Légy büszke magyar!
Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar
érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai
népességi adatokkal ( 16 000 000 ), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a
harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetően?
A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és
ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8 ,5
szeres növekedést jelent.
Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a
rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence
területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk
magunkkal?
Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük,
hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a
művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit
változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és
szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi
forgatagba!
Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-dik
magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós
Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.
Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon?
Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű
sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús
megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel
ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a
darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű
ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.
Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi
behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán).
Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a
háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a
világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán
korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a
kockás szoknya alá.
Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal
rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?
Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan
is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya
fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica
fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti,
hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell
tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már
levédték előttünk.
Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve?
Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának,
a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.
Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi
720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.
Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország
tőlünk vette át?
Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk
meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és
jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak.
Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!
És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak
kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le.
Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem
szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi,
gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S
hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem
ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:
Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek
nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel
velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét.
És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter
Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják
családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld.
Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon
újra lesz-e földindulás?
"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!"
(Széchenyi István )