Határvidék: Indián rezervátum és kihaló vidéki városok Kanada és az USA határán (Képriport)
by
Christopher Adam
Sok szempontból csupán nemzeti mitósz, hogy Kanada "északi ország," hiszen a kanadai lakosság 75 százaléka egy keskeny sávon belül él, kevesebb mint 160 kilométerre az USA határától. Fővárásunk - Ottawa - is alig 120 kilométerre fekszik az Egyesült Államoktól és most, hogy végre itt a tavasz, előszedtem úlevelemet, beültem a még mindig hűséges tíz éves Ford Focusomba és a vasárnap délutánt a határvidéken töltöttem. A Cornwall-Akwesasne-Massena útvonal különösen sokszínű, hiszen a térség a Mohawk indián nemzet, a lojalista angol kanadaiak, a kanadai franciák és észak-New York állam kisvárosi lakosságának találkozása.
A St. Andrews West nevű tizenkilencedik századbeli községben álltam meg először vasárnap dél körül. Igazán csak három helyen leltem bármilyen életet, nevezetesen: az éppen szentmiséről távozók körében, egy helyi
Quinn's Inn nevű kocsmában--ahol éppen kései reggelit szervíroztak a kuncsaftoknak--és egy lepusztult faépület előtt, ahol egy igencsak szegényes kirakodóvásárnak lehettem tanúja.
St. Andrews West község, délkelet Ontarióban. Ez lenne a 19. századbeli angol nyelvű település fő utcája. Fotó: Christopher Adam/KMH.
Az első római katolikus fatemplom helyszíne (circa 1784-ből) a délkelet-Ontario-i Saint Andrews West községben. Fotó: Christopher Adam/KMH
Vasárnapi yard sale St. Andrews Westben....egy kis retró feelinggel. Fotó: Christopher Adam/KMH.
A helyi kocsma (Quinn's Inn) St. Andrews Westben. Fotó: Christopher Adam/KMH.
Egy ház St. Andrews Westben, a fő út mentén. Christopher Adam/KMH.
St. Andrews West csupán 15 kilométerre van Kanada és az Egyesült Államok határától. És a határ mentén - mindkét oldalon - fekszik a Szent Lőrinc folyó és a nemzetközi határ által kettészakított Akwesasne indián rezervátum. A Mohawk nemzet rezervátuma összesen 86 négyzetkilométer nagyságú terület, melynek hivatalos nyelve az ősi
Kanien’kéha. Jelenleg csupán 3 ezren beszélik anyanyelvi szinten a
Kanien’kéha nyelvet, bár a rezervátum önkormányzata igyekszik ezt életben tartani, annak ellenére, hogy a mindennapi kommunikáció
de facto nyelve mára mindenképpen az angol. De a terület hivatalos nyelvére akkor döbben rá először a látogató, amikor rá néz a stop táblákra.
A stop táblák az ősi Kanien’kéha nyelven az Akwesasne rezervátum kanadai oldalán. Fotó: Christopher Adam/KMH.
Az Akwesasne rezervátum határa, a kanadai oldalon. A háttérben látható híd vezet át az Egyesült Államokba. Fotó: Christopher Adam/KMH.
A stop táblákon kívül, különféle feliratok és molinók jelzik a helyi feszültségeket. Az egyik ilyen üzenet egy társadalmi tragédiára mutat rá. Sokkal nagyobb arányban lesznek gyilkosság áldozatai nők a kanadai őslakosságból, mint a tágabb többségi társadalomból és egyre nagyobb arányban tünnek el nők anélkül, hogy a rendőrség bármit is tenne érdekükben. Az
Amnesty International emberi jogi krízisről beszél és szerintük az őslakosságban háromszor nagyobb a veszély, hogy egy nő az erőszak áldozata lesz, mint a többségi társadalomban.
Kanadai vizsgálóbizottságot követelnek Akwesasne-ben a meggyilkolt és eltűnt nők érdekében. Fotó: Christopher Adam/KMH.
A másik társadalmi dilemma a rezervátumok körül az nem más mint a föld és a letelepedési jog kérdése. Egyre több a vegyes házasság a Mohawkok és a fehérek, vagy nem Mohawk kanadaiak között. Van olyan rezervátum, ahová nem telepedhet le egy fehér kanadai és ha egy helyi őslakos házasságot köt vele, akkor neki is költöznie kell az ősi területről.
Egy ilyen esetről éppen tavaly írtunk a KMH-ban.
Felirat, illetve figyelmeztetés a rezervátum határánál (a kanadai oldalon). Fotó: Christopher Adam/KMH
Amiután kicsit körbe sétálam Akwesasne kanadai oldalát, beültem a Focusba és átmentem az Egyesült Államokba. Pillanatok alatt átestem az ellenőrzésen a határnál, ahol az amerikai határőr éppenhogy megnézte útlevelemet, megkérdezte, hogy mire vagyok kiváncsi Amerikában és jó útat kívánt.
A New York állambeli oldalon folytatódik Akwesasne, de érdekesség, hogy létezik egy kanadai exklávé körübelül 10 kilométerre a hivatalos kanadai/amerikai határátkelőtől. A 37-es útról kell letérni a St. Regis Roadra és onnan körülbelül 4 kilométert vezetni. Egyetlen tábla sem jelzi, hogy határ és vám vizsgálat nélkül ismét Kanadában vagyok, csak onnan lehet tudni, hogy hirtelen ismét kilométerben jelzik az út mentén a maximum sebességet, nem pedig mérföldben.
Kana:takon település az amerikai oldalon található, de hivatalosan egy kanadai exklávének minősül a terület. Fotó: Christopher Adam/KMH.
Kana:takon, egy kanadai exklávé észak New York államban. A háttérben a Szent Lőrinc folyó látható. Fotó: Christopher Adam.
Akwesasne rezervátum: amerikai oldal, de egy kanadai exklávének minősülő terület, amit Kana:takon-nak hívnak. Ez a település határán lévő kanadai szövetségi postahivatal épülete. Fotó: Christopher Adam/KMH.
Az exklávé olyan kicsi, hogy 20 perc alatt körbe lehet sétálni. Innen átmentem az Akwesasne casino és hotelbe ebédelni, mely a környék egyik legnagyobb munkáltatója és egyben talán az egyedüli valódi turista attrakció a térségben. A vasárnapi korlátlan fogyasztású brunch pedig olcsó ($14 USD) és ez a helyiek számára is megengedhető és népszerű étkezési opció.
Akwesasne Mohawk Casino Resort. Fotó: Christopher Adam.
Ebéd után átugrottam Massena városába, amelynek lakossága immár 11 ezer fő alá esett. Még a hetvenes években csaknem 15 ezren laktak az észak New York állambeli településen és volt egy kicsi, ám pezsgő belvárosa, valamint egy népszerű bevásárlóközpontja. Mára azonban a kiöregedés, a népesség csökkenés, a munkanélküliség és a kilátástalanság látható mindenhol. A város viszont aránylag hosszú múltra tekint vissza. 1802-ben alapították és André Masséna, Napoleon egyik marshallja után nevezték el. A város első lakói francia favágók voltak, ezért a település neve magával hordozza ezt az örökséget.
http://en.wikipedia.org/wiki/André_Masséna
Először a St. Lawrence Centre nevű bevásárlóközpontban álltam meg. Amikor a kanadai dollár egyenértékű volt az amerikaival, tömegesen jöttek át kanadaiak vásárolni. Mára erősen lecsökkent a kanadai vásárlók száma és ennek drámai hatása van a bevásárlóközpontra nézve. Az üzletek körülbelül kétharmada üres és tavaly az egyik legjelentősebb nemzeti lánc - a Sears - is bezárt. Ezzel többtucat állás szűnt meg Massenában és a halál szélére került a St. Lawrence Centre.
Az egyre inkább kiüresedett massena-i St. Lawrence Centre bevásárlóközpont bejárata. A város lakossága csökken, egyre inkább csak idősebb emberek maradnak. Fotó: Christopher Adam/KMH.
A bevásárlóközpontban egyedül egy asztrológusokat és önjelölt gyógyítókat tömörítő fesztiválon volt egy kisebb-nagyobb tömeg. Többen kártyaolvasásra, vagy éppen jóslásra vártak. Nekem is megfordult a fejembe, hogy netán ki kéne próbálni, de inkább beültem az autóba és elindultam Massena belvárosa felé.
Vagy helyesebben: ami megmaradt a belvárosból.
Szakszervezeti emlékmű Massena belvásorában. Fotó: Christopher Adam/KMH.
Légiósok központja Massena belvárosában. Fotó: Christopher Adam/KMH.
Sör és katonák. Légiósok központja Massena belvárosában. Fotó: Christopher Adam/KMH.
Egy családi ház Massena városában. Fotó: Christopher Adam/KMH.
Massena városát jelenleg a közeli Alcoa alumínium gyár tartja életben, ahol több mint 1.100-an dolgoznak. De a város nem tudta kiheverni a General Motors gyár bezárását 2008-ban, amikor több mint ötszázan veszítették el állásukat. Jelenleg a massenai gyerekek negyede szegénységben él.
A belváros egyik lehangoló látványa a régen bezárt és többnyire elhagyatott színház. Az ablakban láttam egy megsárgult tervet, ami a színház restaurációjáról szólt. De látni lehetett azt, hogy már egy ideje ki van függesztve...és talán el is van felejtve. Még egy számomra döbbenetes információ: Massenában egyetlen könyvesbolt sem maradt életben.
Közben erősen lehűlt az idő, beborult az ég, otthon Kanadában pedig Rufus kutyám várta a vacsorát. Így tehát lassan búcsúztam a vidéki Amerikától és egy-pár szatyorni bevásárolt ruhával, cipővel és élelmiszerrel indultam haza.
Ahogy melegszik az idő és eljön a tavasz, folytatom a határvidéki barangolásaimat. Lapunk virtuális hasábjain olvashatnak róla és ismerhetnek meg egy kis szeletet ebből a térségből.