itt a video ezt a reszt amit emlitettem 8percnel kezdi.
Ezt láttam pár hónapja, nagyon jó! És ez tudományos kisfilm.
Korábbi bejegyezésedhez, minden mátrix vagyis mindent lehet mátrix-szemszögből figyelni. Tudom mit érzel szüleiddel kapcsolatban, mert ilyenkor azon gondolkozok miért is nem én vettem kézbe a dolgokat?
Néha meg kell tapasztalnunk bizonyos dolgokat, akár azt is, hogy van ilyen is a világban... :/
Amúgy az ugrott be, hogy meg kellene buheralni a szurit. Legyen hatásos!
Viki
Sziasztok!
Vikinél találtam egy metrós képet.
Nem tudom mi a más, a balerina és e között ,de a metró! ....jön és megy és jön és megy ,még a sebessége is változik!
Egyszerűen óriási! Vagy 10 percig játszottam vele ,mintegy gyerek!
Akinek eddig nem sikerült az "irányváltoztatás" ,figyelmébe ajánlom a metrót !
Üdv.: Márta
Szerintem úgy volt jó, ahogy csináltad. Te megtetted, ami tőled tellett, a szándék is tiszta volt. Ha meggyógyult volna a kis állat, akkor is felmerültek volna benned ezek a kérdések? És itt van a kulcs szerintem, mert a kérdéseid akkor tiszták lennének, így nem azok, mert az érzelmek bezavarnak. Ne mosd össze a kettőt: a segítségnyújtást és az eredményt.Kedves Fórumozók!
Először is mindenkinek szeretném megköszönni a témához a hozzászólását, a tapasztalatok megosztását, mert nekem nagyon sokat segítettetek vele. Hasznos volt számomra elolvasni azokat. Jónéhány évvel ezelőtt próbálkoztam először a kvantumgyógyítás módszerét elsajátítani, alkalmazni. Elolvastam minden szakirodalmat, illetve most kiderült számomra, hogy majdnem mindent. De nem voltak igazán sikerélményeim. Most már - a Ti tapasztalataitokat elolvasva - azt is tudom, hogy miért. Nagyon akartam a célt elérni, hiszen gyermekemnek szerettem volna a gyógyulásában segíteni.
Három hónapja ismét késztetést éreztem rá (ebben segítettetek Ti), hogy olvassam, tanuljam, próbáljam a módszert. Én csak a szűk környezetemben próbálok segíteni a természetes módszerekkel és most a kvantumgyógyítás területén is vannak pozitív élményeim. Az első ilyen tapasztalás az volt, amikor egy nagy fejfájásra ébredtem. Hosszas forgolódás után jutott eszembe a kvantumgyógyítás, mint lehetőség. Elkezdtem magamon alkalmazni és szinte azonnal oldódni kezdett a fájdalom, majd néhány perc alatt megszűnt.
Viszont kérdésem is lenne.
Legutóbb egyik közeli ismerősöm csincsilláját kellett távkezelnem, mert az emésztőrendszere megbetegedett. Bekerült egy állatkórházba, ahol azt mondták, ha reagál a gyógyszerekre, akkor 2-3 nap múlva meggyógyulhat. Ha ez nem következik be, akkor három- négy napon túl már a toxikus anyagok felhalmozódása miatt olyan állapotba kerül, hogy el kell altatni. Műteni nem lehet, mert olyan picike. Ennek a kis állatnak próbáltam segíteni. A kvantumgyógyítás után sem reagált a szervezete a gyógyszerekre, a bélműködése nem indult be. Viszont a kedélyállapota jobb lett, csaknem ugyanolyan kis érdeklődő lett, mint korábban. Tehát mindenki abban bízott, hogy mégis van remény a gyógyulására. De sajnos nem gyógyult meg, hanem több, mint 10 nap után elpusztult. Az állatorvos azt mondta, erre még nem volt példa, hogy ilyen hosszú ideig maradt volna életben egy csincsilla ebben a betegségben, ha a gyógyszeres kezelésnek nem volt kimutatható hatása.
Bennem viszont felmerült a kérdés, hogy ez így jó volt-e? Tudom, hogy nem mi döntjük el a folyamatok alakulását, de az motoszkál a fejemben, hogy a "segítség nyújtásával - kvantumszinkronizációval" lehet, hogy csak meghosszabbodott a kis állatka szenvedése/betegsége és a gazdi is felesleges reményeket táplált a szeretett állat gyógyulására. Van erre tapasztalatotok? Okozhat ilyet a kvantumszinkronizáció? Vagy nekem kellett volna valamit másként csinálni?
Megköszönöm, ha segítetek!
Kedves Márta!Kedves Daibo!
Nagyon köszönöm, amit leírtál és segítettél. Teljesen érthető volt minden, amit mondani akartál: számomra megerősítő is és elgondolkodtató is volt. Bár sokszor hiszem azt, hogy az elvárásaim helyébe elfogadás lépett (úgy jó, ahogy történnek a dolgok), de ezen még valóban munkálkodnom kell.
A kis állatka esetével kapcsolatban utólag valóban bezavartak az érzéseim, de ez a lelkiismeretfurdalás volt (nem pontos a szó, de nem találok jobbat). Ha nem gyógyul meg az állatka, de nem nyúlik el időben a betegsége (ami nem volt egy kellemes állapot a gyógyszerek ellenére sem), hanem úgy zajlik, mint egy átlagos esetben, nem kezdek el agyalni a szituáción (legalábbis most így érzem). Elfogadom, hogy így kellett történnie. De azt gondolom, hogy a kvantum szinkronizáció hatására az állatka csak hosszabban gyötrődött. És úgy érzem, hogy e módszer alkalmazása komoly felelősséget jelent, nem lehet csak úgy hübele-balázs módjára használni. Viszont ez ellentmond annak, hogy a dolgokat nem mi irányítjuk és úgyis az fog történni, ami abban a helyzetben a legjobb. Ezt kellene elfogadnom és nem agyalni a történteken? Ebben a helyzetben ez volt a legjobb, ami történhetett?
Kedves Márta!
Hmmm... Honnan tudod, hogy a a kvantumszinkronizáció hatása volt a betegség elhúzódása? Honnan tudod, hogy szenvedett? Lehet, hogy igen, de az is lehet, nem. Csak azért, mert az orvos elvárásainak nem felelt meg. Az állatka pontosan tudta mit miért "csinál", mi a célja, értelme. Általunk nem érzékelt információi voltak, tiszták és pontosak.
Nyugodtan használd, akár hűbele-balázs módjára is a kvantumszinkronizációt, mert másnak nem tudsz vele ártani,( amúgy mással sem lehetséges másnak ártani). Szerencsére, mert akkor már rég nem lennénk itt. Azt gondolom, velem, nélkülem nem történhet semmi. Az én életemben én vagyok az okozó, függetlenül attól, hogy a logikám ebből mit képes felfogni. Attól még, hogy valamiről nem tudok (pontosabban a logikám), nem ment fel a felelősség alól, hiszen minden másodpercemért, amit tapasztalok én vagyok a felelős. Ki más lehetne?
A dolgokat mi irányítjuk, más nem is lehetséges, csak elfelejtjük, vagy észre se vesszük, mikor döntéseket hozunk, mert az legtöbbször olyan gyors, mint egy villanás, vagy olyan automatikus, hogy elhisszük, ez a természetes (közben csak egy kondicionált viselkedésminta).
Nem mondom, hogy kezdetben egyszerű ez a felelősség kérdés - én is sokszor utálom -, de nincs más kiút a begyepesedett (kondicionált) gondolkodásunkból. Nekem sokat segít a kérdés: hogy vagyok én ok abban, amit tapasztalok? Különösen akkor, amikor látszólag áldozat vagyok. És egyszer csak.... jön a válasz, meglepő, újszerű, felszabadító....
Az a hiedelem, hogy úgyis az történik, ami az adott helyzetben a legjobb, hogy is mondjam, hasznos és felszabadító, mert azt is jelenheti, hogy nem tudok elrontani semmit. HU, végre oké vagyok magamnak lenni úgy ahogy vagyok. Az ilyen hiedelmek támogatnak, csak nem szabad elfelejteni, hogy bármikor lecserélhetők, azaz ne ragaszkodjunk hozzájuk, csak azért mert tetszik. Többet ad egy rugalmas gondolkodás, mint egy aktuális éppen tetsző hiedelem (=állítás, kijelentés, egyetértés, bírálat, kritika, stb.).
Igen, a legegyszerűbb elfogadni és nem agyalni, de... lehet másképp látni, lehet beljebb lépni, felismerésekhez lehet jutni gondolkodásunkkal kapcsolatban.
És lehet az egész azért is történt, hogy beszélgessünk....
Túl meredek, ha azt mondom, a helyzetet te teremtetted magadnak?
Üdv daibo
Olvastam pár kvantumgyógyítással kapcsolatos könyvet, nagyon érdekesnek találtam. Egész lenyűgöző a "semmire" gondolás. Rám nagyon jó hatással van, a hangulatomon sokat javított. Szívesen kipróbálnám máson is (távgyógyítás), csak egyelőre nincs jelentkezőm, akárkire meg nem akarom ráerőltetni. Az ismerőseimet nem érdeklik az ilyen "hóbortjaim".