beteg, egy hatalmas kór¬háznak ugyanabban a kicsi kórtermében. Nem is terem volt, csak szoba, egyetlen ablaka nyílt a külvilágra. Az egyik beteg, a kezelés részeként, minden délután egy órára felülhetett (hogy valami folya¬dék kitisztulhasson a tüdejéből). Az ő ágya az ablak közelében állt. A másiknak azonban állandóan a hátán kellett feküdnie.
Délutánonként, amikor eljött a kiszabott óra, s az ablak mellettit feltámogatták az ágyban, azzal töltötte az időt, hogy leírta a kint lá¬tottakat. Ebből kiderült, hogy az ablak parkra néz, melyben kis tó található. A tavacskán kacsák és hattyúk úszkáltak, gyerekek jártak oda, hogy kenyeret dobáljanak a madaraknak, vagy játékvitorláso¬kat bocsássanak a vízre. Szerelmespárok andalogtak kéz a kézben a lombok alatt, az utakat virágok szegélyezték, a pázsiton fiúk fociz¬tak. A háttérben, a legtávolabbi fák koronája mögött magas épületek impozáns körvonalai rajzolódtak ki a láthatáron.
A háton fekvő hallgatta az élménybeszámolót, nem mulasztott el egyetlen másodpercet sem. Így tudta meg, hogy egy csöppség kis híján beleesett a tóba, meg hogy milyen csinosak a lányok a nyári ruhájukban. Szobatársa érzékletes leírása nyomán szinte maga is látta, mi történik odakinn.
Egy szép nap aztán agyába villant a kérdés: Miért, hogy annak a másiknak jut minden élvezet, csak ő láthatja, mi folyik a világban? Nekem miért nem adnak lehetőséget? Szégyellte magát, de mennél inkább próbálta elhessenteni a gondolatot, annál inkább szeretett volna változtatni a helyzeten. Bármit megtett volna ezért! Egyik éj¬jel épp álmatlanul bámulta a mennyezetet, amikor a másik felriadt, köhögni, majd fuldokolni kezdett, kezével a csengőgomb után kap¬kodott, hogy riassza a nővért. Emberünk csak mozdulatlanul figyelt, még akkor is, mikor amaz már nem is lélegzett. Reggel bejött az ápolónő, holtan találta a szobatársát, és csendben elvitette a tetemet.
Az ottmaradott illő várakozás után megkérdezte, nem kaphatná-e meg az ablak melletti ágyat. Így áthelyezték, szépen betakarták, megigazították a párnáját. Mihelyt magára hagyták, üggyel-bajjal fél könyékre emelkedett, és az ablak felé fordult.
Az ablak tűzfalra nézett.
Ismeretlen szerző Beküldte: Ronald Dahlsten és Harriette Lindsey
Emellett szívesen látunk minden kedves érdeklődőt a Társasjátékok részben- a Gyereksarok témában.
Szép napot kívánok mindenkinek.