Az 50/50 szabály, amivel fejleszteni tudod a memóriádat

Talán veled is előfordult már, hogy sikerült terjedelmes könyveket végigolvasnod egy vizsgára, a döntő pillanatokban azonban mégsem jutott semmi sem az eszedbe. Könnyű elveszni az új információk özönében, ha nem tapossuk ki eléggé a felidézéshez szükséges ösvényeket. Hogyan tudunk magabiztosabban visszatalálni olyan tudáselemekhez, amelyeket alkalmazni szeretnénk?

Amikor megtudta, hogy Nobel-díjra jelölték, először el akarta hárítani a kitüntetést. Félt attól, hogy ha híres lesz, nem tud majd eleget foglalkozni a munkájával. Aztán a barátai figyelmeztették, hogy a Nobel-díj elutasítása éppúgy sztárrá tehet valakit a médiában, így Richard Feynman elméleti fizikus végül elfogadta az elismerést. Az amerikai tudós ismeretterjesztő tevékenysége is kiemelkedő volt, mert hihetetlen képessége volt ahhoz, hogy a legbonyolultabb kvantumfizikai gondolatokat is emészthető módon tárja a nagyközönség elé. Ehhez talán nagyban hozzájárulhatott az is, hogy maga is hitt a tudás megosztásának tanulást fokozó erejében.


Többszöri elolvasás helyett készíts összefoglalókat
Az alábbi kutatásról számol be Daniel Coyle a The Little Book of Talent (A tehetség kis könyve) című munkájában. Ha elolvasol 10 oldalt, majd írsz egy egyoldalas összefoglalót, akkor körülbelül 50 százalékkal több mindenre fogsz emlékezni hosszú távon az átvett anyagból, mintha egymás után négyszer olvasnád végig ugyanazt a szöveget. A szimpla olvasás ugyanis relatíve erőfeszítés nélküli, könnyedén fürdőzöl a lapon található szavakban. A jegyzetek készítésekor azonban rögtön gyakorolni, alkalmazni kezded az új információkat: feldolgozod őket, megtalálod a főbb pontokat, strukturálod és leírod a gondolataidat.

A kézzel történő jegyzetelés még hatékonyabb
Vizsgálatok azt is kimutatták, hogy technológiai fejlődés ide vagy oda, a papír-ceruza alapú módszereknek még mindig van létjogosultsága. Pam Mueller és kollégái egyetemistákat kértek fel arra, hogy hallgassanak meg TED-előadásokat, és készítsenek közben jegyzeteket. Azt az eredményt kapták, hogy a kézzel író személyek később jobb teljesítményt értek el egy olyan feladatban, amely a fogalmak megértését mérte, hiába tudtak összességében kevesebb szót lejegyezni a papírra. A kézzel történő jegyzetelés korlátja egyben a nagy előnye is: mivel nem tudsz olyan gyorsan írni, mint gépelni, ezért ismételgetned kell magadban a szavakat, illetve eleve struktúrában érdemes gondolkodnod, hogy a hallottak lényegét képes legyél megragadni.


Minél jobban kitaposod a tudáshoz vezető ösvényeket, annál könnyebben fog menni a felidézésFotó: Chbd / Getty Images Hungary
Az 50/50 szabály segíti a felidézést
Egy információhoz akkor tudsz könnyebben hozzáférni, ha több járható ösvény vezet hozzá. Ezért elengedhetetlen, hogy a tanulás során az új ismereteket a már meglévő tudásodhoz kösd, illetve sokféle formában elismételd, hogy rögzülni tudjon. A hatékonyabb kódolásban segít az 50/50 szabály. A dolog nagyon egyszerű: a memóriád fejlesztése érdekében fele időben tanulj, fele időben pedig magyarázd el, amit tanultál. Például amikor olvasol egy könyvet, tarts szüneteket, és készíts közben jegyzeteket, beszélgess róla egy barátoddal, vagy oszd meg a gondolataidat a neten, így sokkal maradandóbb élményeket szerzel az olvasottakról. Use it or lose it – mondaná az angol, azaz használd a tudásodat, különben el fogod veszíteni.

Taníts, hogy tanulhass!
Jó eséllyel neked is volt már olyan élményed, hogy igazából akkor értettél meg teljesen valamit, amikor egy másik embernek próbáltad elmagyarázni. Ezért is hasznos például, hogy amikor nagyon kuszának tűnik az élet, legyen egy jó barátunk, aki meghallgat minket. Ehhez hasonlóan a tanulásban is sokat jelent az, ha egy képzelt vagy valódi közönségnek össze tudod foglalni az újonnan szerzett ismereteidet. Erre érez rá például az a gyerkőc is, aki a plüssállatainak megtanítja otthon az iskolában elhangzottakat. Ezáltal az ő buksijába is bevésődik mindaz, amire emlékeznie kellene.

Lényeges látni azt is, hogy nem kell feltétlenül elérni a szakértői státuszt ahhoz, hogy merj véleményt és gondolatokat megfogalmazni egy adott téma kapcsán. Persze azt fontos átláthatóvá tenned, hogy milyen pozícióból beszélsz, és milyen forrásokból táplálkozik az adott területhez kapcsolódó jártasságod. De maga a tudás sosem lehet kizárólag az elit körök sajátja. Mindig egy tágabb közösségben jön létre, és az a jó, ha minél többen részt veszünk a formálásában.
Milanovich Domi

 
Nem látom a kapcsolatot Feynman és Coyle között (bevallom az utóbbiról még nem is hallottam).
Ha Coyle a könyvében Feynmant veszi alapul, a cikk szerzőjének (Milanovich Domi) illett volna megemlíteni.
Amúgy - lehet csak nekem tűnik furának -, de a tehetség és a memóriafejlesztés elég távoli fogalmak és nem látom a fejlesztés lehetőségét a tehetségtől függetlenítve.
 
Nem látom a kapcsolatot Feynman és Coyle között (bevallom az utóbbiról még nem is hallottam).
Ha Coyle a könyvében Feynmant veszi alapul, a cikk szerzőjének (Milanovich Domi) illett volna megemlíteni.
Amúgy - lehet csak nekem tűnik furának -, de a tehetség és a memóriafejlesztés elég távoli fogalmak és nem látom a fejlesztés lehetőségét a tehetségtől függetlenítve.

Valóban távoli fogalmak, számomra inkább az érthetetlen hogy kerül ide Feynman.
Azzal viszont nem tudok egyet érteni, hogy tehetség szükségeltetik a memória fejlesztéséhez.
Ha megtanítasz egy gyereket a lényeg meglátására, kiemelésére egy adott szövegből (pl. tananyagból) és megtanítod jó vázlatot írni, ami mentén felidézheti az olvasottakat, a gyerek a "tehetségéhez" mérten is sokkal jobb tudás eredményeket érhetsz el vele, mint ha 20x elolvastatod, vagy bemagoltatod vele az anyagot, mert mankó számára annak megértése és megjegyzése, hogy az egyes lényegi elemek hogyan épülnek egymára, kapcsolódnak egymáshoz, így könnyebben idézi fel a részleteket.
Nem vagyok pedagógus, de még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyiket megtanították tanulni és a módszert sikerrel alkalmaztam szomszéd gyerekeken, akik segítségért fordultak hozzám.
A mai oktatás hatalmas hiányossága, hogy nem adják a módszert a gyerekek kezébe, csak hatalmas masszában öntik rájuk az anyagot.
Szokás ma sajnálni a gyerekeket, hogy mennyit kell tanulniuk, mekkora anyagot kell eksajátítaniuk. Nekünk sem kellett kevesebbet, csak részben mást, de mivel ésszel tanítottak és tanultunk, nekünk könnyebb volt...kezdve azzal, hogy megtanítottak normálisan olvasni és helyesen írni.
 
Oldal tetejére