<TABLE id=HB_Mail_Container height="100%" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0 UNSELECTABLE="on"><TBODY><TR height="100%" UNSELECTABLE="on" width="100%"><TD id=HB_Focus_Element vAlign=top width="100%" background="" height=250 UNSELECTABLE="off"></TD></TR><TR UNSELECTABLE="on" hb_tag="1"><TD style="FONT-SIZE: 1pt" height=1 UNSELECTABLE="on">
</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE id=HB_Mail_Container height="100%" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0 UNSELECTABLE="on"><TBODY><TR height="100%" UNSELECTABLE="on" width="100%"><TD id=HB_Focus_Element vAlign=top width="100%" background="" height=250 UNSELECTABLE="off">Ki a magyar ????
A honfoglalok soha sem kérdezték ,mi a magyar,létük egy volt a magyarságal.Ma azonben apuszta lét (a túlélés )a fontos .A magyarságot a kulturális örökség ,hagyományok ,a történelme alkotja .
Szeretnün kell magyarságunkat, becsülni kell múltunkat ,javainkat,nyelvünket( Nyelvében él a nemzet )ezeket a kincseket öriznünk kell:
Elkel érni hogy minden Magyar felelösnek érezze magát minonden magyarárért,és a magyarság öntudatos megvallása ,a magyar értékek
nyel kultura stb föltétlen tisztelete a legmagasabb szellemi és erkölcsi
cél legyen.Ez a megmaradásunk alapja ,ezért fontos hogy örizzük és továbbadjuk a magyarség értékeit.
EZT ÜZENEM MINDEN ANYAORSZÁGI MAGYARNAK AKI NEMEL SZAVAZOT :
Magyarnak lenni
Magyarnak lenni ,tudod mit jelent, Magasba vágyva tengni egyre lent ,
mosolyogva mint a méla öszi táj,
nem panaszolni senkinek mi fáj ,
borongni mindig mint a nagy hegyek ,
mert egyre gyászlik bemmünk valami,
sokszázados bú ,amit
nem lehet sem eltitkolni,sembevallani.
Magányban élni,ahol kusza árnyak
bús tündérekként föl - föl sírdogálnak
és szálaiból a fájo képzeletnek
feketefényü fátylat szövögetnek .
és bút és gyászt és sejtést egybe szöve
rátéritik a titkos jövendöre
Rab módra húzni idegen igáit,
kergetni téged csalfa délibáb.
Én népem,múltba vagy jövöbe nézz
Magyarnak lenni oly bús oly nehéz .
Magyarnak lenni ,tudod mit jelent
küzdeni ,fájó,véges - végtelent .
Születni nagynak,bajban büszke hösnek,
de döntö harcra nem elég erösnek ,
Úgy teremtödni erre a világra,
hogy mindig vessünk,de mindig hiába,
hogy amikor már érik avetés
akkor zúgjon rá irtójégverés,
Fölajzott vággyal,szomjan,keseregve,
a szabadíto Mózest várni egyre,
hogy porrá zúzza azt a szírtfalat,
mely végzetünknek kövült átkául
ránknéz meröen,írgalmatlanul
s utunkba állja zordan hallgatag...
Tombolva inni hegyeink borát ,
keserveinknek izzó mámorát
s míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
fölbúgni tompa lázado haraggal.
S mikor szívünk már majdnem megszakad,
nagy keservünkben,bús szégyenünkben,
falhoz vágni az üres poharat....
Én népem ,múltba vagy jövöbe nézz,
Magyarnak lenni oly bús oly nehéz.
D túl minden bún ,minden szenvedésen
önérzetünket nem feledve mégsem ,
nagy szível ,melyben nem apad a hüség,
Magyarnak lenni büszke gyönyörüség...
Magyaenak lenni nagy s szent akarat,
mely itt reszket a Kárpátok alatt,
S ha küszködön,ha szenvedön,ha sírva,
viselni sorsunk,ahogyan meg van írva,
lelkünkbeszíva magyar földünk lelkét,
vérünkbe oltva ösök honszerelmét,
féltön borulni minden magyar rögre,
s hozzátapadni örökkön örökre!
SAJÓ SÁNDOR ( 1923 K )
</TD></TR><TR UNSELECTABLE="on" hb_tag="1"><TD style="FONT-SIZE: 1pt" height=1 UNSELECTABLE="on">
</TD></TR></TBODY></TABLE>