Valahogy mindig erre terelődik az életem, hogy ez valamiféle cél és mintha nem lehetne ez elől elfutni, de rájöttem be kell engedni és csak élni ezzel. És máris "tanszmutálódik" ahogy Tolle is mondja.
Akkor most lehet Tollet sem kellene hallgatnom többet. Volt egy időszak amikor abbahagytam, és kicsit roszabb volt a belső felgofásom. De ha hallgatom akkor meg a külső dolgok "lomboznak" le, illetve a sok "tudatlanság" ami "kint" megy. És muszáj "beállni a sorba" ha nem akarom, hogy épp megint minden ellenkezőleg legyen.
Végső soron mindig az "teljes elfogadás" a legnagyobb "kulcs" ezeknél az ördögi köröknél...