Egyetértek. Belőlem indul ki minden, de minden amit tapasztalok. Velős megfogalmazás.
Egyetértek. Belőlem indul ki minden, de minden amit tapasztalok. Velős megfogalmazás.
Szia
köszönöm a válaszod
Én így éltem meg: http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=2374407&postcount=816
A te megélésed is igen érdekes számomra.
Azúj kérdéseket felteszed, de hogyan válaszolod meg őket, ha nem marad semmilyen referenciapontod?
Az érzések miből jönnek, ha nincs róla tapasztalatod?
A beragadás "valamibe" ez is nagyon érdekes.
Mindenképpen megéri gondolkoznunk ezeken a dolgokon.
... kulcskérdés a FIGYELEM ... ami mindenre irányulhat, de előzmények nélkül nem értékeli a tapasztaltakat.
Még filozok az általad írtakon, mert nagyon érdekes.
Mondok rá példát inkább. Van egy személy, akiről finoman fogalmazva nem volt jó véleményem és ez éveken keresztül tartott. Mivel ragaszkodtam a véleményemhez róla, azon keresztül láttam a megnyilvánulásait, amelyek rendre megerősítették a véleményemet róla. Amikor feltettem a kulcskérdést magamnak: hogy vagyok én ok abban amit tapasztalok, egyrészt észrevettem az előbbieket, másrészt rájöttem, hogy én csináltatom vele a viselkedését, hogy az csak az én véleményemhez igazodik. Ezt beismerni nem volt könnyű, mert jött az Ego és mindenféle magyarázatot kitalált, ráadásul logikusak is voltak, elmehettem volna velük és mondhattam volna, ebben az esetben nem igaz, hogy én vagyok az okozója annak a viselkedésnek, amit annyira elítéltem benne. Ehelyett kíváncsi lettem rá, a motivációira, el kezdtem vele úgy beszélgetni, mintha először történne és csak rá figyeltem, a hiedelemrendszerére, állításaira, ragaszkodásaira. Ezeket észrevettem beszélgetés közben, de már nem volt ott hibáztatás, okolás, ítélet, legalábbis így éreztem akkor. Az eredménye az lett, hogy egy teljesen más embert látok, megnyílt, és meghatóan őszinte volt, amikor magáról beszélt. Spontán jött az egész történet, nem terveztem előre, most csak feltételezem, hogy a kíváncsiságom szinte azonnal megteremtette az alkalmat is. Nem vagyunk barátok, de amikor rá gondolok, az jut eszembe: hiszen ő iscsak boldog akar lenni, ő is csak a fájdalmat akarja elkerülni, ugyanúgy, mint én. Örülök, hogy ez a kapcsolat is rendeződött és el tudom fogadni azt a részemet, akivel általa találkozhatok.
üdv daibo
Szia daibo!
Ez egy nagyon érdekes szemlélet, mivel az okot mindig te adod. A másik ezt okozatként éli meg. Viszont a másik erre ugyanúgy okkal reagál, mire te, azt éled meg okozatként és arra ismét okkal válaszolsz.
Érdekes. Melyik volt hamarabb, az ok, vagy az okozat?
Elárulom. Mindkettő.
Szerintem, ebből alakult ki a tudat, illetve a tudatalatti.
Szia Progressor! Amiről írtam egy önismereti módszer, és ebben az értelemben nem számít a másik. Ha ő teszi fel ugyanezt a kérdést, én se számítok az ő szempontjából. Ez azért fontos, hogy ne vesszünk el és ne vezessük félre magunkat, vagy maradjon a figyelmünk a lényegen.
Szia daibo!
Az lehet, hogy amiről írtál számodra egy önismereti módszer ahogy nevezed, de pont az a lényeg hogy hogyan reagál a másik rád, mert csak így könyvelheted el a dolgot. Ha téged nem érdekel hogy hogyan reagál a másik, magadat se fogod megismerni. Tehát amit írtál, az nem lehet önismereti módszer.
A kívülálló emberek sokkal jobban látják hogy te milyen vagy, mint te saját magad. Te azért nem veszed észre, mert már az életed részévé vált és fel sem tűnik.
Még nem látom hol csúszunk el egymás mellett, az is lehet nem voltam pontos. Önismeret szempontjából az én reagálásaimnak az ismerete számít. Azért, mert csak én tudom megváltoztatni. Önismeretnél nekem kell változni, hogy amiben, azt észrevehetem a külvilág hatásaira adott reakcióimban.
Amitől te beszélsz az a kommunikációm valódi jelentése. De ez már egy másik kérdés szerintem.
Szia daibo!
Jól van, most már értem miről beszélsz. Te a saját reagálásodra vagy kíváncsi, azt tanulmányozod. Én azt hittem hogy te azt nem érted, hogy miért te vagy az oka annak hogy a másikból az általad mondott reakciókat váltod ki? Bocsi!
Le tudnád írni kicsit részletesebben ezt a lebontást? Magát a folyamatot illetve az érzést (ez jobban is érdekel) ami maradt?
Lebontás
Tehát a lebontás az általam vázolt folyamatban mindenre irányul, amiről azt tudod mondani, hogy "én" vagyok. Valójában szerintem ez az EGO.
Most tekintsünk el a világnézettől, így ne vegyük bele az előző életek tapasztalatait.
Analizáltam, hogy miről állítom, hogy én vagyok. Rájöttem, hogy minden állításom az életemben átélt folyamatok, események, tapasztalatok és ezek által létrjött érzések következménye.
Ez a tapasztalati lánc minden embernél más és más, lényegileg ettől különbözünk nagy mértékben.
Amikor egy dologról véleményt alkotunk, akkor ennek a folyamatnak a felépült egységéből levont következtetést állítunk.
Ha ezeket megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni akkor, elkezdjük kutatni a valós lényünket, azt ami (világnézettől függetlenül) teremtetett.
Kicsit nehéz beleélni magad, hogy mindezek nélkül szemléld a világot, ráadásul folyamatosan meg akar ebben gátolni valami(EGO).
Nekem néha kis időre sikerül fenntartani ezt az állapotot.
Az én tapasztalatom az, hogy ilyenkor egy új világ nyílik meg előttem. Talán úgy tudnám modellezni, hogy egy újszülött szemével nézem a világot, előítéletek, tapasztalatok, stb. nélkül.
Ilyenkor fantasztikus érzés tölt el.
Ekkor jöttem rá, hogy ebben az állapotban csak néhány dologban lehetek biztos. Ugyanis semmiről nincs előzőleg semmilyen képem, érzésem, tapasztalatom.
Ha így szemlélem a világot az egyik biztos pont a folyamatos változás.
A másik az érzés és tudat, hogy létezem.
Az érzés kérdezted, nehéz meghatározni, valahogy a végtelen létezés határtalan boldogsága.
Ez a folyamat azért nagyon nehéz, mert nem akarunk lemondani sok dologról mert a tulajdonunknak tartjuk, és az EGO mindig elhiteti velünk, hogy lebontottuk. Hogy ezt honnan lehet észrevenni?
Onnan, hogy bármiről is véleményt alkotunk, mert akkor ott az EGO.
Röviden ennyit tudok róla mondani.
Szia
Tehát a lebontás az általam vázolt folyamatban mindenre irányul, amiről azt tudod mondani, hogy "én" vagyok. Valójában szerintem ez az EGO.
Most tekintsünk el a világnézettől, így ne vegyük bele az előző életek tapasztalatait.
Analizáltam, hogy miről állítom, hogy én vagyok. Rájöttem, hogy minden állításom az életemben átélt folyamatok, események, tapasztalatok és ezek által létrjött érzések következménye.
Ez a tapasztalati lánc minden embernél más és más, lényegileg ettől különbözünk nagy mértékben.
Amikor egy dologról véleményt alkotunk, akkor ennek a folyamatnak a felépült egységéből levont következtetést állítunk.
Ha ezeket megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni akkor, elkezdjük kutatni a valós lényünket, azt ami (világnézettől függetlenül) teremtetett.
Kicsit nehéz beleélni magad, hogy mindezek nélkül szemléld a világot, ráadásul folyamatosan meg akar ebben gátolni valami(EGO).
Nekem néha kis időre sikerül fenntartani ezt az állapotot.
Az én tapasztalatom az, hogy ilyenkor egy új világ nyílik meg előttem. Talán úgy tudnám modellezni, hogy egy újszülött szemével nézem a világot, előítéletek, tapasztalatok, stb. nélkül.
Ilyenkor fantasztikus érzés tölt el.
Ekkor jöttem rá, hogy ebben az állapotban csak néhány dologban lehetek biztos. Ugyanis semmiről nincs előzőleg semmilyen képem, érzésem, tapasztalatom.
Ha így szemlélem a világot az egyik biztos pont a folyamatos változás.
A másik az érzés és tudat, hogy létezem.
Az érzés kérdezted, nehéz meghatározni, valahogy a végtelen létezés határtalan boldogsága.
Ez a folyamat azért nagyon nehéz, mert nem akarunk lemondani sok dologról mert a tulajdonunknak tartjuk, és az EGO mindig elhiteti velünk, hogy lebontottuk. Hogy ezt honnan lehet észrevenni?
Onnan, hogy bármiről is véleményt alkotunk, mert akkor ott az EGO.
Röviden ennyit tudok róla mondani.
Van ez az új film, a Nagyfiúk, és benne az a rész, amikor a szexi csaj javítja az autóját, a pasik meg csak meredten lesik a fenekét. Aztán amikor rádöbbennek, hogy nagyon feltűnő amit csinálnak, akkor elhatározzák, hogy váltva fogják nézni, kettő a fát, kettő a feneket, és vezényszóra váltanak ... "vált - vált - vált - és vált".
Nagyjából így vagyunk mi is ezzel a szemlélődéssel ... vált - vált - vált - és vált
Szia Toth Bandi!
Mi van, ha a létezés (nem csak a fizikai életre gondolok), nem is ősrobbanással, hanem egy nagy tudatrobbanással kezdődött?! Mi van, ha az amit most átélünk, egy pillanat alatt már egyszer lezajlott és az indított el, mindent. Ezt nevezhetnénk, tudatrobbanásnak. Ráadásul ez meg is magyarázhatná azt, hogy az agy miért tudja előre, hogy mi fog történni.
Mi van ha a tudatrobbanás előtt mi egy egységet alkottunk és most az a szerepünk, hogy újra megtaláljuk az egymáshoz vezetett, utat.
Ha semmi sem változna a világban, akkor nem lenne fejődés és megszűnne a tudatunk, ráadásul nem lenne értelme semminek.
A saját tudatunk az, ami elindít miket.
A világon csak egy dolog létezik, az én tudat. Az én tudat pedig olyan, amilyen.
Az én tudat folyamatosan változik, és ez a tapasztalatszerzésnek tudható. A tapasztalatszerzés, pedig a jelenben történik.
A valóság, az én tudatom.
A világon két dolog működik. Ok, és okozat.
Minden egy folyamatosan változó rendszerben működik, ami részben neked köszönhető.
Mivel minden belőled indul ki, és a válasz a kérdéseidre is benned lakozik (csak fel kell tárni), ezért az eredetet is magadban kell keresni. Lehet hogy pont te vagy a válasz rá. "Semmi sem véletlen".
Tudod a világon két dolog működik. Ok, és okozat.
Egyébként van egy kérdésem.
Egy tényezőt, hogy cserélsz ki, egy másik tényezőre?
Szia
Alapvetően a "tudatrobbanás" mint olyan úgyanúgy elképzelhető mint bármilyen másik elmélet.(És ebbe n a kérdéskörben elég logikus is).
Az pedig, hogy egységet alkottunk számomra majdnemhogy biztos, hogy ez milyen formában volt vagy van és lesz arról csak elképzeléseim lehetnek.
Ebben biztos vagyok, mert a végén egyetlen Tudatba olvad be mind.
Szia nmarie!
Tökéletesen igazad van. Egy tudatba és egy érzésbe, mivel a tudathoz érzés is párosul.
Az érzés pedig, az információk összessége.
Vizualitás
Nagyszerű így kifelyezve ez a gondolat.
:88:
Néha kicsit túl vizuális sagyok...
Nagyszerű így kifelyezve ez a gondolat.
:88:
Néha kicsit túl vizuális sagyok...
Néha kicsit túl vizuális sagyok...
Benne lenni viszont elég rémítő volt.
Pár nap után persze elmúlt az érzés, de sokáig nem találtam a helyem, csak néztem ki a fejemből.
Szia Toth Bandi!
Először is bocs hogy nem írtam, de nem vettem észre egy kérésedet.
Volt egy kérésed, hogy kifejteném-e a következőt: "Egy tényezőt hogy cserélsz ki egy másik tényezőre?"
Te azt írtad, "hogy ha akárcsak egy tényezőt is kicserélek a válaszom már teljesen más lesz." Én erre azt mondom, hogy egy tényezőt, nem tudsz egy másik tényezőre kicserélni, mert egy tényt, nem lehet megcáfolni.
De lehet, hogy félreértettük egymást.
Először is bocs hogy nem írtam, de nem vettem észre egy kérésedet.
Volt egy kérésed, hogy kifejteném-e a következőt: "Egy tényezőt hogy cserélsz ki egy másik tényezőre?"
Te azt írtad, "hogy ha akárcsak egy tényezőt is kicserélek a válaszom már teljesen más lesz." Én erre azt mondom, hogy egy tényezőt, nem tudsz egy másik tényezőre kicserélni, mert egy tényt, nem lehet megcáfolni.
De lehet, hogy félreértettük egymást.
Tényező
Igen valószínűleg félreértettük egymást.
Ezt a kicserélést csupán arra értettem, hogy ha a felsorolt dolgok közül akárcsak az egyik is különbözik teljesen más lesz az összkép és a részletek is változnak.
"Múltamat,
Tapasztalataimat,
Világnézetemet,
Hitvilágomat, stb..."
Tehát ha pl."kicserélném" a múltam egyes darabjait, akkor ez a folyamat teljesen más tapasztalati láncot indítanameg -> Világnézet módosulás -> Hitvilágbeli változás stb.
Ezzel éppen azt akartam megmutatni, hogy miért látnak az emberek annyira másképpen. Minnél közelebbi ez a folyamat, a levont életkövetkeztetések, annál hasonlóbb lesz a világkép.
Ezeknek a folyamatoknak a kezdetén és szerintem majd a végén is nincs is köztünk különbség.
Ezért szoktam keresni az azonosságokat az ellentétek helyett, mert ha azonos pontokból tudunk kiindulni jobban megértjük a másikat és még lehet az is, hogy az ellentétek ezáltal önmaguktól közös tapasztalati azonosságá válnak.
Legalábbis én így látom....
Szia
Igen valószínűleg félreértettük egymást.
Ezt a kicserélést csupán arra értettem, hogy ha a felsorolt dolgok közül akárcsak az egyik is különbözik teljesen más lesz az összkép és a részletek is változnak.
"Múltamat,
Tapasztalataimat,
Világnézetemet,
Hitvilágomat, stb..."
Tehát ha pl."kicserélném" a múltam egyes darabjait, akkor ez a folyamat teljesen más tapasztalati láncot indítanameg -> Világnézet módosulás -> Hitvilágbeli változás stb.
Ezzel éppen azt akartam megmutatni, hogy miért látnak az emberek annyira másképpen. Minnél közelebbi ez a folyamat, a levont életkövetkeztetések, annál hasonlóbb lesz a világkép.
Ezeknek a folyamatoknak a kezdetén és szerintem majd a végén is nincs is köztünk különbség.
Ezért szoktam keresni az azonosságokat az ellentétek helyett, mert ha azonos pontokból tudunk kiindulni jobban megértjük a másikat és még lehet az is, hogy az ellentétek ezáltal önmaguktól közös tapasztalati azonosságá válnak.
Legalábbis én így látom....
Szia Toth Bandi!
Én is erre gondoltam, hogy ezzel értettük félre egymást, viszont szerintem, remekül kifejtetted a dolgot.
Hasonló témák
