nyugdíjba vonulás
Kedves fórumozók!
Minden egyes nap tanítók, tanárok ezrei változtatnak meg fiatal életeket munkájukkal.
Én egy tanító néninek szeretnék emléket állítani 40 éves pályafutása végén, aki a napokban kerül nyugdíjba( sajnos meglehetősen méltatlan módon-anyagi forráshiánnyal indokolva a kiadatlan szabadságát…stb.).
Hálás vagyok, hogy Vele dolgozhattam, s figyelhettem, ahogy segített legyőzni a félénkséget, képes volt felszítani a képzelőerőt, s kitűnő útmutatással látta el az őt körbevevő tanítványokat.
Lehet, hogy a világ, amelyben ma élünk rideg, kemény és kegyetlen. Az oktatást is sok támadás éri, kívülről és belülről is. Folyamatát sokan csak futószalagnak tekintik, pedig a tanulásnak sokkal többnek kell lennie, mint az egészből egy résznek.
S azt szeretném, ha ezzel az emlékkel a pályafutására gondol, ne csak horzsolások és zúzódások, hanem rózsák is eszébe jussanak - olyan pillanatok, melyeket nem csak az emlékeiben,hanem a szívében őriz.
Kérlek Benneteket, ha van ötletetek, segítsetek!