Idézetek

Felmászni egy mangófa csúcsára szép teljesítmény, de nem elég. Le kell jönni, és szét kell osztani a gyümölcsöket, hogy a világ megízlelhesse azokat. Amíg nem így cselekszünk, Isten nem lesz elégedett velünk és nem teljesedik ki bennünk. - Sri Chinmoy

"Íme, nektek adok minden maghozó növényt a Föld színén és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van. Ez legyen a ti eledeletek."

"Szeresd felebarátodat, mint tenmagad!"


"- Minden állatot, ami mozog a Föld színén, az ég minden madarát, a tenger összes halait a hatalmatokba adom."

http://esszenus.uw.hu/elsokonyv-belepo.htm

„Üres kézzel születtünk,
üres kézzel távozunk.
A valódi életet
Üres kézzel éltem át.”
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
(Marlo Morgan)

Az alábbi idézet szerzőjét nem ismerem. Bocs ha már szerepel!

Lehetetlenek nincsenek az csupán egy szó, amivel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen, lehetőség. A lehetetlen csak múló pillanat. A lehetetlen nem létezik!<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

A győztesek soha nem adják fel, akik feladják, sohasem győznek!

" Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lelsznek
magányosak"
(ismeretlen)

"Ámulni még, ameddig lehet,
Amíg a szíved jó ütemre dobban.
Megőrizni a táguló szemet,
Mellyel csodálkoztál gyermekkorodban."

(Áprily Lajos)

Arra kérem a jövőt - bár elkéstem már ezzel is -, hogy könyörüljön legalább az ajtóknak és az ablakoknak; hagyja meg őket kézzel nyithatónak. Mert milyen világ is az, ahol nem lehet az ablakot mohón kitárni s úgy nyitni ajtót, hogy annak lendülése - és nyikorgása - helyettünk kimondja: alig győztelek várni.

(Ancsel <A class=network href="http://www.keymedia.hu/keymediaclick.cgi?site=origoforum&id=967204" target=_blank><ACRONYM>Éva</ACRONYM> - 256)

A barát legmélyebb értelmében annyit jelent, hogy nem ellenfél.

Valaki, aki e harcos világ örvényén kívül, a csillagok háborújának ütközetei fölött kibékült velünk. Nem pusztán szövetséges egy-egy szerencsés aspektus kegyelme folytán, mert a szövetségesből, a kettő fejlődésének valamely más pontján újra ellenség válhatik.

A baráti kapcsolat lényege a tat tuam asi( Ő is Te vagy, Te is én vagyok).
Előfeltétele az, hogy ne a hús érdekeinek pillanatnyi aktualitásán vagy az érzelemvilág átmeneti hiányérzetein, hanem az ideák bázisán épüljön.
Egyedül a közös szellemi érdeklődés az, amely a földi érdekeknél sokkal távolabbra: végtelen perspektívák felé mutat. Az ilyenfajta barátságot elixír tartja életben. Nem öregszik. Nem hervad.

Az ember legmisztikusabb, de legerősebb igényét teljesíti: feloldja benne a magány halálos nyavalyáját. Az ilyenfajta egyesülés és megosztódás nem a görcsös összefonódás és csömörös széthullás ritmusát rejti, hanem a szenvedély nélküli egymásba nyugvás békéjét.

Barát az, akinek megmutatkozunk, akinek részvevő érdeklődése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek.

Barát az, akinek segítségével megszabadulhatunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól.


Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája

.

"Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el
dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!"


C.Fayard

" Úgy érzel, ahogy gondolkozol és érzéseidtől függően sugárzol. Ez a belőled áradó sugárzás minden létezőre hatással van, anyagira és nem anyagira egyaránt. Ez a TE erőd, ami befolyásolja a világ alakulását."

Nem az a fájdalom, amitol konnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
GOETHE

A távollét csökkenti a kis szenvedélyeket és növeli a nagyokat, mint ahogy a szél kioltja a gyertyát és fellobbantja a tüzet.
/La Rochefoucauld/