Bosznia-Hercegovina egy multi-etnikumú ország volt mindig is. 1990-ben a lakosság 43%-a bosnyák, 31%-a szerb és 17%-a horvát volt. Az első többpárti szavazásokon 1990 novemberében a három legnagyobb etnikai támogatottságú párt nyert: a bosnyák Demokratikus Akciópárt, a szerb demokratikus párt és a horvát demokratikus unió pártja. A pártok elosztották egymás között a közjogi méltóságokat súlyuknak megfelelően, a boszniai szocialista köztársaság elnöke bosnyák, a parlament elnöke szerb, a kormányfő pedig horvát volt.
You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an alternative browser.
You should upgrade or use an alternative browser.
Jelenléti iv
- Téma inditó karak
- Kezdés dátuma
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
A parlament szerb képviselői (nagyrészt a fenti párt, kisebb részt más szerb pártok képviselői) elhagyták a szarajevói parlamentet és 1991. október 24-én létrehozták a Boszniai és Hercegovinai szerbek gyűlését, véget vetve a három nemzetiség kormányzásának. Ez a gyűlés kiáltotta ki 1992. január 9-én a Bosznia és Hercegovina Szerb Köztársaságot, amely 1992. augusztusában a Republika Srpska névre változtattak, amelynek alkotmánya a jugoszláv föderáció által védett területté nyilvánította magát.
A boszniai horvátoknak az anyaország jelentős támogatást nyújtottak, így 1991. november 18-án létrehozták a fenti társulást, elkülönült politikai, kulturális, gazdasági és területi egységként, de Bosznia-Hercegovina területén.
Szlovénia függetlenné válása után Bosznia is népszavazást akart tartani. A döntést a szerb képviselők kivonulása után hozta meg a parlament, a szerb képviselők ezután bojkottra szólították fel a szerb lakosságot a 1992. február 29-re és március 1-re kiírt népszavazással kapcsolatosan. Az eredmény – 67%-os részvételi arány mellett – 99.43% -os igen a függetlenség mellett. A népszavazást okolva a szerb politikai vezetők tüntetéseket szerveztek és úttorlaszokat építettek. A függetlenség kikiáltása 1992. március 5-én történt meg a parlamentben.
A jugoszláv Néphadsereg (JNA) hivatalosan 1992. május 12-én hagyta el Bosznia-Hercegovinát, alig két hónappal a függetlenség kikiáltása után. A legtöbb fegyver, lőszer és katonai vezető (beleértve Ratko Mladic-t is) azonban Boszniában maradt és a REpublika Srpska hadseregének része lett. A horvátok katonai védelmi formációkat hoztak létre, a horvát védelmi tanács (HVO) vezetésével, az általuk kikiáltott Herzeg-Bosnia megvédésére. A bosnyákok nagyrészt a boszniai állami fegyveres erőkben voltak (Armija RBiH), amelyeknek a 25%-a nem bosnyák volt. A boszniai hadsereg helyettes vezetője például Jovan Divjak tábornok volt, aki a legmagasabb rangú szerb katona volt a boszniai hadseregben.Sztyepan Siber, a második helyettes pedig egy horvát nemzetiségű katona volt.
Több paramilitáns csoport is részt vett a harcokban, mint amilyen a szerb fehér sasok, Arkan Tigrisei, a szerb önkéntes gárda, a bosnyák hazafias liga és a zöldsapkások. A szerbek és a horvátok szerbiai és horvátországi önkénteseket vetettek be egyaránt. A szerb és a horvát titkos rendőrségek is aktívan részt vettek.
A szerbek kaptak segítséget a keresztény szláv erőktől olyan országokból, mint pl. Oroszország. Görög önkéntesek is részt vettek Srebrenica környéki mészárlásokban, miközben a bosnyákokat mudzsahedinek, az iszlám szent harcosai és néhány száz iráni forradalmi gárdista is segítették.
Elsőként a szerb erők támadták a nem-szerb lakosságot Kelet-Boszniában. Amint egy falut vagy egy várost elfoglaltak a szerb katonák, rendőrök, milicisták, néha maguk a szerb lakosok, mindig ugyanazt csinálták; bosnyákok házait és lakásait szisztematikusan lerombolták, felégették, gyakran megsebesítve vagy megölve a polgári lakosságot az eljárás során. A férfiakat és a nőket szétválogatták, a férfiakat táborokba vitték, a nőket pedig olyan sátor-táborban tartották embertelen higiéniai körülmények között, ahová gyakran érkeztek szerb férfiak, akik megerőszakolták a nőket.
A szerbek erőssége a jugoszlávoktól kapott tüzérség volt, ezért sikerült sikereket elérniük a kisebb létszám ellenére. A többségben szerbek lakta területek nagy részét sikerült ellenőrzésük alá vonni. Szarajevo 44 hónapon át tartó ostromának célja az volt, hogy minél nagyobb kínokat okozzanak a polgári lakosságnak, elérve, hogy a fővárosban székelő bosnyák vezetés engedjen a szerbek követeléseinek.
Vasárnap délután szerb lakodalmas menet tartott a szarajevói muszlim negyed közepén álló pravoszláv templomba szerb egyházi zászlókat lobogtatva, szerb dalokat énekelve, amikor a muzulmánok szóváltásba keveredtek az ünneplőkkel, egy muzulmán fiatalember pedig, miután el akarta venni az egyik zászlót, lelőtte a vőlegény édesapját, Nikola Gardovicsot. Ő volt az első szarajevói áldozat, sokan innen számítják a boszniai háború kezdetét.
A szerbek válaszul barikádokat emeltek a városban és megsebesítettek öt óvatlan járókelőt is. A tömegközlekedés leállt, a boltok bezártak, a repülőgépek és a vonatok nem jártak.
A boszniai szerbek vezére, bizonyos Radovan Karadzsics az eset után így nyilatkozott:
A boszniai szerbek vezére, bizonyos Radovan Karadzsics az eset után így nyilatkozott:
“A szarajevói merénylet megmutatta, mi vár a szerbekre a független Boszniában.”
Március-április-május folyamán jelentős csapat-mozgások során ellenőrzésük alá vonták Bosznia keleti részét, amelynek segítségével képesek voltak az ország 70%-án hadmozdulatokat végezni. Mivel jobban fel voltak fegyverezve és jobban voltak szervezettek, mint a bosnyák és a horvát haderők, ezért bárhol lecsaphattak, akár vegyes etnikumú településeken is. Így sikeresen támadták a következő városokat: Doboj, Foča, Rogatica, Vlasenica, Bratunac, Zvornik, Prijedor, Sanski Most, Kljuc, Brcko, Derventa, Modrica, Bosanska Krupa, Bosanski Brod, Bosanski Novi,Glamoc, Bosanski Petrovac, Cajnice, Bijeljina, Višegrad, and parts of Sarajevo are all areas where Serbs established control and expelled Bosniaks and Croats.
igazan?Március-április-május folyamán jelentős csapat-mozgások során ellenőrzésük alá vonták Bosznia keleti részét, amelynek segítségével képesek voltak az ország 70%-án hadmozdulatokat végezni. Mivel jobban fel voltak fegyverezve és jobban voltak szervezettek, mint a bosnyák és a horvát haderők, ezért bárhol lecsaphattak, akár vegyes etnikumú településeken is. Így sikeresen támadták a következő városokat: Doboj, Foča, Rogatica, Vlasenica, Bratunac, Zvornik, Prijedor, Sanski Most, Kljuc, Brcko, Derventa, Modrica, Bosanska Krupa, Bosanski Brod, Bosanski Novi,Glamoc, Bosanski Petrovac, Cajnice, Bijeljina, Višegrad, and parts of Sarajevo are all areas where Serbs established control and expelled Bosniaks and Croats.
remelem nem sertelek meg...A szerbek válaszul barikádokat emeltek a városban és megsebesítettek öt óvatlan járókelőt is. A tömegközlekedés leállt, a boltok bezártak, a repülőgépek és a vonatok nem jártak.
A boszniai szerbek vezére, bizonyos Radovan Karadzsics az eset után így nyilatkozott:“A szarajevói merénylet megmutatta, mi vár a szerbekre a független Boszniában.”
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
Hasonló témák
- Válaszok
- 6
- Olvasás
- 1K
- Válaszok
- 150
- Olvasás
- 37K
