Bige
Játékszabály: A játéktér egyik végén 4 cm széles, 5 cm mély gödröt ásunk a bigének. Két csapatot választunk (egy-egy csapatban 4-6 játékos legyen). Kiolvassuk, hogy melyik lesz az ütő, és melyik a lesőcsapat. Az ütőcsapat a lyuk mögött feláll, a lesőcsapat a lyuktól 10-30 méter távolságra szétszórtan helyezkedik el.
A játék több részből áll:
- Lökés: Az ütőcsapat első játékosa a lyukon keresztbe fekteti a bigét, és a bige alá dugja a vesszőt úgy, hogy a végét a lyuk falának nekinyomva meghajlítja. A meghajlított vessző a felrántás pillanatában kilöki a bigét. Ha a repülő bigét egy lesőjátékos elkapja, az ütő kiesik, és helyére a következő ütő áll. Ha a bigét senki sem tudja elkapni, az ütő a lyukon keresztbe fekteti a vesszőjét. S arról a helyről, ahol a bige földet ért, valamelyik lesőjátékos felveszi a bigét, és a keresztbe fektetett vesszőre dobja. Ha eltalálja, az ütőjátékos kiesik, és helyére a következő lép.
- Ütés a földről: Ha az eldobott bige nem érinti a keresztbe fektetett vesszőt, akkor új mozzanat következik: az ütőjátékos úgy teszi a bigét a lyukba, hogy az egyik vége kiálljon. A kiálló végre ráüt, mire a bige felpattan.
- ütés a levegőből: A felpattanó bigét a lyuktól a lehető legtávolabbra kell elütni. Az ütő erre három kísérletet tehet. A melléütés is egy kísérletnek számít. Ha az első ütésre talált, tovább üthet. Az elütés történhet egy nagy ütéssel vagy sorozatütéssel (Vagyis felpattintjuk a bigét a levegőbe, s az ütő vagy egy nagy ütéssel messzire üti, vagy ütögeti, s végén vág bele egy nagyot!)
A sorozatütésnél az ütő annyiszor próbálja érinteni a repülő bigét, ahányszor csak bírja! Mert a sorozatütésnek a számolásnál értéke van.
A harmadik, befejező kísérlet után lemérik a bige távolságát a lyuktól. Ennek több módja van: mérhetik lépéssel vagy a bot hosszával. Ha a bigét egy nagy ütéssel küldtük messzire, akkor az ütő minden lépését egyesével (vagy tízesével) számolja. Ha azonban sorozatütést csinált, akkor a lépést az érintés számával megszorozza. Például ha a felpattanó bigét a levegőben háromszor felütötte érintette, és a negyedik ütéssel küldte messzire, akkor négy érintés volt. (Vagyis négyesével, illetve negyvenesével számol!)
A számolás után az ütőjátékos a részjátékot befejezte, és ütés jogának fenntartásával a botot átadja a következő csapattársának. Az elölről kezdi (lökés, ütés a földről, ütés a levegőből, elütés).
Minden játékos pontszámát hozzáadják a következőéhez, vagy felírják egy papírra, esetleg a földre karcolják. Ha elég idő van, megegyezhetnek, hogy meddig játszanak, pl. tízezerig (tízes számolásnál).
A csapatok akkor cserélnek, ha az ütőcsapatból minden játékos elvesztette az ütésjogát. (Vagyis ha a lesők pl. minden bigét sorra elkapnak, vagy eltalálják a lyukra tett vesszőt. Az ütésjog fenntartása azt jelenti, hogy a kiserő ütő helyére ő léphet az ő menetében!)
Mondani se kell, hogy ügyesen és óvatosan kell játszani: fontos a sok gyakorlás s az, hogy az ütést kapó játékosok ne álljanak közel a lyukhoz, mert az induló bige gyors, és nagyot üt.
Játékszabály: A játéktér egyik végén 4 cm széles, 5 cm mély gödröt ásunk a bigének. Két csapatot választunk (egy-egy csapatban 4-6 játékos legyen). Kiolvassuk, hogy melyik lesz az ütő, és melyik a lesőcsapat. Az ütőcsapat a lyuk mögött feláll, a lesőcsapat a lyuktól 10-30 méter távolságra szétszórtan helyezkedik el.
A játék több részből áll:
- Lökés: Az ütőcsapat első játékosa a lyukon keresztbe fekteti a bigét, és a bige alá dugja a vesszőt úgy, hogy a végét a lyuk falának nekinyomva meghajlítja. A meghajlított vessző a felrántás pillanatában kilöki a bigét. Ha a repülő bigét egy lesőjátékos elkapja, az ütő kiesik, és helyére a következő ütő áll. Ha a bigét senki sem tudja elkapni, az ütő a lyukon keresztbe fekteti a vesszőjét. S arról a helyről, ahol a bige földet ért, valamelyik lesőjátékos felveszi a bigét, és a keresztbe fektetett vesszőre dobja. Ha eltalálja, az ütőjátékos kiesik, és helyére a következő lép.
- Ütés a földről: Ha az eldobott bige nem érinti a keresztbe fektetett vesszőt, akkor új mozzanat következik: az ütőjátékos úgy teszi a bigét a lyukba, hogy az egyik vége kiálljon. A kiálló végre ráüt, mire a bige felpattan.
- ütés a levegőből: A felpattanó bigét a lyuktól a lehető legtávolabbra kell elütni. Az ütő erre három kísérletet tehet. A melléütés is egy kísérletnek számít. Ha az első ütésre talált, tovább üthet. Az elütés történhet egy nagy ütéssel vagy sorozatütéssel (Vagyis felpattintjuk a bigét a levegőbe, s az ütő vagy egy nagy ütéssel messzire üti, vagy ütögeti, s végén vág bele egy nagyot!)
A sorozatütésnél az ütő annyiszor próbálja érinteni a repülő bigét, ahányszor csak bírja! Mert a sorozatütésnek a számolásnál értéke van.
A harmadik, befejező kísérlet után lemérik a bige távolságát a lyuktól. Ennek több módja van: mérhetik lépéssel vagy a bot hosszával. Ha a bigét egy nagy ütéssel küldtük messzire, akkor az ütő minden lépését egyesével (vagy tízesével) számolja. Ha azonban sorozatütést csinált, akkor a lépést az érintés számával megszorozza. Például ha a felpattanó bigét a levegőben háromszor felütötte érintette, és a negyedik ütéssel küldte messzire, akkor négy érintés volt. (Vagyis négyesével, illetve negyvenesével számol!)
A számolás után az ütőjátékos a részjátékot befejezte, és ütés jogának fenntartásával a botot átadja a következő csapattársának. Az elölről kezdi (lökés, ütés a földről, ütés a levegőből, elütés).
Minden játékos pontszámát hozzáadják a következőéhez, vagy felírják egy papírra, esetleg a földre karcolják. Ha elég idő van, megegyezhetnek, hogy meddig játszanak, pl. tízezerig (tízes számolásnál).
A csapatok akkor cserélnek, ha az ütőcsapatból minden játékos elvesztette az ütésjogát. (Vagyis ha a lesők pl. minden bigét sorra elkapnak, vagy eltalálják a lyukra tett vesszőt. Az ütésjog fenntartása azt jelenti, hogy a kiserő ütő helyére ő léphet az ő menetében!)
Mondani se kell, hogy ügyesen és óvatosan kell játszani: fontos a sok gyakorlás s az, hogy az ütést kapó játékosok ne álljanak közel a lyukhoz, mert az induló bige gyors, és nagyot üt.
