You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an alternative browser.
You should upgrade or use an alternative browser.
Jelenléti iv
- Téma inditó karak
- Kezdés dátuma
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
A konzervdobozok előállításához fehérbádogot használnak. A fehérbádog egy vékony max. 0,49 milliméter vastagságú acéllemez, aminek a felületét egy olvasztásos-merítős eljárással, úgynevezett ónolvadékba mártással vagy elektrolízis útján ónnal vonnak be, hogy egyrészt az acélt megvédjék a korróziótól, másrészt a feliratozások biztosítása miatt. Ez a védőbevonat általában lakkozás, melyet géppel, vékony rétegben visznek fel a lemezre és ezután ráégetik a felületre.
Napjainkban a konzervdobozok légmentes lezárása a töltés után az érintkező lemezek többszörös egymásra lapolásával, a dobozpalást és a fedél peremének összezárásával, peremezésével (korcolással), illetve fix rögzítóelemre hajtogatással történik. A peremezést speciálisan kialakított zárógörgők végzik, melyek saját tengelyükön szabadon forogva gördülnek végig a doboz peremén. Mozgásuk közben egyre közelednek a dobozpalásthoz és közben a peremlemezeket összezárják.
Egyes berendezéseknél a doboz áll és a görgő forog; míg más gépkialakításnál a doboz forog az álló görgő körül. Hengeres formájú dobozok esetében az utóbbi megoldást alkalmazzák. A dobozzárás művelete két ütemben történik: az első ütem (előzárás) során a tányér a doboz palástjára szorítja a doboztetőt. Ekkor az előzáró görgő végiggördül az álló doboz mentén és annak középvonalához közeledve a görgő profil kiképzése a fedélperemet a dobozpalást kihajtott részével összehajlítja; a fedélperem a doboz pereme alá behajlik.
A légmentes zárást a végzárás (második ütem) biztosítja, melynek záró görgőjének profilkialakítása kisebb ívű. A záró görgő az előzetes összehajlított peremrészt olyan szorosan nyomja össze, hogy a dobozpalást és a dobozfedél a közéjük öntött gumitömítéssel légmentes zárást ad.
A dobozba töltött és lezárt terméket a következő technológiai lépésben hőkezelik. A hőkezelés időtartama és hőfoka a különböző áruféleségektől és csomagolási egységtől függ. Mindkét paraméter beállítása és betartása igen fontos technológiai fontosságú ahhoz, hogy az előállított termék minősége folyamatosan jó minőségű legyen. A hőkezelés után a dobozos termékeket lehűtik, címkézik, osztályozzák, ellenőrzik és ezután kerülnek a dobozokba.
boszniai háború (vagy hívhatjuk inkább egy háborúnak Boszniában és Hercegovinában) egy 1992. márciusa és 1995 decembere között lezajlott nemzetközi fegyveres konfliktus összefoglaló neve. A konfliktus három országot érintett: Boszniát, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot (Szerbia&Montenegro) és Horvátországot. Szerbia katonai és pénzügyi segítséget nyújtott a szerb erőknek, a későbbi Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének, amely egyk. azonos volt a szerb Néphadsereggel; mint ahogy a szerbiai Belügminisztérium is hasonlóan tett a boszniai szerb hatóságok irányában. Horvátország katonai támogatást nyújtott a horvát erőknek, amelyek kikiáltották a Herceg-Bosniai horvátok közösségét. A bosnyák kormányzat pedig a bosznia-hercegovinai köztársasági hadsereget vezette. Ezek voltak a fő résztvevők, amelyeknek összetétele illetve szövetségük a háború különböző fázisaiban gyakorta változtak.
ekintettel arra, hogy a boszniai háború a teljes térség, a korábbi Jugoszlávia instabillá válásának következménye volt, illetve tekintettel arra, hogy a háború folyamán a szomszédos országok (Horvátország és Serbia-Montenegro) is belefolytak, hosszas vita folyt arról, hogy a háború polgárháború volt vagy egy fegyveres agresszió. A legtöbb bosnyák és sok horvát meggyőződése, hogy a háború horvát és szerb agresszió volt, míg a szerbek általában polgárháborúnak tartják. Bosznia-Hercegovina állam a nemzetközi bíróságon tett beadványa alapján Szerbiát vádolta népirtással, azonban a bíróság végül felmentette a szerb államot, és a felelősséget a boszniai szerb köztársaság szerb erőire hárította. Szerbia természetesen védte a szövetségeseit, ez azonban nem vezetett eredményre. A szerb vezetők felelősségre vonása azonban mind a mai napig nem történt meg.
Annak ellenére, hogy bizonyítékok állnak rendelkezésre a rengeteg gyilkosságról, városok lerombolásáról, tömeges nemi erőszakról, etnikai tisztogatásokról és kínzásokról több koncentrációs, gyűjtőtáborban, különösen Prijedorban, Zvornikban, Banja Lukában és Foca-ban, a nemzetközi bíróság állásfoglalása szerint a boszniai muszlim lakosság szisztematikus kiírtására irányuló tevékenységre csak Srebrenicaban és Kelet-Boszniában találtak bizonyítékot.
Később, Montenegro függetlenné válása után a bíróság kinyilvánította, hogy a háborús bűnökért kizárólag Szerbia, a szerb állam a felelős. A CIA 1995 közzétett elemzése szerint a háborús bűnök 90%-át szerbek követték el.
A háború áldozatai 100-110 ezerre tehetőek a különböző források alapján, és 1.8 millióra tehető az elvándoroltak száma. A dokumentált 97.207 katonai és civil áldozat 65 %-a bosnyák, 25%-a szerb és 8%-a horvát. A polgári áldozatok 83%-a bosnyák, 10% szerb és 5% horvát.
A háború áldozatai 100-110 ezerre tehetőek a különböző források alapján, és 1.8 millióra tehető az elvándoroltak száma. A dokumentált 97.207 katonai és civil áldozat 65 %-a bosnyák, 25%-a szerb és 8%-a horvát. A polgári áldozatok 83%-a bosnyák, 10% szerb és 5% horvát.
A boszniai háború Jugoszlávia szétesésének következménye. 1989-ben Slobodan Milosevics lett Szerbia elnöke. A hidegháború végén járunk, a kommunista rendszer meggyengült, a Szovjetunió (az örök szövetséges orosz nép dicső államának) összeomlása a küszöbön áll. Jugoszláviában a kommunista párt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elveszítette ideológiai potenciálját, miközben a nacionalista és szeparatista ideológia egyre népszerűbbé vált a nyolcvanas évek végén. Ez jellemezte különösen Szerbiát, Horvátországot és Bosznia-Hercegovinát, kevésbé Szlovéniát és Macedóniát.
1989 márciusában a válság elmélyült, amikor módosították a szerb alkotmányt, megfosztva Koszovót és a Vajdaságot az autonómiától. Az eddig független tartományok, akik a jugoszláv szövetségi rendszerben egy-egy szavazattal rendelkeztek, elvesztették azt, így Slobodan Milosevics szerb elnök három szavazattal rendelkezett a nyolcból. Montenegro hű szavazatával képes volt a szövetségi szinten a döntéseket befolyásolni.
Ez a két dolog ahhoz vezetett, hogy a legtöbb szövetségi köztársaságban elkezdtek gondolkodni Jugoszlávia, a délszláv szövetségi rendszer megreformálásán.
1990. január 20-án kezdődött a Jugoszláv Kommunista Párt 14., rendkívüli kongresszusa, amelyen a szövetségi köztársaságok képviselői nem tudtak megegyezni a jugoszláv föderáció fő kérdéseiről (sem). Ennek eredményeképpen a szlovén és a horvát küldöttek kivonultak a kongresszusról. A szlovén delegáció vezetője, Milan Kucsan demokratikus változásokat követelt és lazább föderációt, míg Milosevics ellenezte ezt.
Ez volt Jugoszlávia széthullásának kezdete.
A különböző köztársaságokban megerősödtek a nacionalisták. Az egyik legprominensebb képviselőjük a Franjo Tudjman vezette Horvát Demokratikus Unió pártja. 1990. december 22-én a horvát parlament elfogadta az új alkotmányt, elvéve bizonyos jogosítványokat a szerbektől, amelyeket még az előző, kommunista alkotmány biztosított nekik. Már ez is a szerbek elleni nacionalista demonstrációkhoz, akciókhoz vezetett, azonban Szlovénia és Horvátország megindult a függetlenség rögös útján. Szlovénia néhány apróbb incidenstől eltekintve megúszta, a kivont jugoszláv haderők azonban totális háborúra készültek, hogy megvédjék a jelentős horvátországi szerb kisebbséget.
A különböző köztársaságokban megerősödtek a nacionalisták. Az egyik legprominensebb képviselőjük a Franjo Tudjman vezette Horvát Demokratikus Unió pártja. 1990. december 22-én a horvát parlament elfogadta az új alkotmányt, elvéve bizonyos jogosítványokat a szerbektől, amelyeket még az előző, kommunista alkotmány biztosított nekik. Már ez is a szerbek elleni nacionalista demonstrációkhoz, akciókhoz vezetett, azonban Szlovénia és Horvátország megindult a függetlenség rögös útján. Szlovénia néhány apróbb incidenstől eltekintve megúszta, a kivont jugoszláv haderők azonban totális háborúra készültek, hogy megvédjék a jelentős horvátországi szerb kisebbséget.
1991. márciusában zárták le azokat a titkos tárgyalásokat Franjo Tudjman horvát és Milosevics szerb elnök között arra vonatkozóan, hogy felosszák Boszniát Horvátország és Szerbia között. A boszniai függetlenség kikiáltása után gyk. ennek a paktumnak a fő elvei mentén tört ki a háború. Szerbia meg kívánta védeni a boszniai szerbeket, míg Horvátország a horvátokat. A boszniai kormányzathoz egyedül hűséges bosnyákok könnyű prédának bizonyultak, tekintettel arra, hogy a bosnyák fegyveres erők gyengén voltak felszerelve illetve hogy felkészületlenül érte őket a háború.
Bosznia-Hercegovina egy multi-etnikumú ország volt mindig is. 1990-ben a lakosság 43%-a bosnyák, 31%-a szerb és 17%-a horvát volt. Az első többpárti szavazásokon 1990 novemberében a három legnagyobb etnikai támogatottságú párt nyert: a bosnyák Demokratikus Akciópárt, a szerb demokratikus párt és a horvát demokratikus unió pártja. A pártok elosztották egymás között a közjogi méltóságokat súlyuknak megfelelően, a boszniai szocialista köztársaság elnöke bosnyák, a parlament elnöke szerb, a kormányfő pedig horvát volt.
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
Hasonló témák
- Válaszok
- 1
- Olvasás
- 287
- Válaszok
- 14
- Olvasás
- 1K
- Válaszok
- 4
- Olvasás
- 1K
