az ego (az én tudat) különböztet meg bennünket az állatvilától...az állatok a jelenben élő lények, együtt rezdülnek az élet minden dobbanásával...volt, amikor az ember is így tett...amikor még fontos volt neki a természet, a többi élőlény...de elvesztettük ezt az idilli állapotot...harcot indítottunk a természet ellen, a túlélés érdekben....ez a hamis vágy lett az ego vágya...túlélni mindent és mindenkit, minden áron...hatalmas helyzeti előnyünk van az állatvilággal szemben...mert a koncepcionális gondolkodás lehetővé teszi számunkra a jövő megtervezését a múlt tapasztalatai alapján...az állatvilág erre képtelen...ők együtt rezdülnek a pillanattal...ha mi is együtt rezegnénk a pillanattal, nem lenne szükségünk arra, hogy leírjuk, elmondjuk másoknak, mit jelent megélni a pillanatot...figyeld meg magadban...amikor felérsz a dombtetőre, és megpillantod a lenyugvó nap korongját, amint mély vörös színben ott izzik a horizont felett, megáll a koncepcionális gonodlkodás...magával ragad a pillanat...és akkor nem akarod elmondani senkinek, hogy mi történik veled...csak azt kívánod, bárcsak örökre ebben a pillanatban ragadhatnál...olyankor nincs vágyad arra, hogy azt mondhasd "láttam a legyugvó napot, és képzeld...blablabla"...csak ott vagy...te vagy maga a pillanat...és nincs vágy, nincs koncepció, nincs címke...szíved színültig telik szeretettel...újra EGY-ségbe kerülsz azzal, amitől igazából sosem voltál elválasztva...ott rádöbbensz igaz önvalódra...de ezen egyetlen elmesélés, egyetlen cirádásan megfogalmazott memoár sem segít...ott kell lenned, akkor, amikor történik...egyszerűen belemerülni abba, mitől eddig különválasztva érezted magad...
- egy ido után - egyedul megélni ezeket a dolgokat unalmas - ilyenkor aztán beindul az ihlet, és az én koncepciókat teremt.
nem jo mindig visszatérni az os-sejtbe, unalmas....
ezért meg kéne találni ezeket a pillanatokat, -_de szép a naplemente_ ...
_de szép ez a virág.._.
_de szép a víz a pohárban,
de szép a víz ahogy lefolyik a nyelocsovemen keresztul - és udít...
olyankor is mikor nem vagyunk egyedul.
ehhez viszont bizalom kell - meg elfogadás... vagy mi.
meg bátorság...
sokszor találkozom-l vagy olyan szituácioban mikor mást tennél - de mégse azt teszed, mert a kornyezeted azt elitélné, - vagy csak egyszeruen kilognaál a sorbol...
az pedig ugye nem jo...
szoval sokszor ha vkinek eltero a véleménye inkább hallgat, - mert ...
fél hogy lehurrogják, vagy hogy elveszti a z állását....
aztán szép lassan belenyugodik.
a vita viszi elore a világot.
de azért
é
S ha sikerülne is "kiiktatnod" ahogy fogalmazod, nem lenne jelen érdek, meg semmi ilyesmi dolog..., mert ott akkor már nincsen jelen az egó, egy tök más tudatszinten vagy jelen...
