Csodálatos gyógyulásom története.
2009-08-19 én kezdödik történetem a várva várt kicsilányunk születésénél. A szülés a vártnál sokkal hosszabbra és nehezebbre sikeredett. 36 órán keresztül tartott folyamatos fájásokkal. Ennek a nehéz szülésnek a következtében egy vérrög alakult ki a fejemben, ami borzasztó fejfájással járt. A jobb szemem mögött volt a rög így a jobb szememmel alig láttam. De a fejfájás miatt is csak besötétitett szobában tudtam létezni annyira zavart a fény. Kórházba kerültem ahol szerencsére megengedték hogy a gyönyörörü újszülött kislányom is velem lehessen. Ez nagyon jó érzés volt hogy együtt lehettünk, bár nehéz volt öt is ellátni folyamatos fájdalmak mellett. Nagyon megrémültünk nem tudtuk hogy ennek mi lesz a vége. Végigfutott a fejemben a legrosszabb és borzasztó érzés volt, arra gondolni hogy lehet hogy nem lehetek itt a lányaimat felnevelni. Nem voltam felkészülve a búcsúra, élni akartam. Kb. 1 hétig tartott mire a vérhigító gyógyszereket beállították. Addigra a fejemben az az örült nyomás is csökkent így a fejfájás is elviselhetöbb lett. Hazangedtek a kórházból úgy hogy a párom adta az injekciókat a hasamba és hetente 3 szor kellett vérvételre járnom és szemészetre. Fél évig kellett szednem a vérhigítókat, utánna visszahívtak kontrollra. Újból megcsinálták az agyröntgent. Jó hírekre számítottam, de a neurológusom sajnos rossz hírrel várt. A vérrögböl már csak foszlányok maradtak ugyan, viszont az az ér ahol a vérrög volt beszükült és nem volt megfelelö a véráramlás, mert a vér talált más utat amerre haladjon. Ez nem volt túl jó hír. Az orvos sem tudta pontosan hogy mit fognak velem kezdeni, azt mondta hogy a másik városban levö kollegáival egyeztetni fog és jelentkezik. Eltelt néhány hét és az orvos felhívott, hogy szeretne még egy másik fajta röntgenvizsgálatot is csinálni hogy mégegyszer megnézzék hogy mi történik a buksimban.
Miközben vártam a vizsgálati idöpontra furcsa fájásokra lettem figyelmes a hasam jobb oldalán mindíg étkezés után. Nem tudtam mire vélni. Volt olyan éjszaka hogy sírva mentem körbe körbe a lakásban annyira fájt. Fájdalomcsillapítók legtöbbször segítettek a fájdalmon. Na gondoltam magamban márcsak ez hiányzik hogy valami legyen a gyomrommal is.
Március 26.án egy jó zsíros hagymáspörkölt elfogyasztása után kb 1 órával olyan borzasztó hasgörcsöm lett, hogy kórházba kellett szállítani. Ott megállapították, hogy az epevezetékben 2 epekövem és az epehólyagban pedig egy nagyobb és két kisSebb epekö van. Ezek okozták a panaszaimat az utobbi idöben. A sebész azt mondta hogy minél hamarabb meg kell müteni. Eltávolítani az epehólyagot és az epevezetékböl pedig eltávolítani a köveket. Akkor még semmit sem tudtam az epekövekröl, azt sem tudtam mi fán terem ezért tudakoltam az orvostól, hogy ezek a kövek maguktól nem tudnának véletlenül eltávozni. Elmagyarázta, hogy ennek nagyon pici az esélye, mert ahol az epevezeték csatlakozik a bélhez ott egy záróizom van épp azért hogy a bélböl visszafelé ne jöjjenek a dolgok. Ezért nagyon pici az esélye annak hogy onnan valami magától távozzon. Én pedig erre azt mondtam, hogy a nagyon pici esély az nekem tökéletes mert akkor van esély. És elhatároztam magamban hogy kihasználom azt a nagyon pici esélyt. Bár sokszor amikor a fájdalom a tetöfokán volt elbizonytalanodtam ebben a döntésemben, ugyanakkor bármit megtettem volna, hogy ne kelljen megmüteni. Annál is inkább mert a picilányom még mindíg szopizik és éjszakánként többször is felkel és csak a cici tudja öt megnyugtatni, ha engem még csak 3 napra is befektetnek a kórházba az öt is és engem is nagyon meg fog viselni. És én ezt nem akartam.
Nem tudtam mitévö legyek. Attól a naptól kezdve az epegörcsök minimum napi kétszer jelentkeztek. Mindent elolvastam amit csak lehetett ebben a témában. És odafigyeltem az étkezésemre. Semmi olyat nem kockáztattam meg ami epegörcsöt okozhat. Nagyon kicsire szükült a megehetö ételek listája, de nem bántam, meg kell tennem mindent ami tölem telhetö volt. Kávét, tejfölt, csokit, fagyit, tojást, vajat, sajtot, friss zöldségeket, gyümölcsöt és még sok sok mindent teljesen kiiktattam az étrendemböl. 15 kg ot lefogytam, de az epegörcsök csak nem akartak elmúlni. Minden nap olyan görcseim voltak, hogy magzathelyzetben hintázva vártam hogy túl legyek rajta. Az étkezések után maximum 2 órával jöttek a görcsök és 20 perctöl 2 óráig tartottak.
Ez nem volt elegendö, valami mást még tennem kellett. Felhívtam a jóbarátomat Dezsöt és megkértem hogy tanítson meg a reikire vagy pránanadira vagy bármire, hogy tudjam magamat is kezelni itthon. Azt mondta rendben megtanítalak, de elöbb el kell utazzak, ha visszajöttem csinálunk kezeléseket és elmondom mit kell tenned.
Mikor visszaért küldött egy emailt, ezzel a szöveggel: Eric Perl tanfolyamán voltam olvass utánna. Amikor elkezdtem utánnanézni ki is az az Eric Perl egyböl tudtam hogy erre vártam. Még aznap megszereztem a könyvét és kétszeri nekifogásra ki is olvastam. Elvarázsolt a könyv teljesen. Már az elsö oldalaknál éreztem az energiákat a kezeimben és körülöttem mindenhol.
Türelmetlenül vártam, hogy Dezsö eljöjjön és adja az elsö kezelést. Már elsö alkalommal is reagált a testem a kezelésre. A szemeim folyamatosan mozogtak, nem tudtam kontrolálni, az arcom olyan furcsa torzulásokra kényszeredett hogy szinte ilyesztö volt. Kezeim is mozogtak ide oda. De a legcsodálatossabb az volt amilyen állapotba kerültem az energiától. Az a leírhatatlan nyugalom és boldogság állapota, nem is akartam “visszajönni” onnan, bárhol is voltam. Csodálatos érzés volt. Néha mintha lebegett volna a testem az ágytól néhány centire.
Kicsit csaltunk is mert a harmadik kezelés után mondtam Dezsönek, hogy jöjjön még többet és adjon több kezelést is mert olyan jó abban az energiában fürödni. Gondoltam ártani nem árthat.
Sokszor esténként én is “elöhoztam” az energiát, hogy vele aludjak el és éjszaka “dolgozzon” rajtam. Egyszer amikor felébredtem 2 vízhólyag keletkezett egymás mellett a tenyeremen. Gondolom ezzel is visszaigazolva, hogy a “munka folyamatban van”.
Az epegörcsök teljesen ugyan nem szüntek meg, de egyre kevessebbszer görcsöltem be. A 3. kezelés után kaptam pont idöpontot az agyröntgenre. Amikor az orvosom felhívott már jó hírrel várt. Elindult a véráramlás az érben és semmit sem kell tennünk a továbbiakban, teljesen meggyógyultam. Abbahagyhatom a gyógyszereket is. Ez nagyon jó hír volt, de az epeköveim még megvoltak és még mindíg nagy fájdalmakkal jártak.
Folytattuk a kezeléseket Dezsövel. Nekem olyan volt mint egy heti meditáció. Csodálatos érzéssel töltött el minden egyes alkalommal.
Tudtam, hogy meg fogok gyógyulni, csak még egy kis idöre volt szükségem. A sebészem hivogatott hogy menjek már el arra az ultrahangra, hogy utánna végre meg tudják csinálni a mütétet. Én meg csak húztam az idöd, minden egyes idöpontot elhalasztottam egy másik idöpontra. Idöt kellett nyernem. A görcsök még mindíg voltak, de nem olyan sürün. 2 külömbözö alkalommal fordult elö, hogy éjszaka jött a fájás és nem akart múlni még másnap is egész nap fájt a hasam érzékeny volt még az érintésre is. Nem tudtam minek véljem ezt a dolgot, csak késöbb értettem meg mi történt.
Kb 3 hónap telt el az elsö kezelésemtöl addig a napig ameddig már nem tudtam halogatni tovább az ultrahangot.
A vizsgálaton hihetetlen dolgot fedeztek fel. Eltünt mindkét epekövem az epevezetékböl. Nemnagyon hitt az orvos a szemének ezért egy másik orvos is megvizsgált, de ö sem talált semmit. Az epehólyagban még megvoltak a kövek, de legtöbbször nem azok okoznak galibákat. Viszont az epevezetékböl eltünt mindkét kö. Akkor értettem meg hogy azon a két külömbözö éjszkán történt ez amikor furcsa és nem a megszokott fájdalmaim voltak. Boldog voltam!! Ugrálva mentem ki a kezelöböl.
Szóval úgynézki, hogy nem kell müteni. Legyöztük a köveket is annak ellenére, hogy nemcsak az orvosok álltították, hogy ez nem nagyon lehetséges, de még néhány reikis ismerös is azt mondta, hogy az epeköveket egyszerübb operálni mint energiakezelésekkel gyógyítani. Pedig több irányzat tanítóit és gyógyítóit is felkerestem ezzel.
Szeretettel:
Angéla
