Come on, Reds!
Én a '80-as évek elején James Onedin miatt lettem a Liverpool FC szurkolója. Abban az évtizedben végig csodálatos csapatunk volt. Akkoriban még az új menedzserek a régi főnök segédei közül kerültek ki (Bob Paisley, Joe Fagan), még Kenny Dalglisht is ebbe a vonulatba lehet sorolni. Éveken, évtizedeken keresztül szívták magukba a klub iránti olthatatlan szeretetet. Jó szemű megfigyelőik bejárták a brit szigeteket, sztárt elvétve igazoltak (Dalglisht Keegan pótlására), fiatal játékosokat vettek és azokból faragtak klasszisokat. Szemet gyönyörködtetően gurigáztak, uralták mind az angol, mind az európai porondot. Emlékszem, mennyire vártam a Telesport csütörtöki Kupanap volt Európában című műsorát, hogy a gólokat megláthassam, vagy a hétfői Népsportot, hogy elolvassam a hétvégi forduló összefoglalóját. 1982-ben a későbbi ezüstérmes Ipswich-et 4:0-ra vertük. A gólszerzők között volt skót, ír és wales-i játékos is. Ezért nem lehetett a Liverpool FC csapatát az angol válogatott mezében szerepeltetni. A meccs után Bobby Robson, a vesztes csapat menedzsere, az angol válogatott későbbi szakvezetője így nyilatkozott: "Ha minden héten a Liverpool ellen kellene játszanunk, kivándorolnék Hongkongba..." 1983 szeptemberében az angliai tudósító, Leslie Vernon valami ilyesmivel zárta a cikkét: "Figyelmeztetem az európai csapatokat, hogy a Liverpoolt az idén nagyon nehéz lesz megverni!" Valamit érezhetett, mert a Liverpool FC veretlenül nyerte el a BEK-et, a döntőben Rómában az AS Roma ellen. Néhány név a csapatból: Grobbelaar, Neal, Hansen, Sammy Lee, a futóbolond, Souness, a csapatkapitány, Whelan, Rush, Dalglish. Hatalmas csapat volt az 1987-88-as is. Dalglish szakított a hagyományokkal és kész játékosokat vett. Grobbelaar - Venison, Lawrenson, Hansen, Nicol - Houghton, McMahon, Whelan - Beardsey, Aldridge, Barnes. Ha az angolok a Heysel-botrány miatt nincsenek száműzetésben, valószínűleg ez a gárda is végigverte volna Európát. Aztán jöttek a '90-es évek és elkezdődött a hanyatlás korszaka. Persze, ma már gyorsabb a játék, ha az akkori Liverpool FC megmérkőzhetne a mai Manchester United-del, nyilván az utóbbi nyerne, de hát minden idők egyik legjobb úszója, Darnyi Tamás is hol lenne ma az akkori eredményével...? A Liverpool FC-t két ember tette naggyá: Bill Shankly és Bob Paisley, legyen áldott az emlékük!
A Liverpool-induló hevenyészett fordításban:
Amikor keresztül mész a viharon,
Mindig tartsd fenn a fejedet
És ne félj a sötéttől.
A vihar végén ott lesz
Az aranyló ég és az édes,
Ezüst dala a szürkületnek.
Sétálj keresztül a szellőn,
Sétálj át az esőn,
Ha álmaid semmivé lesznek
Sétálj reménységgel a szívedben,
S soha nem fogsz egyedül járni,
Soha nem fogsz egyedül járni...