Sziasztok!
Kamilláról szóló verseket keresek, ebben szeretném a segítségeteket kérni.
Sajla
Itt a ch-n ismerkedtem meg Tóth Annával, akinek sok versét, meséjét, meséskönyvét feltettem már eddig is. Azóta nagyon jó barátság alakúlt ki köztünk. Emlitettem neki, hogy kamilláról szóló verset kerestem, de nem találtam a neten.
Irt egyet, fogadjátok szeretettel.
Tóth Anna: Kamilla
Fehér szirmú kis kamilla,
szép sárga a fészked,
sok ezernyi testvérkéddel
díszíted a rétet.
Olykor, hogyha beteg vagyok,
te gyógyítod lázam,
illatozó arany teád
kortyolgatom bátran.
Nézd csak, most a kulacsomból
megöntözlek téged,
s mielőtt még hideg tél lesz
eljövök majd érted.
Fehér szirmú kis kamilla,
szép sárga a fészked,
sok ezernyi testvérkéddel
díszíted a rétet.
Olykor, hogyha beteg vagyok,
te gyógyítod lázam,
illatozó arany teád
kortyolgatom bátran.
Nézd csak, most a kulacsomból
megöntözlek téged,
s mielőtt még hideg tél lesz
eljövök majd érted.
Egy aranyos mesét is találtam a kamilla virágról
A jóságos kamilla
Egy zöld mező kellős közepén nőtt egy kis kamillavirág. Kihajtogatta zöld leveleit, vékonyka szárát az ég felé nyújtotta és kitárta fehér szirmait, hogy aranysárga szemével jól megnézze a napot.
„- Jó reggelt! Itt vagyok!- köszöntötte a világot.
Fölötte kék volt az égbolt, felragyogott a nap, de még ott csillogott a fűszálakon a hajnali harmat. A legjobban egy pillangó tetszett a kis kamillának, mely leginkább egy virághoz hasonlított.
„- Jó reggelt!- kiáltott rá a kamilla.
„- Jó reggelt!- köszönt a pillangó is. – Engedd meg kérlek, hogy egy csepp harmatot igyak virágkelyhedből.
A pillangó leereszkedett, és három korty harmattal ontotta szomját.
„- Köszönöm!- suttogta a virágnak, és tovalibbent, mint egy ragyogó virág a zöld mező felett.
„- Jó utat! – kiáltotta még a kis fehér virág.
„- Kinek köszönsz? Kinek kívánsz jó utat? – morogta egy kis fekete bogár a fűszálak közül. – Nézz rám inkább, és hívj meg ebédre!”
„- Jaj, kérlek! Gyere, és edd tele magad virágporral! – mondta a jó kis kamilla.
A kis fekete bogár jól belakott, és tovarepült a zöld mező felett.
„- Szerencsés utat!- integetett neki a kamilla.
Délre járt az idő. A nap magasan járt az égen. Ekkor egy légies szitakötőt pillantott meg aranyszemével a kis virág. Gyorsan repült, csak úgy surrogtak szárnyacskái. Mikor szárnyai elfáradtak, kérlelte a kamillát:
„- Kedves jó kamilla, engedd meg kérlek, hogy megpihenjek fehér virágtányérodban!
A szép szitakötő, pihent egy kicsit, ide-oda ringatózva a virágon.
„- Köszönöm neked, jó kamilla!”
„- Csodaszép volt életem első napja – gondolta a kamilla. – Lassan esteledik…de ki sírdogál ott?
„- Csak én! – szipogott egy kis pók a szomszéd fűszálon. – A nap már elbújt, a hideg köd pedig közeleg a mező felett. Nem tudom, hol alszom ma éjjel, hová bújok a köd és a békák elöl!”
„- Ne légy szomorú, bújj gyorsan ide, majd betakarlak szirmaimmal.
A kis pók bebújt a kamilla szirmai közé, és puhán édesen aludt egész éjjel. A köd pedig hidegen, lassan végigsuhant a mezőn, megsimogatva a fűszálakat és a jó kamillát.
„- Aludj kis kamilla, aludjál! Álmod legyen édes!”
( orosz népmese nyomán)