Jelenléti iv

20 hozzaszolas es 2nap regisztracio hat majd par nap mulva ujra itt

Uccsó,kész vagyok.Most meg belejöttem az irkálásba.

[FONT=&quot]
[/FONT] [FONT=&quot]Jött [/FONT]ő[FONT=&quot]szanyó, hideg széllel, aranysárga vízfestékkel, sárgák lettek a levelek, fújtak [/FONT]ő[FONT=&quot]szi szelek. Fújtak , fújtak [/FONT]ő[FONT=&quot]szi szelek, [/FONT]
[FONT=&quot]lehullottak a levelek. Ott vannak a fák alatt, látod a sok aranyat?[/FONT]

Az a bajom a mai könyvkereskedéssel hogy bár megvenni nem tudom nemis akarom a tetszésemet elnyerő könyveket olvasni meg ugye kell is no meg szeretek is

[FONT=&quot]Az erd[/FONT]ő[FONT=&quot]b[/FONT]ő[FONT=&quot]l egy levelet hozott a posta reggel, egy száraz tölgyfa – levelet,[/FONT]
[FONT=&quot]Néhánz sor zöld szöveggel.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Az állt rajta, hogy eljött az [/FONT]ő[FONT=&quot]sz,[/FONT]
[FONT=&quot]A nyárid[/FONT]ő[FONT=&quot]nek vége,[/FONT]
[FONT=&quot]Most már a néma télre vár,[/FONT]
[FONT=&quot]Az erd[/FONT]ő[FONT=&quot] és a vidéke.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]A mackó barlangjába bújt, [/FONT]
[FONT=&quot]Elköltöztek a fecskék,[/FONT]
[FONT=&quot]A tisztásoknak zöld f[/FONT]ű[FONT=&quot]vét,[/FONT]
[FONT=&quot]Lerágták mind a kecskék.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Nem hegedül a zenekar,[/FONT]
[FONT=&quot]Nagy most a tücsök gondja,[/FONT]
[FONT=&quot]És újdivatú kalapot nem visel[/FONT]
[FONT=&quot]A gomba.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Szétosztotta a körtefa a fanyar vackort régen,[/FONT]
[FONT=&quot]Nincsen levél a bokrokhoz,[/FONT]
[FONT=&quot]És pitypang nincs a réten.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Minden lakó elrejt[/FONT]ő[FONT=&quot]zött,[/FONT]
[FONT=&quot]Üres az erd[/FONT]ő[FONT=&quot], árva.[/FONT]
[FONT=&quot]S a széls[/FONT]ő[FONT=&quot] fán egz tábla lóg:[/FONT]
[FONT=&quot]„Téli szünet van, zárva.”[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]

navégre megvan

Mindenkinek szép jó éjszakát kívánok,álmodjatok szépeket.
Angyalkák vigyázzák álmotok,sziasztok!

[FONT=&quot] [/FONT]

[FONT=&quot]
[/FONT] [FONT=&quot]Elszállt a fecske,üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyel[/FONT]ő[FONT=&quot]re minden a régi, bár a szúnyog már, b[/FONT]ő[FONT=&quot]rét nem félti és a szell[/FONT]ő[FONT=&quot] is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek félnek. Valami titkon valami készül: itt-ott a dombon már egy-egy cs[/FONT]ő[FONT=&quot]sz ül: Nézd csak a tájat, de szépen [/FONT]ő[FONT=&quot]szül.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]

[FONT=&quot]
[/FONT] [FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]

no megyek jó éjt mindenkinek

jok a konyvek csak ha utazol kell valami ami kisebb helyet foglal lasd e-book

joejt

Biztos jól vannak. Készülődnek az oviba, hiszen hamarosan kezdődik a tanév.

Jó éjt neked is!

[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT][FONT=&quot]- Takáts Gyula-[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]

[FONT=&quot]
[/FONT] [FONT=&quot]Szüretelnek, énekelnek, láttál-e már ennél szebbet?[/FONT]
[FONT=&quot]Dió, rigó, mogyoró![/FONT]
[FONT=&quot]Musttal teli kiskancsó! Sose láttam szebbet.[/FONT]
[FONT=&quot]Akkora fürt alig bírom.[/FONT]
[FONT=&quot]Egy fürtb[/FONT]ő[FONT=&quot]l lesz akó borom.[/FONT]
[FONT=&quot]Dió, rigó, mogyoró,[/FONT]
[FONT=&quot]Csak úgy nevet a kancsó.[/FONT]
[FONT=&quot]Az se látott ilyet.[/FONT]
[FONT=&quot]Az öregnek aszúbor jár,[/FONT]
[FONT=&quot]A gyereknek must csordogál.[/FONT]
[FONT=&quot]Dió, rigó, mogyoró,[/FONT]
[FONT=&quot]Szüretelni jaj de jó.[/FONT]
[FONT=&quot]Igyunk erre egyet[/FONT]

Na még egyet!Álom manót megkértem,
manócskával beszéljen.Manócska majd vigyáz rád,
nyugodt lesz az éjszakád.

ki a kedvenc koltod? irod?

Újabb meséket küldök:

Mese a fecskérõl

Réges-régen, olyan régen, hogy már az idejét sem tudja senki, élt egyszer egy szegény asszony. Egyetlen gyermeke volt, egy aprócska, vékony csontú kislány. Rindunele, vagyis Fecske volt a neve. Örökösen dalolt, nótázott. Hiába szólt rá az anyja nemegyszer:
– Elég legyen már, Kisfecske! Hagyd abba! Fáradt vagyok, pihenni szeretnék!
– Ha nem tetszik, ne hallgassa – nyelvelt vissza a kisleány, s annál harsányabb dalba fagott. Jócskán fel volt vágva a nyelve!
Egy reggel, alig pitymallott, Kisfecske már talpon volt. Fekete ruhát vett magára, melybe édesanyja kék ujjakat varrt az este, s fehér kötényt kötött eléje. Alighogy elkészült, nyomban nótázni kezdett a legélesebb hangján!
A szegény asszony még aludt volna, de felriadt a hangos énekszóra.
– Kislányom – sóhajtott fel bosszúsan –, miért nem születtél inkább madárnak.
Abban a szempillantásban kék szárnyú, fekete tollú kis madár repült ki a szobából. Fehér mellénye megvillant egy pillanatra, aztán szélsebesen tovaszállt...
Estére azonban visszatért, és az ablak felsõ peremére fészket rakott. Ott élt madár alakban, s minden hajnalban hangos énekszóval köszöntötte az édesanyját.
Sok, sok esztendõ telt el azóta. A fecske ma is az emberek közelében, az eresz alatt rak fészket, és kora reggel hangos csiviteléssel ébreszti a ház népét. Azt mondják, szerencsét hoz annak, aki szívesen hallgatja. Ez így is van. Mert aki fecskeszóra kel, és idejében dologhoz lát, annak nem lesz hiábavaló a munkája.

Leslie Piross:Mese a kenyérről



A tejjel ismerkedés utáni napon nem fogta az ágy kis unokáimat. Már hajnalban jöttek a szobámba.
- Nagyapa! Megígérted, ma a kenyérről mesélsz! Ébredj fel! -keltegettek jó korán.
- Igen, emlékszem, és már a reggeli alatt el is kezdjük! Gyorsan terítsetek!
Amíg megterítettek, felszeleteltem a kenyereket, megsütöttük a rántottát.
- Látjátok, most is többféle kenyér közül választhattok. Az a sötét az rozscipó, a világosabb pedig a búzakenyér. Most megesszük a reggelit, és utána kimegyünk a földekre, megnézzük a búzát és a többi gabonát. Ott kezdődik a kenyér útja.
Reggeli után a két izgatott kislánnyal kimentünk a határba. Az árpaföldön már nagyban folyt az aratás. A kombájnok vágták az aranyló árpamezőt.
- Nézzétek, a kalászban vannak a szemek. -letéptem egy-egy kalászt és odaadtam nekik. A saját kezembe is fogtam egyet. -Látjátok, itt vannak benne a magok -mutattam és szétbontottam. Ha pedig megdörzsöljük, kiperegnek. Az a nagy gép -mutattam az arató-cséplő gépre -levágja, kibontja a szemeket, és összegyűjti. Teherautókkal nagy tartályokba, silókba hordják.
- Ebből is kenyér lesz? -kérdezte Dórika.
- Nem, az árpakenyér ragacsos, nem olyan, mint amit a boltban vehettek. Ezt a malacok, csirkék eszik. A búzát és a rozst ugyanígy aratják. De ezek még nem értek meg. Ott a másik táblába búzát vetettek, távolabb pedig láthatjátok a zabot is.
- Tudom, azt szeretik a lovak! -magyarázta Eszterke. -Emlékszel, milyen boldogan ropogtatta Ráró, amikor a lovaglás után adtunk neki!
- Bizony, nagyon szeretik. De ti is, mert a müzliben is vannak zabszemek. -magyaráztam. Hazafelé menet vettem mindenféle gabonából egy keveset.
Otthon aztán a mozsárban megtörtük a mintákat. Nagy érdeklődéssel nézték a különféle darabokat.
- Ezek a fehérek lisztszemcsék! A barna pedig a héj, ezt nevezzük korpának. Az pedig a csíra. Ha nem törjük össze, hanem elültetjük, ebből fejlődik a növény!
- Igen, az ősszel az iskolában cserepekbe ültettünk! Csak a télen elszáradtak! -panaszolta Eszterke.
- Igen, mert a télen, a hidegben, a hó alatt pihennek. Ha nem tudnak, elpusztulnak.
A maroknyi összetört búzából kiszitáltam a korpát, és megmutattam a lisztet.
- Ilyen kevés lisztért ennyi búzát kell mozsárban megtörni? -ámult el Dórika.
- Bizony, régen nagyon nehéz munka volt, amíg nem építettek malmokat. Ha gondoljátok, délután a kis malmocskát is megnézhetjük. Most viszont a bolti lisztből készítünk kenyeret! Látjátok azt a csészét, abban kovászoltam még az este. Élesztőt kevertem össze nedves lisztel. Mostanra megnőtt, és látjátok kis buborékok is vannak benne. Az élesztőben nagyon kis élőlények, az élesztőgombák vannak. Ezek segítenek, hogy könnyű, finom tésztánk legyen. Most úgy készítjük, ahogy Déditől tanultam. Ő pedig szintén a mamájától. Mindig tett a lisztbe egy kevés főtt krumplit, és savót. Most pedig hozzákeverjük a kovászt.
Amíg elmondtam, a kis dagasztóteknőbe tettem a hozzávalókat, összeállítottam a tésztát és dagasztani kezdtem.
- Én is szeretném dagasztani! -kezdte Dórika.
- Jó, előbb te, utánad pedig Eszterke következik.
A nehéz munkát hamar megunták, ezért inkább géppel fejeztem be.
- Most pihen. Majd meglátjátok mekkorára nő! -mondtam és letakartam a tésztát.
- Addig befűtjük a kemencét. -hívtam őket az udvarra.
Ott áll a kis tábori kemence. Szabályos, csak a mérete kisebb, mint a réginek a tanyán. Fával jól befűtöttük. Közben a megkelt tésztát megformáztuk. Egy cipót és egy tucatnyi lángost készítettünk.
- Most pedig készítünk árpakenyeret is! Olyat, amit Jézus idejében ettek. Ezt is hasonlóan készítik kovásszal, csak ebből lángos alakút lehet sütni. Nézzétek, Ennek zöldes a színe, és édeskés az íze!
Megformáltunk négy kis pitát ebből is.
Amíg keltek, a kemence tüze leégett. Kisepertem a hamut, nedves seprűvel. Papírt dobtam be, amely fellángolt. Ez jelezte, elég meleg a sütéshez.
A sütőlapátra borított cipót nedves kefével letakarítottam, betoltam a kemencébe. A lángosok is bekerültek.
Bezártam a kemence ajtaját.
- Most pedig megvárjuk, amíg megsül. Hozzunk ki tejfelt, libazsírt. Azzal igazán finom a friss lángos!
Nemsokára a teraszon mindent előkészítettünk. Negyedóra múlva sütőlapáttal emeltem ki a finomságokat. A cipó kisülésére bizony még várnunk kellett. A meleg lángosok darabjait a friss tejfölbe mártogattuk, ez volt az uzsonna.
Amikor kivettem a frissen sült kenyeret, az egész udvart betöltötte az illata. Amíg kihűlt, átmentünk megnézni a darálókat, a kis házi malmokat is. Volt ott még forgó köves, de korszerű acélhengeres is.
- Ezeket még kézzel lehet hajtani, de a nagyobbakat már vízzel, széllel vagy gőzgéppel forgatták. Ma már villanymotort használnak.

Mire a sok látnivalóval eltelve hazaértünk, már a vacsoracsillag is fent volt az égen.
A cipót is megkóstolták, de bizony a lányoknak majd' leragadt a szemük.
- Nagyapó, te olyan érdekes, igaz meséket mondasz! -búcsúzott Eszterke, de már indult ő is Dóri után álomországba!

MESE A NAGYLELKŰ ŐSZRŐL

Egy szép napon megérkezett az ősz gazdag örökséggel, melyet a nyár hagyott rá mielőtt elmenne.
Szállást keresett, lombsátor aljában meg is találta, de a sátor zöldjét kopottnak látta...
Vette hát ecsetjét nagy festő létére, és az erdő lombját, sárga piros,barna, bíborra pingálta. Mindenki csodálta ezt a színváltozást!
Boldog volt az ősz, s nagy boldogságában, kincseinek házát a tallózók előtt szélesre tárta. Ki a mezőt járta, zsákját alma, dió, mogyoróval színültig rakta, majd odújában elraktározta, ki a föld alá vitt jó sok harácsot, hogy jövő tavaszig ne érjen hiányosságot!
Ám az idő kereke fordult egy nagyot és az ősz élete zorddá változott. Vasfogú hideg szél csatangolt a tájon, a rokkant ősz sátrát cibálta vadul. Ólmos eső sápadt arcát könyörtelen csapta, kivetettségében nem védte más, csak ködpalástja. Földönfutóvá lett az ősz a csupasz vadonban.
[FONT=&quot]Mikor a tél megjött, s az erdőt, mezőt járta, a sokszínű pompának[/FONT]