Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Bonaona írta:

folyamatosan kommunikálunk...néha szavakkal...néha érzésekkel...vagy csak a jelenlétünkkel...és néha bizony nem kellenek szavak..
"lélekben fejlődéshez önmagad kevés vagy"...a lélek és önmagam a kettő ugyan az, hogy lehetne kevesebb az egyik a másiknál...hisz ezeket is mint minden mást mi zártuk fogalmakba...fog-alom...fogható, tapasztalható...ami több tartalmú is lehet...attól függ mit társítunk hozzá...nálad ebben az esetben a tartalom ezt jelenti: a lélek fejlődésre vágyik...és ezt a fejlődést úgy tapasztalhatja meg, ha segít másokon, hogy magán segíthessen...így ad és kap a szív szeretetet...a tudat pedig így fejlődik...ez a te saját fogalmi háztárad...az elmét figyeld meg, ami a saját nézetébe nem fér bele...azt megpróbálja saját igazára formálni....értelmezni, elemezni, amivel egyetért megköszöni, amivel nem annak hangot ad...ezért még ragaszkodsz ehhez a tartalomhoz...(tudáshoz)..nem láthatod tisztán azt ami van...legyen számodra a van-ság valósága akár illúzió...vagy az én tagadásom...
..."ki kell nyitnom a szívemet"...nálam ez a képlet így néz ki...válj vele egyé...az vagy...képtelenség kinyitni...csak megélni lehet...ha éled érzed...és érzi más is...
...a van-ság...nem az enyém...az Van...abban nincs más...az mindig volt mindig lesz, formáról formára változik, de mindig ugyan az marad....fejlődés...inkább változás....a tavasz sem különb a télnél...nem kell fejlődnie, csak egyszerűen jön az egyik a másik után...ahogy a magocska se kevesebb a fánál...a mag már eleve mindent tartalmaz, mindent ami ahhoz kell, hogy fává nőjön...nem sürget semmit...csupán benne van minden folyamatban...megosztja a világgal azt ami...nem akar több lenni, vagy mássá válni.. a jelenlétével ad a világnak...
...segíteni...csak annak lehet aki kéri...de miért kéne letérdelnem hozzá...nincs különbség közöttünk...a gondolatok tesznek mássá...de semmiképpen se kevesebbé, vagy többé...ne hajolj le senkihez...inkáb emeld fel magad mellé, ha úgy érzed lentebb van tőled...máris segítettél...kiss...

Kattints a kibontásához...

Idézlek.: "legyen számodra a van-ság valósága akár illúzió...vagy az én tagadásom...
..."ki kell nyitnom a szívemet":wink:...nálam ez a képlet így néz ki...válj vele egyé...az vagy...képtelenség kinyitni"
Számodra a van-ság valósága az hogy egyé válsz a világgal, de szerintem nem egyé kellene válnod vele, hanem mint útitársakként kezelni.
Azt elhiszem hogy valaha egyek voltunk, és ez volt a kiindulási pont, de a mai világban az egyé válás, szerintem egy kicsit rizikós. Ehhez még a világnak sokat kell fejlődnie.

Írtad a fát meg a magot hogy egyenrangúak egymással, és hogy nincs szükség a fejlődésre, mert úgyis fejlődik magától. Igen, fizikailag lehet, na de lelkileg?
Ha értelmet adsz az életednek, vagy a létednek, akkor rájössz, hogy az egész a fejlődésről szól. Azért mert nem ismered jelenleg az okát, még tudod hogy az visz előbbre, ami nem véletlen.

vajon van-e különbség megélt tudás és "szerzett" tudás között?...abban a pillanatban...ahogy megéled, az élmény automatikusan lefordítódik...gondolattá, érzéssé, vagy bármilyen formává, amelyet a tudatod felfogni és raktározni képes...a megélt és kölcsönvett tudás külső szemmel nézve teljesen egyformának tűnik...a megélő őszinte vallomása nélkül a forrása megmondhatatlan....
..van-e mód arra, hogy egy erősen korlátozó kommunikációs csatornán keresztül (mint például ez a fórum) , anélkül, hogy a koncepciók (szavak, fogalmak) világát segítségül hívnánk, megtudhassuk, kinek az élménye megélt, és kié tanult?...mert ha meg akarod mondani, szavakká kell formálnod a gondolataidat...a másik oldalnak meg fognia kell az adást, és a szavakat az értelmezés és hit szűrőjén keresztül újra gondolatokká kell alakítani...én úgy gondolom, hogy az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, mely tudás megélt, és mely átvett, ha személyes példákon keresztül mondjuk el tapasztalatainkat...talán erre jó ez a fórum...olyan sok tudással van már megtömve megannyi könyvtár, hogy az ember belefárad átolvasni mindent tudást, amit mások át akarnak neki adni...de ha van lehetőséged kérdezni...irányítottan, arra, amire kíváncsi vagy...az teszi a tudást személyes szempontból érdekessé...arra jöttem rá, hogy végső soron mindegy, hogy a tudás megélt-e vagy kölcsönvett...ha a személyes szűrődön átengedve adott neked valamit, segített neked, vagy csak egyszerűen elgondolkoztál rajta...már megérte ide leírni...én ezért járok ide...és te?

V.T. írta:

Direkt elfojtod a negativot gondolataidat ami igy is ugy is elofog jonni mert ez a termeszete.

Kattints a kibontásához...

Szerinted mi az elfojtás?A benned maradt negatív gondolat.
Ezért kell észrevenni amikor megjelenik benned a negatívum,megállítani és lecserélni(helyette arra gondolj amit kívánsz),hogy ne tudjon benned gyökeret verni.
A negatív gondolataiddal saját magadnak is ártasz,mert foglalkozol vele.És az fog megtörténni veled amivel foglalkozol.

Progressor írta:

Idézlek.: "legyen számodra a van-ság valósága akár illúzió...vagy az én tagadásom...
..."ki kell nyitnom a szívemet":wink:...nálam ez a képlet így néz ki...válj vele egyé...az vagy...képtelenség kinyitni"
Számodra a van-ság valósága az hogy egyé válsz a világgal, de szerintem nem egyé kellene válnod vele, hanem mint útitársakként kezelni.
Azt elhiszem hogy valaha egyek voltunk, és ez volt a kiindulási pont, de a mai világban az egyé válás, szerintem egy kicsit rizikós. Ehhez még a világnak sokat kell fejlődnie.

Írtad a fát meg a magot hogy egyenrangúak egymással, és hogy nincs szükség a fejlődésre, mert úgyis fejlődik magától. Igen, fizikailag lehet, na de lelkileg?

Ha értelmet adsz az életednek, vagy a létednek, akkor rájössz, hogy az egész a fejlődésről szól. Azért mert nem ismered jelenleg az okát, még tudod hogy az visz előbbre, ami nem véletlen.

Kattints a kibontásához...

Szerintem nem azt írtam hogy egyé kell válni a világgal, csak szívvel..a szív a Te központod...a lényed...vagy nevezhetem léleknek is...vagy ahogy szeretnéd...a fej csupán a kifejező eszköz...ha fejben élsz nem láthatsz tisztán...ott csupán csak a saját és mások gondolataival találkozhatsz...csak részeket az egészből...az egészet látni csak akkor lehet, ha egyé válsz vele (lényeddel, szívvel...)...sajnos nincs más út...addig, csak informált lehetsz, okos, vagy épp jól nevelt...személyiségedet fényezheted, de nem lettél természetes...nem a saját természeted éled...ragozhatnám, de minek...szerintem értedkiss

...a mag már eleve tartalmazza azt ami...nevezd Istennek, vagy bárminek...ő maga az...se kevesebb se több...nem írtam olyat, hogy fejlődik magától...csak azt, hogy formáról formára változik...a szótárunkban a „fejlődés” kifejezés alatt olyan változássorozatot értenek, amely szervezett rendszerben egy elérendőnek tartott állapot felé halad....vagyis célja van...ha viszont nincs megjelenik a stagnálás....a stagnálás egyenlő a hanyatlással...ezek egymáshoz tartoznak...ha azt feltételezed fejlődni vagy itt akkor ezek is mind vele járnak...ezért mondják a botnak két vége van (legyél inkább a bot te magad)...ha megérkezel önmagadhoz....de úgy isten igazából...akkor majd másképp látod....nem akarsz fejlődni...csak benne lenni....benne lenni minden pillanatban...ezért szavakkal sajnos nem segíthetek...sőt szavakkal igazából még senki se segített...ahhoz jelen kell lenned... ahhoz lényednek kell megérinteni a másikat...akkor történik valami....abban a pillanatban nincs különbség....ezt nevezik egyé válásnak...aki éli az nem lát különbséget, egy a fával, a fűvel a csillagokkal....de kifejezve...másoknak ezek csak szavak...mesélni erről teljesen felesleges....mert ezek rajtad nem segítenek...ahhoz, hogy megéld nincs szükséged kívülről senkire....ha megélted, pedig már nem látsz különbséget...

...értelmet az elme ad mindennek...az elme számára nincs más csak a fejlődés...és ez így is marad..."széles az az út, amin sokan járnak, de sajnos az sehová se vezet..."

...ezek is csupán szavak...kinek mit jelentenek...de ha látsz...látod azt ami mögötte van...akkor nem kellenek szavak...csak engeded, hogy történjen...bennedkiss

Soma77 írta:

köszönöm hogy megosztottad velünk a világ-nézetedet...amellyel az én nézeteimre reagáltál...nem tehetek mást, mint szeretettel tiszteletben tartom őket...mert te vagy a néző, aki így látja...én legtöbb, amit tehetek, hogy csak gondolkodhatok arról, amit te látsz... ezt teszzük itt...gondolkodunk egymás világáról...amely se nem jobb, se nem rosszabb a másikénál...mert mindegyik egyedi és már most tökéletes...a maga kreatív módján...kiss

egy pár megjegyzés csupán, az én szememmel, ha megengeded...a mag még nem fa...de benne van a fává válás lehetősége...de ha nem öntözöd, nem táplálod...lehet nem nő meg soha...a természet kreatív szeretetében gondoskodik a magról, hogy magonc, majd fa legyen belőle...de sok magból sosem lesz fa...vajon miért?...az évszakok valóban változnak...ciklikusan...egyik évszak sem jobb, több, vagy szebb a másiknál...szükség van rájuk, hogy őáltaluk fejlődjön minden más...a magból fa legyen...a bimbóból virág...a virágból termés..és így tovább...valóban nem látod a fejlődést? a természet erre tanít bennünket, minden pillanatban kiss utolsósorban pedig...hogy is tudnék bárkit felemelni, ha először nem hajolok le (térdelek le) hozzá?

Kattints a kibontásához...

...a fák és a csillagok tökéletesen egyenlők...a világ, ahogy a gondolataid is folyamatosan változik...milyen irányba....teljesen mindegy...a gondolatok önmaguktól céltalanok...csupán csak általad kapnak értelmet...miből mi lesz...az ami...másként nem is lehet...nincs olyan, hogy elvész csak átalakul...a lényegén mit sem változtat...csupán csak a formáján...a formák világában...ha tovább látsz...látod...nincs forma...nincs szín, se szag, se íz, se illat...csupán csak ezek gondolatai...benned...de engedd el füled mellett ezeket...csak, hagyd ott ahol vannak...ne cipeld magaddal...ezek csak gondolatok...amik nélküled teljesen hasztalanok...

...tudás egyenlő hamis gondolati azonosulás...megszerzett tapasztalat egyenlő élmény...ami megint csak egy azonosulás, de teljesen más értéket képvisel benned...beszélhetünk a meditációról...beszélhetünk az egoról...gyűjthetsz róla információt...tudást...amíg nem éled, nem tapasztalod számodra nem képviselhet értéket...
...az ego nem lehet őszinte...képtelenség, hisz ő maga a hamis...feltételezheti, hogy érzéseiről, begyűjtött információról ad kifelé tiszta képet...de maga az egész hamis...egy képzet...egy gondolatokból összerakott és folyamatosan változó hamis azonosulás...beszélni egy élményről már eleve halott dolog...elmúlt megtörtént...az elme elmélkedik róla ragaszkodik hozzá, hisz mindez ő maga...a fej, a te fogalmi háztárad...a Te gyűjteményed...amitől képtelen vagy megválni, mert azt hiszi a hamis én, hogy akkor eltűnik...nem lesz...
a hamis én a külvilágból várja a visszaigazolást, hogy milyen...azért ad, hogy szépnek lássa magát...és várja a dicshimnuszokat...ha véletlen nem azt kap...megsértődik...rosszul érzi magát...ez az ami sose lesz őszinte...már maga a feltételezés hamis...hogy is adhatnál másoknak abból, ami még benned sem képvisel értéket...ha igazán őszinte akarsz lenni, be kell látnod semmit nem adhatsz...semmit amivel a másik már ne rendelkezne...csak tükröt tarthatsz...ha nálad ez a tükör tiszta akkor és csak is akkor tükrözheted tisztán vissza...de Te már nem leszel benne...nem lesz már ott a hamis gondolati azonosulás...

paradox helyzet van...ez egy fórum, amin beszélgetünk...de az, amiről igazából beszélünk (az élet, a lét, hogy kik vagyunk, hová tartunk...nevezd bárminek), nem fejezhető ki...mert abban a pillanatban ahogy kifejezed, már nem az....ugyan az van a jelenben éléssel is...amikor azt mondod, "élj a jelenben!", egy olyan felszólítással élsz, ami már eleve teljesül...nem tudsz nem a jelenben lenni...mert ott "élődik" az élet (szép magyarsággal)...ezért minden felszólítás, csak az elme kreálmánya, amivel magát oda akarja pozicionálni, ahol már van, csak nem tud róla....és azt hiszi, attól több lesz, ha ad neki egy jelentést...magyarán a lét maga felülíródik egy gondolattal...az a nagy igazság barátaim, hogy teljesen felesleges ezen a fórumon bármiről is beszélni...mert amint kimondod, az nem az..amint gondolsz rá, az már nem az...és persze, csak te tudod megélni, senki más...Bona nem tudja megélni az én élésemet, ahogy én sem az ővét, és senkiét sem...

de valahol az emberi mivoltunk (az elménk, a tudatunk) mégis pihenőért kiált!...Adyashanti mondta egyszer nagyon találóan (nem tudom szó szerint idézni, de nagyon megfogta a lényeget) hogy az elme számára a megvilágosodás egy borzalmas dolog, mert nem kínál semmilyen nyugvó-pontot, amire az lehajthatná a fejét, és megpihenhetne rajta....

Kedves Berni!

Az ego az a részünk, amely lehetővé teszi egyedi azonosságunk fenntartását, amíg a fizikai testben tartózkodunk, tehát sehogy sem kell "lepuffantani.

Az ego egyéniesült információk hordozója, nélküle semmik, amnéziásak lennénk.
Ahhoz, hogy hatékonyan működhessünk a viszonylagosság világában, ahol most élünk, szükség van az Egora.
Tehát, csak az ámokfutó, elszabadult, pöffeszkedő, öntelt ego az ellenségünk. Tudom, mire gondolsz, a JELENLÉT, az ITT és MOST öli meg ezt az egot, ahogy azt Tolle nagyon szépen kifejti.



Hogyan használjuk az egót?
Önérzékelésünk, önértékelésünk erejeként és forrásaként,

életünk csodája és felségeként.

Nem úgy, hogy elkülönüljünk másoktól, hanem, hogy észrevegyük mások csodáját és felségét.

Ez megakadályozza azt, hogy jobbnak érezd magad másoknál.
A kisebbik ént arra használjuk, hogy felfedezhessük a nagyobbik énünket,
vagyis a Magasabb rendű Én-t,
az Isteni részünket.

Olvasd újra a Most Hatalma című könyvet.
De nagyon tudom ajánlani Tolle: Új Föld című könyvét is.
Én rojtosra forgattam mindkettőt..
Sikerült is átvenni a hatalmat az egós elmétől. Most már az van, amit ÉN akarok, és nem az, amit a kondicionált, átvert, hazugságokkal agyonkódolt egós elme akar.

Légy kitartó, sikerülni fog.

Végtelen story

Progressor írta:

oliyboty!

Soma77-nek igaza van. Ha mindenért az ego-t teszed felelőssé, akkor azt is az ego-d mondatja veled. Mivel elkülöníted az ego-t önmagadtól, és mivel úgy érzed hogy az nem te vagy, így saját utat engedsz neki. Így a végeredmény az, hogy nem találod a megfelelő helyed, és inkább másokat hibáztatsz.
Légy nyitott a világra, és nem fogsz elveszni!!!

Kattints a kibontásához...

nyíltalan égbolt helye a hasadék, s benne ott állsz te "Progressor" a mindenntudó ki azt tudja amit akar tudni amit nem akartudni, de (való) azt nem tudja, vagy TUDATOSAN NEM MONDJA vajon miért is??? ja hogyan legyen szent, vagy ne lehessen állszentségben, na ez a bibi?

Bonaona írta:

...tudás egyenlő hamis gondolati azonosulás...megszerzett tapasztalat egyenlő élmény...ami megint csak egy azonosulás, de teljesen más értéket képvisel benned...beszélhetünk a meditációról...beszélhetünk az egoról...gyűjthetsz róla információt...tudást...amíg nem éled, nem tapasztalod számodra nem képviselhet értéket...
...az ego nem lehet őszinte...képtelenség, hisz ő maga a hamis...feltételezheti, hogy érzéseiről, begyűjtött információról ad kifelé tiszta képet...de maga az egész hamis...egy képzet...egy gondolatokból összerakott és folyamatosan változó hamis azonosulás...beszélni egy élményről már eleve halott dolog...elmúlt megtörtént...az elme elmélkedik róla ragaszkodik hozzá, hisz mindez ő maga...a fej, a te fogalmi háztárad...a Te gyűjteményed...amitől képtelen vagy megválni, mert azt hiszi a hamis én, hogy akkor eltűnik...nem lesz...
a hamis én a külvilágból várja a visszaigazolást, hogy milyen...azért ad, hogy szépnek lássa magát...és várja a dicshimnuszokat...ha véletlen nem azt kap...megsértődik...rosszul érzi magát...ez az ami sose lesz őszinte...már maga a feltételezés hamis...hogy is adhatnál másoknak abból, ami még benned sem képvisel értéket...ha igazán őszinte akarsz lenni, be kell látnod semmit nem adhatsz...semmit amivel a másik már ne rendelkezne...csak tükröt tarthatsz...ha nálad ez a tükör tiszta akkor és csak is akkor tükrözheted tisztán vissza...de Te már nem leszel benne...nem lesz már ott a hamis gondolati azonosulás...

Kattints a kibontásához...

Nem a gondolataiddal azonosulsz, hanem az általa kialakított hiedelmeiddel. A tudás pedig nem a hiteidből alakul ki, hanem a racionalitásodból, legyen gondolat általi, vagy megélt tapasztalat. A tudás onnantól kezdve tudás, mihelyt az valamilyen formában beigazolódott számodra, az pedig sohasem negatív irányzatú.
Ami pedig a tapasztalatot illeti, mivel átélted az eseményt, így lelkileg nem azonosulsz vele. Két dolog létezik, vagy azonosulsz valamivel, vagy pedig átéled, de a kettő egyszerre kizárja egymást.

Írtad: "az ego nem lehet őszinte...képtelenség, hisz ő maga a hamis...feltételezheti, hogy érzéseiről, begyűjtött információról ad kifelé tiszta képet...de maga az egész hamis"
Ha úgy véled hogy az egész hamis, akkor miért gyártod őket?
Az ego, egyébként mindig a külső lelki világodat tükrözi vissza.

A külvilágról amit mondtál hogy hamis, az nem hamis, te teszed igazzá.

Progressor írta:

Nem a gondolataiddal azonosulsz, hanem az általa kialakított hiedelmeiddel. A tudás pedig nem a hiteidből alakul ki, hanem a racionalitásodból, legyen gondolat általi, vagy megélt tapasztalat. A tudás onnantól kezdve tudás, mihelyt az valamilyen formában beigazolódott számodra, az pedig sohasem negatív irányzatú.
Ami pedig a tapasztalatot illeti, mivel átélted az eseményt, így lelkileg nem azonosulsz vele. Két dolog létezik, vagy azonosulsz valamivel, vagy pedig átéled, de a kettő egyszerre kizárja egymást.

Írtad: "az ego nem lehet őszinte...képtelenség, hisz ő maga a hamis...feltételezheti, hogy érzéseiről, begyűjtött információról ad kifelé tiszta képet...de maga az egész hamis"
Ha úgy véled hogy az egész hamis, akkor miért gyártod őket?
Az ego, egyébként mindig a lelki világodat tükrözi vissza.

A külvilágról amit mondtál hogy hamis, az nem hamis, te teszed igazzá.

Kattints a kibontásához...

...hát igen a szavak megint segítettek...

Soma77 írta:

paradox helyzet van...ez egy fórum, amin beszélgetünk...de az, amiről igazából beszélünk (az élet, a lét, hogy kik vagyunk, hová tartunk...nevezd bárminek), nem fejezhető ki...mert abban a pillanatban ahogy kifejezed, már nem az....ugyan az van a jelenben éléssel is...amikor azt mondod, "élj a jelenben!", egy olyan felszólítással élsz, ami már eleve teljesül...nem tudsz nem a jelenben lenni...mert ott "élődik" az élet (szép magyarsággal)...ezért minden felszólítás, csak az elme kreálmánya, amivel magát oda akarja pozicionálni, ahol már van, csak nem tud róla....és azt hiszi, attól több lesz, ha ad neki egy jelentést...magyarán a lét maga felülíródik egy gondolattal...az a nagy igazság barátaim, hogy teljesen felesleges ezen a fórumon bármiről is beszélni...mert amint kimondod, az nem az..amint gondolsz rá, az már nem az...és persze, csak te tudod megélni, senki más...Bona nem tudja megélni az én élésemet, ahogy én sem az ővét, és senkiét sem...

Kattints a kibontásához...

Egyrészt igazad van,mégis belül valami megmagyarázhatatlan értést értek,ha Bonát olvasom,vagy a te irásaidat (részben),ne kérdezd,hogy miért.

Soma77 írta:

pedig az az egyetlen út, és ezt most komolyan mondom...minden mondanivalóm erre megy ki, ha még nem vetted volna észre...nem másokat akarok bosszantani azzal, hogy szembemegyek minden elmélettel és tanítással...azért teszem, hogy megmutassam nektek, mennyire korlátoz benneteket minden tanítás a saját önismeretetek elvégzésében!

Kattints a kibontásához...

Soma77 írta:

az alázat...tisztelet...önmagad és mások iránt...annak felismerése, hogy vannak saját értékeid, és másoknak is vannak értékei...az alázat önismeret...annak felismerése, hogy létezik magadon kívül egy nagyobb hatalom (pl. a természet egysége), amely előtt fejet hajtasz...önszántadból, annak pontos ismeretében, hogy mennyit érsz...a magad és mások szemében...ezért kell az önismeret... anélkül ez nem fog menni, bármenniyre is próbálod, vagy vágyod azt...

Kattints a kibontásához...

Kedves Soma!

Miből áll az önismeret elvégzése?

V.T. írta:

Csak az az ut!!Magadat megismered mindent tudsz.Ha sokat merulsz magadba ra ebredsz arra hogy milyen hatalams Univerzum vagy!Ena mikor elekzdtem ezt az utazast magamba nem hittem volna hogy ez ilyan!Olvastam rola de atelni megtapasztalni csodas dolog.Valamikor kicsit megiljedek magamtol amikor fogom es csak ulok es nem csinalok semmit.Meg meditaciot sem.Csak becsukom a szemem es merulok.Mindig tanitas jon mindig!

Kattints a kibontásához...

Kedves Tamás!

Arról a belső utazásról légyszi irj bővebben!
Aztán milyen tanitásokra gondolsz?

tibya írta:

Szerinted mi az elfojtás?A benned maradt negatív gondolat.
Ezért kell észrevenni amikor megjelenik benned a negatívum,megállítani és lecserélni(helyette arra gondolj amit kívánsz),hogy ne tudjon benned gyökeret verni.
A negatív gondolataiddal saját magadnak is ártasz,mert foglalkozol vele.És az fog megtörténni veled amivel foglalkozol.

Kattints a kibontásához...

Ezzel teljesen egyetértek!
Soma szerint fárasztó lehet minden egyes percben figyelni a gondolatainkat,pedig itt nem arról van szó,hanem amint megjelenik(észleljük),azon nyomban átalakitjuk pozitivvá.Nem hiszem,hogy ezzel elfojtjuk (esetleg raktározzuk) a negativat.

Viszont lehet olyan elfojtott negativ élmény (még a tudattalan időkből),amitől nem tudunk szabadulni (ott lapul a tudatalattiba),mert valójában nincs megbocsátás bennünk.
Nem tudom erre mi lehet a megoldás?

Soma77 írta:

paradox helyzet van...ez egy fórum, amin beszélgetünk...de az, amiről igazából beszélünk (az élet, a lét, hogy kik vagyunk, hová tartunk...nevezd bárminek), nem fejezhető ki...mert abban a pillanatban ahogy kifejezed, már nem az....ugyan az van a jelenben éléssel is...amikor azt mondod, "élj a jelenben!", egy olyan felszólítással élsz, ami már eleve teljesül...nem tudsz nem a jelenben lenni...mert ott "élődik" az élet (szép magyarsággal)...ezért minden felszólítás, csak az elme kreálmánya, amivel magát oda akarja pozicionálni, ahol már van, csak nem tud róla....és azt hiszi, attól több lesz, ha ad neki egy jelentést...magyarán a lét maga felülíródik egy gondolattal...az a nagy igazság barátaim, hogy teljesen felesleges ezen a fórumon bármiről is beszélni...mert amint kimondod, az nem az..amint gondolsz rá, az már nem az...és persze, csak te tudod megélni, senki más...Bona nem tudja megélni az én élésemet, ahogy én sem az ővét, és senkiét sem...

de valahol az emberi mivoltunk (az elménk, a tudatunk) mégis pihenőért kiált!...Adyashanti mondta egyszer nagyon találóan (nem tudom szó szerint idézni, de nagyon megfogta a lényeget) hogy az elme számára a megvilágosodás egy borzalmas dolog, mert nem kínál semmilyen nyugvó-pontot, amire az lehajthatná a fejét, és megpihenhetne rajta....

Kattints a kibontásához...

Kedves Soma!

... beszélgetni...elmélkedni...gondolatokat cserélni...az mindig ugyan az...átadni valamit magamból..abból ami vagyok...abból amit élek...ahogy látom a világot..nem emlékszek olyanra, hogy azt kértem, vagy állítottam volna valahol...hogy a világ olyan amilyennek én látom...nem, a világ ennél sokkal több...jelen lenni benne, azt jelenti...megélni azt, ami vagy...nem többé válni...csupán megérkezni önmagadhoz...azt nem tudod áthelyezni semmilyen gondolatba...az maga az eredő...az amiből minden gondolat ered...amiből ez a fórum is ered...a lényeg nem azon van, hogy van e értelme...az értelem nem szab a gondolatoknak határt...csupán csak értékeli azt...miként ez a kérdés....megosztani.... vagy csak megélni azt ami vagy...a lényeg.. Te látni fogod azt, amit mutat a tükör...neked, rólad, önmagadnak...csak olvasd vissza azt amit írtál...azzal kell csak szembe nézned...a többi számodra teljesen haszontalan...

drága barátaim, köszönöm, hogy ilyen sok értékes hozzászólással gazdagodhatott ez a fórum az elmúlt napon...ezek hatására tudatosult csak bennem igazán valami, amit most szeretnék elmesélni nektek...őszintén...(elég személyes jellegű lesz, ezért előre is elnézést azoktól, akit esetleg nem érdekel az én történetem)....<OFF> szóval, apám 16 évvel ezelőtti tragikus halála óta úgy érzem, mintha két világ között egyensúlyoznék...csúszkálok ide-oda, és úgy érzem, semmit nem tehetek...az egyik világ csendes...tele élettel...sziporkázó elevenség és szeretet jellemzi...a másik nem sem "sokkal" rosszabb, de inkább azt mondanám, hétköznapi...zajosnak zajos, de nem kellemetlenül zajos...tele van formával (amiket imádok - a szavak is azok)...tele gondolattal...hétköznapi gondokkal, tennivalókkal...hogy mikor melyiket élem, nehéz megmondani...mert néha teljesen keveredik...csúszkálok...ide-oda...és persze ezáltal ahogy éppen látom a dolgokat, az is változik...bizonyára sokan észrevettétek...azokból a hozzászólásokból, amiket ide írok...mert úgy érzem, ide érdemes írni...hogy miért, az is változik...állandóan...amikor "megismertem" bonát, egyből felismertem az egyik "világomat"...amely húz is, és taszít is egyidőben...érzem, hogy amit bona mont, minden szava igaz...tudom, belül (mert én is megéltem már, sokszor...)...de azt is tudom (hiszem?), hogy nem tudok (még) így élni...most született meg a harmadik gyermekünk, és én felhőtlenül boldog vagyok...szívem csordulásig...és egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez, ami van, és ahogy van, amit érzek, és amit gondolok...hamis....egyszerre tudom (legbelül) és nem akarom elfogadni (legfelül)...bona újra és újra megnyitja ezt a kaput, és én újra meg újra bezárom...ez okozza ezt a furcsa érzést, amitől sokan azt hihetitek, kötekszem...nem...valójában csak magammal vívódok...előttetek...<ON> köszönöm, hogy vagytok, mind, kik válaszoltok, hozzászóltok, elgondolkoztattok...és megállítotok... és hogy tanítás nélkül is tanítotok....

evapatocs írta:

Kedves Soma!

Miből áll az önismeret elvégzése?

Kattints a kibontásához...

drága Évi, de jó hogy újra itt vagy velünk...kiss én úgy találtam, hogy sokszor az ember azért "boldogtalan", mert szó szerint "megfeszül" az egymásnak homlok egyenest ellentmondó gondolatainak keresztjén...az ön-ismeret számomra egy gyakorlatias dolog...a gondolatok világában való (szükségszerű?) élés egyik "megkönnyítője"...amikor lebontod a kereszt-fákat...amiket magadnak ácsoltál...tudatos vizsgálatnak veted alá a hit-rendszeredet...és látod, hogy állnak keresztbe a deszkák...leveszel egyet, és rájössz, van alatta egy másik...és az is keresztet formáz...és feszít...és akkor azt is lebontod...ezzel a felszín felől egyre mélyebbre és mélyebbre ásol magadba, a téged alkotó gonolataid, érzelemeid és hiteid dzsungelében...és bizony, ez sokszor nagyon félelmetes, és ingoványos terület, mert egyesével húzol ki magad alól olyan talajt, amin eddig bizosan, két lábbal áltál...és ez sokszor félelemmel jár...ezeknek a félelmeknek (tudat által magadnak kreált démonoknak) a szembe fordulása és leküzdése az önismeret...minden egyes megvívott harc önmagaddal megerősít...önmagaddal szemben...tudom, ez hülyén hangzik, de ez ad erőt ahhoz, hogy tovább ássak...sokszor leértem már olyan dolgok aljára, ahonnan nem volt tovább...nem volt válasz...az egyetlen válasz a "nem tudom" maradt...és ott megint történt valami...megszűnt egy forma...feloldótott abban, amiből megszületett...általam...a hitem által...

Soma77!

Az megélt tapasztalat és a kapott információ ugyanannyit ér, mivel a tapasztalat eleve saját, a kapott információt pedig lelkileg megköszönöd, tehát lelkileg fizettél érte.

Soma77!

Én azt mondom neked, hogy ebből a kettős világból amiben élsz, építs fel egy harmadikat, ami a sajátod. Így könnyebb lesz elfogadnod, és egyben kezelni is.