Január 22. A Magyar Kultura Napja - A himnusz születésnapja
- Téma inditó eddy56
- Kezdés dátuma
Kí nem álltam Darvas Ivánt sosem
De kivételesem azt ott fent jól csinálta.
Annál jobban csak A walesi bárdok tetszik Sinkovits Imrétől
A walesi bárdok Arany János 1857 júniusában elkezdett és valószínűleg 1861 körül befejezett, majd 1863-ban publikált történelmi balladája. A költőt a Magyarországra látogató Ferenc József osztrák császár és magyar király köszöntésére kérték fel. A császári és királyi vizitre a hatalom lelkes ünnepléssel készült.
Aranytól dicsőítő üdvözlő-verset kívántak, ő azonban betegségére hivatkozva elhárította a lehetőséget, de később megírta A walesi bárdokat. Arany az alkotás középpontjába a bűn és a bűnhődés gondolatát állította. A költemény burkolt, allegorikus jelentést tartalmaz: a költőknek sohasem szabad megalkudniuk a kegyetlen, gőgös zsarnoksággal, el kell azt ítélniük, és helytállásukkal mindenkor példát kell mutatniuk.
Ez a vers a magyar emberekben a remény ébrentartását szolgálta, mely az 1848–49-es szabadságharc bukása és az azt követő időszakban történt megtorlások miatt elveszettnek látszott. Sokan a szabadságharc leverése után kétségbeestek, kilátástalannak látták a helyzetet. A szerző őket akarta felrázni, nekik akart példát mutatni a bátor helytállásra.
Haynau, az 1848 utáni megtorlás vezetője.
A ballada 1863-ban a Koszorú című lapban jelent meg először. A verset Arany János a cenzúra miatt nem saját nevén, hanem az óangol ballada fordítójaként írta alá. A ballada valós eseményeket dolgoz fel, I. Eduárd angol király 1277-ben valóban meghódította a korábban önálló, a kelták által irányított Walest.
És még ha nagyhatásút akartok
Ott van
Mácsai Pál: Dicsőséges nagyurak (Petőfi Sándor verse)
De kivételesem azt ott fent jól csinálta.
Annál jobban csak A walesi bárdok tetszik Sinkovits Imrétől
A walesi bárdok Arany János 1857 júniusában elkezdett és valószínűleg 1861 körül befejezett, majd 1863-ban publikált történelmi balladája. A költőt a Magyarországra látogató Ferenc József osztrák császár és magyar király köszöntésére kérték fel. A császári és királyi vizitre a hatalom lelkes ünnepléssel készült.
Aranytól dicsőítő üdvözlő-verset kívántak, ő azonban betegségére hivatkozva elhárította a lehetőséget, de később megírta A walesi bárdokat. Arany az alkotás középpontjába a bűn és a bűnhődés gondolatát állította. A költemény burkolt, allegorikus jelentést tartalmaz: a költőknek sohasem szabad megalkudniuk a kegyetlen, gőgös zsarnoksággal, el kell azt ítélniük, és helytállásukkal mindenkor példát kell mutatniuk.
Ez a vers a magyar emberekben a remény ébrentartását szolgálta, mely az 1848–49-es szabadságharc bukása és az azt követő időszakban történt megtorlások miatt elveszettnek látszott. Sokan a szabadságharc leverése után kétségbeestek, kilátástalannak látták a helyzetet. A szerző őket akarta felrázni, nekik akart példát mutatni a bátor helytállásra.
Haynau, az 1848 utáni megtorlás vezetője.
A ballada 1863-ban a Koszorú című lapban jelent meg először. A verset Arany János a cenzúra miatt nem saját nevén, hanem az óangol ballada fordítójaként írta alá. A ballada valós eseményeket dolgoz fel, I. Eduárd angol király 1277-ben valóban meghódította a korábban önálló, a kelták által irányított Walest.
És még ha nagyhatásút akartok
Ott van
Mácsai Pál: Dicsőséges nagyurak (Petőfi Sándor verse)
Utoljára módosítva:
Hasonló témák
