Jelenléti iv

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

szijartoeva

Állandó Tag
Állandó Tag
Részeg motyogó

De kinek mondanám
ha mondanám
nem mondom
kinek is mondanám
az én bajom
a te bajod
a mi bajunk
bajunk
................................
Engem szorít
téged szorít
minket szorít
a cipő
a cipőnk
.................................
Ajándék lónak
nem nézik a fogát
Nem mondom
csak dünnyögöm
csak dúdolom
Én vagyok a fehér néger
nem a bőröm a nyelvem néger
Ravasz dalocska
igaz dalocska
dalocska
......................................
Én nem ilyen lo-
vatakartam
vakartál
takartunk
amit mondok az a néger
ahogy mondom az a néger
ja-ja-jaj,
haj-ja-jaj
se vége
se hossza
se hossza
se vége
hát akkor
mi végre?
......................................
......................................
mint az ablak
1969
 

szijartoeva

Állandó Tag
Állandó Tag
Pantha rhei

Az istenek is behódoltak: Zeusz tűrte, hogy
Jupiternek nevezzék, csak a rang, a tekintély,
egyszóval az állás maradjon. Ki vethet, ezek után,
követ az együgyű kecskepásztorokra, hajósokra,
mívesekre, kereskedőkre, akik továbbra is éppúgy
adóztak, áldoztak, mint azelőtt? Egy-két próféta
hajlamú pap s poéta még hetvenkedett az elején,
de aztán őket is megvették az élelmes rómaiak.
Fölvásárolták a múltat, kibérelték a mítoszokat.
Így állt össze görög, etruszk és neve-sem-maradt
kövekből a nagy plágium: Róma. Aztán Jupiter tonat,
(amint azt a latinórán tanultuk) Aphrodite
Vénusz néven lett sztár a Cinecittában, s az
etruszk váza szép néma leánya elment mosolygó
manökennek egy modern áruházba. (Ott nyelv nélkül is
lehet boldogulni.) Egyedül Poszeidón nem békül,
hiába emeltek új nevén szobrot majd minden városban,
a zsongító szökőkutak sem tudják haragját
csillapítani. Szelídebb óráiban kiáll paestumi
templomának parancsoló romjai elé, háromágú
villájára támaszkodva nézi a szent berkek
pipevirágai közt legelésző bivalycsordát, míg
görög szertartásra gyűlnek az ámuló idegenek:
wunderbar, beautiful, merveilleuse - kattognak
a fényképezőgépek, surrognak a kamerák; s a
légió veteránja ágálva mutogat, majd alázatosan
tartja markát, mosolyog, hajlong: thank you,
danke schön, merci, grazie, grazie tante.
1969
 

pumbaalion

Állandó Tag
Állandó Tag
Részeg motyogó

De kinek mondanám
ha mondanám
nem mondom
kinek is mondanám
az én bajom
a te bajod
a mi bajunk
bajunk
................................
Engem szorít
téged szorít
minket szorít
a cipő
a cipőnk
.................................
Ajándék lónak
nem nézik a fogát
Nem mondom
csak dünnyögöm
csak dúdolom
Én vagyok a fehér néger
nem a bőröm a nyelvem néger
Ravasz dalocska
igaz dalocska
dalocska
......................................
Én nem ilyen lo-
vatakartam
vakartál
takartunk
amit mondok az a néger
ahogy mondom az a néger
ja-ja-jaj,
haj-ja-jaj
se vége
se hossza
se hossza
se vége
hát akkor
mi végre?
......................................
......................................
mint az ablak
1969
Jók!
 

szijartoeva

Állandó Tag
Állandó Tag
kedvencem:

Románc

Federico García Lorca elpattant húrjaira
szerezte egy magyar vándorénekes
keresgélt a repülőgép
fél szárnnyal a vizet szántva
míg a lagunák közt rálelt
a parázsló betonsávra
domborodott az ég kékje
homorult a földnek zöldje
mikor a gép alázökkent
fújtatva és dörömbölve
húzta a sok kis cölöpház
maga alá az árnyékát
rezegtek mint a bazári
fölhúzható bádog-békák
föld az éggel kék a zölddel
borult össze elalélva
szerelemtől részegülten
betűzgettem cartagena
delet ilyet soha én még
napot soha még így égni
hol a bokor víz és viskó
s még a beton is érzéki
félórát ha voltam nálad
míg egy kisded megszülethet
ameddig egy ismeretlent
elföldelnek elfelednek
kísértésbe szédítőbe
estem véled szerelembe
hogy maradjak viskóid közt
mindenkitől elfeledve
ittam fényed kéked zölded
a géphez gurított létra
tetejéről félórára
enyém voltál cartagena
fölszállóban már úgy rémlett
vityillóid rezegtetve
mindegyikben mintha egy-egy
szerelmespár ölelkezne
jaj elválnunk miért kellett
magadhoz mért nem öleltél
minden évszakom azóta
hóval borított hideg tél
egy napodért éjszakádért
cserébe mit vágyton-vágyok
adtam volna üdvösségem
az örökkévalóságot
ilyen bolond ki szerelmes
érzi hogy a szíve béna
belémsajdult sose látlak
többé viszont cartagena
s ittalak még színed fényed
amennyi talán elég lesz
itt a deres kárpátok közt
a közelgő öregséghez
hol a nap is a tiednek
csak lézengő halvány mása
kél és nyugszik emlékeztet
az egyszer-volt ragyogásra
ó a kéked ó a zölded
kékje zöldje víznek égnek
karib-tenger tüneménye
a neved is belémégett
nem gyógyít ki az idő sem
azon kapom magam néha
félhangosan szólongatlak
cartagena cartagena
1983
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére