Légy tökéletes nő, ha beledöglesz, akkor is!

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Most harmincas csajok savanyítanak, kevernek lekvárt, beleznek, pucolnak, darabolnak. Mert mindez követelmény lett. Egy sohasevolt Tökéletes Világban.

Még a nyolcvanas évek közepén is tartotta magát a Kékharisnya-szindróma, pedig sok diplomás értelmiségi férfi örült volna inkább, ha a feleségének nem három diplomája van, hanem meg tud sütni két tojásból egy rántottát. Ők voltak a marshmallow puhaságú diktatúra úriasszonyai, akik az Aranypókból vásároltak, mert ízlésük nem volt, Grazba meg nem ruhákért jártunk, ugye. A decens műszálas selyemblúz- alábélelt szoknya - fekete nejlonharisnya – körömcipő dámák, dauerral és kék szemhéjfestékkel.

Az értelmiségi nő mélységesen lenézte a kapáló-saraboló falusi asszonyt, aki ’duncolt’, befőzött, savanyított, télen kötött néhány pulóvert a Ferikének, és vágtak is. Volt, hogy kettőt. A névnapjára kapott hímzett terítőt pedig gúnyos mosollyal mutatta a férjének, „most nézd meg, Béla, ezeknek fogalmuk sincs az enteriőrről, ki rak manapság ilyet az asztalra?!”, de a rétest meg a disznósajtot úgy ette, majd megfulladt.

Telt-múlt az idő, a mű kékharisnyák nyugdíjba mentek, felnőtt egy új generáció és most sikk az, ami régen ciki volt.

Persze túl vagyunk egy jó évtizedes rejkikettőn és kicsit kevesebb auralátón, mint ahány Messiás Jézus idejében járta a Szent Földet, ebbe a társadalmi rétegbe sorolom a Jimmy-vallásúakat is, mert volt egy igen érdekes közös halmaz, amelyet jelen pillanatban nem áll módomban kifejteni, ám biztos vagyok abban, hogy pontosan tudják, mire gondolok. És azt is, az idő minden emléket megszépít. Szóval, úgy tűnt, hogy minden halad a normális kerékvágásban, a nők továbbra is szereztek diplomákat, aztán nadrágkosztümbe bújtak, menedzserek lettek és elkezdtek úgy viselkedni, mint a férfiak, közben óbégattak valamit az egyenlő fizetésekről meg az elnőiesedett férfiakról, de nem hallottuk mit, mert elég vastag az üvegplafon. Most sem halljuk, pedig azóta is óbégatnak, csak most már van gerenda is a szemükben. És ma harmincas csajok savanyítanak, főznek be, gyúrnak és nyisszantják el öreg tyúkok nyakát, beleznek és darabolnak, de nem muszájból vagy háziasszonyi kötelességből, hanem mert mindez alapkövetelmény lett Perfect Landen.

no-a-konyhaban%28650x433%29.jpg


Egy nőt könnyű megtalálni, ha az öncélú cseszegetés a cél, elég az anyaságára (annak hiányára) és a külsejére lőni, még a legtökösebbje is úgy hullik szét tőle, mint a kártyavár. Ha célzott, akkor is. Idő kérdése.

Én még mindig reménykedem benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki néha dühös, néha elkeseredett, néha frusztrált attól, hogy tippek, tanácsok, gyakorlati kézikönyvek, előadások formájában megmondják nekem a tutit. Hogy csak én dühöngök a félinformációk miatt, és ha kérdezek, engem néznek hülyének, mert kérdezek.

Remélem, hogy nem csak nekem van elegem abból, hogy az anyaság életünk szegmenséből Az Élet Legfőbb Értelmévé és Céljává lépett elő. Hogy mindenhol a szülésről olvasok, hallok, arról, hogy mi van a születéssel, már kevésbé. Hogy az érdemi információkat elfedi az acsarkodó veszekedés a császárról, a szoptatásról, hogy a csáaszáros köpköd az otthonszülőre, megint másik az orvosra, közben alapvető fogalmak nincsenek tisztázva, így lesz a háborítatlan szülésből a beépített loggia padlóján, puszta hóbortból végzett bohóckodás és azt sem magyarázta még el senki, mitől lesz természetes az a szülés, amit hanyatt fekve, begyógyszerezve, gátmetszéssel és a gyerek kikönyöklésével megy végbe.

Ha nem lennék elég fáradt, kialvatlan és nem gyötörne elég kétség amúgy is attól, jól csinálom-e, és mi lesz, ha éjszaka kimarad a gyerek légzése, én meg nem ébredek fel rá, mert hulla vagyok, még rám is ijesztenek: csak akkor kötődik a gyerekem, ha napi három órát hurcolom magamra kötözve. Persze az sem mindegy miben, mert erre ugyanolyan iparág kezd ráépülni, mint a cumisüvegekre, csak utóbbiról már kimondták, hogy Belzebub keze van a dologban, előbbivel kapcsolatban még megy a képmutatás. Az éjszakák se egyszerűbbek, pihentető másfél óra alvásokról szó nincs, mert azzal biztosítom leginkább a pihenését, ha visszatuszkolom magamba, reggelenként meg újra megszülöm, mert ez is erősíti a köztünk levő kapcsolatot. Amelyik anya egyáltalán mer aludni, az rohadt önző, úgy általában.

Mindamellett, hogy igény szerint szoptatok, a sajátomon kívül két másik gyereket is, mert egy igazi anyának legalább ennyi teje van, nemcsak arra kell figyelnem, hogy Anyaistennő legyek, de sima Istennőnek is kell lennem.

Figyelmeztetnek is erre, ha kérem, ha nem: már az első hetekben kezdjem magam újra formába hozni, dobjam fel magam egy új, könnyen kezelhető, mégis tökéletes frizurával, üssek össze egy salátát a számban levő fakanállal, mert rajtam a gyerek, a két kezemben pedig egy önismereti könyv a bennszülött törzsek gyereknevelési szokásairól, a másikban pedig súlyzó, kezdjek naponta 15 percet sétálni, mielőbb vegyem fel a kapcsolatot a baráti társasággal, nehogy elmenjen mellettem az élet, és mivel a férjnek még mindig csak annyi a dolga, hogy fürdetésre hazaérjen, meg hogy hazahordja a lóvét, amiből telik az önismereti könyvekre, rá mosolyogjak, hogy ne egy félőrült hisztérika fogadja, mert még a végén félredug és annak is én leszek az oka. Arról, hogy a gyermekágyas nő dolga az lenne, hogy a gyermekágyban dögöljön és vigyázzon magára meg összeszokjon a kölkével, pihenjen, a rokonok majd úgyis hozzák a babinát (komatálat) szó nincs, hogy lenne, nincs idő a fájdalomra se!

Ha véletlenül nincs gyerekünk, akkor az időnk nagy részét az tölti ki, hogy Szexistennővé váljunk. Ha van gyermekünk, akkor a szülés utáni hetedik héten lesz ez a feladatunk.
Csábítanunk kell, őrjítően kényeztetnünk a férfit, feltétlenül el kell látogatnunk az állatpiacra és szert tenni egy jerkére, ő segít minket az empirikus tapasztalatszerzésben, mivel szopnunk is úgy kell, mint egy kisbárány. Persze előtte vállalnunk kell még valami melót, (ha nincs melónk, akkor verjük magunkat adósságba, az Carrie óta úgyis menő) hogy a csábító fehérneműt, ami pont két és félszer kerül annyiba, mint a havi fizunk, meg tudjuk venni. Csak úgy simán dugni a konyhaasztalon, vagy ráérősen egy esős szombat délelőttön nem ér, és ha csak egy orgazmusunk van, nem sorozatos és spriccelős, akkor a világ legeslegfapicsái vagyunk.

no.jpg


A XXI. századi magyar nő nem amiatt aggódik, mikor lesz melója, amiből éhen tud halni, miből fogja befizetni a villanyszámlát és miből vesz szandált a gyerek(ek)nek tavaszra, hanem amiatt, nemsokára itt a bikiniszezon. Persze az sem baj, ha nőies az alakunk. Az csontokat jelent egyébként, némi bőrrel.

Miért aggódna, hisz így fest egy napja: reggel üdén és huszonötévesen ébred, kicsit aggódik a tükör előtt a bőre öregedése miatt, de ráken minden szart, mert megérdemli. Kicsit évődik a férjével felöltözés előtt, egy szál bugyiban majd bevesz 2,3 kilogram vitamint, ásványi anyagot, felhelyez egy tampont, biztos ami hótziher alapon betétet is, aztán felöltözik vigyázva arra, hogy legalább 340 ezer forintnyi gönc legyen rajta. Kilép az ajtón a családi házból az üres utcára, ahol mindig süt a nap és csak a virágbolt van nyitva. Beszáll az autójába, bemegy a munkahelyére, ami mindig üvegfalú iroda és ahol a nő mindig vezető beosztásban van. Bolti eladó még csak-csak feltűnik a szemünk előtt, de egyetlen hullamosót nem láttunk még hónalj deót reklámozni, az is biztos.

Délben átruccan valamelyik európai városba, hogy lássa, tart-e még a haja. Eszik két morzsát, aztán másfél kiló rágót bont, kicsit izgul mert pont most fáj a feje, de bevesz egy fájdalomcsillapítót. Mivel folyamatosan menstruál, stresszes a napja, ráadásul ma duplán, mert hazafelé jön rá, hogy benn felejtette az irodában a flakon Perwollt, ezért nem tudja a patikában előkapni, mikor megkérdezi a hosszan felszívódó C-vitaminról a gyógyszerészét. Beugrik vásárolni néhány saját márkás terméket, hátha összefut Nórival is. Este hosszan ápolja a körömgombáját, miután a férjének adott egy szem akármilyen meghűlés elleni gyógyszert és az örömében kipattant az ágyból. Két gyerek van, mindig, kettő és fél év korkülönbséggel, és a szekrényben lakik egy gitározó sün, akit gondolom, hetente többször pszichoterápiára kell hordani, mert kényszerbetegsége folytán elad mindent.

Persze mindezt csak gonoszkodásból írtam le, hiszen a XXI. századi Magyar Nőt hidegen hagyja, ha éppen az agyát akarják átmosni. Nem hagyja, hogy gyermetegnek, félhülyének és félanalfabétának nézzék, akinek még ahhoz is segítségre van szüksége, hogy megtalálja a tökéletes szalvétát.
Sőt, épp ellenkezőleg! Akárhova nézünk, bátorítanak, pont abban, hogy ne legyünk tökéletesek! De azért adnak pár tippet, hogy fessem tökéletesre a szemem. Hogy legyen tökéletes szemöldököm. Napi öt perc kell csak a tökéletesen feszes fenékért. És ha van húsz percem, akkor összeüthetek egy isteni, tökéletes kuglófot, nem nagy ügy.

Kertészkedjek, a belvárosban is, hisz az ablakpárkányon is lehet palántát nevelni, legyen valami kétkezi hobbim, és mellé legyek egy nagyon kicsit a természet embere is, persze tokától bokáig softshellben. Ha a büdös belvárosban lakom, legyen házam egy eldugott kis faluban, ahová a madár se jár. Ott nevelgessek a virágoskert mellett néhány csak aukción kapható orchideát is, és a kerti úthoz saját kezűleg, egyenként válogassak kavicsokat. Mindezt persze mellékesen, elbagatellizálva, mintha nem lenne fontos. Mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy érezzem közben jól magam, mert a boldogság kisül. Kisüt. Kisugárzik.

Mindezekhez legyen egy rohadt jól fizető melóm, mert a tökéletes nő anyagilag is sikeres. Meg dobjam ki az összes órát a lakásból, mert a sokszor öt és húsz perc negyvenhárom órát tesz ki naponta és az sehogy nem jön ki.
Lakás- és egyéb hitelnek nyoma sincs, a ház egy kis ékszerdoboz, a terasszal együtt alig 230 m2, magunk terveztük, igen, a kertet is, és a tetőre Öcsi és Hugi csavarozták fel a napelem paneljeit. Hétvégén kenyeret dagasztunk, közösen a barátnőkkel, közben laza borozás és néha úszunk egyet a medencében, amit az Én Drágám csinált nekünk, a két kezével. Aztán gondolok egyet és összesubázok egy új szőnyeget a nappaliba a maradék fonalakból. Miután megjöttünk a Kákettőről, a gyerekek nagyon élvezték tavaly is. Aztán elszaladok és futok egyet, nem ügy a félmaratoni táv, aztán összeütök egy gyors vacsit, homár thermidorra gondoltam, csak semmi pompa. Mindezt persze dokumentálom a facebook falamon, elég részletesen ahhoz, hogy mindenki megpukkadjon. Ám mindeközben rohadt laza vagyok, megengedem magamnak a lazítást és letörök egy jó nagy darabot abból a dűlőszelektált kakaóbabból készült csokiból, amit rejtegetek a nagymama öreg tálalójában. Milyen szerencse, hogy sikerült tökéletesen műkopottra lecsiszolni. Ennyi bűnözés belefér az Én Tökéletes Életembe.

haz.jpg


De én tökéletlen szeretnék lenni. Vagyis valóságos. Szeretném, ha nemcsak az lenne kötelezően ajánlott, hogy ’egy nő lehet fáradt, egy anya sohasem’, de az is, ha azt gondolom, amennyiben a gyerek még egyszer megnyekken, akkor fogom magam, elindulok világgá és vissza se nézek!
Ha a Vekerdy kicsit hangosabban mondaná és jó sokszor, hogy a gyerek leszívja a csontvelőt is a szülőről és a gyerek fárasztó dolog, tessék néha megszabadulni tőle. Hogy nem kell tökéletes testű vérbő dögnek lennem és ezzel a testtel kiszolgálnom az alfahímet, hanem csak úgy, az én pohos emberemmel dugni jóízűeket a saját és a közös örömünkre, még csak nem is gyerekcsinálás céljából. Szeretném, ha a magam ritmusában megöregedhetnék és ezt mások is tudomásul vennék és ennek érdekében Hernádi Judit szóvá tenné, ha huszonéves ropilábú viaszmúmiává photoshopolják annak a lapnak a címlapján, ami állítólag évtizedek óta értünk, nekünk íródik.

Szeretném, ha szakember és átlagpolgár egyaránt elfogadná végre, hogy Magyarországon minden második házasság válással végződik, és ezért, valamint mert a család rég nem a férfi-nő-gyerekek kombót jelenti, leszoknának a csonkacsalád és az elvált szülők gyereke kifejezések használatáról, ellenben rugalmasan kezelnék az új családmodelleket. Szeretném, ha Feldmáron kívül más is kimondaná, hogy nem bűn egy szar kapcsolatból kilépni. Szeretném, ha nem kéne csököttnek éreznem magam amiatt, mert nem ’alkotok’, mert nincs kedvem felmosni, mert smink nélkül mentem bevásárolni és utálok sütni. És emiatt nem néznének le, nem tartanának tökéletlennek.

Sem egy újság, sem egy tévéműsor, de még a szomszédasszony sem. Szeretném, ha nemcsak facebook megosztások születnének arról, milyen fontos, hogy ne ítélkezzünk és elfogadjuk egymást. Szeretném, ha senki nem úgy ápolgatná az önbecsülését, hogy megbánt, megsért, megaláz valaki mást. Szeretném, ha nem viselkednénk úgy, mintha az országban nem lennének mélyszegénységben élők, hajléktalanok, túlsúlyosak, idősek, kopaszok, kétbalkezesek, leszbikusok, cigányok és olyanok, akik turkálóból öltözködnek. Szeretném, ha természetes lenne tökéletlennek lenni és nem kevernénk össze a görcsös megfelelést a maximalizmussal és az átlagos nem azt jelentené, hogy unalmas, hanem azt, egy közülünk.

Nyugi, akkor is megvesszük a hetvenedik szájfényt, az újabb pink körömlakkot és a leértékelt farmert, amit most ugyan még nem tudunk hordani, de majd belefogyunk. Elolvassuk a magazinokat. Nem azért, mert életérzést akarunk vásárolni, hanem mert nőből vagyunk.
Hir24
no.jpg
 
P

Poem of Everyone's Soul

Vendég
Szeretem a feminizmust mert az összes embert érintő problémákat képes úgy beállítani mint ha csak és KIZÁRÓLAG a nőket érintené, ezzel azt a látszatot keltve hogy a nőknek rossz, elnyomják őket, sőt: még a mai napig szolga sorban vannak.

1380591348735.jpg


A cikk teljes elemzésétől eltekintenék, mert gyakorlatilag minden mondatot korrigálni kéne, azonban az utolsó fejezet és a cikk írójának magvas gondolatai arról hogy a csonka család igen is jó mert ő tesz mindenre és mindenkire... nos... szeretem a feministákat...
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
M

magdusis

Vendég
Az eredeti cikk valószínűleg humoros akart lenni,néhol alpári tűzdelékekkel;az csak véletlen lehet,hogy a nők egy részére tényleg jellemző lehet.De a többség nem hinném,hogy efféle lenne.
Mindenki,nők is,férfiak is olyan könnyen befolyásolhatóak vagyunk afelé,amit elvárnak tőlünk;és könnyebb megfelelni,mint ellenkezni,tiltakozni,megkérdőjelezni.
A fenti hozzászólás viszont szó szerint halálosan komoly és nagyon komolyan is kell venni.Ami esetleg talán hiányzik a statisztikai adatokból,hogy eleve méhen belüli spontán vetélésekben,születés körüli halálozásban és gyermekkori betegségekben is -azt írják- a fiúk messze többen "szelektálódnak" mint a lányok.
Már vannak szakértők,akik szerint az erősebbnek tartott nem lehet,hogy fizikailag ugyan erősebb,de biológiailag,pszichológiailag igazából gyengébb,sérülékenyebb.
 
P

Poem of Everyone's Soul

Vendég
Az eredeti cikk valószínűleg humoros akart lenni,néhol alpári tűzdelékekkel;az csak véletlen lehet,hogy a nők egy részére tényleg jellemző lehet.De a többség nem hinném,hogy efféle lenne.
Mindenki,nők is,férfiak is olyan könnyen befolyásolhatóak vagyunk afelé,amit elvárnak tőlünk;és könnyebb megfelelni,mint ellenkezni,tiltakozni,megkérdőjelezni.
A fenti hozzászólás viszont szó szerint halálosan komoly és nagyon komolyan is kell venni.Ami esetleg talán hiányzik a statisztikai adatokból,hogy eleve méhen belüli spontán vetélésekben,születés körüli halálozásban és gyermekkori betegségekben is -azt írják- a fiúk messze többen "szelektálódnak" mint a lányok.
Már vannak szakértők,akik szerint az erősebbnek tartott nem lehet,hogy fizikailag ugyan erősebb,de biológiailag,pszichológiailag igazából gyengébb,sérülékenyebb.
Tökéletesen igaz. Szerencsére a nők csak egy kis hányada vallja ezeket a gondolatokat nem mint humort hanem mint tényeket. Ennek ellenére ez a kis hányad annyira komolyan veszi magát, és akkora zajt csap mint ha legalábbis a földön élő nők felét képviselné.
Nagyon sokáig én is vicc szinten tartottam számon a hasonló gondolatokat, egészen addig a pontig amíg nem hozott össze a sors valakivel aki teljesen és totálisan komolyan gondolta. A feministáknak ez a része a férfiakat mint selejteket tartja számon abból kiindulva hogy minden embrió nőneműként kezdi a növekedését és csak a fejlődése későbbi fázisában "vált nemet".
Folyamatos harcban vannak a "Patriarchy" azaz a férfiak által uralt rendszerrel és ennek okán minden férfit egy elnyomó diktatúra kiszolgálóival és támogatóival azonosítanak akiknek egyetlen célja hogy a nőket állatsorban tartsák mert szerintük ez minden férfi célja.

Ez az extrém feminizmus egyre nagyobb teret hódít társadalmunkban. Nem árt odafigyelni mert egy ilyen cikk nagyon könnyen csap át ironikus és vicces görbe tükörből egy véresen komoly ideológiai különbséggé ami egy szinten mozog a nácizmussal.
 

Arima3

Állandó Tag
Állandó Tag
A cikknek semmi köze a feminizmushoz, más élethelyzetekkel, más szempontokból férfi is írhatta volna. Iróniáról szatíráról mint műfajról nem hallottatok még? Ennek lényege a sarkítás, a túlzás.

Életünk egy jó részét, kinek többet, kinek kevesebbet – ha akarjuk, ha nem – befolyásolják – vagy szeretnék befolyásolni - a reklámok, amelyek állandóan mint elvárásokat támasztanak felénk. reklámok, bugyuta „családi filmek”, nem mondom, hogy mind, női magazinok, és ún. női oldalak. mindenki hallott már hasonlót, hogy szülés után se hagyd el magad, legyél a csúcson, legyél szexis, „igazi nő” azonnal hozzá kell fogni, mert különben elhízol, …stb. Van aki a vidoját akarja eladni, vagy a legújabb kondigépét – ilyenből rengeteg van pl. a tv-s webshopokban minden héten valami új masina, amit csak napi öt perc használat után olyan alakod lesz, „amiről mindig is álmodtál” mert ugye már azt is tudják, hogy miről álmodunk.

reklámok garmadája próbál ijesztgetni azzal, hogy nemsokára itt a bikiniszezon.

és az állandó tökéletesség hajszolása.

(itt és itt dolgozom, a frizurámnak tökéletesnek kell lennie., itt és itt dolgozom, az alakomnak tökéletesnek kell lennie….stb..stb. )halljuk naponta különböző reklámokban.
Sehol sem mondja, hogy a csonka család igenis jó. De ha valakinek úgy alakul az élete, az ne érezze magát másodrendű polgárnak ezért. Gyakran elég nehéz meglépni, de a gyereknek igenis jobb, ha békében és nem örökös veszekedésben, vagy még rosszabban nő fel.
A cikk nagyjából erről szól, esetleg el lehet olvasni még egyszer, hátha lejön.

Na de, hogy nácizmus.… ugyan már.
 
P

Poem of Everyone's Soul

Vendég
Sehol sem mondja, hogy a csonka család igenis jó. De ha valakinek úgy alakul az élete, az ne érezze magát másodrendű polgárnak ezért. Gyakran elég nehéz meglépni, de a gyereknek igenis jobb, ha békében és nem örökös veszekedésben, vagy még rosszabban nő fel.
Az hogy egy gyereknek a válás jó az azoknak az önhitegetése akik kilépnek egy kapcsolatból, mert így sokkal egyszerűbb a saját lelkiismeretüket letudni.
A gyereknek nem az a jó hogy ha a sok veszekedés helyett szétszakítják a családot. A gyereknek az a jó ha nincs veszekedés, és sajnos mivel veszekedni egyedül nem lehet, ha egy család élete a veszekedésről szól akkor ott mind a két szülő felelős.
Lehet itt mindenféle alkoholistákat meg család verő embereket mutogatni, de a tény az hogy ez a jóval kisebb százaléka a válásoknak. A nagyobb rész hátterében csak az egó áll, a nem megbocsájtás, a makacskodás, a duzzogás, a dac ami egy idő után válásig fajul, és akkor ezek az emberek azt mondják hogy így jobb a gyereknek. A fészkes frász karikát jobb.

A tisztelt cikk író szavai:
Szeretném, ha szakember és átlagpolgár egyaránt elfogadná végre, hogy Magyarországon minden második házasság válással végződik, és ezért, valamint mert a család rég nem a férfi-nő-gyerekek kombót jelenti, leszoknának a csonkacsalád és az elvált szülők gyereke kifejezések használatáról, ellenben rugalmasan kezelnék az új családmodelleket. Szeretném, ha Feldmáron kívül más is kimondaná, hogy nem bűn egy szar kapcsolatból kilépni.
A szakemberek és az átlag polgár csak ne fogadja el hogy Magyarországon minden második kapcsolat válással végződik és végképp ne szokjanak le a csonkacsalád és az elvált szülők gyereke kifejezések használatáról.
Ennek a gondolatnak egyetlen egy lényege van: Ne dörgöljék az orrom alá hogy hibáztam és nekem is szerepem volt abban hogy egy gyerek első évei rögtön az önző szülőkről és az intoleranciáról szóltak. Szűnjön meg minden olyan szó, fogalom és gondolat ami ezt számon kérhetné rajtam mert az önzés kultúrájában igazán nem megengedhető hogy valaki azt mondja nekem: Te is felelős vagy.

A szülők közös megegyezése az hogy gyereket hoznak-e a világba vagy sem.
Amennyiben ennek a feltételeit képtelenek megteremteni és mégis gyereket csinálnak, úgy az ő lelkükön szárad hogy egy ártatlan, komplett előítélet mentes új élet rögtön a létének legelején ezzel kell hogy szembesüljön, és akkor a hosszútávú hatásokról egyetlen egy szót sem szóltam, mert hogy egy ilyen gyerek nem lesz teljesen normális azt már nagyon régen és nagyon sokan bebizonyították három millió +1 tanulmányban.
A legundorítóbb emberek közé sorolandó az aki a tulajdon hiányát és hibáit a gyerekének a jóllétével akarja palástolni. A gyerek még sok mindent nem ért és nem tud. Baromi könnyű egy félrelépés után azt mondani hogy az ő érdekében volt a válás.
Sajnálom, de ez nem így működik. Az ilyen emberek nem szülők. Ők maguk is önző, egoista gyerekek akik a saját akaratuk előrébb tették mint a tulajdon gyerekükét. Az ilyen embereknek soha nem lenne szabad gyereket kapniuk.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

almamag78

Kitiltott (BANned)
mind a két szülő felelős.

Ebben nem értünk egyet.
Tudod, lehet még nem vetted észre, vagy mert annyira mákos voltál, hogy nem olyan családban nőttél fel, de elárulom : elég sokan "forgatókönyveznek", sokan versenyt csinálnak abból, hogy nekik legyen igazuk... ehhez elég csak kimenni az utcára: menj végig egy képzeletbeli vonalon! 100%-ra mondom, hogy egy ember tuti hogy az utadba fog kerülni, csak azért hogy bebizonyítsa magának, hogy nem ő fog téged kikerülni, hanem TE kerüld ki őt... ezt a legjobban Pesten lehet észrevenni. Akkor szokott gond lenni ilyen esetben, mikor az ember megáll, és belenéz az illető szemébe, majd megkapja a különböző variációkat " jaj, hát BOCSÁNAT majd én kikerüllek téged", "nehogy már meg kelljen mozdulnod"...stb persze olyan fellengzősen, nagyképűen, miközben ő került DIREKT az utadba.

Ugyanez van családon belül is: ritka az amikor 50-50%-nyi beleszólása van mindkét félnek, és nemcsak formálisan. Többször van az hogy az egyik dirigál, a másik nyel. És igen sokszor van az amikor a másik azt mondja, hogy nem vagyok hajlandó többet nyelni: nem vagyok az anyád, hogy a s*ggedet is kinyaljam, nem vagyok a rabszolgáld, hogy állandóan főzzek, mossak, takarítsak, gyereket neveljek, míg te focit nézel miközben sört iszol a haverokkal... nem vagyok hülye hiába akarnád elhitetni velem... stb. Érted ügye?

Nekem volt már több ilyen párkapcsolatom, volt ám sírás-rívás mikor vége lett, de nem én sírtam :D Tudod, baromi unalmas, ha azt hallja az ember, hogy milyen "hülye", meg hadd ne folytassam. Szerinted ilyenkor is mind a két fél tehet erről? Ha visszaszól az ember, akkor abból veszekedés lesz, ha meg benyeli, akkor majd az egészsége megy rá, vagy a gyerek is lehülyézi az adott szülőt? Hm?

Sokszor egy párkapcsolat nem párkapcsolat, inkább a másikat csak azért "tartják" maguk mellett, mert:
- ciki egyedül lenni (trsadalmi elvárás, ugye?!)
- jó lesz rabszolgának
- jó lesz boxzsáknak

Amúgy elárulom: sokszor azért lép ki egy nő egy kapcsolatból egy gyerekkel, mert ő csak egy gyereket szült, nem pedig kettőt. És igen, sokkal jobb és könnyebb egyedül döntéseket meghozni, mint ketten: pl: milyen színű legyen a fürdőszoba , hová írattasuk be a gyereket (iskola), hogyan osszuk el a fizetést? Na ez utóbbinál szokott nagyon nagy cirkusz lenni! Mert ha te ragaszkodsz a saját fizudhoz, akkor sóher vagy és majd ha szülsz gyereket gyerek ki a GYESEDből... meg hasonló dolgok (persze arra nem gondol kedves frissen sült apuka, hogy ahhoz a gyerekhez neki is annyi köze van mint az asszonykának ugyebár...)
 
P

Poem of Everyone's Soul

Vendég
Ebben nem értünk egyet.
Tudod, lehet még nem vetted észre, vagy mert annyira mákos voltál, hogy nem olyan családban nőttél fel, de elárulom : elég sokan "forgatókönyveznek", sokan versenyt csinálnak abból, hogy nekik legyen igazuk...

Ugyanez van családon belül is: ritka az amikor 50-50%-nyi beleszólása van mindkét félnek, és nemcsak formálisan. Többször van az hogy az egyik dirigál, a másik nyel. És igen sokszor van az amikor a másik azt mondja, hogy nem vagyok hajlandó többet nyelni: nem vagyok az anyád, hogy a s*ggedet is kinyaljam, nem vagyok a rabszolgáld, hogy állandóan főzzek, mossak, takarítsak, gyereket neveljek, míg te focit nézel miközben sört iszol a haverokkal... nem vagyok hülye hiába akarnád elhitetni velem... stb. Érted ügye?
Úgy látszik sokban egyeznek a tapasztalataink ugyan akkor két külön végeredményhez jutottunk.
Sajnos egy párkapcsolatban ugyan úgy igaz mint az életben bárhol: Aki nem nyitja ki a száját annak nem értik a szavát. Aki úgy érzi egy kapcsolatban hogy csak nyel, és ennek nem ad hangot ennek vagy nem követeli meg hogy változzon valami, az időzített bombát csinál ami egy idő után biztos hogy robbanni fog.

Addig a pontig amíg nincs gyerek ez csak két ember magánügye és nem is érdekel senkit, de ha van, akkor hiába érzed úgy hogy te vagy a sértett, téged is terhel a felelősség egy válásnál.
Ha visszaszól az ember, akkor abból veszekedés lesz, ha meg benyeli, akkor majd az egészsége megy rá, vagy a gyerek is lehülyézi az adott szülőt? Hm?
Szerintem lehet úgy, racionálisan beszélni mindenkivel hogy ne legyen belőle veszekedés, csak mondjuk nem törlesztve kell visszaszólni, ennek ellenére induljunk ki abból hogy az illetővel mégse lehet beszélni mert szellemileg retardált és kikéri magának. Ebben az esetben azonban mi a fészkes francért mentél hozzá?
Sokszor egy párkapcsolat nem párkapcsolat, inkább a másikat csak azért "tartják" maguk mellett, mert:
- ciki egyedül lenni (trsadalmi elvárás, ugye?!)
- jó lesz rabszolgának
- jó lesz boxzsáknak
Vannak ilyen szellemileg megkérőjelezhető állapotban lévő emberek, igen, de itt is visszaköszön hogy a házasság nem olyan dolog mint a fogfájás ami egyszer csak jön és akkor menni kell az orvoshoz vele. A házassághoz elengedhetetlen a te beleegyezésed és döntésed is, így felmerül a kérdés hogy miért nem vetted észre ezt?
Úgy értem aki tényleg ilyen ember mint amilyennek leírtad, arról gyakorlatilag első szóváltásnál lerí hogy milyen a beállítottsága.
Amúgy elárulom: sokszor azért lép ki egy nő egy kapcsolatból egy gyerekkel, mert ő csak egy gyereket szült, nem pedig kettőt. És igen, sokkal jobb és könnyebb egyedül döntéseket meghozni, mint ketten: pl: milyen színű legyen a fürdőszoba , hová írattasuk be a gyereket (iskola), hogyan osszuk el a fizetést? Na ez utóbbinál szokott nagyon nagy cirkusz lenni! Mert ha te ragaszkodsz a saját fizudhoz, akkor sóher vagy és majd ha szülsz gyereket gyerek ki a GYESEDből... meg hasonló dolgok (persze arra nem gondol kedves frissen sült apuka, hogy ahhoz a gyerekhez neki is annyi köze van mint az asszonykának ugyebár...)
Tökéletesen igazad van, csak egy kérdés marad fenn: Ha ezt így látod akkor mi a fészkes frászkarikának házasodtál meg?

Egy házasságban minden problémának két oldala van és akár mennyire is nem tetszik, a felelősség mind a két oldalon jelen van a közös gyerek fogantatásának vagy az igen kimondásának a pillanatától attól függően hogy melyik volt előbb.
Gyereket szülni egy nem stabil házasságba mind a két fél felelőssége, és ez egy olyan dolog ami nem átruházható és nem megkérdőjelezhető mert gyereket szülni olyan felelősség aminek nincs párja egy ember életében. Egy teljesen üres, tiszta papírt kapsz kézhez és hogy mi kerül rá vagy később mi lesz vele nagy mértékben függ attól hogy mi az életének az alapja, mik az élete első éveinek tanulságai.
Ha gyerek van, akkor minden kifogás túl későn jön mert a házassági problémákat ADDIG kellett volna elintézni.
 
Most harmincas csajok savanyítanak, kevernek lekvárt, beleznek, pucolnak, darabolnak. Mert mindez követelmény lett. Egy sohasevolt Tökéletes Világban.

Még a nyolcvanas évek közepén is tartotta magát a Kékharisnya-szindróma, pedig sok diplomás értelmiségi férfi örült volna inkább, ha a feleségének nem három diplomája van, hanem meg tud sütni két tojásból egy rántottát. Ők voltak a marshmallow puhaságú diktatúra úriasszonyai, akik az Aranypókból vásároltak, mert ízlésük nem volt, Grazba meg nem ruhákért jártunk, ugye. A decens műszálas selyemblúz- alábélelt szoknya - fekete nejlonharisnya – körömcipő dámák, dauerral és kék szemhéjfestékkel.

Az értelmiségi nő mélységesen lenézte a kapáló-saraboló falusi asszonyt, aki ’duncolt’, befőzött, savanyított, télen kötött néhány pulóvert a Ferikének, és vágtak is. Volt, hogy kettőt. A névnapjára kapott hímzett terítőt pedig gúnyos mosollyal mutatta a férjének, „most nézd meg, Béla, ezeknek fogalmuk sincs az enteriőrről, ki rak manapság ilyet az asztalra?!”, de a rétest meg a disznósajtot úgy ette, majd megfulladt.

Telt-múlt az idő, a mű kékharisnyák nyugdíjba mentek, felnőtt egy új generáció és most sikk az, ami régen ciki volt.

Persze túl vagyunk egy jó évtizedes rejkikettőn és kicsit kevesebb auralátón, mint ahány Messiás Jézus idejében járta a Szent Földet, ebbe a társadalmi rétegbe sorolom a Jimmy-vallásúakat is, mert volt egy igen érdekes közös halmaz, amelyet jelen pillanatban nem áll módomban kifejteni, ám biztos vagyok abban, hogy pontosan tudják, mire gondolok. És azt is, az idő minden emléket megszépít. Szóval, úgy tűnt, hogy minden halad a normális kerékvágásban, a nők továbbra is szereztek diplomákat, aztán nadrágkosztümbe bújtak, menedzserek lettek és elkezdtek úgy viselkedni, mint a férfiak, közben óbégattak valamit az egyenlő fizetésekről meg az elnőiesedett férfiakról, de nem hallottuk mit, mert elég vastag az üvegplafon. Most sem halljuk, pedig azóta is óbégatnak, csak most már van gerenda is a szemükben. És ma harmincas csajok savanyítanak, főznek be, gyúrnak és nyisszantják el öreg tyúkok nyakát, beleznek és darabolnak, de nem muszájból vagy háziasszonyi kötelességből, hanem mert mindez alapkövetelmény lett Perfect Landen.

no-a-konyhaban%28650x433%29.jpg


Egy nőt könnyű megtalálni, ha az öncélú cseszegetés a cél, elég az anyaságára (annak hiányára) és a külsejére lőni, még a legtökösebbje is úgy hullik szét tőle, mint a kártyavár. Ha célzott, akkor is. Idő kérdése.

Én még mindig reménykedem benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki néha dühös, néha elkeseredett, néha frusztrált attól, hogy tippek, tanácsok, gyakorlati kézikönyvek, előadások formájában megmondják nekem a tutit. Hogy csak én dühöngök a félinformációk miatt, és ha kérdezek, engem néznek hülyének, mert kérdezek.

Remélem, hogy nem csak nekem van elegem abból, hogy az anyaság életünk szegmenséből Az Élet Legfőbb Értelmévé és Céljává lépett elő. Hogy mindenhol a szülésről olvasok, hallok, arról, hogy mi van a születéssel, már kevésbé. Hogy az érdemi információkat elfedi az acsarkodó veszekedés a császárról, a szoptatásról, hogy a csáaszáros köpköd az otthonszülőre, megint másik az orvosra, közben alapvető fogalmak nincsenek tisztázva, így lesz a háborítatlan szülésből a beépített loggia padlóján, puszta hóbortból végzett bohóckodás és azt sem magyarázta még el senki, mitől lesz természetes az a szülés, amit hanyatt fekve, begyógyszerezve, gátmetszéssel és a gyerek kikönyöklésével megy végbe.

Ha nem lennék elég fáradt, kialvatlan és nem gyötörne elég kétség amúgy is attól, jól csinálom-e, és mi lesz, ha éjszaka kimarad a gyerek légzése, én meg nem ébredek fel rá, mert hulla vagyok, még rám is ijesztenek: csak akkor kötődik a gyerekem, ha napi három órát hurcolom magamra kötözve. Persze az sem mindegy miben, mert erre ugyanolyan iparág kezd ráépülni, mint a cumisüvegekre, csak utóbbiról már kimondták, hogy Belzebub keze van a dologban, előbbivel kapcsolatban még megy a képmutatás. Az éjszakák se egyszerűbbek, pihentető másfél óra alvásokról szó nincs, mert azzal biztosítom leginkább a pihenését, ha visszatuszkolom magamba, reggelenként meg újra megszülöm, mert ez is erősíti a köztünk levő kapcsolatot. Amelyik anya egyáltalán mer aludni, az rohadt önző, úgy általában.

Mindamellett, hogy igény szerint szoptatok, a sajátomon kívül két másik gyereket is, mert egy igazi anyának legalább ennyi teje van, nemcsak arra kell figyelnem, hogy Anyaistennő legyek, de sima Istennőnek is kell lennem.

Figyelmeztetnek is erre, ha kérem, ha nem: már az első hetekben kezdjem magam újra formába hozni, dobjam fel magam egy új, könnyen kezelhető, mégis tökéletes frizurával, üssek össze egy salátát a számban levő fakanállal, mert rajtam a gyerek, a két kezemben pedig egy önismereti könyv a bennszülött törzsek gyereknevelési szokásairól, a másikban pedig súlyzó, kezdjek naponta 15 percet sétálni, mielőbb vegyem fel a kapcsolatot a baráti társasággal, nehogy elmenjen mellettem az élet, és mivel a férjnek még mindig csak annyi a dolga, hogy fürdetésre hazaérjen, meg hogy hazahordja a lóvét, amiből telik az önismereti könyvekre, rá mosolyogjak, hogy ne egy félőrült hisztérika fogadja, mert még a végén félredug és annak is én leszek az oka. Arról, hogy a gyermekágyas nő dolga az lenne, hogy a gyermekágyban dögöljön és vigyázzon magára meg összeszokjon a kölkével, pihenjen, a rokonok majd úgyis hozzák a babinát (komatálat) szó nincs, hogy lenne, nincs idő a fájdalomra se!

Ha véletlenül nincs gyerekünk, akkor az időnk nagy részét az tölti ki, hogy Szexistennővé váljunk. Ha van gyermekünk, akkor a szülés utáni hetedik héten lesz ez a feladatunk.
Csábítanunk kell, őrjítően kényeztetnünk a férfit, feltétlenül el kell látogatnunk az állatpiacra és szert tenni egy jerkére, ő segít minket az empirikus tapasztalatszerzésben, mivel szopnunk is úgy kell, mint egy kisbárány. Persze előtte vállalnunk kell még valami melót, (ha nincs melónk, akkor verjük magunkat adósságba, az Carrie óta úgyis menő) hogy a csábító fehérneműt, ami pont két és félszer kerül annyiba, mint a havi fizunk, meg tudjuk venni. Csak úgy simán dugni a konyhaasztalon, vagy ráérősen egy esős szombat délelőttön nem ér, és ha csak egy orgazmusunk van, nem sorozatos és spriccelős, akkor a világ legeslegfapicsái vagyunk.

no.jpg


A XXI. századi magyar nő nem amiatt aggódik, mikor lesz melója, amiből éhen tud halni, miből fogja befizetni a villanyszámlát és miből vesz szandált a gyerek(ek)nek tavaszra, hanem amiatt, nemsokára itt a bikiniszezon. Persze az sem baj, ha nőies az alakunk. Az csontokat jelent egyébként, némi bőrrel.

Miért aggódna, hisz így fest egy napja: reggel üdén és huszonötévesen ébred, kicsit aggódik a tükör előtt a bőre öregedése miatt, de ráken minden szart, mert megérdemli. Kicsit évődik a férjével felöltözés előtt, egy szál bugyiban majd bevesz 2,3 kilogram vitamint, ásványi anyagot, felhelyez egy tampont, biztos ami hótziher alapon betétet is, aztán felöltözik vigyázva arra, hogy legalább 340 ezer forintnyi gönc legyen rajta. Kilép az ajtón a családi házból az üres utcára, ahol mindig süt a nap és csak a virágbolt van nyitva. Beszáll az autójába, bemegy a munkahelyére, ami mindig üvegfalú iroda és ahol a nő mindig vezető beosztásban van. Bolti eladó még csak-csak feltűnik a szemünk előtt, de egyetlen hullamosót nem láttunk még hónalj deót reklámozni, az is biztos.

Délben átruccan valamelyik európai városba, hogy lássa, tart-e még a haja. Eszik két morzsát, aztán másfél kiló rágót bont, kicsit izgul mert pont most fáj a feje, de bevesz egy fájdalomcsillapítót. Mivel folyamatosan menstruál, stresszes a napja, ráadásul ma duplán, mert hazafelé jön rá, hogy benn felejtette az irodában a flakon Perwollt, ezért nem tudja a patikában előkapni, mikor megkérdezi a hosszan felszívódó C-vitaminról a gyógyszerészét. Beugrik vásárolni néhány saját márkás terméket, hátha összefut Nórival is. Este hosszan ápolja a körömgombáját, miután a férjének adott egy szem akármilyen meghűlés elleni gyógyszert és az örömében kipattant az ágyból. Két gyerek van, mindig, kettő és fél év korkülönbséggel, és a szekrényben lakik egy gitározó sün, akit gondolom, hetente többször pszichoterápiára kell hordani, mert kényszerbetegsége folytán elad mindent.

Persze mindezt csak gonoszkodásból írtam le, hiszen a XXI. századi Magyar Nőt hidegen hagyja, ha éppen az agyát akarják átmosni. Nem hagyja, hogy gyermetegnek, félhülyének és félanalfabétának nézzék, akinek még ahhoz is segítségre van szüksége, hogy megtalálja a tökéletes szalvétát.
Sőt, épp ellenkezőleg! Akárhova nézünk, bátorítanak, pont abban, hogy ne legyünk tökéletesek! De azért adnak pár tippet, hogy fessem tökéletesre a szemem. Hogy legyen tökéletes szemöldököm. Napi öt perc kell csak a tökéletesen feszes fenékért. És ha van húsz percem, akkor összeüthetek egy isteni, tökéletes kuglófot, nem nagy ügy.

Kertészkedjek, a belvárosban is, hisz az ablakpárkányon is lehet palántát nevelni, legyen valami kétkezi hobbim, és mellé legyek egy nagyon kicsit a természet embere is, persze tokától bokáig softshellben. Ha a büdös belvárosban lakom, legyen házam egy eldugott kis faluban, ahová a madár se jár. Ott nevelgessek a virágoskert mellett néhány csak aukción kapható orchideát is, és a kerti úthoz saját kezűleg, egyenként válogassak kavicsokat. Mindezt persze mellékesen, elbagatellizálva, mintha nem lenne fontos. Mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy érezzem közben jól magam, mert a boldogság kisül. Kisüt. Kisugárzik.

Mindezekhez legyen egy rohadt jól fizető melóm, mert a tökéletes nő anyagilag is sikeres. Meg dobjam ki az összes órát a lakásból, mert a sokszor öt és húsz perc negyvenhárom órát tesz ki naponta és az sehogy nem jön ki.
Lakás- és egyéb hitelnek nyoma sincs, a ház egy kis ékszerdoboz, a terasszal együtt alig 230 m2, magunk terveztük, igen, a kertet is, és a tetőre Öcsi és Hugi csavarozták fel a napelem paneljeit. Hétvégén kenyeret dagasztunk, közösen a barátnőkkel, közben laza borozás és néha úszunk egyet a medencében, amit az Én Drágám csinált nekünk, a két kezével. Aztán gondolok egyet és összesubázok egy új szőnyeget a nappaliba a maradék fonalakból. Miután megjöttünk a Kákettőről, a gyerekek nagyon élvezték tavaly is. Aztán elszaladok és futok egyet, nem ügy a félmaratoni táv, aztán összeütök egy gyors vacsit, homár thermidorra gondoltam, csak semmi pompa. Mindezt persze dokumentálom a facebook falamon, elég részletesen ahhoz, hogy mindenki megpukkadjon. Ám mindeközben rohadt laza vagyok, megengedem magamnak a lazítást és letörök egy jó nagy darabot abból a dűlőszelektált kakaóbabból készült csokiból, amit rejtegetek a nagymama öreg tálalójában. Milyen szerencse, hogy sikerült tökéletesen műkopottra lecsiszolni. Ennyi bűnözés belefér az Én Tökéletes Életembe.

haz.jpg


De én tökéletlen szeretnék lenni. Vagyis valóságos. Szeretném, ha nemcsak az lenne kötelezően ajánlott, hogy ’egy nő lehet fáradt, egy anya sohasem’, de az is, ha azt gondolom, amennyiben a gyerek még egyszer megnyekken, akkor fogom magam, elindulok világgá és vissza se nézek!
Ha a Vekerdy kicsit hangosabban mondaná és jó sokszor, hogy a gyerek leszívja a csontvelőt is a szülőről és a gyerek fárasztó dolog, tessék néha megszabadulni tőle. Hogy nem kell tökéletes testű vérbő dögnek lennem és ezzel a testtel kiszolgálnom az alfahímet, hanem csak úgy, az én pohos emberemmel dugni jóízűeket a saját és a közös örömünkre, még csak nem is gyerekcsinálás céljából. Szeretném, ha a magam ritmusában megöregedhetnék és ezt mások is tudomásul vennék és ennek érdekében Hernádi Judit szóvá tenné, ha huszonéves ropilábú viaszmúmiává photoshopolják annak a lapnak a címlapján, ami állítólag évtizedek óta értünk, nekünk íródik.

Szeretném, ha szakember és átlagpolgár egyaránt elfogadná végre, hogy Magyarországon minden második házasság válással végződik, és ezért, valamint mert a család rég nem a férfi-nő-gyerekek kombót jelenti, leszoknának a csonkacsalád és az elvált szülők gyereke kifejezések használatáról, ellenben rugalmasan kezelnék az új családmodelleket. Szeretném, ha Feldmáron kívül más is kimondaná, hogy nem bűn egy szar kapcsolatból kilépni. Szeretném, ha nem kéne csököttnek éreznem magam amiatt, mert nem ’alkotok’, mert nincs kedvem felmosni, mert smink nélkül mentem bevásárolni és utálok sütni. És emiatt nem néznének le, nem tartanának tökéletlennek.

Sem egy újság, sem egy tévéműsor, de még a szomszédasszony sem. Szeretném, ha nemcsak facebook megosztások születnének arról, milyen fontos, hogy ne ítélkezzünk és elfogadjuk egymást. Szeretném, ha senki nem úgy ápolgatná az önbecsülését, hogy megbánt, megsért, megaláz valaki mást. Szeretném, ha nem viselkednénk úgy, mintha az országban nem lennének mélyszegénységben élők, hajléktalanok, túlsúlyosak, idősek, kopaszok, kétbalkezesek, leszbikusok, cigányok és olyanok, akik turkálóból öltözködnek. Szeretném, ha természetes lenne tökéletlennek lenni és nem kevernénk össze a görcsös megfelelést a maximalizmussal és az átlagos nem azt jelentené, hogy unalmas, hanem azt, egy közülünk.

Nyugi, akkor is megvesszük a hetvenedik szájfényt, az újabb pink körömlakkot és a leértékelt farmert, amit most ugyan még nem tudunk hordani, de majd belefogyunk. Elolvassuk a magazinokat. Nem azért, mert életérzést akarunk vásárolni, hanem mert nőből vagyunk.
Hir24
Csatolás megtekintése 1185556
Elég humoros írás, de azért ami mögötte van az elég kemény dolog...
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
Aki úgy érzi egy kapcsolatban hogy csak nyel, és ennek nem ad hangot ennek vagy nem követeli meg hogy változzon valami, az időzített bombát csinál ami egy idő után biztos hogy robbanni fog.

Látod? Erről beszélek! Úgy érzem sokszor ellentmondasz még magadnak is ;)
Pl.: egy házasság kompromisszumokról szól, Te meg azt írtad, hogy "Tökéletesen igazad van, csak egy kérdés marad fenn: Ha ezt így látod akkor mi a fészkes frászkarikának házasodtál meg"... akkor most hogy is van? Hm? o_O

"Úgy értem aki tényleg ilyen ember mint amilyennek leírtad, arról gyakorlatilag első szóváltásnál lerí hogy milyen a beállítottsága."
Gondolod Te! Vajon hová tűnik az a nagy odafigyelés amely a románc kezdetén volt pl. 3 évre rá? Hm? Egónk fényezése a másik előtt? Elkényelmesedés? Hazugság? Hm? Miért van az hogy egy pasi a kapcsolat elején még elfingni sem meri magát, aztán mikor már biztonságba érzi magát, elkezd böfögni, fingni... stb.? Ez mitől van?

"mert szellemileg retardált és kikéri magának. Ebben az esetben azonban mi a fészkes francért mentél hozzá?"
Talán mert az elején nem ilyen volt, hanem ÚTKÖZBEN/IDŐKÖZBEN megváltozott.... belekényelmesedett a helyzetbe...

"Aki nem nyitja ki a száját annak nem értik a szavát."
Ha nő vagy és egy kapcsolatban ki mered nyitni a szádat, rögtön hisztis leszel. Ha beteg vagy és egy orvosnál ki mered nyitni a szádat, rögtön problémás páciens leszel. Próbáld ki!

Egyébként ez mind szép és jó leírva és elméletben, de sajnos a gyakorlatban ez nagyon nem így működik!
 
P

Poem of Everyone's Soul

Vendég
Látod? Erről beszélek! Úgy érzem sokszor ellentmondasz még magadnak is ;)
Pl.: egy házasság kompromisszumokról szól, Te meg azt írtad, hogy "Tökéletesen igazad van, csak egy kérdés marad fenn: Ha ezt így látod akkor mi a fészkes frászkarikának házasodtál meg"... akkor most hogy is van? Hm? o_O
Nem egészen értem hol látod az ellentmondást, fejtsd ki picit bővebben.
A házasságban nézeteltéréseknél kompromisszumok kell hogy szülessenek, de a kompromisszum nem egyenlő a nyeléssel vagy a tűréssel. A kompromisszum a köztes út ahol mind a két fél enged valamennyit.
Azt pedig hogy miért házasodtál meg, arra írtam hogy "És igen, sokkal jobb és könnyebb egyedül döntéseket meghozni, mint ketten: pl: milyen színű legyen a fürdőszoba , hová írattasuk be a gyereket (iskola), hogyan osszuk el a fizetést?", mert nincsen semmi gond ezzel az elgondolással, de ezzel megházasodni, na látod az egy önellentmondás hiszen eszerint a mondat szerint minden könnyebb egyedül. Akkor minek a házasság?
Gondolod Te! Vajon hová tűnik az a nagy odafigyelés amely a románc kezdetén volt pl. 3 évre rá? Hm? Egónk fényezése a másik előtt? Elkényelmesedés? Hazugság? Hm? Miért van az hogy egy pasi a kapcsolat elején még elfingni sem meri magát, aztán mikor már biztonságba érzi magát, elkezd böfögni, fingni... stb.? Ez mitől van?
HA tényleg volt egy időszak amiben volt "nagy odafigyelés" és "románc" akkor a két fél valamilyen szinten fontos kell hogy legyen egymásnak. Erre pedig bármit fel lehet építeni. Lehet beszélni, lehet kommunikálni, lehet kompromisszumokat kötni, át lehet beszélni a dolgokat.
"mert szellemileg retardált és kikéri magának. Ebben az esetben azonban mi a fészkes francért mentél hozzá?"
Talán mert az elején nem ilyen volt, hanem ÚTKÖZBEN/IDŐKÖZBEN megváltozott.... belekényelmesedett a helyzetbe...
Nem vitatom hogy nehéz a lassú, fokozatos változást tetten-érni, de ugyanakkor előbb vagy utóbb tudatosul, és akkor lehet róla beszélni.
Olyan nincs hogy az 1 után rögtön 99 jön, hogy tegnap szerelem és romantika, másnap reggel meg "nem bírom tovább, menekülnöm kell". Van 98 pont átmenet amiből még ha az ember nem is fedezi fel az első 50-et, a maradék már az ő döntései alá esik.
"Aki nem nyitja ki a száját annak nem értik a szavát."
Ha nő vagy és egy kapcsolatban ki mered nyitni a szádat, rögtön hisztis leszel. Ha beteg vagy és egy orvosnál ki mered nyitni a szádat, rögtön problémás páciens leszel. Próbáld ki
Most erre mit mondjak? Nem az érzelmek kell hogy uralják a kijelentéseket hanem a logika és a racionalitás.
Lehet az ember rohadtul fáradt, de az ő döntése hogy ennek jegyében amikor megkérik valamire azt mondja hogy "mész a francba" vagy "bocs de nagyon kivagyok".
Egyébként meg a "problémás pácienst" is el kell látni.

Ja és egy apró klarifikáció: Én nem általánosságban beszélek a válásról hanem arról arról az egy felállásról amikor gyerek születik egy kapcsolatba.
Addig a pontig ugyanis csak két felnőtt van jelen akik tényleg azt csinálnak amit akarnak, a szívük, lelkük rajta, váljanak vagy oldják meg, nem érdekel igazából senkit, annak ellenére hogy persze jobb lenne ha ki tudnának jönni egymással.
Ez azonban nem igaz abban az esetben ha már van egy gyerek aki 100%ban ki van szolgáltatva a szülei szeszélyeinek és aki az egész hátralévő életéhez ebből a családból fogja meríteni a mintákat.
Onnantól hogy beleszületett a családba egy gyerek, minden érv arra nézve hogy miért nem működik egy kapcsolat pusztán önző kifogás mind a két szülő részéről. Azért is mert nem tudják/akarják megoldani, meg azért is mert ennek ellenére született egy gyerek.

Ezzel pedig nem akarok én senkit depresszióba taszítani, pusztán elutasítom az a fajta agyrémet amit a cikk írója is hangsúlyozott, hogy ne tessék negatívan kezelni a csonka család fogalmát, mert nem bűn kilépni egy kapcsolatból.
Már bocsánat, de ha abból a kapcsolatból (még kiskorú) gyerek született akkor nem hogy bűn, de kevés ennél nagyobb bűn van ezen a világon.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

almamag78

Kitiltott (BANned)
pusztán elutasítom az a fajta agyrémet amit a cikk írója is hangsúlyozott, hogy ne tessék negatívan kezelni a csonka család fogalmát, mert nem bűn kilépni egy kapcsolatból.
Már bocsánat, de ha abból a kapcsolatból (még kiskorú) gyerek született akkor nem hogy bűn, de kevés ennél nagyobb bűn van ezen a világon.

Jesszusom... csodálkozom hogy vannak még ilyen felfogású emberek!
Tudod, veled ellentétben én azt vallom, hogy ha valahol nem érzed jól magadat nem tépni kell a szádat, hanem lépni!

Ugyanez vonatkozik egy munkahelyre is: állandóan túlórzázni kell? Nem fizetik ki? Lábtörlőnek, box zsáknak használ a főnök? Agyon szívatnak a kollégák? Kevés a fizu? Nem tudod fizetni a hiteleket? Nulla előrelépési lehetőség?

Olvasatomban: lépj tovább, keress egy jobb helyet
A Tiédbe: törődj bele, rohadj meg ott, mert te választottad... ???? Csak úgy kíváncsiságból: hányszor is válzottál életed során munkahelyet?!

Na erre mondom: NA NEEEEE....

És ezt ráhúzhatjuk akár iskolára, baráti kapcsolatokra, és a CSALÁDRA is. Van ami nem működik. Meg lehet próbálni megszerelni, de le lehet váltani is. Gyereknek 100% jobb lesz, mert nem lesz leki nyomorult, nem lesz idegbeteg... stb. És itt szeretném megjegyezni, hogy én a párommal nem GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGET AKAROK fent tartani, hanem PÁRKAPCSOLATOT.

Amiről te írsz inkább régi begyöpösödött idea melyben a gazdasági érdek előrébbvaló minden másnál, és melyben a nő htb-i. Csak arról feledkeztek meg, hogy ehhez olyan fizúút is kellene letennetek az asztalra... csak ez valahogy mindig elmarad, ugyebár...

És szerintem a legnagyobb bűn a világban nem ez, hanem sokminden más: ölés, gyilkolászás, lopás, sikkasztás, hazugság, megcsalás, űzérkedés, ....stb.
 
P

Poem of Everyone's Soul

Vendég
Jesszusom... csodálkozom hogy vannak még ilyen felfogású emberek!
Tudod, veled ellentétben én azt vallom, hogy ha valahol nem érzed jól magadat nem tépni kell a szádat, hanem lépni!

Ugyanez vonatkozik egy munkahelyre is: állandóan túlórzázni kell? Nem fizetik ki? Lábtörlőnek, box zsáknak használ a főnök? Agyon szívatnak a kollégák? Kevés a fizu? Nem tudod fizetni a hiteleket? Nulla előrelépési lehetőség?

Olvasatomban: lépj tovább, keress egy jobb helyet
A Tiédbe: törődj bele, rohadj meg ott, mert te választottad... ???? Csak úgy kíváncsiságból: hányszor is válzottál életed során munkahelyet?!
Abszolút rossz a példád.
Gyereket csinálni és utána lelépni még érintőlegesen sincsen kapcsolatban egy rossz munkahellyel.
Így reflektálva a második mondatodra, sokkal pontosabb példa lenne egy étterem ahol miután megtömted magadat és valami "számlával" kezd zargatni a személyzet, úgy döntesz hogy "nem érzed jól magad" és "nem téped a szádat hanem lelépsz".

A munkahelyeidet úgy cserélgetheted ahogy a pasiidat is. Nem érdekel senkit.
Kufircolni egy jót, csinálni egy gyereket aztán együtt lenni addig amíg a másik nyalja az ember seggét, majd hiányérzetre, "nem érzem jól magam"-ra, meg veszekedésre hivatkozva lelépni azért egy kicsit más kategória, de kérlek javíts ki ha tévedek.

További vitának az elejét véve mondhatod azt is hogy teszel a gyereked érzéseire, lelkére, arra hogy milyen példákat visz tovább, vagy hogy mi lesz belőle és akkor nem fogom próbálni tovább magyarázni és egyértelműsíteni hogy mi a probléma a válással vagy az önzéssel, hanem elfogadom hogy más a véleményed. El végtére nem muszáj egyetértenünk.
Ez utóbbi esetben pedig kérlek te is fogadd el az én véleményemet hogy szerintem az ilyen embereknek kutya se való nem hogy gyerek.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

almamag78

Kitiltott (BANned)
fogadd el az én véleményemet

Nos, kíváncsi vagyok, hogy mikor esik le neked az, hogy vannak emberek akikkel nem lehet semmit sem megbeszélni, mert :
- elkezd hisztizni
- zsarolgat
- veszekedést szít
- csak ismétli magát
-nem hallgatja meg az érveléseidet
...stb.
csak azért hogy neki legyen állandóan igaza.

És hidd el nekem, ha azt mondom, hogy baromira nem jó ám egy ilyen kapcsolatban élni, akár gyerekkel akár a nélküle. Főleg úgy ha nem csak lelkileg, hanem fizikálisan is bántja a másik embert. Meg lehet nézni mit szoktak ilyen esetben tanácsolni a rendőrségen, a család védelmisek, meg úgy unblock zusammen: költözz el a gyerekkel... Nem is tudom, hogy a pszichológusok is miért tanácsolják az egyből, hogyel kell költözni, ha gond van (lsd: Csernus)

De tudod, mit: próbáljuk ki! Minden nap sárga földig lealázlak, meg lehülyézlek, és kíváncsian várom, hogy hányadik nap után mondod azt hogy na ebből elég?! :D Na?! Benne vagy?!
 
P

Poem of Everyone's Soul

Vendég
Nos, kíváncsi vagyok, hogy mikor esik le neked az, hogy vannak emberek akikkel nem lehet semmit sem megbeszélni, mert :
- elkezd hisztizni
- zsarolgat
- veszekedést szít
- csak ismétli magát
-nem hallgatja meg az érveléseidet
...stb.
csak azért hogy neki legyen állandóan igaza
Az ilyen emberhez nem megyek hozzá, ha pedig hozzámentem mert nem néztem ki belőle akkor nem fogok gyereket szülni neki. Ellenben ha hozzá is mentem és gyereket is szültem neki akkor innentől lefelé ez már csak kifogások gyártása ami baromira nem fog segíteni a gyereken aki nem fog tudni normális családban felnőni.
Ennyi. Onnantól hogy gyereket szültem egy nem stabil házasságba a két szülő felelőssége vitán felül áll.
És hidd el nekem, ha azt mondom, hogy baromira nem jó ám egy ilyen kapcsolatban élni, akár gyerekkel akár a nélküle.
Én sehol nem kérdőjeleztem meg hogy baromira nem jó egy ilyen kapcsolatban élni.
Te úgy érzem valamit nagyon félre értesz.
Én nem azt mondtam hogy bűn elválni mert Jézus szíve, az anyaszent egyház meg mit tudom én mi. Én azt mondtam hogy nem stabil házasságba bűn gyereket szülni.
Annyi kapcsolatból lépsz ki meg be amennyibe csak akarsz, szíved lelked rajta a te életed, de ha a világba raktál egy másik életet akkor onnantól a felelősséged megdönthetetlen.
Ha már elcseszted akkor megpróbálhatod javítani, válj el ha tetszik abban a reményben hogy jobb lesz, de ez már eső után köpönyeg, elcseszted a gyereked életét és pont. Ennyi a történet.
Főleg úgy ha nem csak lelkileg, hanem fizikálisan is bántja a másik embert. Meg lehet nézni mit szoktak ilyen esetben tanácsolni a rendőrségen, a család védelmisek, meg úgy unblock zusammen: költözz el a gyerekkel... Nem is tudom, hogy a pszichológusok is miért tanácsolják az egyből, hogyel kell költözni, ha gond van (lsd: Csernus)
Mert egyből el kell költözni hogy a gyerekben ne keletkezzen még nagyobb kár, de ez nem változtat a tényen hogy mint szülő megbuktál, mert egy elégtelen környezetben adtál életet neki. A szülők felelőssége megkerülhetetlen.
Nem fogsz pszichiátert találni aki azt mondaná hogy nem te cseszted el a párválasztást, továbbá ilyen családba nem kellett volna megszülnöd.
De tudod, mit: próbáljuk ki! Minden nap sárga földig lealázlak, meg lehülyézlek, és kíváncsian várom, hogy hányadik nap után mondod azt hogy na ebből elég?! :D Na?! Benne vagy?!
Mivel nem szültem neked gyereket és valószínűleg nem is fogok, eléggé üres a fogadás. Továbbá nem hiszem hogy igent mondanék neked ha így kérnéd meg a kezemet, ha érted mire gondolok :)
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
Továbbá nem hiszem hogy igent mondanék neked ha így kérnéd meg a kezemet, ha érted mire gondolok :)

Látod? :)
Tudat alatt te is menekülsz egy ilyen helyzetből... :)

Hidd el a pasik soha nem magukat adják a párkapcsolat elején...a pasik kényelmességéről meg ne is beszéljünk... meg arról hogy mennyire is tudnak különböző pszichójátékot bevetni... Ha valaki egyszer rosszul dönt, miért kellene egész élete végéig ez miatt szívnia???

És szerinted ha egy pasi megüt egy nőt az rendben van? (családon beül és már gyerek is van?! ráadásul többször előfordult már és akkor kezdődött mikor a nő terhes lett?! na? ) Szerinted ilyenkor mit kellene tenni? Tartsd oda a másik orcádat is?
 
P

Poem of Everyone's Soul

Vendég
Látod? :)
Tudat alatt te is menekülsz egy ilyen helyzetből... :)
Nem tudom hogy hol állítottam ennek az ellenkezőjét.
Ettől függetlenül gyerek mellett engem is terhelne a felelősség mert az én kapcsolatom és én vállaltam őt úgy hogy a családi körülmények nem voltak megfelelőek.
Hidd el a pasik soha nem magukat adják a párkapcsolat elején...a pasik kényelmességéről meg ne is beszéljünk... meg arról hogy mennyire is tudnak különböző pszichójátékot bevetni... Ha valaki egyszer rosszul dönt, miért kellene egész élete végéig ez miatt szívnia???
Vannak rossz döntések, igen. Például amikor kézzel akarod kitisztítani a még működő faaprítót.
Kérdezd meg tőle hogy egy rossz döntés miatt neked ugyan már miért kellene az életed végéig kéz nélkül szívnod.
Hidd el hogy kb annyira fog ez számítani a faaprítónak mint a gyerekednek amikor arról tartasz neki előadást hogy azért volt szarba való családja mert volt egy, (de inkább több) rossz döntésed.
Biztos sokat fog neki számítani.

Nem te fogsz életed végéig szívni hanem a gyereked.
És szerinted ha egy pasi megüt egy nőt az rendben van? (családon beül és már gyerek is van?! ráadásul többször előfordult már és akkor kezdődött mikor a nő terhes lett?! na? ) Szerinted ilyenkor mit kellene tenni? Tartsd oda a másik orcádat is?
Nagyon nem figyelsz arra amit írok... ezt a kérdést (is) eddig háromszor válaszoltam meg...
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
Vannak rossz döntések, igen. Például amikor kézzel akarod kitisztítani a még működő faaprítót.
Kérdezd meg tőle hogy egy rossz döntés miatt neked ugyan már miért kellene az életed végéig kéz nélkül szívnod.
Hidd el hogy kb annyira fog ez számítani a faaprítónak mint a gyerekednek amikor arról tartasz neki előadást hogy azért volt szarba való családja mert volt egy, (de inkább több) rossz döntésed.
Biztos sokat fog neki számítani.

Na abszolút rossz a példád. Innen is látszik, hogy nem érted! Ugyanis egy faaprító nem ember, neki nincsenek érzései. Ő úgy működik ahogy összeszerelték...stb. Ellenben egy emberrel (ne menjünk bele, mert most nagyon árnyékra vetődtél. :) Inkább keress egy másik példát!

Tudod, véleményem szerint egyetlen egy bajod van! Méghozzá az, hogy annyira [email protected] mákos vagy, hogy soha nem kerültél ilyen helyzetben. És vagy kevés a barátod (baráti köröd) vagy ők is szerencsések voltak(?) hogy nem kerültek ilyen helyzetben. De tovább megyek, és most ezt nem bántásból írom, az is lehet hogy az empátiás készséged... teljes mértékben hiányzik. (mivel a faaprítót hasonlítottad az emberekhez: az emberek nem gépek- ez kb. olyan lenne, ha én meg a gyereket egy barbi babához hasonlítanám :D)

Sajnálom nem tudtál meggyőzni, továbbra is fentartom a véleményemet! :D
A gyereknek is jobb ha nincs nap mint nap kitéve lelki és fizikai bántalmazásnak!!

Apropó gyerek: te még nem hallottál olyat, hogy "becsúszik"? (lsd. óvszer 90%-os hatékonysága) Vagy esetleg a pasi a gyerekprojekt elindítása után 1 hónappal meggondolja magát? És mondjuk a nő már terhes és nem akarja kikapartatni magát (MERT TESZEM AZT AZ IS KOCKÁZATOKKAL JÁR?) És mi van azokkal a pasikkal akik féltékenységből, frusztrációból terorizálják a gyereket? Na látod! :)

Ez kb. olyan amikor elkezdjük boncolgatni azt, hogy a pasi miért csalja meg a párját, miért nem hajlandó előtte szólni, hogy "baby, gondom van! ez és ez?". Erre mi a válasz: hajtja a vére! Tudod, minket nőket is a vérünk hajt: szeretünk NYUGODTAN ÉLNI. És szerintem ez alapvető emberi jog.Ha már az internethez való jog is alapvető lett, akkor már ne kérdőjelezzük meg ezt sem!

Még mindig nem értem, hogy miért jó egy gyereknek, ha azt látja, hogy az apja állandóan kiabál, veri a saját anyját (lsd. Sümegi Kitty esete)! Ez max az apának jó, a gyereknek sehogy sem!

"A családon belüli erőszaknak áldozatul eshet a bántalmazott, őt védeni próbáló hozzátartozó vagy - mint S. Kitti esetében is - a bántalmazó. A nőknél a vezető halálokok között szerepel a bántalmazás. Ide számítják azokat a rendkívül gyakori eseteket, amikor valaki a folyamatos bántalmazás miatt betegszik meg súlyosan."

Hoppá, ügye?!
 
P

Poem of Everyone's Soul

Vendég
Na abszolút rossz a példád. Innen is látszik, hogy nem érted! Ugyanis egy faaprító nem ember, neki nincsenek érzései. Ő úgy működik ahogy összeszerelték...stb. Ellenben egy emberrel (ne menjünk bele, mert most nagyon árnyékra vetődtél. :) Inkább keress egy másik példát!
A példa tökéletesen megfelel.
Azzal érveltél hogy hoztál egy rossz döntést. Aki elvesztette a karját az is hozott egy rossz döntést, és nem kérheti ki magának hogy "akkor most az életem végéig kar nélkül szívjak?".
A döntéseid felelősségét TE birtoklod és nem más. Ennyi a történet.
Tudod, véleményem szerint egyetlen egy bajod van! Méghozzá az, hogy annyira [email protected] mákos vagy, hogy soha nem kerültél ilyen helyzetben. És vagy kevés a barátod (baráti köröd) vagy ők is szerencsések voltak(?) hogy nem kerültek ilyen helyzetben.
Had fordítsam akkor meg a táblát: Szerintem te vagy az aki kettőnk közül baromi mákos mivel nem olyan családban nőttél fel ahol a család valamelyik tagja ilyen "rád-untam, oszt mivel egy szar kapcsolatból nem bűn kilépni: csá" dumával lelépett.

Én végig a gyerek nézőpontjáról írtam, te végig a sajátodról. Ennyit az empátiáról. Már bocs.
Apropó gyerek: te még nem hallottál olyat, hogy "becsúszik"? (lsd. óvszer 90%-os hatékonysága) Vagy esetleg a pasi a gyerekprojekt elindítása után 1 hónappal meggondolja magát? És mondjuk a nő már terhes és nem akarja kikapartatni magát (MERT TESZEM AZT AZ IS KOCKÁZATOKKAL JÁR?) És mi van azokkal a pasikkal akik féltékenységből, frusztrációból terorizálják a gyereket? Na látod! :)
Egyetlen egy okot nem mondtál hogy miért lenne a gyerek vállalás valaki másnak a felelőssége mint a tiéd és a férjedé, azaz a két szülőé.
Minden a ti döntéseitek következménye, az is ha rossz napokon csináljátok, az is ha nem védekeztek megfelelően, az is ha nem akarod kikapartatni magad, az is ha hagyod hogy a férjed terrorizálja a gyereket.

Áruld már el nekem légy olyan kedves almamag, szerinted még is ki a fészkes franc felelős egy gyerek fogantatásáért és megszületéséért ha nem a szülők? Ki a franc teremti meg neki a családi hátteret? A jó isten?
Te egyetlen egy dolgot gyártasz futószalagon: Kifogásokat.

Ez kb. olyan amikor elkezdjük boncolgatni azt, hogy a pasi miért csalja meg a párját, miért nem hajlandó előtte szólni, hogy "baby, gondom van! ez és ez?". Erre mi a válasz: hajtja a vére! Tudod, minket nőket is a vérünk hajt: szeretünk NYUGODTAN ÉLNI. És szerintem ez alapvető emberi jog.Ha már az internethez való jog is alapvető lett, akkor már ne kérdőjelezzük meg ezt sem!
Logikai hiba.
A másik fél önzése nem tesz téged kevésbé önzővé.
Aki inkább elmegy félre kefélni az épp úgy egy felelőtlen, szülőnek nem való önző szemét mint az aki fogja magát aztán gyerekestül elválik, mert ráunt a férjére.

Még mindig nem értem, hogy miért jó egy gyereknek, ha azt látja, hogy az apja állandóan kiabál, veri a saját anyját (lsd. Sümegi Kitty esete)! Ez max az apának jó, a gyereknek sehogy sem!

"A családon belüli erőszaknak áldozatul eshet a bántalmazott, őt védeni próbáló hozzátartozó vagy - mint S. Kitti esetében is - a bántalmazó. A nőknél a vezető halálokok között szerepel a bántalmazás. Ide számítják azokat a rendkívül gyakori eseteket, amikor valaki a folyamatos bántalmazás miatt betegszik meg súlyosan."

Hoppá, ügye?!
Nincs hoppá, mint mondtam nem figyelsz arra amit írok, mert megválaszoltam már a gyerek bántalmazás kérdését, többször is.
Első körben amikor azt írtam hogy a válások többsége NEM bántalmazás miatt indul hanem azért mert mr vagy mrs kényelmes ráunt a párjára és új kalandra vágyik, második körben pedig három vagy 4 post-al feljebb amikor azt részleteztem hogy ha a gyerek veszélyeztetve van akkor el kell távolítani a családból, ez igaz, DE: a felelősség a szülőket terheli azért mert egy ilyen családi helyzetbe gyereket hoztak létre/szültek.
Az hogy te egy szar családból ahol a férj vagy a feleség terrorizálja a többieket, elmenekülsz vagy elválsz az választás két rossz közül ahol is te mint szülő megpróbálod a kisebb rossz felé vinni a gyereked. Magyarán: Kötelességed eltávolítani egy olyan környezetből ahol egyik szülő bántalmazza, de már régen elcseszted mert egy ilyen családba adtál neki életet.
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
Az hogy te egy szar családból ahol a férj vagy a feleség terrorizálja a többieket, elmenekülsz vagy elválsz az választás két rossz közül ahol is te mint szülő megpróbálod a kisebb rossz felé vinni a gyereked. Magyarán: Kötelességed eltávolítani egy olyan környezetből ahol egyik szülő bántalmazza, de már régen elcseszted mert egy ilyen családba adtál neki életet.

MÉG mindig nem érted!
A többit, bocs de el sem olvasom, mert mellébeszélsz! folyamatosan.
;)

Ui: az élet nem ökölszabály: megbuksz vagy átmész. Ha még nem vetted volna észre!

Ha már ennyire jóstehetségnek tartod magadat, igazán kiírhatnád a kövi heti lottószámokat!
 
Oldal tetejére