Nincs lakásmaffia, csak csalók
Magyarországon nincs lakásmaffia a szakértők egybehangzó állítása szerint. Országszerte működnek azonban különböző, ingatlancsalásokra szakosodott szervezeti csoportok. A szakértők azonban abban egyetértenek, hogy a bűnmegelőzés leghatékonyabb eszköze a széles körű nyilvánosság lehet.
Napjaink egyik továbbra is jogos aggodalmat kiváltó társadalmi problémája az úgynevezett lakásmaffia bűnözés terjedése. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) által készített tanulmányok alapján megállapítható, hogy e bűnözési szindróma nem csupán a fővárosra és környékére korlátozódik – noha itt tartják számon a legtöbb esetet. A szakértők szerint nem beszélhetünk egy, az egész országot behálózó lakásmaffiáról, helyette számos „megyei” maffiacsoport ténykedik. Tagjaik között egyaránt megtalálhatók írástudatlan felhajtók, ingatlanközvetítők, jómódú befektetők, önkormányzati lakásügyi előadók és ügyvédek. Az adatokból az is kitűnik, hogy míg a lakással kapcsolatos bűncselekmények a kilencvenes évek elején alig fordultak elő, addig az évtized közepétől drasztikusan elszaporodtak, a rendszerváltást követő lakásprivatizáció ugyanis szélesre tárta a kaput a zavarosban halászók számára, majd az 1999-es csúcsot követően számuk évről évre csökkent.
Az ingatlancsalók trükkjei: áleladók, hitelezők, emberbarátok
A pénteken az OKRI által tartott konferencián – ahol bemutatták a lakásmaffiáról szóló szakkönyvet is – elmondták, a legáltalánosabb módszer szerint a lakásmaffia felhajtói önkormányzatok szociális osztályain, karitatív intézményeknél, orvosnál, parkban ismerkednek, érdeklődnek segítségre szoruló, idős, egyedülálló emberek után, majd albérlőként, eltartóként vagy baráti alapon beköltöznek hozzájuk, és adásvételi szerződés aláírására veszik rá őket. Másoknak „kedvező” lakáscserét ajánlanak fel. Az is előfordul, hogy a kisvállalkozóknak kölcsönt kínálnak, végül a hiteltörlesztés elmaradása miatt érvényesítik az ingatlanra bejegyzett jelzálogjogot. Más elkövetők ismerőseiket kérik fel, adják rövid időre hitelfedezetként lakásukat, végül az adósságtörlesztés elmaradása miatt a kezes ingatlanát elárverezik, a bűnelkövetők pedig „távol tartva” a többi licitálót szinte ingyen szerzik meg az ingatlant. Ezen kívül léteznek úgynevezett áleladók is: előfordul, hogy valaki kibérel egy ingatlant, majd megszerezvén a tulajdonos adatait, hamisított okiratok felhasználásával eladja az ingatlant – akár többször is. A legújabb módszer szerint beteg, magatehetetlen embereket keresnek fel kórházakban a lakásmaffia tagjai, és a kórházi alkalmazottak közreműködésével íratják alá velük az adásvételi szerződéseket. Póczik Szilveszter, a lakásmaffiáról szóló kötet egyik szerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy a primitív lakásmaffiás cselekmények helyét hamarosan a nyugat-európai mintán alapuló, bonyolult elkövetési módok vehetik át.
A bizalom ára
Nagy László Tibor, az OKRI munkatársa szerint a legnagyobb problémát a bizonyítási nehézségek okozzák. A hajdani lakástulajdonos ugyanis valóban aláírt minden dokumentumot, gyakran ügyvéd előtt, így reménye sincs igazolni, hogy nem tudta, mi állt a papírokon. „Gyakran az eljárások megszüntetésére vagy a terheltek felmentésére kerül sor, ami irritálja a társadalom igazságérzetét” – véli a szakértő. A lakásmaffia jellegű bűncselekmények oksági tényezői között szerinte kiemelkedő jelentőségű a sértettek közrehatása, valamint az ügyvédek szerepe.
A szakértők szerint az ingatlancsalások jogban járatlan áldozatai sokszor a jogász vagy hivatalnok megbízhatóságára építve olvasatlanul írnak alá szerződéseket, nem tekintenek bele az ingatlan-nyilvántartásba, annak rendezetlenségét adott helyzetként könyvelik el. Gyakran – különösen a vételár átadásával kapcsolatban – utólag bizonyíthatatlan szóbeli ígéretekre hagyatkoznak, máskor engednek a "ritka jó üzlet" csábításának. Dobrodinszky Dénes ügyvéd szerint a megoldás az lenne, ha az ingatlanügyletek során mindkét ügyfelet saját, külön jogásza képviselné. „A két ügyvéd ugyanúgy összejátszhat” – állítja ezzel szemben Devánszkiné Molnár Katalin, a lakásmaffia-tevékenységet feltáró parlamenti albizottság 2002 és 2004 között tevékenykedő elnöke.
Lakásmaffia-ellenes jogszabályok
Bár a lakásmaffia bűnözés okait kutató szakértők minduntalan rámutattak arra, hogy a lakástulajdonosok óvatlansága, hiszékenysége mellett egyes jogszabályok is a lakásmaffiának kedveznek, hathatós intézkedésekre csupán az utóbbi két évben került sor. Az egyik legfontosabb talán a január elsején hatályba lépett ingatlan-nyilvántartás szabályairól szóló törvény módosítása. A változtatás egyik fő pontja, hogy a földhivatalnak ellenőriznie kell, kik azok, akik be szeretnének tekinteni egy tulajdoni lapba – addig ugyanis bárki ingyen és nyomtalanul megnézhette bármelyik ingatlan tulajdoni lapját.
A lakástörvény 2006. március 31-étől hatályos módosítása értelmében csak írásban lehet érvényes lakásbérleti szerződést kötni. A rendeltetésszerű használat ellenőrzésére vonatkozó szabályok bevezetése a korábbi visszaélések – az önkormányzati lakások átjátszása, a bérleti jog illegális eladása – kiküszöbölését célozzák. A többoldalú ellenőrzés érdekében a kormány még 2005 augusztusában kiszélesítette a Takarnet felhasználói körét, fizetség ellenében például a bankok, közigazgatási intézmények, önkormányzatok, közjegyzők, ügyvédi irodák számára is lehetővé vált a földhivatali adatbázisokhoz történő hozzáférés. Emellett a hivatal éves díj ellenében e-mailen értesítést küld, ha az ügyfél ingatlanának tulajdoni lapjára bejegyzési – valamilyen változtatás iránti – kérelem érkezik. E szolgáltatás lehetőségével azonban igen kevesen élnek – sajnálkozott Kőszegi Gábor, a Fővárosi Kerületek Földhivatalának hivatalvezetője.
További intézkedések kellenek
„Forduljon szociológusához, kriminológusához” – javasolja Finszter Géza, az OKRI osztályvezetője a lakásmaffia jellegű bűncselekmények kiküszöbölésében illetékes jogalkotóknak és jogalkalmazóknak. „Bár a jogi környezet módosítása gyakorlatilag lezárult és a problémák nagy részére megoldást nyújtott, vannak még hiányosságok. A kormányzat adós maradt például a jogügyletek biztonságát megerősítő törvénycsomag elfogadásával, valamint az áldozatok méltányos megsegítésének megfelelő szabályozásával. A 2006. január 1-től hatályos, erre vonatkozó törvény ugyanis kizárólag az erőszakos bűncselekmények áldozatait karolja fel, és őket is csak szigorú korlátok között” – nyilatkozta Dunavölgyi Szilveszter, a kötet másik szerkesztője a FigyelőNetnek.
Nem elég azonban a jogszabályi környezetet rendezni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Kaptár alosztály esete, amely kellő infrastruktúra hiányában nem tudott kiemelkedő sikereket elérni a lakásmaffia-ügyek felgöngyölítésében. A BRFK ingatlancsalásokkal foglalkozó csoportjának 2001-ben történt felállítása „elég nagy öngól volt” – mondta Sári Mónika, a Kaptár volt vezetője. Kijelentését azzal indokolta, hogy a kezdetben átvett ötszáz ügy mellé rövid időn belül beérkező újabb több száz bejelentésből adódó feladattal már nem volt képes megbirkózni a mindössze 16 főből álló osztály. Rontotta a hatékonyságot az is, hogy a csoport országos helyett végül csak budapesti hatáskörű lett – tette hozzá a főnyomozó. Azt mindenesetre Finszter Géza is megállapítja, hogy „a magyar bűnüldözés és igazságszolgáltatás gyakorlatában további reformokra van szükség”.
Tájékoztassanak!
A harmadik, egyben legfontosabb tennivalót a lakáscsalások megelőzése terén a nyilvánosság megteremtése, és ezen keresztül a lakosság felelősségteljes magatartásának kialakítása jelenti a konferencia résztvevői szerint. „A tájékoztatás fontos mind az eddigi eredmények megismertetése, mind a bűnmegelőzés szempontjából. Ehhez viszont az kellene, hogy az illetékes kormányzati szervek tegyenek eleget az előírt tájékoztatási kötelezettségüknek” – mondta Dunavölgyi Szilveszter a lapunknak.