<TABLE id=table86 cellSpacing=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" height=30>
Az Otthon keresése
</TD></TR><TR><TD width="100%" height=30>
Laurelynn Martin halál közeli élménye
</TD></TR><TR><TD width="100%" height=30>
</TD></TR><TR><TD width="100%">
<SMALL> Laurelynn Martin igéretes tenisz karrierje csúcsán volt, amikor egy végzetes kimenetelű sebészeti rutinműtét átküldte őt a fény, a szépség és a szeretet eksztatikus túloldali világába." Otthon volt - Otthon a Fényben! Most részletek következnek Searching For Home című könyvéből, amelyben leírja halál közeli élményét. Van egy weboldala is. Könyve egy fiatal nő szerelmének, reményének és a halálból való visszatérése utáni gyógyulásának erőteljes története. Ken Ring így ír róla: </SMALL>
<SMALL>" Laurelynn Martin halál közeli élményéről és megváltozott életéről szóló könyve megváltoztathatja a te életedet is. Sok könyvet írtak már ebben a témakörben, de ez spirituálisan az egyik leggazdagabb. Ezen túl pedig egy remek, inspiráló történet lelki átalakulásról, gyógyulásról. Megérdemli, hogy klasszikussá váljon. "</SMALL>
<HR color=#0000ae noShade SIZE=1>
<SMALL>Segített felcsúszni a műtőasztalra, és egy anyai pillantást vette rám. "Ne aggódjon! Tudjuk, hogy ez az első alkalom. Igyekezni fogunk, hogy a legkellemesebb tapasztalata legyen. "</SMALL>
<SMALL>Ezekkel a bíztató szavakkal zuhantam álomba. Felébredtem, és ott találtam magam a testem fölött lebegve, kissé tőle jobbra. Lefelé néztem, figyeltem az orvoscsoport erőfeszítéseit, amint megpróbálnak életet lehelni az alattam levő élettelen testbe. Közönyösen szemléltem a jelenetet. A műtős csapat kétségbe volt esve. Mindenhol piros szín volt, a köpenyükre fröccsenve, a padlóra fröccsenve, és egy élénk színű tócsa ebből a folyékony valamiből a szélesre tárt hasüregben. Abban a pillanatban nem tudatosult bennem, hogy az a test, amelyen dolgoznak, az az enyém! Egyébként is mindegy volt. A szabadság lebegő állapotában voltam, fájdalom nélkül, és pompásan éreztem magam. Szerettem volna odakiáltani az alattam levő zaklatott embereknek: "Hé! Én jól vagyok. Fantasztikus itt fent! " De annyira intenzíven dolgoztak, hogy nem akartam megzavarni erőfeszítéseiket. </SMALL>
<SMALL>S akkor elindultam egy másik világba, ahol abszolút béke volt. Mivel nem volt fizikai testem, akadálymentesen mozogtam. Felfelé lebegtem a sötét űrben, ahol nem volt félelem, fájdalom, és félreértés, hanem csak jó érzés. Tökéletes boldogság vett körül, a feltétel nélküli szeretet és elfogadás zéró atmoszférájában. A sötétség meleg volt és lágy, a szeretet selymes végtelen takarója. A teljes béke szabadsága túlment minden ekszatikus érzésen, amelyet a Földön valaha is éreztem. A távolban, egy ragyogó fehér horizontot láttam, arany fény hívogatott előre. </SMALL>
<SMALL>Amint a csillogás fokozódott, és körülölelő sugarak nyúltak ki értem, éreztem, hogy az idő, ahogy mi ismerjük, nem létezik. Idő és létezés - a múlt, a jelen és a jövő keveredése és egybefonódása volt ebben az egyetlen pillanatban. A mindentudás érzete ölelt körül. Minden apró részem elégedett volt, ezzel a szavakkal lel nem írható, feltétel nélküli szeretettel. Minden kérdésre megjött a válasz. Belső béke és megértés jött létre bennem, ráadásul mindenféle harc és igyekezet nélkül. </SMALL>
<SMALL>Bevillant az elmémbe, hogy ez volt talán az a kellemes élmény, amelyről a nővér beszélt. Megértettem, miért nem fejtegette bővebben. Szavak és meghatározások valahogy nem adják vissza az élmény lényegét. </SMALL>
<SMALL>Csodáltam a fény szépségét, amely egyre közelebb vonzott. Sugárzó melegséget éreztem, végtelen szeretetet és örök békét. Úgy éreztem magam, mintha otthon lennék – otthon a fényben. Mielőtt még jobban elmerültem volna a ragyogásban, sok szellemre figyeltem fel magam körül. Körülvettek, átöleltek és támogattak utamon, gyengédségükkel, tudásukkal és vezetésükkel. Az egyiket éreztem jobbom felől közeledni. Amikor ez a barátságos jelenlét előre jött, nagy örömmel ismertem fel benne 30 éves sógoromat, aki 7 hónappal azelőtt halt meg rákban. Az én esszenciám elindult, hogy találkozzon az ő esszenciájával. </SMALL>
<SMALL>Szemeimmel nem láthattam, füleimmel nem hallhattam, mégis ösztönösen tudtam, hogy ő "Wills." Hallottam mosolyát, láttam nevetését és éreztem humorát. Látszólag ennek nincs értelme, de mégis van. El voltunk választva, de egyek voltunk. Olyan volt, mintha hazaérkeztem volna, és a sógorom üdvözölne ebből az alkalomból. Rögtön arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy vele lehetek, mert helyrehozhatom halála előtti utolsó találkozásunkat. Ugyanis nem szántam elég időt egy igazi beszélgetésre, amikor kérte, a zsúfolt beosztásom miatt, és ezért utána szomorúnak éreztem magam és egy kicsit bűnösnek. Most azonban rájöttem, hogy ő nem ítélt el ezért engem, csak én magamat. Az ő helyzetében voltam – haldokolva, és szerettem volna minden szerettemtől elbúcsúzni, és amikor találkoztam emberekkel, mint velem is például, nem értettek meg. " – Nem értették, hogy a világban szerzett javakat, pénzt vagy ismertséget nem viheted magaddal amikor meghalsz. Az egyetlen amit magaddal vihetsz, a szeretet, amit adtál.</SMALL>
<SMALL>Wills egész életében szeretetet adott. Bizonyos értelemben kész volt elhagyni fizikai világunkat, és folytatni munkáját a szellemvilágban. Olyan emberek, mint pl a nővérem, aki ittmaradt a szerettei nélkül, néha nem értik. El ne felejtsem elmondani Gwennek a felfedezésemet. </SMALL>
<SMALL>Akik elmennek, azok egy szerető űrben vannak, ahol segítik, megértik őket, és van céljuk. Az ő távozási széndékuk nem okoz szomorúságot és bánatot másoknak, hanem inkább megdicsőítik az isteni tervet. Ez az ő idejük az átváltozásra, hogy lelkük folytathassa a fejlődést. Gyakran az eltávozott szeretett lény segít, szolgál és vezet majd másokat. </SMALL>
<SMALL>Wills gyengéd vezetése lehetővé tette számomra, hogy felismerjem ártatlanságomat. Rögtön megértettem, hogy az élet az emberekről szól és nem a hajszáról. Én első helyre tettem a lázas tevékenységet, mint eszközt, amellyel támogatást és szeretetet szerezhetek az emberektől. Amint ezt megértettem, megbocsájtottam magamnak, és e megbocsájtásban szeretetet kaptam viszonzásképpen. </SMALL>
<SMALL>Ha szeretetet adunk, akkor hatalmas szeretetet kapunk vissza, és tapasztalunk meg az univerzumtól. </SMALL>
<SMALL>Wills olyan volt számomra mint a "Karácsony Szelleme." Végigtekintve múltamon, új felfedezésekre vezettek rá magamban. Sok eseményt mutattak egyszerre. Két példára emlékszem. Amikor 5 éves voltam, addig csúfoltam Tammy Fowlert, egy másik ötéves lányt, amíg elsírta magát. Most abban a különleges helyzetben voltam, hogy érezhettem, amit Tammy érzett. Az ő frusztrációja, könnyei, és elutasítottság érzése most az enyémek voltak. Hatalmas szánalmat éreztem e gyermek iránt. Tammy voltam, és szükségem volt szeretetre, törődésre és megbocsájtásra. Az esszenciám most szeretetet adott mindkettőnk számára, – egy olyan mély és gyengéd szeretetet, amilyen anya és gyermeke között van. Rájöttem arra, hogy amikor valaki mást megsértek, magamat sértem meg. Ismét megtapasztaltam azt, hogy minden egy. </SMALL>
<SMALL>A következő incidens hasonló volt. Csúfot űztem Billy Bradley-ből, egy vézna, rosszul táplált, asztmatikus gyerekből. Később, 17 éves korában meghalt, agyi ütőértágulat következtében. Úgy tűnt ő is ugyanabbna a világban van jelenleg, mint én. Még nem voltam biztos abban, hol vagyok. Amikor Billy 12 éves volt, írt nekem egy szerelmes levelet, amelyet visszautasítottam. Most megtapasztaltam fájdalmát, ami az én fájdalmam lett. Ugyanabban az időben, hatalmas szeretetet éreztem e fiú iránt és magam iránt is. Mostani vele való kapcsolatom túlment a fizikai szinten, éreztem a lelkét. Egy vibráló, ragyogó fény lángolt a belsejében. Felejthettelen pillanat volt, amikor éreztem szellemének erejét és vitalitását, különösen annak tudatában, hogy mennyi baja volt a testével amíg élt. </SMALL>
<SMALL>Az üzenet tiszta volt. Az üzenet – SZERETET.</SMALL>
<SMALL>Mindenek előtt és mindenek felett egy dolgot kell elöször megtanulnunk: szeretni valakit ítélkezés nékül és feltétel nélkül. Akkor fogunk igazából mindenkit és mindent egyformán szeretni. </SMALL>
<SMALL>Ráébredtem milyen fontos emberek voltak az életemben, milyen fontos volt elfogadni és szeretni őket. És végül megértettem azt, amit egy öreg mohikán mondott, amikor cserkész voltam. "Soha ne ítélj meg egy másik asszonyt, amíg nem mentél egy mérföldet az ő mokasszinjában. "</SMALL>
<SMALL>Ahogy végignéztem az életemet Wills társaságában, kész voltam az ítélettel, emlékszem, amint azt gondoltam, "Rossz dolgokat tettem az életemben." Kérdésemre válasz jött, mielőtt még befejezhettem volna a gondolatot. </SMALL>
<SMALL>Életed minden eseménye lényeges. Ha megértesz minden eseményt, még azokat a tapasztalatokat is, amelyeket jelentéktelennek gondolsz, az nagy tudatosságot és együttérzést fog kialakítani benned. </SMALL>
<SMALL>Amikorra életmozim befejetődött, mindent megértettem. Majdnem egy katartikus felszabadulás volt. Azért csak majdnem, mert érzelmeket meg tapasztaltam ugyan, de a könnyek fizikai jelei nélkül. Mély megértés és együttérzés költözött szívembe. Eddig soha nem szakítotam időt arra, hogy végiggondoljam cselekedeteim miképpen érintenek másokat, és hogy kezelem magam. Szomorúságot éreztem minden nem tudatos cselekedetem miatt. Utána viszont annak tudatában, hogy az egy nem tudatos korszakom volt, elengedtem minden bánatot, amit csak okoztam, és örömmel eltelve továbbléptem a megbocsájtásba. </SMALL>
<SMALL>Más gondolatok is felmerültek bennem. Emlékszem azt gondoltam: "Most megvan. Minden dolog létünkkel kapcsolatban értelmet nyert. " Voltak további kérdéseim is Wills-hez. Az információk áramlása azonnali volt és megnyugtató. Ő egyre csak azt mondta: "Minden tudásnak már a birtokában vagy. Csak egyszerűen elfelejtetted. "</SMALL>
<SMALL>Én ugyan nem úgy éreztem, mintha tudnék bármit is, mégis volt egy hely bennem, ami tudott mindent. Megkérdeztem Wills-t, hogy maradhatok-e? Ő azt mondta: "Ez még nem a te időd. Hiba történt. Vissza kell menned. "</SMALL>
<SMALL>Emlékszem, hogy arra gondoltam: "Ok, visszamegyek, de vissza tudok jönni ide."</SMALL>
<SMALL>Szinte uugyanabban a pillanatban az ő gondolatai már az enyémek is voltak: "Nem veheted el a saját életedet. Az öngyilkosság számodra nem válasz. Nincs értelme. Vissza kell menned, és élni az életedet, megvalósítani az életcélodat. "</SMALL>
<SMALL>Azt feleltem: "Értem, de nem akarok vissza menni. "</SMALL>
<SMALL>Wills gondolata ismét azonnal megjött: "Minden rendben lesz. Mi nem megyünk sehova. Itt fogunk várni rád. " Utolsó közlése ez volt: "Mondjad meg a nővérednek, hogy jól vagyok. "</SMALL>
<SMALL>Ezekkel a végső gondolatokkal, éreztem, hogy már megyek is vissza. Zuhanok lefelé a sötétségen keresztül. Nem féltem. Egy pillanat múlva pedig már azt éreztem, hogy csúszok vissza a testembe. </SMALL>
</TD></TR><TR><TD width="100%" height=20></TD></TR><TR><TD width="100%" height=15><TABLE id=table87 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" colSpan=2><TABLE id=table88 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>
<SMALL>"Szeretni annyi, mint bepillantást nyerni a mennybe."</SMALL><SMALL> - Karen Sunde</SMALL>
</TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=2 height=20></TD></TR><TR><TD>
</TD><TD></TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=2>
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>