Íme egy saját vers, nem igazán jó, de hozzászólásnak megteszi
Fájdalom
"Fájdalmamban bánatomat az égbe kiáltanám:
Miért tetted ezt velem? Miért nincs többé hazám?
De nem teszem, mert tudom, úgysem hallanád meg,
s ha meghallanád is, újra eldobnád szerelmemet.
Emlékszem, mikor először kimondtad: szeretlek,
akkor az öröm, s a szenvedély járta át szívemet...
...de most, ha belenézek, csak ködöt látok, sötétséget,
s érzem, többé soha nem fürdik már a szerelem fényében.
Nem maradt más, csak az örök éj és magány,
nem létezik férfi, akinek újra odaadnám.
Nem létezik, mert csak Te lehetsz az, kiért örökké dobog,
mert bár neked nem kell, még most is Te birtoklod...
De fájdalmamat végül mégis az égbe kiáltom:
Miért tetted ezt velem? Miért lett minden csak álom?
Választ nem kapo, s Te nem hallod meg szavaim,
így hát a földre rogyok, görnyedek...arcomat mossák forró könnyeim..."