Jelenléti iv
- Téma inditó karak
- Kezdés dátuma
- Státusza
Üdv mindenkinek Swindlis vagyok 
egy kis sztori a 20 hozzászólás megszerzéséhez:
1.
2009. július 2., 10.00. Békéscsaba-alsó. Tarkopasz Sándor lakótelepi lakos éppen reggelijét fogyasztotta a Mekk Elek pékségben, amikor kávéja szürcsölgetése közben megcsörrent a telefonja.
- Halló, dr. Mákos vagyok. Sajnos gond van a leleteivel. Be tudna fáradni az SZTK-ba?
- Most azonnal?
- Ha lenne szíves…
Sándor lemondóan magához intette a kisasszonyt, aki kiszámlázta neki az elfogyasztott brekfaszt árát. Nem volt rest, 35 Ft borravalót adott neki, holott a megszorítások miatt közalkalmazotti 13. havi fizetésére sem számíthatott. „Egyszer élünk!” – gondolta magában, és visszaemlékezett boldog fiatalkorára, amikor a Pepsziszigeten ugyanezzel a felkiáltással tekergette a rocker csajok mellbimbóit.
Nagyon forró nap volt július 2-a. A flaszter visszaverte a Kapella bár által Budapesten kibocsátott hőt. A helyi járatú buszon sem volt jobb a helyzet, nem lévén megfelelő légkondicionáló rajtuk. Sándor kitartóan törölgette homlokát a megboldogult nagymamájától örökölt textil zsebkendővel, ám egyre jobban kezdett átnedvesedni.
Mikor leszállt az Ikarusról, megszédült egy pillanatra és nyaki ütőere egyre hevesebben kalapált. Kezdte rosszul érezni magát.
---
- Nincsenek jó híreim, Tarkopasz úr… – mondta Mákos doktor a rendelőben.
- De ugye életben maradok? Mennyi esélyt lát a felgyógyulásomra?
- Őszinte leszek … A pulzusa egyre gyengül, ez arra utal, hogy szívritmusa… Tarkopasz úr! Tarkopasz úr! Neeeeee……!
---
- Üdvözlöm nézőinket, Pecsmenn Péter vagyok, Önök a Csiga Kettő déli híradóját látják. Békéscsabán különös eset történt. Információink szerint egy beteg rosszul lett a helyi SZTK-ban. Miután megállt szívverése, váratlanul leharapta kezelőorvosa gyűrűs ujját, rajta arany karikagyűrűjével. Nevezett doktort jelenleg az elkülönítőben ápolják, állapota egyre rosszabb.
egy kis sztori a 20 hozzászólás megszerzéséhez:
1.
2009. július 2., 10.00. Békéscsaba-alsó. Tarkopasz Sándor lakótelepi lakos éppen reggelijét fogyasztotta a Mekk Elek pékségben, amikor kávéja szürcsölgetése közben megcsörrent a telefonja.
- Halló, dr. Mákos vagyok. Sajnos gond van a leleteivel. Be tudna fáradni az SZTK-ba?
- Most azonnal?
- Ha lenne szíves…
Sándor lemondóan magához intette a kisasszonyt, aki kiszámlázta neki az elfogyasztott brekfaszt árát. Nem volt rest, 35 Ft borravalót adott neki, holott a megszorítások miatt közalkalmazotti 13. havi fizetésére sem számíthatott. „Egyszer élünk!” – gondolta magában, és visszaemlékezett boldog fiatalkorára, amikor a Pepsziszigeten ugyanezzel a felkiáltással tekergette a rocker csajok mellbimbóit.
Nagyon forró nap volt július 2-a. A flaszter visszaverte a Kapella bár által Budapesten kibocsátott hőt. A helyi járatú buszon sem volt jobb a helyzet, nem lévén megfelelő légkondicionáló rajtuk. Sándor kitartóan törölgette homlokát a megboldogult nagymamájától örökölt textil zsebkendővel, ám egyre jobban kezdett átnedvesedni.
Mikor leszállt az Ikarusról, megszédült egy pillanatra és nyaki ütőere egyre hevesebben kalapált. Kezdte rosszul érezni magát.
---
- Nincsenek jó híreim, Tarkopasz úr… – mondta Mákos doktor a rendelőben.
- De ugye életben maradok? Mennyi esélyt lát a felgyógyulásomra?
- Őszinte leszek … A pulzusa egyre gyengül, ez arra utal, hogy szívritmusa… Tarkopasz úr! Tarkopasz úr! Neeeeee……!
---
- Üdvözlöm nézőinket, Pecsmenn Péter vagyok, Önök a Csiga Kettő déli híradóját látják. Békéscsabán különös eset történt. Információink szerint egy beteg rosszul lett a helyi SZTK-ban. Miután megállt szívverése, váratlanul leharapta kezelőorvosa gyűrűs ujját, rajta arany karikagyűrűjével. Nevezett doktort jelenleg az elkülönítőben ápolják, állapota egyre rosszabb.
2.
14.30 Békéscsaba, megyei kórház
Árvai Katalin ápolónő visszatolta a defibllirátort a műtő melletti helyiségbe. Szomorúan lehorgasztotta a fejét, hiszen Mákos Dezsőhöz immár két éve tartó bizalmas viszony fűzte. A folyosón összetalálkozott Steibner főnővérrel és Szalay doktorral. Utóbbi tanácstalanul vakargatta a fejét.
- A praxisom során még nem találkoztam ilyen esettel, egyszerűen hihetetlen! Dezső világ életében makkegészséges volt, erre egy eszelős leharapja az ujját és meghal vérmérgezésben. Mindez 2 óra alatt! A felesége sokkot kapott, fent van a sűrgősségin. Ez elképesztő! Dezső és ez a Tarkopasz pedig már a hullaházban alussza örök álmát…
Szalay feldúltan magára hagyta a két nőt.
- Kati, tudom hogy megrázott az ami történt, de próbálj megnyugodni! – mondta a főnővér, kezét a nő vállára téve, aztán elballagott.
---
Eközben a hűtőház zárt ajtója mögött a baloldali letakart tetem lába megrándult, leverve egy befőttes üvegben tartósított epét. Az üveg leesett a szoba kövére és apró darabokra tört. A zajra felriadt a két korboncnok, akik addig vígan nevetve az előző napi Barátok közt aktuális történéseit figurázták ki. Felkeltek a székekről és kinyitották a vaskos fémajtót. Ugyanebben a pillanatban először még egy láthatatlan erő letaszította lábáról a két dolgozót, majd ez a láthatatlan erő végül nagyon is valóságossá vált két vicsorgó, borzalmasan eltorzult torz arc formájában.
---
15.03 A kórház biztonsági főnökének, a Huba és Tsa Tökéletes Védelem Kft. munkatársának, Zsáner Szilárd hivatali helyiségében lázas telefonálgatás zajlott.
- Pupi, cseszd meg, mi folyik az alagsorban?
- Vétel. Jelentem csupa vér itt minden! Hermetikusan lezártuk a kijáratokat... Dodó …Dodó, te vagy az?
- Mi van Pupi?
- Dódó…
- Mi van Dodóval?
- Ez… nem Dodó!...
A vonal megszakadt. Zsáner úgy döntött maga jár a dolog végére. Felcsatolta pisztolytáskáját és elindult a helyszínre. Belépett a liftbe és megnyomta a 2. emelet gombját. Az ajtó bezárult és elindult lefelé.
14.30 Békéscsaba, megyei kórház
Árvai Katalin ápolónő visszatolta a defibllirátort a műtő melletti helyiségbe. Szomorúan lehorgasztotta a fejét, hiszen Mákos Dezsőhöz immár két éve tartó bizalmas viszony fűzte. A folyosón összetalálkozott Steibner főnővérrel és Szalay doktorral. Utóbbi tanácstalanul vakargatta a fejét.
- A praxisom során még nem találkoztam ilyen esettel, egyszerűen hihetetlen! Dezső világ életében makkegészséges volt, erre egy eszelős leharapja az ujját és meghal vérmérgezésben. Mindez 2 óra alatt! A felesége sokkot kapott, fent van a sűrgősségin. Ez elképesztő! Dezső és ez a Tarkopasz pedig már a hullaházban alussza örök álmát…
Szalay feldúltan magára hagyta a két nőt.
- Kati, tudom hogy megrázott az ami történt, de próbálj megnyugodni! – mondta a főnővér, kezét a nő vállára téve, aztán elballagott.
---
Eközben a hűtőház zárt ajtója mögött a baloldali letakart tetem lába megrándult, leverve egy befőttes üvegben tartósított epét. Az üveg leesett a szoba kövére és apró darabokra tört. A zajra felriadt a két korboncnok, akik addig vígan nevetve az előző napi Barátok közt aktuális történéseit figurázták ki. Felkeltek a székekről és kinyitották a vaskos fémajtót. Ugyanebben a pillanatban először még egy láthatatlan erő letaszította lábáról a két dolgozót, majd ez a láthatatlan erő végül nagyon is valóságossá vált két vicsorgó, borzalmasan eltorzult torz arc formájában.
---
15.03 A kórház biztonsági főnökének, a Huba és Tsa Tökéletes Védelem Kft. munkatársának, Zsáner Szilárd hivatali helyiségében lázas telefonálgatás zajlott.
- Pupi, cseszd meg, mi folyik az alagsorban?
- Vétel. Jelentem csupa vér itt minden! Hermetikusan lezártuk a kijáratokat... Dodó …Dodó, te vagy az?
- Mi van Pupi?
- Dódó…
- Mi van Dodóval?
- Ez… nem Dodó!...
A vonal megszakadt. Zsáner úgy döntött maga jár a dolog végére. Felcsatolta pisztolytáskáját és elindult a helyszínre. Belépett a liftbe és megnyomta a 2. emelet gombját. Az ajtó bezárult és elindult lefelé.
3.
Csilingelt a felvonó és kitárultak szárnyai. A szinten minden nyugodt volt. A műanyag székeken idős nénikék és bácsikák ültek, lévén akkor rendelt a nagyhírű reumatológus, Csizik Géza, aki Mákos doktor Katalinjával szemben Steibner főnővérnek csapta a szelet. Tudni kell róla, hogy azóta vált szakterülete rabjává, amióta katonaorvosként Irakban járt a vegyesdandár kötelékében. Ott annyi hereműtétet végzett az aknaszedők körében, hogy inkább visszatért szülővárosába.
Zsáner pont hozzá igyekezett, hiszen régi barátság fűzte volt iskolatársához. Átverekedte magát az ajtó előtt türelmetlenkedő hölgykaréjon és bekopogott az ajtón.
- Ki a pöcs az? – kérdezte egy tompa hang.
- A Szili vagyok, engedj be!
Gyorsan bezárkóztak.
- Na mi van cimbora?
- Baj lehet az alagsorban. Az egyik beosztottam felhívott CB-n és nagyon furcsán beszélt arról…
- Szilikém, tudod, hogy az egész biztonsági szolgálatot Steibner Irénke látja el cannabisszal! – vágott közbe az orvos.
- Jó, tudom, de ez valami egészen más! Azt mondta Pupi, hogy tiszta vér az alagsor!
- Tiszta vér? Te jó ég! Csak nem tömeges heresérülés?!
---
Csizik Zsánerrel kutyafuttában szaladt le a lépcsőkön, ám csak az elsőig jutottak. Sikoltozva szaladt feléjük egy csöcsös nő, aki Budi Szilva manökenre hasonlított - csak ennek kapafogai voltak -, nyomában egy biztonsági őr szaladt.
„Megkergült ez a jóember, vagy mi?” – gondolta Zsáner – „Itt akarja megerőszakolni ezt a nőt? Javíthatatlan kujon ez a Jancsi!”
Ebben a pillanatban további sikoltozó alakok futottak elő a folyosó végén lévő kórteremből. A biztonsági őr messziről kiáltotta:
- Kiszabadultak a zombik az alagsorból! Kifelé mindenki!
- Miféle zombik? – kérdezte a reumatológus a biztonsági főnökre nézve, de nem látott mást, mint egy elsápadt arcot.
Neki azonban az iraki sivatag óta volt annyi lélekjelenléte, hogy előkapja barátja övéről a pisztolyt.
- Mi a pöcs ez? Ez egy műanyag játékpisztoly!
- Miért, mit gondoltál? Gondoltad van pénze a Huba és Tsa-nak igazira, amikor a Hordágy Ágnes egészségügyi miniszter inkább a kórházi széfekbe invesztálta a vizitdíjakat?
- Jó, akkor fussunk!
---
Jól is tették különben, mert alig néhány másodpercre rá megjelent az első zombi a távolban. Elég ratyi kinézete volt, feje pedig tarkopasz. Vicsorítva megindult a lépcsők irányába, közben pedig egy hajdanvolt csivava kiskutyus hátsó combjáról cuppantotta le a fincsi husikát.
Csilingelt a felvonó és kitárultak szárnyai. A szinten minden nyugodt volt. A műanyag székeken idős nénikék és bácsikák ültek, lévén akkor rendelt a nagyhírű reumatológus, Csizik Géza, aki Mákos doktor Katalinjával szemben Steibner főnővérnek csapta a szelet. Tudni kell róla, hogy azóta vált szakterülete rabjává, amióta katonaorvosként Irakban járt a vegyesdandár kötelékében. Ott annyi hereműtétet végzett az aknaszedők körében, hogy inkább visszatért szülővárosába.
Zsáner pont hozzá igyekezett, hiszen régi barátság fűzte volt iskolatársához. Átverekedte magát az ajtó előtt türelmetlenkedő hölgykaréjon és bekopogott az ajtón.
- Ki a pöcs az? – kérdezte egy tompa hang.
- A Szili vagyok, engedj be!
Gyorsan bezárkóztak.
- Na mi van cimbora?
- Baj lehet az alagsorban. Az egyik beosztottam felhívott CB-n és nagyon furcsán beszélt arról…
- Szilikém, tudod, hogy az egész biztonsági szolgálatot Steibner Irénke látja el cannabisszal! – vágott közbe az orvos.
- Jó, tudom, de ez valami egészen más! Azt mondta Pupi, hogy tiszta vér az alagsor!
- Tiszta vér? Te jó ég! Csak nem tömeges heresérülés?!
---
Csizik Zsánerrel kutyafuttában szaladt le a lépcsőkön, ám csak az elsőig jutottak. Sikoltozva szaladt feléjük egy csöcsös nő, aki Budi Szilva manökenre hasonlított - csak ennek kapafogai voltak -, nyomában egy biztonsági őr szaladt.
„Megkergült ez a jóember, vagy mi?” – gondolta Zsáner – „Itt akarja megerőszakolni ezt a nőt? Javíthatatlan kujon ez a Jancsi!”
Ebben a pillanatban további sikoltozó alakok futottak elő a folyosó végén lévő kórteremből. A biztonsági őr messziről kiáltotta:
- Kiszabadultak a zombik az alagsorból! Kifelé mindenki!
- Miféle zombik? – kérdezte a reumatológus a biztonsági főnökre nézve, de nem látott mást, mint egy elsápadt arcot.
Neki azonban az iraki sivatag óta volt annyi lélekjelenléte, hogy előkapja barátja övéről a pisztolyt.
- Mi a pöcs ez? Ez egy műanyag játékpisztoly!
- Miért, mit gondoltál? Gondoltad van pénze a Huba és Tsa-nak igazira, amikor a Hordágy Ágnes egészségügyi miniszter inkább a kórházi széfekbe invesztálta a vizitdíjakat?
- Jó, akkor fussunk!
---
Jól is tették különben, mert alig néhány másodpercre rá megjelent az első zombi a távolban. Elég ratyi kinézete volt, feje pedig tarkopasz. Vicsorítva megindult a lépcsők irányába, közben pedig egy hajdanvolt csivava kiskutyus hátsó combjáról cuppantotta le a fincsi husikát.
4.
Két szinttel feljebb, Árvai Katika ápolónő Mákos doktorral közös fényképeit nézegette kisírt szemekkel a személyzeti mosdó egyik toalettjén ülve. Szemfestéke elkenődött orcáján. Dübörgésre és furcsa éles hangokra lett figyelmes, amely nagyon mélyről és nagyon tompán érintette meg hallójáratait. Papír zsebkendőjét hanyagul beleejtette a kagylóba és lehúzta a vécét. Felállt, megigazította frizuráját és melltartójába dugta a fotókat, hogy legalább a szívéhez oly közel álló Dezsőke – ahogy ő nevezte – fecskenacis portréja közel lehessen testének akkumlátorához. Komótosan kezet mosott és kilépett a folyosóra. Az alig 10 perce még élettel teli helyiség kihalt volt. A fal mellett sorakozó székeken és a földön retikülök, napszemüvegek, papírlapok hevertek össze-vissza. Lehajolt egy összegyűrt aznapi Klikk újságért és belenézett.
„Ma veszi kezdetét a háromnapos Békéscsabai Szezámmag Fesztivál!” – hirdette öles betűkkel a címlap.
„Nofene!” – gondolta a nő. Emlékeiben elővillant a tavalyi dzsembori, akkor is jóval kevesebb páciens érkezett az intézménybe. Igaz, fellépett a Tótág Terence Karja-mell és Román Ibolyka popénekesek is, most meg csak a Matyi és a hegedűs Tribute Band volt a fő attrakció.
Balról ajtónyikorgásra lett figyelmes. Odalépett a résnyire tárt nyílászáróhoz és belesett. Nyöszörgést hallott. Belépett, de bár ne tette volna! Csupa vér volt a padló, az ágyon pedig szörnyű állapotban lévő fiatalember feküdt kitekeredett pózban. Belei mellette heverésztek és élvezték a neonlámpa fényét.
- Kérem segítsen! – kérlelte kínkeservesen fogai közül sziszegve, de abban a pillanatban ki is lehelte lelkét, amely a légkondicionálón át távozott is azon nyomban. Katika látni is vélte, de nem volt benne biztos hogy az az volt, mert a szekrényen lévő hamutálban cigaretta füstölgött.
Mintha a nevét hallotta volna hallani kintről. Kilépett hát a kórteremből, és mit ad a teremtő, Mákos doki állt neki háttal, tőle alig 4-5 méterre az ablak mellett. Felismerte éjfekete emós frizurájáról, amelyet 45 éves kora ellenére viselt. A sors kegye volt, hogy ezért senki nem nézte hülyének.
- Dezsőke, hát te élsz? – kiáltott fel örömében és tárt karokkal indult az alak felé.
Egy méternyire lehetett tőle, amikor Dezsőke cseppet sem szeretetteljes módon hirtelen feléje fordította zombikortól eltorzult undorító fejét, amelyet frizkója még félelmetesebbé tett. Norvég mintás ingje szanaszéjjel volt szaggatva és merő vér volt, mintha a Mekkdonácban a kecsaplében áztatták volna a diákmunkások havi nettó 45 ezer forintért.
Vicsorgott mint Lendvai Ildikó a tévéostrom után.
Katalin elsikoltotta magát, szabályos 180 fokos fordulattal nekilódult és célba vette a felvonót. Szerencséjére az pont ott dekkolt a harmadikon. Bevágódott és megnyomta a legfelső, hetedik szint gombját. Még nem zárult be teljesen a liftajtó, amikor Mákos doktor keze utánanyúlt, de a nő belévágta körömreszelőjét, mire engedett a rothadó alkar.
---
Komótosan haladt felfelé a szerkezet, így hát volt ideje kiemelni a melltartójából a fényképeket, amelyeket miszlikbe szaggatott.
- Te mocskos perverz, hálátlan disznyó! – mondotta hangosan.
Az ötödiken megállt a lift. Idegesen meredt az ajtóra. Az kinyílt és megdöbbenéssel konstatálta, hogy vagy kéttucatnyi ember próbál bepréselődni. Körülbelül felének sikerült is, a többiek átkozódva kaparták a vasat, hogy addig is csináljanak valamit, amíg felzabálják őket a zombik.
A beférők között volt Csizik Géza, Zsáner Szilárd és Steibner Irén is.
- Mi a fene történt, kik ezek az eszelősök? – rikoltotta egy ötvenes, tupírozott hajú szőke nő. Látszott rajta, hogy pénzből több millió van a bankszámláján, mint amekkora az intelligenciahányadosa. Nem volt különösebben gazdagnak mondható egyébként.
- Hölgyem, maga nem néz George A. Romero filmeket? – kérdezte a biztonsági főnök – Tudhatná, hogy vámpírok!
- Zombik, Szilikém, zombik! – javította ki Csizik doktor és levette köpenyét.
Két szinttel feljebb, Árvai Katika ápolónő Mákos doktorral közös fényképeit nézegette kisírt szemekkel a személyzeti mosdó egyik toalettjén ülve. Szemfestéke elkenődött orcáján. Dübörgésre és furcsa éles hangokra lett figyelmes, amely nagyon mélyről és nagyon tompán érintette meg hallójáratait. Papír zsebkendőjét hanyagul beleejtette a kagylóba és lehúzta a vécét. Felállt, megigazította frizuráját és melltartójába dugta a fotókat, hogy legalább a szívéhez oly közel álló Dezsőke – ahogy ő nevezte – fecskenacis portréja közel lehessen testének akkumlátorához. Komótosan kezet mosott és kilépett a folyosóra. Az alig 10 perce még élettel teli helyiség kihalt volt. A fal mellett sorakozó székeken és a földön retikülök, napszemüvegek, papírlapok hevertek össze-vissza. Lehajolt egy összegyűrt aznapi Klikk újságért és belenézett.
„Ma veszi kezdetét a háromnapos Békéscsabai Szezámmag Fesztivál!” – hirdette öles betűkkel a címlap.
„Nofene!” – gondolta a nő. Emlékeiben elővillant a tavalyi dzsembori, akkor is jóval kevesebb páciens érkezett az intézménybe. Igaz, fellépett a Tótág Terence Karja-mell és Román Ibolyka popénekesek is, most meg csak a Matyi és a hegedűs Tribute Band volt a fő attrakció.
Balról ajtónyikorgásra lett figyelmes. Odalépett a résnyire tárt nyílászáróhoz és belesett. Nyöszörgést hallott. Belépett, de bár ne tette volna! Csupa vér volt a padló, az ágyon pedig szörnyű állapotban lévő fiatalember feküdt kitekeredett pózban. Belei mellette heverésztek és élvezték a neonlámpa fényét.
- Kérem segítsen! – kérlelte kínkeservesen fogai közül sziszegve, de abban a pillanatban ki is lehelte lelkét, amely a légkondicionálón át távozott is azon nyomban. Katika látni is vélte, de nem volt benne biztos hogy az az volt, mert a szekrényen lévő hamutálban cigaretta füstölgött.
Mintha a nevét hallotta volna hallani kintről. Kilépett hát a kórteremből, és mit ad a teremtő, Mákos doki állt neki háttal, tőle alig 4-5 méterre az ablak mellett. Felismerte éjfekete emós frizurájáról, amelyet 45 éves kora ellenére viselt. A sors kegye volt, hogy ezért senki nem nézte hülyének.
- Dezsőke, hát te élsz? – kiáltott fel örömében és tárt karokkal indult az alak felé.
Egy méternyire lehetett tőle, amikor Dezsőke cseppet sem szeretetteljes módon hirtelen feléje fordította zombikortól eltorzult undorító fejét, amelyet frizkója még félelmetesebbé tett. Norvég mintás ingje szanaszéjjel volt szaggatva és merő vér volt, mintha a Mekkdonácban a kecsaplében áztatták volna a diákmunkások havi nettó 45 ezer forintért.
Vicsorgott mint Lendvai Ildikó a tévéostrom után.
Katalin elsikoltotta magát, szabályos 180 fokos fordulattal nekilódult és célba vette a felvonót. Szerencséjére az pont ott dekkolt a harmadikon. Bevágódott és megnyomta a legfelső, hetedik szint gombját. Még nem zárult be teljesen a liftajtó, amikor Mákos doktor keze utánanyúlt, de a nő belévágta körömreszelőjét, mire engedett a rothadó alkar.
---
Komótosan haladt felfelé a szerkezet, így hát volt ideje kiemelni a melltartójából a fényképeket, amelyeket miszlikbe szaggatott.
- Te mocskos perverz, hálátlan disznyó! – mondotta hangosan.
Az ötödiken megállt a lift. Idegesen meredt az ajtóra. Az kinyílt és megdöbbenéssel konstatálta, hogy vagy kéttucatnyi ember próbál bepréselődni. Körülbelül felének sikerült is, a többiek átkozódva kaparták a vasat, hogy addig is csináljanak valamit, amíg felzabálják őket a zombik.
A beférők között volt Csizik Géza, Zsáner Szilárd és Steibner Irén is.
- Mi a fene történt, kik ezek az eszelősök? – rikoltotta egy ötvenes, tupírozott hajú szőke nő. Látszott rajta, hogy pénzből több millió van a bankszámláján, mint amekkora az intelligenciahányadosa. Nem volt különösebben gazdagnak mondható egyébként.
- Hölgyem, maga nem néz George A. Romero filmeket? – kérdezte a biztonsági főnök – Tudhatná, hogy vámpírok!
- Zombik, Szilikém, zombik! – javította ki Csizik doktor és levette köpenyét.
5.
A hetediken kiszálltak, minden a legnagyobb rendben volt. Nem is lehetett másképpen, hiszen a legfelső emeletre csak mágneskártyával lehetett feljutni, lévén ott voltak a vezetőségi szobák és a tárgyalók is. A kis csapat bevetette magát az egyikbe és levegőért kapkodva lezuhantak a karosszékekre.
Csizik hátradőlt és elővett egy szivart a tárcájából. Rágyújtott.
- Barátaim, összegezzük mi történhetett itt. Adva van Mákos Dezső, akinek leharapta az ujját egy beteg. Mindkettő meghal, majd a hullaházban zombivá változnak és földi poklot csinálnak a kórházból. Felzabálnak mindenkit akit csak tudnak, akit pedig megharapnak, az pár percen belül élőhalottként folytatja pályafutását. Remek. Ha most itt lenne Vágó István, addig bizonygatná szkeptikusságát, míg meg nem rángatná a szakállát az egyik.
A puccos szőke nő, akivel a liftben találkoztak először, idegesen a lábát tapogatta. Valóban, apró harapásnyomok látszottak a lábszárán. Mindenki összenézett.
Csizik azonnal vette a lapot.
- Hölgyem, ne izguljon, biztos vagyok benne, hogy megállítható a kór terjedése. Jómagam orvos vagyok, felesküdtem az élet védelmére – mondta, miközben felállt és a nyitott ablakhoz ballagott lassan.
- Tényleg tud rajtam segíteni? – szipogott a dáma.
- Persze. Jöjjön csak ide mellém, megvizsgálom a világosságnál!
Amaz odalépett mellé. Mikor odaért a doki oldalához, Csizik karját felemelve a városháza felé mutatott.
- Látja ott azt az épületet?
- Látom.
- Figyelje meg jól!
Meresztgette a szemét, még előrébb is hajolt, hogy jól láthassa az objektumot.
- Alattunk is látja azt a kiégett mentőautót?
- Igen.
- Remek. Na, oda fog zuhanni! – azzal megragadta a nő karját, és letaszította a mélységbe. A test hatalmas puffanással landolt a gépjármű vezetőfülkéjén, amelynek szirénái megszólaltak a fizikai behatás következtében.
A többiek összerezzentek. A doki jelentőségteljes mozdulattal saját mellére mutatott:
- Az élők védelmére esküdtem fel, nem az élőhalottakéra! Nem volt hülye ez a Hippokratész! – és ezzel le is zárta a témát.
---
16.15 Zsáner Szilárd felesége elég csúnyuska, szeplős, vörös hajú nő volt. A gyerekeik indiántáborban nyaraltak a Bakonyban, így ez alkalommal nyugodtan főzőcskézhetetett otthonukban. Kedvenc dalát, a Dzsoss és Jutka egyik közismert szerzeményét fütyörészte vidáman.
A fazékban rotyogott a víz, a televízió pedig jól felhangosítva szólt.
Kopogtak. Klári kikiabált, hogy azonnal megy. Felkapta magára papucsát és kinyitotta a bejárati ajtót. Manci volt az, a szomszéd öreglány.
- Csókolom Manci néni!
- Szia Klárikám. Nézed a televíziót?
- Persze, megy a Fifa téve, tetszik tudni, az a zenei csatorna.
Manci félrelökte őt és a nappali felé vette az irányt. Megragadta a távszabályzót és a Csiga Kettőre váltott.
- Rendkívüli híradó van, figyeld csak!
„…Tróger Károly, Békéscsaba.” Felbukkant Pecsmenn Péter jól ismert arca.
- Istenem, milyen jóképű ez a fickó! – mondta Klári.
- Pszt! – szólt rá Mancika.
„Kedves tévénézők, még mindig nem tudjuk mi történik pontosan a békéscsabai Huszár Manó Megyei Kórházban és környékén. Délelőtt 11 óra magasságában egy beteg rosszul lett a helyi SZTK-ban. Miután megállt szívverése, váratlanul leharapta kezelőorvosa gyűrűs ujját, aki ezután vérmérgezésben meghalt. Meg nem erősített hírek szerint az alagsorból később terroristák szaladtak elő és lemészárolták a rendelőkben tartózkodókat. Még nem lehet tudni, összefügg-e a két eset. Az amerikai nagykövet szerint nem elképzelhetetlen, hogy az Al-Kaida közép-európai sejtje áll a dolog hátterében. Drazsé Tihamér rendvédelmi miniszter erélyes, de jogszerű és arányos fellépést szorgalmaz. A kórházt és a hozzá tartozó vadasparkot a kerítés vonalában körülvette a békéscsabai rendőrkapitányság állománya. Jelen pillanatban 70 egyenruhás és egy túsztárgyaló tartózkodik a helyszínen, aki az ORFK-tól érkezett külön helikopterrel.”
A hetediken kiszálltak, minden a legnagyobb rendben volt. Nem is lehetett másképpen, hiszen a legfelső emeletre csak mágneskártyával lehetett feljutni, lévén ott voltak a vezetőségi szobák és a tárgyalók is. A kis csapat bevetette magát az egyikbe és levegőért kapkodva lezuhantak a karosszékekre.
Csizik hátradőlt és elővett egy szivart a tárcájából. Rágyújtott.
- Barátaim, összegezzük mi történhetett itt. Adva van Mákos Dezső, akinek leharapta az ujját egy beteg. Mindkettő meghal, majd a hullaházban zombivá változnak és földi poklot csinálnak a kórházból. Felzabálnak mindenkit akit csak tudnak, akit pedig megharapnak, az pár percen belül élőhalottként folytatja pályafutását. Remek. Ha most itt lenne Vágó István, addig bizonygatná szkeptikusságát, míg meg nem rángatná a szakállát az egyik.
A puccos szőke nő, akivel a liftben találkoztak először, idegesen a lábát tapogatta. Valóban, apró harapásnyomok látszottak a lábszárán. Mindenki összenézett.
Csizik azonnal vette a lapot.
- Hölgyem, ne izguljon, biztos vagyok benne, hogy megállítható a kór terjedése. Jómagam orvos vagyok, felesküdtem az élet védelmére – mondta, miközben felállt és a nyitott ablakhoz ballagott lassan.
- Tényleg tud rajtam segíteni? – szipogott a dáma.
- Persze. Jöjjön csak ide mellém, megvizsgálom a világosságnál!
Amaz odalépett mellé. Mikor odaért a doki oldalához, Csizik karját felemelve a városháza felé mutatott.
- Látja ott azt az épületet?
- Látom.
- Figyelje meg jól!
Meresztgette a szemét, még előrébb is hajolt, hogy jól láthassa az objektumot.
- Alattunk is látja azt a kiégett mentőautót?
- Igen.
- Remek. Na, oda fog zuhanni! – azzal megragadta a nő karját, és letaszította a mélységbe. A test hatalmas puffanással landolt a gépjármű vezetőfülkéjén, amelynek szirénái megszólaltak a fizikai behatás következtében.
A többiek összerezzentek. A doki jelentőségteljes mozdulattal saját mellére mutatott:
- Az élők védelmére esküdtem fel, nem az élőhalottakéra! Nem volt hülye ez a Hippokratész! – és ezzel le is zárta a témát.
---
16.15 Zsáner Szilárd felesége elég csúnyuska, szeplős, vörös hajú nő volt. A gyerekeik indiántáborban nyaraltak a Bakonyban, így ez alkalommal nyugodtan főzőcskézhetetett otthonukban. Kedvenc dalát, a Dzsoss és Jutka egyik közismert szerzeményét fütyörészte vidáman.
A fazékban rotyogott a víz, a televízió pedig jól felhangosítva szólt.
Kopogtak. Klári kikiabált, hogy azonnal megy. Felkapta magára papucsát és kinyitotta a bejárati ajtót. Manci volt az, a szomszéd öreglány.
- Csókolom Manci néni!
- Szia Klárikám. Nézed a televíziót?
- Persze, megy a Fifa téve, tetszik tudni, az a zenei csatorna.
Manci félrelökte őt és a nappali felé vette az irányt. Megragadta a távszabályzót és a Csiga Kettőre váltott.
- Rendkívüli híradó van, figyeld csak!
„…Tróger Károly, Békéscsaba.” Felbukkant Pecsmenn Péter jól ismert arca.
- Istenem, milyen jóképű ez a fickó! – mondta Klári.
- Pszt! – szólt rá Mancika.
„Kedves tévénézők, még mindig nem tudjuk mi történik pontosan a békéscsabai Huszár Manó Megyei Kórházban és környékén. Délelőtt 11 óra magasságában egy beteg rosszul lett a helyi SZTK-ban. Miután megállt szívverése, váratlanul leharapta kezelőorvosa gyűrűs ujját, aki ezután vérmérgezésben meghalt. Meg nem erősített hírek szerint az alagsorból később terroristák szaladtak elő és lemészárolták a rendelőkben tartózkodókat. Még nem lehet tudni, összefügg-e a két eset. Az amerikai nagykövet szerint nem elképzelhetetlen, hogy az Al-Kaida közép-európai sejtje áll a dolog hátterében. Drazsé Tihamér rendvédelmi miniszter erélyes, de jogszerű és arányos fellépést szorgalmaz. A kórházt és a hozzá tartozó vadasparkot a kerítés vonalában körülvette a békéscsabai rendőrkapitányság állománya. Jelen pillanatban 70 egyenruhás és egy túsztárgyaló tartózkodik a helyszínen, aki az ORFK-tól érkezett külön helikopterrel.”
6.
Manci néni, aki különben ki nem állhatta Zsáner Szilárdot, meg is jegyezte gyorsan:
- A fejemet teszem rá, hogy akármi is történik, ennek a pernahajder férjednek köze van hozzá!
Később valóban a fejét vesztette, de fussunk ennyire előre a történetben. Kijelentése azonban bogarat ültetett Klári fülébe, aki otthagyva csapot-papot, lázas készülődésbe kezdett. Piros tűsarkúban, vállán elmaradhatatlan retiküljével eredt hites ura nyomába. A pletykás Mancika, aki mindig kéjes örömmel leste a kibontakozó családi perpatvarokat, szintén vele tartott.
Kifordultak a Pitypang utcára. A járókelők békésen tárgyalták Békéscsaba legújabb nevezetességét, a terroristák által megszállt Huszár Manót. Egy kalapos, bajszos, görbe hátú idős úr elszánt arccal emelte meg botját, amelyre az imént még támaszkodott.
- Adnék én azoknak a hulligánoknak! Amikor én negyvenkettőben az orosz fronton vitézkedtem, ott aztán nem volt kecmec! – kiabálta rekedt hangon a botját rázva.
- Maradjon csöndben papuska, nem is harcolt maga a háborúban! – bökdöste vörös arccal középkorú lánya.
---
A kórház mellett felállított rendőrségi főhadiszállás a Boroskancsó Általános Iskola konyháján volt berendezve. Váradi József rendőr százados szemöldökét összeborzolva karórájára pillantott. Negyed 6 volt. Előző nap késő éjszakába nyúló kártyapartin vett részt. Amikor telefonon riasztották, még másnaposan hevert egy szállodai szoba kanapéján. Füst- és whiskeyszagtól bűzlő ruhái szerteszéjjel hevertek a helyiség különböző pontjain. Egy kék tangabugyi figyelt unottan a párnáján, de arra már nem emlékezett, ki lehetett a gazdája. Alig szedte össze magát, a hotel bejárata elé megérkezett a police feliratú Suzuki, amely szédítő, 75 km/órás sebességgel repítette a Teve utcai rendőrpalotához, ahol már várt rá a helikopter.
---
17.35
A százados a kórház vadasparkjának kerítéséhez lépett, ahonnan kitűnően rá lehetett látni a bokrok és a fák között az SZTK bejáratára, és az előtte dekkoló, még mindig füstölgő mentőautóra. Távcsővel látta, hogy egy női hulla fekszik a tetején.
- Itt Váradi százados, a túsztárgyaló. Felszólítom Önöket, hogy hagyják abba jogellenes magatartásukat! – recsegte a hangosító tölcsér.
Válasz azonban nem érkezett, csönd volt. Újra próbálkozott.
- Köhömm – köhögte a hangszóróba – itt Váradi József… - de az nem akarta továbbítani hangját az éterbe, ezért mutatóujjával megbökdöste azt.
- Itt Váradi,a túsztárgyaló! Hagyják abba jogellenes magatartásukat!
Hosszú másodpercek teltek el, de még mindig nem történt semmi, ezért tanácstalanul törölgette izzadt homlokát.
A mellette álló csabai kapitányra nézett.
- Megfőtt már vajon az a kávé?
- Minden bizonnyal, százados! – válaszolta amaz.
- Oké, akkor pihenjünk egy kicsit! Úgy látom, még nem eléggé felvilágosultak odabent ezek a bestiák, hogy belássák, kelepcébe kerültek. Sebaj, megvannak a jól bejáratott módszereim… Hol az a kávé?
---
Zsánerné Klára és Manci néni az iskola bejáratához érkeztek. Két posztos rendőr állt a nehéz fakapunál.
- Hölgyeim, kérem hagyják el a helyszínt!
- Eszünk ágában sincs! – vágta oda az öreglány ellentmondást nem tűrő hangon.
A két strázsa azonban hajthatatlan maradt.
- Megkeserülik ezt még! – és dacosan hátat fordított nekik. Rövid szünet után elindult, Klárika pedig követte.
---
A mellékutca felé vették az irányt. Zsánerné cipője kopogott a flaszteron, így észrevehetően csökkent Békéscsaba hangszennyezettsége, mikor megálltak egy oldalsó bejárat mellett. Manci néni reklámszatyrából elővett egy szárnyas kulcsot. Jobbra-balra körülnézve, nem figyeli-e valaki az attrakciót, beléptek az épületbe.
- Honnan van ez a kulcs magának?
- Jaj, Klárikám! Emlékszel arra a finom almáspitére, amit múltkor vittem át nektek? Tudod az Ica a földszinten itt szakácsnő. Ő lopja ki mindig az édességet az unokáinak, de már azok a kis rágcsálók is unják a menzakaját! Na, az Icáé a kulcs.
Manci néni, aki különben ki nem állhatta Zsáner Szilárdot, meg is jegyezte gyorsan:
- A fejemet teszem rá, hogy akármi is történik, ennek a pernahajder férjednek köze van hozzá!
Később valóban a fejét vesztette, de fussunk ennyire előre a történetben. Kijelentése azonban bogarat ültetett Klári fülébe, aki otthagyva csapot-papot, lázas készülődésbe kezdett. Piros tűsarkúban, vállán elmaradhatatlan retiküljével eredt hites ura nyomába. A pletykás Mancika, aki mindig kéjes örömmel leste a kibontakozó családi perpatvarokat, szintén vele tartott.
Kifordultak a Pitypang utcára. A járókelők békésen tárgyalták Békéscsaba legújabb nevezetességét, a terroristák által megszállt Huszár Manót. Egy kalapos, bajszos, görbe hátú idős úr elszánt arccal emelte meg botját, amelyre az imént még támaszkodott.
- Adnék én azoknak a hulligánoknak! Amikor én negyvenkettőben az orosz fronton vitézkedtem, ott aztán nem volt kecmec! – kiabálta rekedt hangon a botját rázva.
- Maradjon csöndben papuska, nem is harcolt maga a háborúban! – bökdöste vörös arccal középkorú lánya.
---
A kórház mellett felállított rendőrségi főhadiszállás a Boroskancsó Általános Iskola konyháján volt berendezve. Váradi József rendőr százados szemöldökét összeborzolva karórájára pillantott. Negyed 6 volt. Előző nap késő éjszakába nyúló kártyapartin vett részt. Amikor telefonon riasztották, még másnaposan hevert egy szállodai szoba kanapéján. Füst- és whiskeyszagtól bűzlő ruhái szerteszéjjel hevertek a helyiség különböző pontjain. Egy kék tangabugyi figyelt unottan a párnáján, de arra már nem emlékezett, ki lehetett a gazdája. Alig szedte össze magát, a hotel bejárata elé megérkezett a police feliratú Suzuki, amely szédítő, 75 km/órás sebességgel repítette a Teve utcai rendőrpalotához, ahol már várt rá a helikopter.
---
17.35
A százados a kórház vadasparkjának kerítéséhez lépett, ahonnan kitűnően rá lehetett látni a bokrok és a fák között az SZTK bejáratára, és az előtte dekkoló, még mindig füstölgő mentőautóra. Távcsővel látta, hogy egy női hulla fekszik a tetején.
- Itt Váradi százados, a túsztárgyaló. Felszólítom Önöket, hogy hagyják abba jogellenes magatartásukat! – recsegte a hangosító tölcsér.
Válasz azonban nem érkezett, csönd volt. Újra próbálkozott.
- Köhömm – köhögte a hangszóróba – itt Váradi József… - de az nem akarta továbbítani hangját az éterbe, ezért mutatóujjával megbökdöste azt.
- Itt Váradi,a túsztárgyaló! Hagyják abba jogellenes magatartásukat!
Hosszú másodpercek teltek el, de még mindig nem történt semmi, ezért tanácstalanul törölgette izzadt homlokát.
A mellette álló csabai kapitányra nézett.
- Megfőtt már vajon az a kávé?
- Minden bizonnyal, százados! – válaszolta amaz.
- Oké, akkor pihenjünk egy kicsit! Úgy látom, még nem eléggé felvilágosultak odabent ezek a bestiák, hogy belássák, kelepcébe kerültek. Sebaj, megvannak a jól bejáratott módszereim… Hol az a kávé?
---
Zsánerné Klára és Manci néni az iskola bejáratához érkeztek. Két posztos rendőr állt a nehéz fakapunál.
- Hölgyeim, kérem hagyják el a helyszínt!
- Eszünk ágában sincs! – vágta oda az öreglány ellentmondást nem tűrő hangon.
A két strázsa azonban hajthatatlan maradt.
- Megkeserülik ezt még! – és dacosan hátat fordított nekik. Rövid szünet után elindult, Klárika pedig követte.
---
A mellékutca felé vették az irányt. Zsánerné cipője kopogott a flaszteron, így észrevehetően csökkent Békéscsaba hangszennyezettsége, mikor megálltak egy oldalsó bejárat mellett. Manci néni reklámszatyrából elővett egy szárnyas kulcsot. Jobbra-balra körülnézve, nem figyeli-e valaki az attrakciót, beléptek az épületbe.
- Honnan van ez a kulcs magának?
- Jaj, Klárikám! Emlékszel arra a finom almáspitére, amit múltkor vittem át nektek? Tudod az Ica a földszinten itt szakácsnő. Ő lopja ki mindig az édességet az unokáinak, de már azok a kis rágcsálók is unják a menzakaját! Na, az Icáé a kulcs.
7.
Váradi a rendőrkapitánnyal, a tűzoltóparancsnokkal és még néhány uniformist viselő személlyel vitatta meg a helyzetet kávéjuk szürcsölgetése mellett.
Kopogtak. Belépett egy tőrzsőrmester.
- Jelentem, két hölgy kíván azonnal beszélni Önökkel!
- Hajtsa el őket, nem látja hogy nem érünk rá?!
- Jelentem tíz perce nem hagynak békén. Azt mondja az öregebbik, hogy addig nem tágítanak, míg nem beszélhetnek aparancsnokkal!
Bartinkovics Oszkár karitány Váradira nézett, de az csak a vállát vonogatta.
- Mit bánom én, eressze be őket!
A vén boszorka lépett be először fontoskodva:
- Hol van az a robotzsaru?
- Miféle robotzsaru?
- Hát az a vasember!
- Milyen vasember?
- Tudja, az a kopasz snájdig!
- A vasprefektusra gondol? A Görényi Péterre?
- Arra hát, a vasemberre ott fent Pesten!
- Hölgyem, Görényi, miután megkapta Dugószky főpolgármestertől a Szilikonos Didik Szolgálatáért járó díjat, eltűnt a sűllyesztőben.
- Orcátlanság! – kelt ki magából Manci.
---
- Szóval. Ha jól értem Klára, az Ön férje a kórházban a biztonsági főnök és…
- A Klárika férje, bizony! – vágott a szavába a banya.
- … és azt gyanítják, hogy neki is köze van a terrortámadáshoz – összegezte a hallottakat Váradi.
- Az egészen bizonyos – fontoskodott ismét az előbbi.
Zsánerné szégyenkezve pirongott, de nem szólt semmit.
---
A kis csapat keresztülvágott a rendőr-, tűzoltó- és mentőautók sokaságán, amelyek a parkolóban várakoztak. Időközben megjelent a Békéscsabai Hírmondó munkatársa, Firkász Cézár OKJ-s úrságíró. Firkász úr keresztnevét édesanyjától kapta, mivel a hölgy ifjú korában Olaszországban volt sztriptíztáncosnő. Állítólag még Staller Ilonát, alias Cicciolinát is ismerte személyesen.
Cézár a másnap megjelenő hetilap számára készített összeállítást. Előzőleg a polgármesteri hivatalban járt érdeklődni az ügy állásáról, s miután ott nem kapott kielégítő válaszokat, egyből a helyszínre hajtott gépkocsijával. Hanyagul megkötött nyakkendője himbálózott a felélénkülő szélben.
Próbált odafurakodni a városi rendőrkapitányhoz, de a szalaggal lekerített részre csak nem akarták beengedni.
- Press, press! – hadonászott kezeivel.
A biztosítók bambán meredtek rá.
Látva, hogy jelen esetben semmit sem ér újságíró igazolványa, ördögi tervet eszelt ki. Sarkon fordult és meg sem állt a sarki trafikosig.
- Jó napot kívánok, két darab kakasnyalókát kérnék.
- Az ninc.
- Kojak nyalóka?
- Az szinc.
- Az ég szerelmére, milyen édessége van akkor?
- Szemmilyen, uram. De ha van kedve, eszte lesz egy táncosz mulatszág a Trükkösz Flamingóban, ha gondolja jöjjön el! – kacsintott Firkászra a trafikos.
A Trükkös Flamingó a békési megyeszékhely messze földön híres melegbárja volt, és történetünkben még fontos szerepet fog játszani.
Újságírónk faképnél hagyta a láthatóan más beállítottságáról tanúbizonyságot tett árust, és inkább betért a szemközti vegyesboltba. Ott vásárolt két darab Robur szeletet, és a csokoládékkal felszerelkezve indult vissza a biztosítókhoz.
- Press, press! – hadonászott kezeivel.
Azok még mindig kifejezéstelen arccal állták el az útját. Firkász elővette szürke zakója zsebéből a Robur szeleteket és rájuk mosolygott.
- Robbbúr szelet, hö! Nekem!
- Ide vele Meláknak, Robúúúr szelet!
A dromedárok elvették tőle a csokikat, és boldogan bontották ki a csomagolásból és majszolták az édességet.
- Böff! – hallotta a háta mögül, de addigra már a kordonon belül volt.
Váradi a rendőrkapitánnyal, a tűzoltóparancsnokkal és még néhány uniformist viselő személlyel vitatta meg a helyzetet kávéjuk szürcsölgetése mellett.
Kopogtak. Belépett egy tőrzsőrmester.
- Jelentem, két hölgy kíván azonnal beszélni Önökkel!
- Hajtsa el őket, nem látja hogy nem érünk rá?!
- Jelentem tíz perce nem hagynak békén. Azt mondja az öregebbik, hogy addig nem tágítanak, míg nem beszélhetnek aparancsnokkal!
Bartinkovics Oszkár karitány Váradira nézett, de az csak a vállát vonogatta.
- Mit bánom én, eressze be őket!
A vén boszorka lépett be először fontoskodva:
- Hol van az a robotzsaru?
- Miféle robotzsaru?
- Hát az a vasember!
- Milyen vasember?
- Tudja, az a kopasz snájdig!
- A vasprefektusra gondol? A Görényi Péterre?
- Arra hát, a vasemberre ott fent Pesten!
- Hölgyem, Görényi, miután megkapta Dugószky főpolgármestertől a Szilikonos Didik Szolgálatáért járó díjat, eltűnt a sűllyesztőben.
- Orcátlanság! – kelt ki magából Manci.
---
- Szóval. Ha jól értem Klára, az Ön férje a kórházban a biztonsági főnök és…
- A Klárika férje, bizony! – vágott a szavába a banya.
- … és azt gyanítják, hogy neki is köze van a terrortámadáshoz – összegezte a hallottakat Váradi.
- Az egészen bizonyos – fontoskodott ismét az előbbi.
Zsánerné szégyenkezve pirongott, de nem szólt semmit.
---
A kis csapat keresztülvágott a rendőr-, tűzoltó- és mentőautók sokaságán, amelyek a parkolóban várakoztak. Időközben megjelent a Békéscsabai Hírmondó munkatársa, Firkász Cézár OKJ-s úrságíró. Firkász úr keresztnevét édesanyjától kapta, mivel a hölgy ifjú korában Olaszországban volt sztriptíztáncosnő. Állítólag még Staller Ilonát, alias Cicciolinát is ismerte személyesen.
Cézár a másnap megjelenő hetilap számára készített összeállítást. Előzőleg a polgármesteri hivatalban járt érdeklődni az ügy állásáról, s miután ott nem kapott kielégítő válaszokat, egyből a helyszínre hajtott gépkocsijával. Hanyagul megkötött nyakkendője himbálózott a felélénkülő szélben.
Próbált odafurakodni a városi rendőrkapitányhoz, de a szalaggal lekerített részre csak nem akarták beengedni.
- Press, press! – hadonászott kezeivel.
A biztosítók bambán meredtek rá.
Látva, hogy jelen esetben semmit sem ér újságíró igazolványa, ördögi tervet eszelt ki. Sarkon fordult és meg sem állt a sarki trafikosig.
- Jó napot kívánok, két darab kakasnyalókát kérnék.
- Az ninc.
- Kojak nyalóka?
- Az szinc.
- Az ég szerelmére, milyen édessége van akkor?
- Szemmilyen, uram. De ha van kedve, eszte lesz egy táncosz mulatszág a Trükkösz Flamingóban, ha gondolja jöjjön el! – kacsintott Firkászra a trafikos.
A Trükkös Flamingó a békési megyeszékhely messze földön híres melegbárja volt, és történetünkben még fontos szerepet fog játszani.
Újságírónk faképnél hagyta a láthatóan más beállítottságáról tanúbizonyságot tett árust, és inkább betért a szemközti vegyesboltba. Ott vásárolt két darab Robur szeletet, és a csokoládékkal felszerelkezve indult vissza a biztosítókhoz.
- Press, press! – hadonászott kezeivel.
Azok még mindig kifejezéstelen arccal állták el az útját. Firkász elővette szürke zakója zsebéből a Robur szeleteket és rájuk mosolygott.
- Robbbúr szelet, hö! Nekem!
- Ide vele Meláknak, Robúúúr szelet!
A dromedárok elvették tőle a csokikat, és boldogan bontották ki a csomagolásból és majszolták az édességet.
- Böff! – hallotta a háta mögül, de addigra már a kordonon belül volt.
8.
A rendőrök közben felsorakoztak a kerítés kapujánál. Zsáner Szilárdné Klárika kérlelte Bartinkovicsot és Váradit, hogy legyenek kíméletesek a férjével, egészen biztosan csak megvezették őt.
- Hölgyem, kérem nyugodjon meg.
- Hogy nyugodnék meg, amikor szegény Szilikém csúnya dologba keveredett? – szipogta – Mi lesz a gyerekekkel, ha apa nélkül kell felnőniük, mert az a börtönben ül? Az egész iskola őket fogja csúfolni!
Manci néni szokásához híven kotnyeleskedett bele a beszélgetésbe:
- Klárikám, ne félj egy percet sem, majd én vigyázok rájuk a nyári szünetekben! Ha kell, akár 30 év múlva is!
- Ettől félek én is… - sírt most már az asszony.
„Sajtós vagyok, engedjenek!” – hallották oldalról a hangot. Gazdája, Firkász Cézár már melléjük is toppant.
- Jó napot kívánok, a Békéscsabai Hírmondótól érkeztem! Ön az egyik terrorista felesége?
Klára összetörten, immár zokogva húzta be nyakát és beült az egyik nyitott ajtajú rabszállítóba.
- Hát nincs magának szíve, nem látja, hogy szerencsétlen nőt megbántotta? – vágta Cézár fejéhez a vén banya – Én nyilatkozom helyette, kérdezzen, rajta!
A férfi meglepetten nyugtázta az iménti jelenetet.
- Értem. Első kérdésem a következő: utalt előzőleg bármiféle jel arra, hogy Zsáner Szilárd terrorcselekmény elkövetésére készül?
- Igen. Nagyon furcsán viselkedett hajnalban, amikor dolgozni indult. A kémlelőnyíláson figyeltem, mint mindig, ahogy jött lefelé a lépcsőn. Ahogy a másodikra érkezve épp az ajtóm előtt haladt el, láttam hogy szórakozottan keresgél valamit a táskájában.
- Mi volt ebben a gyanús?
- Hát az, hogy nem a megszokott fekete aktatáska volt nála, hanem egy barna!
Ezt hallván Zsánerné kipattant az IFÁ-ból és az öreglányra meredt:
- Fejezze be Manci néni! Tőlem kapta születésnapjára azt a táskát!
Nevezett sértődötten tekintett rá vissza és dacosan faképnél hagyta a nőt és az újságírót is. Alig hogy pár lépést tett volna, gyors parancsszavak hangzottak el körülöttük. Ösztönösen a kerítés kapuja és a befelé vezető út felé nézett. A rendőrök csőre töltött puskákkal ugyanabba az irányba céloztak.
Lassan, nagyon lassan kinyílt a kórházkapu jobb szárnya, tőlük körülbelül 200 méternyire. Lassan, nagyon lassan először egy láb, utána pedig egy egész alak vált kivehetővé. Lehorgasztott vállakkal lecsoszogott a lépcsőn, majd leérve megállt előtte.
A rendőrség és a parkolóban lévők lélegzetvisszafojtva meredtek az alak felé, aki akkor még meglehetősen messze volt tőlük. Firkász Cézár lábujjhegyre állva meresztgette nyakát és szemeit, hogy jobban lásson. Kezében a notesze arra várt, hogy hamarosan megteljen.
Az alak lassan elindult feléjük. Váradi és Bartinkovics távcsővel figyelték és valami elképesztően ostoba fejet vágtak hozzá, de ezt akkor senki sem vette észre rajtuk. Ahogy egyre közelebb ért, és kisebb távolságról vehették szemügyre, a többiek arca is bizonytalanná kezdett válni. Ekkor felharsogott a hangosító tölcsér.
- Kezeit feltartva jöjjön felénk! Ne tegyen semmilyen félreérthető mozdulatot!
Az alak ugyanolyan sztoikus nyugalommal közeledett irányukba, ám a kezeit csak nem akarta felemelni. Testnevelésből valaha bizonyosan felmentett lehetett, mert mozgáskoordinációja valahogy nem volt az igazi. Ekkor már látták azt is, hogy úgy el van torzulva véres arca, mintha egy liter frissen facsart citromlét itattak volna meg vele. Zsánerné kezét az arca elé téve szörnyülködött a látványtól.
Mikor már csak 10 méterre lehetett a fegyveresektől, megállásra szólították fel, de csak nem akart megállni. Bartinkovics tüzet parancsolt és egyszerre vagy tucatnyi puskagolyó lyukgatta szét testét. A test megtántorodott, feje lebicsaklott, a műveletet síri csend követte. Már épp lazult volna a fegyelem, mert úgy tűnt menten összecsukik, amikor vicsorítva, száját pokoli üvötésre nyitotta. Nekilódult a rendőrök felé. Egy főhadnagy, felismerve a helyzetet, azonnal kiadta az ukázt:
- SÜN, SÜN!
Vagy tíz egyenruhás a másodperc tört része alatt szabályos sün alakzatba fejlődött, úgy érte őket a feltételezett terrorista támadása. Ám hiába viseltek olyan droidszerkót, amelyet még a birodalmi rohamosztagosok is megirigyeltek volna, egyikük csuklóját tőből leharapta. Szerencsétlen karjából spriccelt a vér, és úgy ordított, mint akinek egy zombi harapta le valamijét. Valószínűleg azért, mert úgy is volt. Társai könnygázt fújtak a szörny szemébe, de kábé annyit használt az ügynek, mint Magyarországnak a tőkeinjekció gazdasági válság idején. A gumibot már hatásosabb fegyvernek bizonyult, de így sem akarta kilehelni sátáni lelkét a pimasz. A helyzetet Váradi József oldotta meg egy jól irányzott lövéssel, amelyet a zombi fejébe eresztett.
A rendőrök közben felsorakoztak a kerítés kapujánál. Zsáner Szilárdné Klárika kérlelte Bartinkovicsot és Váradit, hogy legyenek kíméletesek a férjével, egészen biztosan csak megvezették őt.
- Hölgyem, kérem nyugodjon meg.
- Hogy nyugodnék meg, amikor szegény Szilikém csúnya dologba keveredett? – szipogta – Mi lesz a gyerekekkel, ha apa nélkül kell felnőniük, mert az a börtönben ül? Az egész iskola őket fogja csúfolni!
Manci néni szokásához híven kotnyeleskedett bele a beszélgetésbe:
- Klárikám, ne félj egy percet sem, majd én vigyázok rájuk a nyári szünetekben! Ha kell, akár 30 év múlva is!
- Ettől félek én is… - sírt most már az asszony.
„Sajtós vagyok, engedjenek!” – hallották oldalról a hangot. Gazdája, Firkász Cézár már melléjük is toppant.
- Jó napot kívánok, a Békéscsabai Hírmondótól érkeztem! Ön az egyik terrorista felesége?
Klára összetörten, immár zokogva húzta be nyakát és beült az egyik nyitott ajtajú rabszállítóba.
- Hát nincs magának szíve, nem látja, hogy szerencsétlen nőt megbántotta? – vágta Cézár fejéhez a vén banya – Én nyilatkozom helyette, kérdezzen, rajta!
A férfi meglepetten nyugtázta az iménti jelenetet.
- Értem. Első kérdésem a következő: utalt előzőleg bármiféle jel arra, hogy Zsáner Szilárd terrorcselekmény elkövetésére készül?
- Igen. Nagyon furcsán viselkedett hajnalban, amikor dolgozni indult. A kémlelőnyíláson figyeltem, mint mindig, ahogy jött lefelé a lépcsőn. Ahogy a másodikra érkezve épp az ajtóm előtt haladt el, láttam hogy szórakozottan keresgél valamit a táskájában.
- Mi volt ebben a gyanús?
- Hát az, hogy nem a megszokott fekete aktatáska volt nála, hanem egy barna!
Ezt hallván Zsánerné kipattant az IFÁ-ból és az öreglányra meredt:
- Fejezze be Manci néni! Tőlem kapta születésnapjára azt a táskát!
Nevezett sértődötten tekintett rá vissza és dacosan faképnél hagyta a nőt és az újságírót is. Alig hogy pár lépést tett volna, gyors parancsszavak hangzottak el körülöttük. Ösztönösen a kerítés kapuja és a befelé vezető út felé nézett. A rendőrök csőre töltött puskákkal ugyanabba az irányba céloztak.
Lassan, nagyon lassan kinyílt a kórházkapu jobb szárnya, tőlük körülbelül 200 méternyire. Lassan, nagyon lassan először egy láb, utána pedig egy egész alak vált kivehetővé. Lehorgasztott vállakkal lecsoszogott a lépcsőn, majd leérve megállt előtte.
A rendőrség és a parkolóban lévők lélegzetvisszafojtva meredtek az alak felé, aki akkor még meglehetősen messze volt tőlük. Firkász Cézár lábujjhegyre állva meresztgette nyakát és szemeit, hogy jobban lásson. Kezében a notesze arra várt, hogy hamarosan megteljen.
Az alak lassan elindult feléjük. Váradi és Bartinkovics távcsővel figyelték és valami elképesztően ostoba fejet vágtak hozzá, de ezt akkor senki sem vette észre rajtuk. Ahogy egyre közelebb ért, és kisebb távolságról vehették szemügyre, a többiek arca is bizonytalanná kezdett válni. Ekkor felharsogott a hangosító tölcsér.
- Kezeit feltartva jöjjön felénk! Ne tegyen semmilyen félreérthető mozdulatot!
Az alak ugyanolyan sztoikus nyugalommal közeledett irányukba, ám a kezeit csak nem akarta felemelni. Testnevelésből valaha bizonyosan felmentett lehetett, mert mozgáskoordinációja valahogy nem volt az igazi. Ekkor már látták azt is, hogy úgy el van torzulva véres arca, mintha egy liter frissen facsart citromlét itattak volna meg vele. Zsánerné kezét az arca elé téve szörnyülködött a látványtól.
Mikor már csak 10 méterre lehetett a fegyveresektől, megállásra szólították fel, de csak nem akart megállni. Bartinkovics tüzet parancsolt és egyszerre vagy tucatnyi puskagolyó lyukgatta szét testét. A test megtántorodott, feje lebicsaklott, a műveletet síri csend követte. Már épp lazult volna a fegyelem, mert úgy tűnt menten összecsukik, amikor vicsorítva, száját pokoli üvötésre nyitotta. Nekilódult a rendőrök felé. Egy főhadnagy, felismerve a helyzetet, azonnal kiadta az ukázt:
- SÜN, SÜN!
Vagy tíz egyenruhás a másodperc tört része alatt szabályos sün alakzatba fejlődött, úgy érte őket a feltételezett terrorista támadása. Ám hiába viseltek olyan droidszerkót, amelyet még a birodalmi rohamosztagosok is megirigyeltek volna, egyikük csuklóját tőből leharapta. Szerencsétlen karjából spriccelt a vér, és úgy ordított, mint akinek egy zombi harapta le valamijét. Valószínűleg azért, mert úgy is volt. Társai könnygázt fújtak a szörny szemébe, de kábé annyit használt az ügynek, mint Magyarországnak a tőkeinjekció gazdasági válság idején. A gumibot már hatásosabb fegyvernek bizonyult, de így sem akarta kilehelni sátáni lelkét a pimasz. A helyzetet Váradi József oldotta meg egy jól irányzott lövéssel, amelyet a zombi fejébe eresztett.
9.
A mentősök hordágyra fektették a kényszerű amputáción átesett rendőrt, aki sokkos állapotba került, hogy ellássák sérülését. Infúzióra kötötték, miközben egy orvos próbálta megállítani a vérzést.
A kipurcant zombit hullazsákba rakták, és úgy tervezték, hogy Budapestre szállítják boncolás céljából. Mivel agyveleje szétloccsant a golyótól, azt külön seprűvel és lapátkával helyezték bele egy kisebb zacskóba.
Bartinkovics Váradihoz fordult:
- József, nem fél, hogy katonai bíróság elé állítják?
- Miért állítanának?
- Maga megölt egy embert! Ezt a legkevésbé sem nevezném arányos, jogszerű és szakszerű intézkedésnek.
- Miért, mit tehettem volna? Leharapom én is a kezét?
- Például.
- Maradjon már Oszkár! Ha ilyen másnaposan a kávén kívül bármit is a számba veszek, tuti hogy kihányom.
Ennyiben hagyták a dolgot és újra a kerítéshez mentek. Váradi a szájához vette a tölcsért és hangosan adagolta az áldást:
- Itt Váradi József százados! Engedjék el a túszokat és feltartott kezekkel jöjjenek ki az épületből!
Zsánerné odaosont mellé és egy óvatlan pillanatban kitépte leeresztett kezéből a hangosítót.
- Szilárd, hallasz engem? Klári vagyok! Engedd el szépen a túszokat és gyere ki! Majd Manci néni vigyáz a gyerekekre!
---
Az öreglány már nem hallhatta megdicsőülését, amit még Firkász Cézár is diktafonra vett, mert addigra már visszasétált a Boroskancsó Általános Iskola konyhájára, ahol jó étvággyal majszolta az előző napról megmaradt mákos réteseket és túrós buktákat.
---
A kórház hetedik emeleti tárgyalójában lázas beszélgetés folyt. Zsáner Szilárd törte meg az eszmefuttatást:
- Hallottátok? Valaki a nevemet mondta a mikrofonba.
- Teljességgel kizárt dolog!
- Nem, nem. Mintha a feleségem lett volna. Egészen biztosan ő volt!
- Jaj, Szilikém, mit keresne itt a nejed? – kérdezte Csizik Géza.
- Hát az én sem tudom, de csakis a Klári lehetett!
- Ne beszéljél butaságokat, a feleséged vagy a manikűrösnél, vagy a fodrásznál van! Ma kezdődik a Szezámmag Fesztivál, tavaly is hogy kirittyentette rá magát.
- Persze, akkor a lövések sem voltak igaziak, mi? Azokat is csak hallucináltam, ugye?
Steibner főnővér felkapta a fejét:
- Szilárd, szerintem te be vagy szívva!
- Ezt pont te mondod, Irén?
- Pont.
Csizik vetett véget a kibontakozó perpatvarnak, és kioktató hangon osztotta az észt.
- Hagyjátok abba! Ami tuti az az, hogy útban van a felmentő sereg. Biztos vagyok benne, hogy a lövéseket a katonaság adta le. Amikor Irakban szolgáltam, hallottam eleget a puffogtatást. Ez csakis a nehéztüzérség lehetett, felismerem. Talán már tankok is vannak a csatasorban!
Egy kamasz fiú szólt közbe:
- Nem hiszem, hogy a hadsereg lett volna, szerintem csak a rendőrség volt!
- Ne okoskodj fiam, ezt én jobban tudom! Mondom hogy Irakban voltam katonaorvos. Honnan vetted ezt a szamárságot? Túl sok zombifilmet nézel!
- Az lehet, de azokban is először mindig a zsaruk érnek oda a helyszínre és csak utána a hadsereg!
- Botorság!
---
Fél 8 is eltelhetett, mire valamelyikük felvetette, hogy egyhamar nem érkezhet meg a segítség, mivel gyanúsan nagy csend van odakint. Látni ugyan látták a fák koronáján átszűrődő kék jelzőfények villogását, de ennél sokkal több tudomásuk nem volt a külvilágról. Ezért ha ki akarnak kerülni ebből a földi pokolból, előbb-utóbb lépniük kell. Mindannyian a biztonsági főnököt figyelték, hiszen ha valakinek, neki ismernie kell az összes szóba kerülhető menekülési útvonalat. Zsáner a főbejáratot és a többi kaput nem tartotta alkalmasnak az elegáns távozásra, részint azért, mivel feltehetőleg ott tanyázik a legtöbb ördögfajzat, részint pedig azért, mert túlságosan is magukra vonnák a figyelmet. Elmondása szerint az alagsori kazánházból nyílik egy titkos folyosó, amely a régi laktanyához vezet. Még a háború előtt építették, és hosszú időn keresztül légoltalmi pinceként szolgált. A hetediken rekedt társaság tagjaiban azonban ezernyi kérdés merült fel.
- Mi lenne, ha inkább itt várnánk meg amíg megérkezik a segítség?
- Hogy jutunk le oda?
- Miért nem megyünk fel inkább a tetőre?
Zsáner Szilárd megpróbált minden kérdésre megválaszolni, és ész érvekkel alátámasztani álláspontját. Ebből aztán heves vita kerekedett. A többség, köztük a nagy tekintélynek örvendő doki, támogatta az ötletet és úgy határoztak egyhangúlag, hogy követik a szekuritit.
Négyen viszont, Árvai Katalin ápolónővel az élen a tetőre való feljutás mellett kardoskodtak. Mivel egyik frakció sem tudta meggyőzni a másikat, úgy döntöttek, hogy ki-ki megy a maga útjára.
A látszólag egyszerűbbnek és logikusabbnak tűnő, a tetőre való feljutást célul kitűző csapat együttes erővel leszedte az ablakot takaró nehéz halványsárga sötétítőfüggönyt. A hatalmas asztalra terítve Katalin vörös rúzsával nyomtatott öles betűkkel a következőt pingálták: „ITT VAGYUNK”. Bíztak benne, hogy a kintiek pillanatokon belül felfedezik őket.
Miután elkészültek vele, eljött a búcsúzás pillanata. Az ápolónő és Irén egymás nyakába borultak, de utóbbi hiába is próbálta meggyőzni a másikat, az hajthatatlan maradt.
A két galeri jó szerencsét kívánt egymásnak, de titkon mindegyikük azt remélte, hogy ha valakinek baja lesz, az a másik csoport lesz. Zsáner részletesen elmagyarázta, hogyan találják meg a feljárót, de lelke mélyén érezte, hogy hiába jutnak fel oda, hiszen aligha akad olyan helikopterpilóta, aki vállalná egy zombik által megszállt kórházra való leszállást.
A mentősök hordágyra fektették a kényszerű amputáción átesett rendőrt, aki sokkos állapotba került, hogy ellássák sérülését. Infúzióra kötötték, miközben egy orvos próbálta megállítani a vérzést.
A kipurcant zombit hullazsákba rakták, és úgy tervezték, hogy Budapestre szállítják boncolás céljából. Mivel agyveleje szétloccsant a golyótól, azt külön seprűvel és lapátkával helyezték bele egy kisebb zacskóba.
Bartinkovics Váradihoz fordult:
- József, nem fél, hogy katonai bíróság elé állítják?
- Miért állítanának?
- Maga megölt egy embert! Ezt a legkevésbé sem nevezném arányos, jogszerű és szakszerű intézkedésnek.
- Miért, mit tehettem volna? Leharapom én is a kezét?
- Például.
- Maradjon már Oszkár! Ha ilyen másnaposan a kávén kívül bármit is a számba veszek, tuti hogy kihányom.
Ennyiben hagyták a dolgot és újra a kerítéshez mentek. Váradi a szájához vette a tölcsért és hangosan adagolta az áldást:
- Itt Váradi József százados! Engedjék el a túszokat és feltartott kezekkel jöjjenek ki az épületből!
Zsánerné odaosont mellé és egy óvatlan pillanatban kitépte leeresztett kezéből a hangosítót.
- Szilárd, hallasz engem? Klári vagyok! Engedd el szépen a túszokat és gyere ki! Majd Manci néni vigyáz a gyerekekre!
---
Az öreglány már nem hallhatta megdicsőülését, amit még Firkász Cézár is diktafonra vett, mert addigra már visszasétált a Boroskancsó Általános Iskola konyhájára, ahol jó étvággyal majszolta az előző napról megmaradt mákos réteseket és túrós buktákat.
---
A kórház hetedik emeleti tárgyalójában lázas beszélgetés folyt. Zsáner Szilárd törte meg az eszmefuttatást:
- Hallottátok? Valaki a nevemet mondta a mikrofonba.
- Teljességgel kizárt dolog!
- Nem, nem. Mintha a feleségem lett volna. Egészen biztosan ő volt!
- Jaj, Szilikém, mit keresne itt a nejed? – kérdezte Csizik Géza.
- Hát az én sem tudom, de csakis a Klári lehetett!
- Ne beszéljél butaságokat, a feleséged vagy a manikűrösnél, vagy a fodrásznál van! Ma kezdődik a Szezámmag Fesztivál, tavaly is hogy kirittyentette rá magát.
- Persze, akkor a lövések sem voltak igaziak, mi? Azokat is csak hallucináltam, ugye?
Steibner főnővér felkapta a fejét:
- Szilárd, szerintem te be vagy szívva!
- Ezt pont te mondod, Irén?
- Pont.
Csizik vetett véget a kibontakozó perpatvarnak, és kioktató hangon osztotta az észt.
- Hagyjátok abba! Ami tuti az az, hogy útban van a felmentő sereg. Biztos vagyok benne, hogy a lövéseket a katonaság adta le. Amikor Irakban szolgáltam, hallottam eleget a puffogtatást. Ez csakis a nehéztüzérség lehetett, felismerem. Talán már tankok is vannak a csatasorban!
Egy kamasz fiú szólt közbe:
- Nem hiszem, hogy a hadsereg lett volna, szerintem csak a rendőrség volt!
- Ne okoskodj fiam, ezt én jobban tudom! Mondom hogy Irakban voltam katonaorvos. Honnan vetted ezt a szamárságot? Túl sok zombifilmet nézel!
- Az lehet, de azokban is először mindig a zsaruk érnek oda a helyszínre és csak utána a hadsereg!
- Botorság!
---
Fél 8 is eltelhetett, mire valamelyikük felvetette, hogy egyhamar nem érkezhet meg a segítség, mivel gyanúsan nagy csend van odakint. Látni ugyan látták a fák koronáján átszűrődő kék jelzőfények villogását, de ennél sokkal több tudomásuk nem volt a külvilágról. Ezért ha ki akarnak kerülni ebből a földi pokolból, előbb-utóbb lépniük kell. Mindannyian a biztonsági főnököt figyelték, hiszen ha valakinek, neki ismernie kell az összes szóba kerülhető menekülési útvonalat. Zsáner a főbejáratot és a többi kaput nem tartotta alkalmasnak az elegáns távozásra, részint azért, mivel feltehetőleg ott tanyázik a legtöbb ördögfajzat, részint pedig azért, mert túlságosan is magukra vonnák a figyelmet. Elmondása szerint az alagsori kazánházból nyílik egy titkos folyosó, amely a régi laktanyához vezet. Még a háború előtt építették, és hosszú időn keresztül légoltalmi pinceként szolgált. A hetediken rekedt társaság tagjaiban azonban ezernyi kérdés merült fel.
- Mi lenne, ha inkább itt várnánk meg amíg megérkezik a segítség?
- Hogy jutunk le oda?
- Miért nem megyünk fel inkább a tetőre?
Zsáner Szilárd megpróbált minden kérdésre megválaszolni, és ész érvekkel alátámasztani álláspontját. Ebből aztán heves vita kerekedett. A többség, köztük a nagy tekintélynek örvendő doki, támogatta az ötletet és úgy határoztak egyhangúlag, hogy követik a szekuritit.
Négyen viszont, Árvai Katalin ápolónővel az élen a tetőre való feljutás mellett kardoskodtak. Mivel egyik frakció sem tudta meggyőzni a másikat, úgy döntöttek, hogy ki-ki megy a maga útjára.
A látszólag egyszerűbbnek és logikusabbnak tűnő, a tetőre való feljutást célul kitűző csapat együttes erővel leszedte az ablakot takaró nehéz halványsárga sötétítőfüggönyt. A hatalmas asztalra terítve Katalin vörös rúzsával nyomtatott öles betűkkel a következőt pingálták: „ITT VAGYUNK”. Bíztak benne, hogy a kintiek pillanatokon belül felfedezik őket.
Miután elkészültek vele, eljött a búcsúzás pillanata. Az ápolónő és Irén egymás nyakába borultak, de utóbbi hiába is próbálta meggyőzni a másikat, az hajthatatlan maradt.
A két galeri jó szerencsét kívánt egymásnak, de titkon mindegyikük azt remélte, hogy ha valakinek baja lesz, az a másik csoport lesz. Zsáner részletesen elmagyarázta, hogyan találják meg a feljárót, de lelke mélyén érezte, hogy hiába jutnak fel oda, hiszen aligha akad olyan helikopterpilóta, aki vállalná egy zombik által megszállt kórházra való leszállást.
10.
A volt légópincébe igyekvők minden különösebb gond nélkül lejutottak a harmadik emeletre a menekülőlépcsőn. Libasorban haladtak, saroktól sarokig osontak szinte lábujjhegyen. Néha láttak egy-egy zombit, amint az falatozott a tetemekből és időnként félelmetes ordítás szakította meg a baljós csendet. Zsáner ment elől, utána szorosan a többiek. Steibner görcsösen szorította Csizik kezét, ez volt az első alkalom, hogy a munkahelyükön nyilvánosan kifejezték összetartozásukat. Egy helyen, ahol megtört a folyosó íve, Szilárd nem túl nagy elővigyázatosságról tanúbizonyságot téve kikémlelt a fal mögül. Pechére lefejelt egy útbaigazító táblát, amely az urulógia felé mutatta az irányt.
A csattanásra a valamivel távolabb nyers beleket marcangoló mintegy 5-6 élőhalott felriadt. Csupa vér volt mindegyikük, de az világosan látható volt, hogy valaha az osztály dolgozói lehettek. Pillanatokon belül a hang forrása felé vetették magukat, szaladtak mint Carl Lewis az olimpián.
- Vissza, vissza! – ordította most már Szilárd.
Kapkodták a lábukat rendesen az ellenkező irányba. Az egyik férfi valaha akadály- vagy tájfutó lehetett, mert furcsán szökdécselve szedte végtagjait. Ám hiába a tapasztalat, ha óvatlanul elcsúszott egy műanyag tejeszacskón. Úgy esett hasra, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Orrából ömlött a vér. Csizik és egy sörhasú pacák, aki a leghátul futott, észrevette a balesetet. Megtorpantak és visszafordultak, hogy segítsenek neki feltápászkodni. Lehajoltak hozzá, hogy felsegítsék, ám ebben a pillanatban a kanyarban megjelentek a zombik. Undorító fejüket rájuk szegezték és leheletnyi szünet után üldözőbe vették őket.
A két férfi látva ezt, magára hagyta a még mindig zavart tekintetű négykézláb álló szerencsétlent és rohantak tovább a többiek után, ahogy a lábuk bírta. Két bestia rávetette magát és ledöntötte kezéről-lábáról a hátramaradót, ám a másik néhány Csizikék után rontott.
A csapat többi tagja beszaladt a röntgenszobába, ott várták türelmetlenül, hogy beérjék őket társaik. Azok fej-fej mellett haladtak, ám a sörhasú egyre inkább lemaradozott. A doki hallotta maga mögött kétségbeesett zihálását. Ő be is ért hamarosan a helyiségbe, ám amannak még jó pár méter volt hátra. A távolság közte és az üldözők között azonban folyvást csökkent.
A kamasz srácnak kedve lett volna teli torokból szurkolnia, hogy „Fuss, Forrest, fuss!”, de mivel ez az alkalomhoz nem volt méltó, inkább folyamatos „köcsög állatozásba” kezdett torkaszakadtából. Szinte már kéznyújtásnyira volt az illető, amikor gallérját elkapva hátrarántotta az egyik zombi, egyúttal pedig hatalmas darabot harapott ki tarkójából. Az üvöltött mint a fába szorult féreg. A röntgenben lévők négy kézzel csapták be az ajtót és zárták kulcsra azt, még mielőtt az első szörnyeteg nekicsapódhatott volna.
A bentiek kétségbeesett hisztibe kezdtek és Zsánert átkozták, hogy ebbe a lehetetlen helyzetbe hozta őket. Már csak hatan maradtak: a főnővér; a doki; a biztonsági főnök; a kamasz fiú; egy plázacica, szerencséjére sportcipőben és egy harmincas fickó.
Közben az ajtót egyre nagyobb elánnal ütötték a zombik, félő volt, hogy hamarosan ajtófélfástól beszakad. Csapdába kerültek.
Bent csak a neonlámpa adott némi világosságot, hiszen vastag fekete függönyök takarták el a fényt a röntgenben. Csiziknek mentő ötlete támadt:
- Pont alattunk van a reumatológia! Bezártam, miután Szilivel elindultunk, ott biztosan nincsenek halottak!
- Mégis hogy gondolta doktor úr? – kérdezte a fickó – Fogunk egy ásót és addig kaparunk, míg olyan vékony lesz a beton, hogy egyszerűen kilyukad?
- Coki, fiacskám! Kapjuk le a sötétítőket és csomózzuk össze! Az párkányon keresztül leereszkedünk!
---
Jobb ötlet nem lévén úgy is tettek. Zsáner kinyitotta az ablakot, és kieresztette a kötéllé avanzsált függönyt. Másik végét a fal mellett álló szekrény lábához kötötték, bízva abban, hogy megtartja majd őket. Csizik mászott ki elsőként. Mielőtt átlépte a párkányt, két keze közé vette Steibner Irén arcát és forró csókot nyomott szájára.
- Igyekezzetek utánam! – mondta a többiek felé fordulva, akik egyre türelmetlenebbé váltak ahogy egyre jobban döngették az ajtót.
Párduc ügyességgel leereszkedett, majd második emeleti ablakát berúgta a cipőjével. Az üvegszilánkok szanaszét repkedtek a levegőben. Belendült a dolgozószobájába. Idegesen körbepillantott, de nem volt nyoma semmiféle felfordulásnak, zombinak meg pláne nem. Lassan követték őt a többiek. Először a tinédzser srác, aztán Irén, a cicababa, majd a harmincas fickó.
Zsáner Szilárd volt az utolsó. Már ő is átlépte a párkányt, amikor engedett a fenti ajtó és tokostól beszakadt. Elkerekedett a szeme, mert ott állt előtte a vérszomjas horda. Gyorsabb tempóra váltott, szinte már csúszott lefelé. Az első bestia utána ugrott, de csak a függönyt tudta megmarkolni. Látva, hogy leendő áldozatáért még meg kell dolgoznia, veszetten rángatta felfelé a drapériát. Szilárd tehetetlenül figyelte az akciót. Csizik és a fickó kihajolva az ablakon elkapta bokáit és arra ösztökélték, hogy engedje el az alkalmi kötelet.
- Engedd már el, behúzunk! – kiabálták.
Ő azonban nem volt ennyire bátor, de végül leküzdve tériszonyát inkább a zuhanást választotta, mint a kannibálok vacsorájának szerepét. A két férfi tartotta ígéretét és berántotta a reumatológiára. Szegénynek koccant ugyan a feje az üvegbe, de nagyobb baja nem esett.
Ám a zombik sem voltak restek és ők is a mászást választották. Gondolkodni azonban már nem voltak képesek, egyszerre próbálkoztak. Az első alfele már láthatóvá vált, így Csizik kénytelen volt partfisnyéllel megbökdösni az ágyékát kicsit. A fizikai ráhatás hatott, így hamarosan lezuhant a mélybe.
A sors kegye volt, hogy a fenti szekrény sem bírta tovább a terhelést és először csak szakaszosan, majd rohamos sebességgel közeledett a párkányhoz. Azon átbicsaklott, és maga alá temetve a még mindig a drapériába csimpaszkodó büdös dögöket, krátert horpasztott az alant elterülő betonba.
A volt légópincébe igyekvők minden különösebb gond nélkül lejutottak a harmadik emeletre a menekülőlépcsőn. Libasorban haladtak, saroktól sarokig osontak szinte lábujjhegyen. Néha láttak egy-egy zombit, amint az falatozott a tetemekből és időnként félelmetes ordítás szakította meg a baljós csendet. Zsáner ment elől, utána szorosan a többiek. Steibner görcsösen szorította Csizik kezét, ez volt az első alkalom, hogy a munkahelyükön nyilvánosan kifejezték összetartozásukat. Egy helyen, ahol megtört a folyosó íve, Szilárd nem túl nagy elővigyázatosságról tanúbizonyságot téve kikémlelt a fal mögül. Pechére lefejelt egy útbaigazító táblát, amely az urulógia felé mutatta az irányt.
A csattanásra a valamivel távolabb nyers beleket marcangoló mintegy 5-6 élőhalott felriadt. Csupa vér volt mindegyikük, de az világosan látható volt, hogy valaha az osztály dolgozói lehettek. Pillanatokon belül a hang forrása felé vetették magukat, szaladtak mint Carl Lewis az olimpián.
- Vissza, vissza! – ordította most már Szilárd.
Kapkodták a lábukat rendesen az ellenkező irányba. Az egyik férfi valaha akadály- vagy tájfutó lehetett, mert furcsán szökdécselve szedte végtagjait. Ám hiába a tapasztalat, ha óvatlanul elcsúszott egy műanyag tejeszacskón. Úgy esett hasra, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Orrából ömlött a vér. Csizik és egy sörhasú pacák, aki a leghátul futott, észrevette a balesetet. Megtorpantak és visszafordultak, hogy segítsenek neki feltápászkodni. Lehajoltak hozzá, hogy felsegítsék, ám ebben a pillanatban a kanyarban megjelentek a zombik. Undorító fejüket rájuk szegezték és leheletnyi szünet után üldözőbe vették őket.
A két férfi látva ezt, magára hagyta a még mindig zavart tekintetű négykézláb álló szerencsétlent és rohantak tovább a többiek után, ahogy a lábuk bírta. Két bestia rávetette magát és ledöntötte kezéről-lábáról a hátramaradót, ám a másik néhány Csizikék után rontott.
A csapat többi tagja beszaladt a röntgenszobába, ott várták türelmetlenül, hogy beérjék őket társaik. Azok fej-fej mellett haladtak, ám a sörhasú egyre inkább lemaradozott. A doki hallotta maga mögött kétségbeesett zihálását. Ő be is ért hamarosan a helyiségbe, ám amannak még jó pár méter volt hátra. A távolság közte és az üldözők között azonban folyvást csökkent.
A kamasz srácnak kedve lett volna teli torokból szurkolnia, hogy „Fuss, Forrest, fuss!”, de mivel ez az alkalomhoz nem volt méltó, inkább folyamatos „köcsög állatozásba” kezdett torkaszakadtából. Szinte már kéznyújtásnyira volt az illető, amikor gallérját elkapva hátrarántotta az egyik zombi, egyúttal pedig hatalmas darabot harapott ki tarkójából. Az üvöltött mint a fába szorult féreg. A röntgenben lévők négy kézzel csapták be az ajtót és zárták kulcsra azt, még mielőtt az első szörnyeteg nekicsapódhatott volna.
A bentiek kétségbeesett hisztibe kezdtek és Zsánert átkozták, hogy ebbe a lehetetlen helyzetbe hozta őket. Már csak hatan maradtak: a főnővér; a doki; a biztonsági főnök; a kamasz fiú; egy plázacica, szerencséjére sportcipőben és egy harmincas fickó.
Közben az ajtót egyre nagyobb elánnal ütötték a zombik, félő volt, hogy hamarosan ajtófélfástól beszakad. Csapdába kerültek.
Bent csak a neonlámpa adott némi világosságot, hiszen vastag fekete függönyök takarták el a fényt a röntgenben. Csiziknek mentő ötlete támadt:
- Pont alattunk van a reumatológia! Bezártam, miután Szilivel elindultunk, ott biztosan nincsenek halottak!
- Mégis hogy gondolta doktor úr? – kérdezte a fickó – Fogunk egy ásót és addig kaparunk, míg olyan vékony lesz a beton, hogy egyszerűen kilyukad?
- Coki, fiacskám! Kapjuk le a sötétítőket és csomózzuk össze! Az párkányon keresztül leereszkedünk!
---
Jobb ötlet nem lévén úgy is tettek. Zsáner kinyitotta az ablakot, és kieresztette a kötéllé avanzsált függönyt. Másik végét a fal mellett álló szekrény lábához kötötték, bízva abban, hogy megtartja majd őket. Csizik mászott ki elsőként. Mielőtt átlépte a párkányt, két keze közé vette Steibner Irén arcát és forró csókot nyomott szájára.
- Igyekezzetek utánam! – mondta a többiek felé fordulva, akik egyre türelmetlenebbé váltak ahogy egyre jobban döngették az ajtót.
Párduc ügyességgel leereszkedett, majd második emeleti ablakát berúgta a cipőjével. Az üvegszilánkok szanaszét repkedtek a levegőben. Belendült a dolgozószobájába. Idegesen körbepillantott, de nem volt nyoma semmiféle felfordulásnak, zombinak meg pláne nem. Lassan követték őt a többiek. Először a tinédzser srác, aztán Irén, a cicababa, majd a harmincas fickó.
Zsáner Szilárd volt az utolsó. Már ő is átlépte a párkányt, amikor engedett a fenti ajtó és tokostól beszakadt. Elkerekedett a szeme, mert ott állt előtte a vérszomjas horda. Gyorsabb tempóra váltott, szinte már csúszott lefelé. Az első bestia utána ugrott, de csak a függönyt tudta megmarkolni. Látva, hogy leendő áldozatáért még meg kell dolgoznia, veszetten rángatta felfelé a drapériát. Szilárd tehetetlenül figyelte az akciót. Csizik és a fickó kihajolva az ablakon elkapta bokáit és arra ösztökélték, hogy engedje el az alkalmi kötelet.
- Engedd már el, behúzunk! – kiabálták.
Ő azonban nem volt ennyire bátor, de végül leküzdve tériszonyát inkább a zuhanást választotta, mint a kannibálok vacsorájának szerepét. A két férfi tartotta ígéretét és berántotta a reumatológiára. Szegénynek koccant ugyan a feje az üvegbe, de nagyobb baja nem esett.
Ám a zombik sem voltak restek és ők is a mászást választották. Gondolkodni azonban már nem voltak képesek, egyszerre próbálkoztak. Az első alfele már láthatóvá vált, így Csizik kénytelen volt partfisnyéllel megbökdösni az ágyékát kicsit. A fizikai ráhatás hatott, így hamarosan lezuhant a mélybe.
A sors kegye volt, hogy a fenti szekrény sem bírta tovább a terhelést és először csak szakaszosan, majd rohamos sebességgel közeledett a párkányhoz. Azon átbicsaklott, és maga alá temetve a még mindig a drapériába csimpaszkodó büdös dögöket, krátert horpasztott az alant elterülő betonba.
11.
Időközben az Árvai-csoport is megtalálta már a tetőre vezető fémlétrát. Egyikük, egy pittbullnyakú jól megtermett bodybuilder egy vascső segítségével felfeszítette a kanálisra emlékeztető fémfedelet, amin át kijutottak a friss levegőre. Azon nyomban kifeszítették az „ITT VAGYUNK” feliratot és megkönnyebbüléssel nyugtázták, hogy helikoptert hallottak közeledni.
---
A BS-18-as lajstromjelű rendőrségi helikopter pilótája közvetlenül a debreceni repülőtéren tartózkodó Sakáll dandártábornoktól kapta az utasításokat. Már egy ideje Békéscsaba városa felett körözött a rendkívüli állapot miatt, de parancsot kapott, hogy repüljön a kórház felé, mert a tetőn mozgásra lettek figyelmesek a csabai rendőrök.
- Jelentést kérek, vétel! – szólította fel a recsegő rádión Sakáll.
- Vétel. Jelentem négyen tartózkodnak a helyszínen!
- Értettem, vétel. Mit lát?
- Van itt egy nagyméretű lepedő, vétel. A felirat…a felirat a következő: „ITT VAGYUNK”. Vétel.
- Vétel.
- Várjon, uram! Az egyikül levette a trikóját és azzal legyez körkörösen a feje felett. Vétel.
- Értettem, vétel. Mit lát?
- Uram, az iménti mellkasára nagyméretű halálfej van tetoválva! Vétel.
- A mocskos terroristák! Át akarnak ejteni minket! Vétel. Azonnal nyisson tüzet! Vétel.
- Igenis uram, értettem. vétel.
Azzal hüvelykujját a botkormány piros gombjára helyezte és a másodperc tizedrésze alatt golyószóró-sorozattal szórta meg a terepet. Miután megbizonyosodott, hogy nincs több mozgás, győzelmi kört írt le a kórház és az SZTK felett, aztán visszakanyarodott abba az irányba, ahonnan érkezett.
---
Hat szinttel alattuk a reumatológián, Csizik Géza megbontott egy üveg gyümölcsvodkát, amelyet a hűtőszekrényből halászott elő.
- Ez majd bátorságot önt belénk! – felkiáltással koccintott a sebtében telitöltött gazdátlan poharakkal, amiket a cicababán kívül csak nem akart felhajtani senki. A doki elidőzött a nő domborulatain, ám látva, hogy Steibner rosszalló pillantásokat vet rá, inkább az italára összpontosított.
A harmincas fickó szórakozottan vizsgálta a polcon sorakozó ólomkatonákat, melyeket Géza gyermekkora óta gyűjtött. Gyermeke nem lévén, munkahelyén tartotta őket.
A főnővér ösztökélte a társaságot, hogy ideje lenne lassan kigondolni, hogyan jutnak le az alagsori kazánházba. Zsáner az asztalnál cigarettázott és úgy tűnt lement alfába, ami persze nem volt igaz, hiszen teljes agykapacitását a végrehajtás kifundálására fordította. Egy perc múlva előállt az ötlettel.
- Meg van! Egyszerűen lesétálunk a menekülőlépcsőn, ahogy eddig is tettük.
- Hát ez nagyszerű, Szilikém! – válaszolta Csizik – Csak mosolygunk rájuk, ezek a szörnyszülöttek meg majd előzékenyen utat nyitnak nekünk… Brávó! – fűzte hozzá iróniával.
- Géza, nyisd csak ki megint azt a hűtőt!
Amaz szemeit bandzsítva a képtelenség hallatán eleget tett barátja kérésének, de fogalma sem volt mi fog ebből kisülni.
- Jól látom cimbora, sajttal töltött pulykamell van abban a zacskóban?
- Az. Miért? – értetlenkedett a doki.
- Süssük ki és csalétekként használjuk!
- Ekkora lúzerséget én még nem hallottam – fakadt ki a plázacica.
- Miért, tudsz jobbat? Inkább a te melled legyen a csali mint a pulykamell? – vágta oda neki a kamasz.
---
Steibner a szilikonos dudájú segítségével kisütötte villanyrezsón a húsokat. A harmincas fickónak – akiről időközben kiderült, hogy Vili a neve – kedve lett volna felfalni az összeset, mivel szeme kopogott az éhségből, de csak egy szeletet tudott elcsenni és rövidnadrágja zsebébe csúsztatni, mikor nem figyelt senki.
- Hölgyeim és uraim, ezzel meglennénk. Ám először kapjunk el egy halottat, meg akarom vizsgálni. Talán még orvosi Nobel-díjat is kapok a felfedezésért! Harcra fel, indulhat a zombivadászat! – adta ki a parancsot Csizik Géza.
Időközben az Árvai-csoport is megtalálta már a tetőre vezető fémlétrát. Egyikük, egy pittbullnyakú jól megtermett bodybuilder egy vascső segítségével felfeszítette a kanálisra emlékeztető fémfedelet, amin át kijutottak a friss levegőre. Azon nyomban kifeszítették az „ITT VAGYUNK” feliratot és megkönnyebbüléssel nyugtázták, hogy helikoptert hallottak közeledni.
---
A BS-18-as lajstromjelű rendőrségi helikopter pilótája közvetlenül a debreceni repülőtéren tartózkodó Sakáll dandártábornoktól kapta az utasításokat. Már egy ideje Békéscsaba városa felett körözött a rendkívüli állapot miatt, de parancsot kapott, hogy repüljön a kórház felé, mert a tetőn mozgásra lettek figyelmesek a csabai rendőrök.
- Jelentést kérek, vétel! – szólította fel a recsegő rádión Sakáll.
- Vétel. Jelentem négyen tartózkodnak a helyszínen!
- Értettem, vétel. Mit lát?
- Van itt egy nagyméretű lepedő, vétel. A felirat…a felirat a következő: „ITT VAGYUNK”. Vétel.
- Vétel.
- Várjon, uram! Az egyikül levette a trikóját és azzal legyez körkörösen a feje felett. Vétel.
- Értettem, vétel. Mit lát?
- Uram, az iménti mellkasára nagyméretű halálfej van tetoválva! Vétel.
- A mocskos terroristák! Át akarnak ejteni minket! Vétel. Azonnal nyisson tüzet! Vétel.
- Igenis uram, értettem. vétel.
Azzal hüvelykujját a botkormány piros gombjára helyezte és a másodperc tizedrésze alatt golyószóró-sorozattal szórta meg a terepet. Miután megbizonyosodott, hogy nincs több mozgás, győzelmi kört írt le a kórház és az SZTK felett, aztán visszakanyarodott abba az irányba, ahonnan érkezett.
---
Hat szinttel alattuk a reumatológián, Csizik Géza megbontott egy üveg gyümölcsvodkát, amelyet a hűtőszekrényből halászott elő.
- Ez majd bátorságot önt belénk! – felkiáltással koccintott a sebtében telitöltött gazdátlan poharakkal, amiket a cicababán kívül csak nem akart felhajtani senki. A doki elidőzött a nő domborulatain, ám látva, hogy Steibner rosszalló pillantásokat vet rá, inkább az italára összpontosított.
A harmincas fickó szórakozottan vizsgálta a polcon sorakozó ólomkatonákat, melyeket Géza gyermekkora óta gyűjtött. Gyermeke nem lévén, munkahelyén tartotta őket.
A főnővér ösztökélte a társaságot, hogy ideje lenne lassan kigondolni, hogyan jutnak le az alagsori kazánházba. Zsáner az asztalnál cigarettázott és úgy tűnt lement alfába, ami persze nem volt igaz, hiszen teljes agykapacitását a végrehajtás kifundálására fordította. Egy perc múlva előállt az ötlettel.
- Meg van! Egyszerűen lesétálunk a menekülőlépcsőn, ahogy eddig is tettük.
- Hát ez nagyszerű, Szilikém! – válaszolta Csizik – Csak mosolygunk rájuk, ezek a szörnyszülöttek meg majd előzékenyen utat nyitnak nekünk… Brávó! – fűzte hozzá iróniával.
- Géza, nyisd csak ki megint azt a hűtőt!
Amaz szemeit bandzsítva a képtelenség hallatán eleget tett barátja kérésének, de fogalma sem volt mi fog ebből kisülni.
- Jól látom cimbora, sajttal töltött pulykamell van abban a zacskóban?
- Az. Miért? – értetlenkedett a doki.
- Süssük ki és csalétekként használjuk!
- Ekkora lúzerséget én még nem hallottam – fakadt ki a plázacica.
- Miért, tudsz jobbat? Inkább a te melled legyen a csali mint a pulykamell? – vágta oda neki a kamasz.
---
Steibner a szilikonos dudájú segítségével kisütötte villanyrezsón a húsokat. A harmincas fickónak – akiről időközben kiderült, hogy Vili a neve – kedve lett volna felfalni az összeset, mivel szeme kopogott az éhségből, de csak egy szeletet tudott elcsenni és rövidnadrágja zsebébe csúsztatni, mikor nem figyelt senki.
- Hölgyeim és uraim, ezzel meglennénk. Ám először kapjunk el egy halottat, meg akarom vizsgálni. Talán még orvosi Nobel-díjat is kapok a felfedezésért! Harcra fel, indulhat a zombivadászat! – adta ki a parancsot Csizik Géza.
- Státusza
Hasonló témák
