A nap
A nap elhagyta a földet,
elhagyott dombot és hegyet.
Búcsú csókot dobott a földnek,
meleg ölelés hegynek és völgynek.
Tudom messze jár már,
valahol a csillagok közt jár.
Szunnyad szemét lehunyva,
a következő napról álmodva.
Minden nap újra útra kél,
minden reggel ismét életre kél.
Szemébe a ragyogás felcsillan,
szíve újra megdobban.
Puha felhő párnái közül kikacsint,
a messzi csillagoknak búcsút int.
Lassan komótosan ágyából kimászik,
s felfrissülve vidáman szikrázik.
Sugarait szórja mindenfele,
hagy örüljön a föld is vele.
Melegével átöleli az embereket
aki érzi a simogató szelet