1 .Figyelem
Üldögélt-e már valaha valaki közülünk nagyon csendesen, semmire sem öszpontosítva, gondolatok nélkül békés és valóban nyugodt elmével?
Ha képesek vagyunk így figyelni- könnyedén és minden erõfeszítés nélkül-,akkor különleges változást tapasztalhatunk.
Hogyan szoktunk figyelni?
Saját képzeletünk, céljainkon, vágyainkon, félelmeinken és szorongásainkon keresztül?
Amennyiben saját vágyaink szûrõjén át figyelünk, nyilvánvalóan önnön hangunkat halljuk, tulajdon vágyaink szavát.
Vajon létezik-e a figyelemnek más formája is?
Vajon meg tudunk-e szabadulni a figyelmet zavaró tényezõktõl, és képesek vagyunk-e valóban figyelni?
A figyelem nem könnyen elsájátítható mûvészet, viszont nagyon sok szépséget és megértés lehetõségét találhatjuk meg benne.
Nem tudunk egyszerûen figyelni, mert a megfigyelt dolgok és köztünk szûrõként állnak gondolataink, következtetéseink és elõitéleteink.
A figyelemhez belsõ nyugalomra, a befogadás kényszerétõl való megszabadulásra és ellazult állapotra van szükség.
Aki szeret, az esetleg meghallgathat bennünket, de nagyon ritkán találni olyan személyt, aki igazán figyel ránk.
Azt mondom tehát, hogy figyelni valakire vagy valamire és kizárólag figyelni a legnehezebb dolgok egyike.
Igazán semmire sem tudunk figyelni, mert az elménk nem szabad.
A fülünket betömi mindaz, amit már tudunk, ezért a figyelés különösen nehéz feladat.
Üldögélt-e már valaha valaki közülünk nagyon csendesen, semmire sem öszpontosítva, gondolatok nélkül békés és valóban nyugodt elmével?
Ha képesek vagyunk így figyelni- könnyedén és minden erõfeszítés nélkül-,akkor különleges változást tapasztalhatunk.
Hogyan szoktunk figyelni?
Saját képzeletünk, céljainkon, vágyainkon, félelmeinken és szorongásainkon keresztül?
Amennyiben saját vágyaink szûrõjén át figyelünk, nyilvánvalóan önnön hangunkat halljuk, tulajdon vágyaink szavát.
Vajon létezik-e a figyelemnek más formája is?
Vajon meg tudunk-e szabadulni a figyelmet zavaró tényezõktõl, és képesek vagyunk-e valóban figyelni?
A figyelem nem könnyen elsájátítható mûvészet, viszont nagyon sok szépséget és megértés lehetõségét találhatjuk meg benne.
Nem tudunk egyszerûen figyelni, mert a megfigyelt dolgok és köztünk szûrõként állnak gondolataink, következtetéseink és elõitéleteink.
A figyelemhez belsõ nyugalomra, a befogadás kényszerétõl való megszabadulásra és ellazult állapotra van szükség.
Aki szeret, az esetleg meghallgathat bennünket, de nagyon ritkán találni olyan személyt, aki igazán figyel ránk.
Azt mondom tehát, hogy figyelni valakire vagy valamire és kizárólag figyelni a legnehezebb dolgok egyike.
Igazán semmire sem tudunk figyelni, mert az elménk nem szabad.
A fülünket betömi mindaz, amit már tudunk, ezért a figyelés különösen nehéz feladat.