Egyáltalán elolvassa ezt valaki? No nem baj itt egy vers, ne legyen üres számozott ablak.
Tekinteted keresem
Mennyi gyűlölet, mennyi hazugság,
szenvedésre süt fénylő napsugár.
Mennyi eskü, konok megalkuvás,
dübörgő ég az, mely válaszol rá.
Ó, mennyi dal, s mennyi vidám tánc,
de sziklák súlya nehezedik rám!
Az idő húz ezernyi barázdát,
hogy testem megvesse önmagát!
Mennyi ékes csillag ragyog reám,
mind felhőbe rejti büszke arcát.
Mennyi titok, és mennyi boldogság,
mikor tenger kék szemed nevet rám.
Mennyi gyöngy a világegyetemben,
ha felnézek a csillagos égre.
Ott fenn, a tekinteted keresem,
hogy szívemben békén megpihenjen.
Hogy elvigyem az örök mezőre,
édes virágnak fény szigetére.
Feledve hazugságot a sziklát,
legördülő könnyet, szív fájdalmát.
Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/